Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

1980. májú» 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Sok szürke fal Az urbanizáció ijyorsliflje, tíz év alatt negyvenezer embert röpí­tett emeletnyi magasságba — 1970. és 1980. között 5,6-ról 20,2 szá­zalékra nőtt Bács-Kiskun lakótelepi lakosainak száma. Noha általá­ban a napnál is világosabb, hogy az efféle növekvő százalékarányok fejlődésünk csalhatatlan és kétségbe vonhatatlan jelei, zavarba ejtő az arányváltozás. Jogos a tétovázás. Ha csupán némi gonddal vizsgáljuk az illendő­ség által is előírt „cgyfelől-másfclől" dialektikáját, észrevesszük, hogy a két oldal alkotta mérleg serpenyőjét nem azonos súlyok — eredmények — terhelik. Ha csupán arra figyelünk föl, hogy pél­dául Baján, egyharmad helyett, kétharmd a komioitos lakások ará­nya, sőt 42 százalék az összkomfortosoké; hogy városainkban gya­korlatilag 1960-tól nem épülhetett fürdőszoba nélkül otthon; hogy hétköznapi ellátmány a villany, a viz; s. hogy városaink idei terve az összes új otthonok kétharmadát lakótelepen építi, fenntartás nél­küli elismerésünket nyilváníthatjuk. Ha akar, ha'nem Főként azért, mert lakótelep nélkül sohasem léphettünk volna ekkorát előre legfeszítőbb társa- söa'loMpoJiíttkal'.gandunk rttegoldá- dstSban? Lakótelep híján kérdéses, ■fftígy- sikmm<: vblna-e Várókn-yi embert megáldani összkomfort­tal. Csakhogy, egyáltalán nem • biztos, a lakótelep-forradalom ' magasabb életszínvonalát helye? szemszögből nézve ismerjük-e el. Hiszen az a változás, hogy egy Kiskunfélegyháza nagyságú kö- | zösség megszabadult a fűtés, a ■ vízmelegítés, miegyéb gondjától, sok i| alkalmasint ennél folto­sabb, bár számokkal nem mérhe­tő — más körülményről tereli el a figyelmet. Arról ugyanis, .hogy. a lakótele­pi léttel kétségtelenül együttjáró életszínvonal-ugrás méhéből az életmód forradalma is világra jött. Világos, hogy másként él a la­kótelepi ember, mint a nem lakó­telepi, éspedig azért, mert ha akar, ha nem, másként kell élnie. A tanyáról faluba vagy a faluból városba költöző nem kényszerül ' akkorát változtatni életének meg­szokott rendjén, mint a kockaház­ba kerülő. A ibetonváros lakói előtt, gon­dolták a kérdés kutatói, a közös­ségi élet ezernyi lehetősége csil­lan föl. Már csak a közelség, az egymásra utaltság miatt is. Hi­szen, például, a kecskeméti Pető­fi Sándor utcai szalagházban öt Bácsszentgyörgy, vagy három Drágszél, vagy háromnegyed Du- natetétlen, vagy másfél Gátér fér el. A Széchenyivárosban egész Kiskőrös. De amíg falun Józsi bá­csi, Anti bátyám, Mariska néném az ember, addig a lakótelepen jó esétben és legföljebb „jó napot kívánok”. A túl szoros egymás mellett élés, bebizonyosodott, nem teremt közösséget. Épp ellenkező­leg. Elidegenít. Két lábnyomnyi A lakótelep-forradalom fegyv vérének célgömbjébe először a mindennapi élettel kapcsolatos kiadások kerültek. Falun, de még városon is, a konyhakertben meg­terem a szükséges egykét szál sárgarépa, gyökér, pár fej káposz­ta. Az udvarban öt-hat tyúk ka- pirgál, különösebb befektetés nélkül jövedelmezve majdnem-in- gyen tojást. A pincében akár egy hordó bor is el telel. A hűvös spájzban nem penészesedik meg a kolbász. A mosott ruha kényel­mesen megszárad a padláson. A bár nem összkomfortos, 'de vi­szonylag tágas házakban két, nem ritkán három nemzedék él, ha nem is mindig békésen, egymás mellett. Az ideális „nagy család”, akik esténként nagyméretű kony­hában morfondíroznak ügyes-ba­jos dolgaikon; a nagymama bol­dogan vigyáz unokájára. Áz éppencsak-elég pénzből a lehető legtöbbet kiaknázni kény­szerülő házgyári lakásban jó esetben van erkély. Két lábnyom­nyi az éléskamra. A konyhába • kett en-fs -at Ig^fér n ele *ber -nemhogy ‘hz 7léfihe“Ü; ftnéghtíf 'esti 'térífézgé- tések székhelye. Tojásért, zöldség­zöldjéért a fűszereshez kell elug- rani. Az eddig fillérbe sem kerü­lő élelmiszerek most a szükséges kiadások, ha nem is meghatározó, de számottevő hányadává nőttek. Az a körülmény, hogy alapve­tően egy generációsra tervezték a lakótelepi, lakásokat, objektív szükségszerűséggé tette az óvodát. Különösen, ha a szociálpolitikai kedvezmény gyermekáldásra gyakorolt kedvező hatását is be­leszámítjuk. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a krónikus óvoda­hiányt nagyszabású — szükségből fakadó — társadalmi összefogás, enyhítette hathatósan. Kecskemé­ten például mindössze 350 célcso­portos óvodai hely építésére volt pénz az 1976—1980. közötti V. öt­éves terv időszakában, de a vál­lalatok munkásai tömérdek tár­sadalmi munkával plusz ezer lé­tesítésére teremtettek anyagi ala­pot. Kivételes természetes A második találat magát az életvitelt érte. Családi házban Legföljebb, a családtagokat idege­síti a bömbölő rádió. A panella­kás lakójának legintimebb csele­kedetét is áthatja az a tudat, hogy a falon túl mindent hall a szom­széd. Akarva-karatlanul tanúja, már-már résztvevője az alatta, fö­lötte, mellette lakók életének. Hí­vatlanul, de kizárhatatlanul. Képes-e vajon a mindennapi re­generálódásra? Vallhatja-e, hogy az én lakásom az én váram? Aligha. Él, alulról-fölülről-kétol- dalról be- és körülhatároltam Súlyosan sebzetten tehát, de me­nekülésre képtelenül. A felnőtt — talán — úgy-ahogy képes kordába zárni egyéniségé­ből fakadó vágyait, belátásból szürkévé keverni igényei sokszínű skáláját. De mi lesz a lakótelepi gyerekekkel? Kockalakásból reg-/ gélenként kockaóvodába, kockais­kolába járnak. Délutánonként a kockaházak határolta zsebkendő" nyi kockajátszótereken szippanta­nak friss levegőt. Attól függően, hogy a lakótelepi rezsit munka utáni másodállásokban is előte­remtő szülőknek van-e idejük fél órára levinni a gyereket. Ha nem, marad a sok'szürke fal. Emlékezzünk, tíz éve még azzal büntettük a kicsiket; bezártuk őket a szobába. A kivételesből természetes állapot lett. Bőveb­ben csak az orvosi, pszichológusi megfigyelések fogalmazzák meg azt, amire a nem orvosok, nem pszichológusok azt mondják; ér­zelmi elszegényedés, rossz eset­ben elsivárosodás._ Étvágytalan­ságról, vérszegénységről nem is beszélve. • Megkezdődött az alkalmazko­dás. A szürkének szürke a párja — a lakótelepek jellemző színe: szürke alapon szürke. Büszkeség csengett ki Csoda-e, ha tíz év alatt visszá­jára fordultak a. lakóteleppel kap­csolatos vélemények? A hatvanas évek végén abból a mondatból, hogy „lakótelepen lakom” egy­fajta büszkeség csengett ki. Abból fakadóan, hegy a W. C. nem a ház végében van, ráadásul önműkö­dően tisztul, a meleg víz éjjel­nappal folyik. Az a komfort azon­ban. amit tömegméretekben épp a lakqlgleft tjggMitgüL jpeg^ egyet­len évtized, alatt, jí' legfőbbjszém- pőntbóí,'. bár .fpntds..-."áéVinár 1ko­rántsem minden előtt álló lakóte­lepre költözési indokká alacsonyo- dott. A bevándorlás után az el­vándorlás is megindult. Akik tíz évvel ezelőtt megengedhették ma­guknak azt a luxust; hogy panel­lakásba költözzenek, ha tehetik visszakoznak. És az ismét nagy presztízsűvé vált családi házat — és továbbfejlesztett változatait, a sor- és láncházat — tekintik a lehető legjobb lakásmegoldásnak. Azok azonban, akiknek induló tő­kéje — egy szakmunkás három­évi bére — alacsony, a leáldozott tekintélyű 'lakótelepre hagyatkoz­hatnak csupán. A lakótelepre, ami. milyen is? Várostörténész legyen a talpán, aki, mondjuk, újabb tíz év múl­va, légifényképről bármelyik la­kótelepet azonosítani tudja. Eset­leg a helyszínen is csak nehézke­sen. Szidjuk, jobb híján, a terve­zőket, a házgyárakat (csak úgy mellesleg: ez is az utóbbi tíz év­ben polgárjogot nyert szó). Be­tonvárosról. újsematizmusról, mo­notonitásról vitázunk. Hogyan le­hetne az adott összegből, az adott lehetőségből megvalósítható le- geslegjobbat előállítani. Kutatják a népi építészet fortélyait, újra hasznosítják a népi leleményt. Lehetne, mért is ne, tágasabb te­lepet építeni. De! Majdnem dupla ennyiért. Az egy lakásra jutó köz­művek költsége 140—160 ezer fo­rint. Mennyi 'lenne, ha, mondjuk, kétszer akkora távolság lenne két ház között, mint ma ...? Negyvenezer „jó napot” összkomfortos élet a lakótele­pi? Ha nem mozdulunk ki egy- egy otthonból, 'az. Ha tágabb vizs­gálódási kört nyitunk, rájövünk, nem az. Tíz év alatt, sajnos, rit­ka kivétel volt, hogy a lakások­kal egyidőben elkészült volna az élelmiszerboft. Bölcsődéről, óvo­dáról nem is beszélve. Mácmár fölösleges luxusnak vélve könyv­tárat, klubszobát, művelődési há­zat — a vágyott közösségi lét le­hetséges színtereit. A korlátozott lehetőségek így váltak a lehető­ségek korlátáivá. Tíz év alatt negyvenezer Marci bácsiból, Dani bátyámból, Gizi keresztanyámból, Sári napámból negyvenezer „jó napot kívánok” lett. Így mondják a pesszimisták. Tíz év alatt negyvenezer lakó­telepi összkomfort. Így mondják az optimisták. . Legyünk optimisták. . Ballal József Távközlési Tanácskozott a megyei világnap környezetvédelmi bizottság A Nemzetközi Távközlési Egye­sület alapító okmányát 115 évvel ezelőtt, 1865. május 17-én Párizs­ban írták alá. Magyarország azóta aktív tagja a nemzetközi szerve­zetnek, amelyben 154 ország han­golja össze a mindennapi élethez már szorosan kapcsolódó távköz­lési ágazatok — a távíró, a tele­fon, a rádió és a televízió — mű­szaki kérdéseit. Az alapítás emlé­kére rendezik mek évenként más­más témakörben május 17-én a távközlési világnapot, amelyről a , Magyar Posta is megemlékezett. Az idei világnap jelszava „A táv­közlés falun" ami arra hívja fel a figyelmet, hogy egyes távközlési szolgáltatásoknál világszerte, még mindig igen nagy a különbség a város és a falu között. Hazánkban a rádiózásban és a televíziózásban úgyszólván meg­szűnt az a különbség, az emberek napi életéhez ma már az egész or­szágban egyformán hozzátartoz­nak a korszerű hírközlési eszkö­zök. Műszaki szempontból ugyan­csak azonos a városi és a falusi távírószolgálat, a kisebb települé­seken azonban a postahivatalok korábbi bezárása miatt a késő délutáni és az esti érákban már nincs táviratfelvétel és -kézbesí­tés. Igen nagyok viszont a különb­ségek a telefonellátottságban. Míg Budapesten száz lakosra mintegy 31 működő telefonkészülék, a vi­déki városokban 12 jut, addig a falvakban alig három. A telefonellátottságban, az auto­matizáltságban és a fejlesztési le­hetőségekben levő különbségek jól tükröződnek a jelenlegi tele­fonforgalom területi megoszlásá­ban, és a telefonra várakozók szá­mában is. így például a viszony­lag legjobban elátott Budapesten 166 ezer, a közepesen ellátott vi­déki városokban 85 ezer, a 2400 kisebb településen pedig mind­össze 13 ezer várakozót tartanak nyilván. A posta a- városi és a falusi te­lefonellátás jelenlegi óriási kü­lönbségeit az igényeknek és a nép­gazdaság teherbíró képességének megfelelően csökkenti. A reális le­hetőségek figyelembevételével a kisebb települések telefonellátása csak hosszabb idő múltával köze- sHjhéti,'í¥>'ég,’a éáfösők€t,''dé addig 'is noiridgp't megtesz arpqst^..azért. ’ hogy 1 ä' falvak lakossága á leg­szükségesebb esetekben telefonál­hasson (MTI) A Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat adott helyet péntek délelőtt a megyei tanács környe­zet- és természetvédelmi bizott­sága soron következő ülésének. Tohai Lászlónak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének beve­zető szavai után az ifjúság kör­nyezet- és természetvédelmi ne­veléséről készített átalános isko­lai, megyei KISZ-bizottsági és főiskolai tájékoztató kapcsán bon­takozott ki élénk vita. Tudósításunkban most Pór Ilo­na általános iskolai vezető szak- felügyelő vitaindítójából idézünk. Ez a szóbeli kiegészítés leginkább arra adott választ: milyen ala­pokra építkezhet a társadalom az országos méretűvé terebélyesedett környezet- és természetvédelmi mozgalomban. A szakfelügyelő elmondta, hogy a környezetismereti tantárgy ke­retében már az 1—3 osztályokban ismerkednek a tanulók azokkal a növényekkel és állatokkal, ame­lyek környezetükben élnek. Az élőlényeket művi környezetükkel együtt fedezik fel, azzal kölcsön­hatásban vizsgálják. Megfigyelé­seket végeznek, adtokat rögzíte­nek (természeti és időjárási nap­tár), különféle növényeket vet­nek, hajtatnak, gondoznak, mada­rakat etetnek. Megbeszélik az ember termászetátalakító tevé­kenységéé! közül a tala j művelést, a gyomtalanítást, a fásítást. Az 5—8. osztályokban már rend­szeresen foglalkoznak a gyerekek a madárvédelem feladataival is. Sok intézetben madáretetőket, odúkat, -eleséget készítenek, ki­rakják otthon vagy az iskolakert- fcen, a közeli parkokban. Télen folyamatosan gondoskodnak az eleség pótlásáról. Ezeken az órá­kon számiba veszik még a vad- gazdálkodás, a vadvédelem teen- * dóit. összegezik a mezőgazdasági kártevők elleni agrotechnikai, ve­gyi, biológiai és egyéb védekezési módszerket, eljárásokat. Megis­merik a gyomnövényeket és meg­tanulják az ellenük való hatásos védekezést. A környezet- és természetvéde­lem szempontjából alapvető az is, hogy a kisdiákok tájékozódhat­nak hazai tájaink — elsősorban a Kiskunság — természeti, gaz­dasági jellemzőiről, szépségeiről, értékeiről. Főleg a 3. osztályban tájainkhoz” viZéinkHézi'á'1 tárái vi­szonyokhoz és a természetes nö­vényzethez, valamint'' egyes' ipari ágazatok földrajzához kötődve sze­reznek hasznos információkat, is­meretéket. Jó értelemben formá­lódik szemléletük a geológiai kör- nyezetvédeleihről. a vízgazdálko­dásról, a vizek szennyezettsége el­leni védekezés jelentőségéről, a természetvédelmi területekről és a nemzeti parkokról. A tanulók szemléletének és ma­gatartásának alakulásában döntő szerep jut a különböző környezet­védelmi akcióknak,-amelyek nagy­részt az úttörőmozgalomhoz fű­ződnek. Különösen nevelő hatá­súak a tanulmányi kirándulások, táborozások és túrák. Ezek szer­vezése az utóbbi években rendsze­ressé vált Bács-Kiskun megye is­koláiban. Egyre több helyen ren­dezik meg az „erdők napját”. Sok tanulócsoport keresi fel Bugacot, Tőserdőt, a fülöpházi homokbuc­kákat, vagy a gemencí erdőt. Lei- ékesen vesznek részt az országjá­ró kirándulásokon, amelyek prog­ramját gyakran védett körzetek, arborétumok, barlangok felkeresé­se gazdagítja. Az erdei, hegyi tú­rák a természetben való kulturált vi-elkedás gyakorlásának lehető­ségét adják. Néhány tanintézet­ben tapasztalható — érdemes len­ne elterjeszteni —. hogy a gye­rekek környezetvédelmi megfigye­lési feladatokat kapnák (vizek tisztaságát, szennyezettségét mé­rik, az ember romboló tevékeny­ségét vizsgálják stb.). A központi úttörőprogramban foglaltaknak megfelelően a Teremtsünk értéket elnevezésű akció keretében sok­felé rendezték a diákok az iskola környékét, virágoskerteket alakí­tottak ki. fásítottak, füvesítettek, s rendszeresen végzik az ápolási gondozási munkákat. Az előadó Végezetül hangsúlyoz­ta: az ifjúság környezet- és ter­mészetvédelemre való nevelésé­ben a tanintézeten és az ifjúsági szervezeteken kívül nagy szerep és felelősség hárul a szülői házra, a családra, a felnőtt társadalom­ra. Sokkal, de sokkal hatékonyabb az iskolai szervezett nevelés, ha a tanuló otthon is látja, tapasztal­ja a rendet, a tisztaságot, illetve ’ annak létrehozásában maga is közreműködik. A tanácskozás további részében tájékoztató és hozzászólás hang­zott el a Bács-Kiskun megyében keletkező ipari mérgekről, meg­semmisítésük módjairól és lehe-r tőségeiről, valamint a Kecskeméti BafomfiféldóTgdzó VáÜalá'tnák:’7% levegő-- és vízszennyezés mérsék­lésére ’ tett' i n tézkedései ről."1 T/tób- bi két témára lapunkban részle­tesen visszatérünk. K. F. kapujában űrhajós • Modern bánya Nyugal- Szibériában Szibéria 4. Díszpolgár: az Csodálatos tájak mellett suhan el a személygépkocsi. Lenyűgöző a látvány, ahogy monumentális szállítójárművek sorakoznak, ve­zetőik fittyet hányva hidegnek, télnek. Fogyasztják a kilométere­ket, biztonsággal vezetnek, pedig az utat megfagyott hó fedi. Meg­szokták errefelé. Gépkocsivezetőnk sem hederít rá, nyolcvan-kilenc­venes tempóval hajt Belovóba. — Belövő nyáron szép igazán. Igaz, nálunk a nyár mindössze másfél-két hónap — mondja kísé­rőm. S hogy Belövő miért nyáron szép igazán? A belövői tenger miatt. Több mint tizenhárom négyzetki­lométer nagyságú vízfelszín hul­lámzik, csalogat, integet. Vitorlá­sok siklanak a szelíd hullámokon, szárnyashajók röpítik az utasokat az egyik partról a másikra. Ott, ahol nem is olyan rég a sztyeppe volt az úr. Az ember azonban át­alakítja a természetet, hogy a ter­mészet őt szolgálja. A Lenini Komszomol védnökséget vállalt az építkezés, a hőerőmű mielőbbi üzembe helyezése fölött. A belövői tengert pedig a halá­szok vették birtokukba, vizét kol­hozok használják. Üdülőkörzet lett, partján pihenik ki fáradal­maikat hétvégeken a hőerőmű dol­gozói. Este szállodai szobámban végig­gondoltam az egészet. Hogy is van ez? A föld mélyéről, a sötétségből a bányászok felszínre hozzák a szikrázóan fekete szenet A szén vörös lánggá változik, hőt termel és láthatatlan energiát, amiből a villanyégőkben vakító fény lesz. A lakásokban öröm, a televízióban műsor, a vasalókban a ruhák si­masága és az utcákon biztos lép­teket jelentő közvilágítás. Sötétből világosság! Akár a társadalom építésének jelképe is lehetne. Miként Belövő példa és gyakorlat, a szocializmus gyakorlata. Arra is bizonyíték, hogy a különböző ipari centru­moknak megfelelően szervezték a szakemberképzést. így Mezsdure- csenszkben bányászokat, Belovó­ban elektroépitészeket készítenek fel a holnap feladataira. A belövői technikum egyszerre hatszáz hallgatót fogadhat. Kor­szerű körülmények között készül­hetnek hivatásukra, a gyakorlati tapasztalatot pedig az erőműben szerzik meg. A város egyik büszkesége a kul­túrpalota. Színháztermében a leg­kiválóbb szovjet színművészek vi­szik színre a szovjet és külföldi — köztük magyar — darabokat. A kultúrpalotában sok a klub. S a szakkörökben a fiatalok megis­merkednek leendő pályájukkal, ér­lelődik bennük a hivatásszeretet, s lépnek nyomdokaikba példám az elektromos szakembereknek. Prokopjevszk viszont másról hí­res. Sportváros. Versenyzői szov­jet rekordokat döntöttek meg, vá­logatottakban szerepelnek. Az ala­pokat ehhez a város vezetői bizto­sították, hiszen négy nagy sport­kombinát mellett a 270 ezer lako­sú városban még hatvan torna- csarnok szolgálja az aktív, egész éven át való sportolást, a tested­zést, a fiatalok felkészítését. A DOSZAAFI (az MHSZ testvérszer­vezeté) lövészklubokkal, lőterek­kel rendelkezik. Edzi a fiatalokat, s felkészíti őket a honvédelmi fel­adatok ellátására is. A városban huszonnégy sport­ágat űznek tömegesen. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy a minőséget sem hanyagolják el, minthogy hat­van sportmestert tartanak nyilván. Népszerűek a labdarúgó- és jégko­rongmérkőzések. A prokopjevszki ifik a jéghokiban többször is el­nyerték ä Szovjetunió bajnoka cí­met. Mindehhez az anyagi felté­teleket a szén teremtette meg. Mert Prokopjeivszk. a szén városa is. Különösen í a külszíni fejtést emlegetik szívesen a tizennégy bánya közül. •[ — Az a legjobb bánya, amelyik­be belesüt a nap ... Nem keli szel­lőztetni, vizet | biztosítani, metán­betöréstől, omlástól tartani... — mondogatják aj bányászok. — Per­sze nekünk is-megvan a magunk baja. A legnagyobb nehézséget a meddőréteg lelakarítása jelenti... Ma már a mi méreteinkhez ké­pest elképzelhetetlen monstrumok végzik e munkát, szinte napok alatt előbukkan a szénréteg, amelynek vastagsága eléri a tizen­három métert. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a prokopjevszki szén világmárka. S hogy miről neveze­tes még a város? Például arról, hogy a város díszpolgára B. V. Vo- linov űrhajós ezredes, aki többször megfordult már itt. Ismerik, sze­retik. S arról is nevezetes, hogy har­mincegy lakója viseli a Szocialista Munka Hőse címet. Prokopjevszk- ről mondotta egyik beszédében Leonyid Iljics Brezsnyev, hogy sok ilyen hős városa van a szovjet hazának. Hős város, amely a mun­ka frontján érdemelte ki a címet. G. Gy. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom