Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Csoportos rablás 4 • PETŐFI NÉPE • 1980. május 18. Minden párttag meghatározott feladatot kapott Pintér Imrével, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság pártbizottságának titkárával, arról beszélgettünk, hogy a vezetőség újjáválasztása után milyen jelentős feladatok állnak a kommunisták előtt. Elmondja, hogy pártbizottságukhoz hét kerületi pártalapszervezet tartozik, amelynek vezetősége 40 százalékban kicserélődött, más szóval megfiatalodott a pártirányítás. A hét alapszervezeti titkárból négy új. KITÜNTETETT DOLGOZÓK A gépkocsiszerelő Érdekes nevét hallva, azt hinné az ember, hogy művész, tudós, vagy efféle Zseni Benő. De munkás volt az apja, s az ő is: autó-,'motorszerelő a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában. Munkaruhájából ilyenkor, hét végén olajat lehetne facsarni, mint a társaiéból, akikkel az ötven—hatvan gépkocsit, targoncát, illetve autóbuszt karbantartják. Rajtuk múlik a szállítás folyamatossága és a bejáró dolgozók ingázási menetrendjének pontos betartása. — Mióta dolgozik a szakmában? — kérdem tőle. — ötvenhatban __ lettem inas, ezen a helyen, a gyár elődjénél. Azóta egyfolytában itt dolgozom, a szakmában. Eredetileg nem autószerelőnek készültem. Amikor befejeztem az általános iskolát, olyan kicsi voltam, hogy apámék nem mertek inasnak adni. Beírattak a mező- gazdasági technikumba és el is végeztem. De közben megnőttem és utána csak eljöttem ide tanulónak. — Az idén a terv szerint mintegy 8 százalékkal szeretnénk növelni a termelési értéket, ez azt jelenti, hogy meghaladjuk a 800 millió íorintot. Legfontosabbnak természetesen a termelés hatékonyságát tartjuk. A párttagságnak az a feladata, hogy ennek érdekében munkálkodjon, minden kommunista meghatározott feladatot kapott. Ezek a tennivalók elsősorban a gazdaság legfontosabb •óljainak megvalósítására történő mozgósítást segítik elő. összefogásra van szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk a takarékossággal, az energiacsökkentéssel kapcsolatos elképzeléseinket. Bevezettük a differenciált bérezést. A vezetők és a dolgozók egyaránt a teljesítmény után kapják javadalmazásukat és a jutalmat is, figyelembe véve a mennyiség mellett a minőséget. Sok kicsi sokra megy Egy ilyen nagy üzemben, mint a mienk, a legkisebb megtakarítás is sokat jelenthet. Mondok egy példát: 460 kocás sertéskombinátunk van, évente 1200 tonna húst értékesítünk. Csak fél kilogramm takarmány-megtakarítás egy kilogramm húsgyarapodásnál 600 tonnát jelent. A sertéskombinátot azért is említettem, mert az Április 4. szocialista brigád a kongresz- szusi verseny során a tavalyi eredményei alapján elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja címet. Maga a kombinát két brigádja — ugyanis Április 4.-en. ki V/ KoIIektívája is kietnéík'édo eredményt ért el — a Vállalat Kiváló Brigádja címet is megkapta. T apasztalatcserék A sikerek egyik forrása a gazdaságban a szocialistabrigád-moz- galom. A fiatalok nagy számban vesznek részt a versenyben. A szocialista kollektívák számos újítással segítik elő a takarékosabb gazdálkodást. Nem szégyellnek tanulni másoktól, például a sertéskombinát szakemberei ellátogatttak a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságba és ott tanulmányozták a tenyésztési, takarmányozási módszereket és sok mindent tudtak hasznosítani. Folyamatos a szakemberek tapasztalatcseréje, továbbképzése. Külföldi testvérgazdaságokkal is tartják a kapcsolatot szintén annak érdekében, hogy minél többet tanuljanak. Égy .szovjet, egy bolgár és egy NDK-beli gazdasággal kötöttek megállapodást. A szakemberek rendszeresen elutaznak évenként ezekbe a mezőgazdasági nagyüzemekbe, hasonlókép.- pen onnan is eljönnek ide tanulni. Lakásépítés — A KISZ-bizottságnak kilenc alapszervezete van. Egyébként a gazdaságban ötszázhatvan 30 év alatti fiatal van. Tártjuk a kapcsolatot az iskolákkal, igyekezünk megszerettetni a tanulókkal az működésünket azzal is erősítjük, hogy a Kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskolának, jánoshalmi szakmunkásképzőnek gyakorló gazdasága üzemünk. Hasonlóképpen a Kertészeti Egyetemnek is — tájékoztat a pártbizottság titkára. A tervek megvalósítója a dolgozó ember, nem mindegy, hogy milyen a munkahelyi közérzet. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban sokat tesznek az életkörülmények javításáért, elsősorban a dolgozók lakásgondjainak megoldásáért. Támogatják az új otthonok építését, szolgálati és munkáslakásokhoz juttatják az arra rászorulókat. . — Az idén és jövőre csaknem ötven munkáslakást kapnak dolgozóink Kiskunhalas városban, a tanács megértő támogatásának köszönhetően. Kunfehértón telepszerűen többszintes lakások építése .kezdődik,, p^ját^éBÍ.tő brigádunk létesíti ézéket, egyelőre tizenkét lakást terveztünk. Számos kedvezményt juttatunk a munkásoknak. Többek között, aki 15 évet a gazdaságban dolgozik, annak az építési kölcsön 25 százalékát elengedjük. ijj Évtizedek alatt munkásdinasztiák alakultak ki.,Van olyan család, ahol három nemzedék a gazdaságban dolgozik. Néhány példa: Kőrös Lajos telepvezető három fia, egy lánya különböző beosztásokban dolgozik üzemünkben, Kovács Kálmán brigádvezető két fia és két menye szintén. Majdnem valamennyien párttagok. Pintér Imre elmondja még, hogy a pártépítés folyamatos feladat. Jelenleg is hét fiatal párttaggá, nevelésével foglalkoznak.1 Egyik ajánlójuk a KISZ-alapszervezet. K. S. A gyári tmk-hoz tartozó garázs dolgozójaként ünnepelte Zseni Benő a negyvenegyedik születésnapját. A jó munkáját több ízben kitüntetéssel ismerték el: kapott Kiváló Dolgozó, sőt az Építőipar Kiváló Dolgozója címet, az utóbbit az építésügyi és városfejlesztési minisztertől, minthogy a gyár ehhez a tárcához tartozik. Az idén, felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából a népköz- társaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki a hosszú időn keresztül fegyelmezetten és kimagaslóan jól végzett gazdasági és politikai munkájáért. Ugyanis Zseni Benő tagja az MSZiMP-nek és a gyári pártvezetőségben tevékenykedik — Azt, hogy az ember becsületesen dolgozzon, természetesnek találom. Meglepett a kitüntetés, mert úgy érzem, hogy rajtam kívül sok más munkás ugyanúgy végzi a dolgát itt a gyárban, mint én. Persze azért nagyon örültem a megtiszteltetésnek — mondja szerénységgel. A pártba 1966-ban vették föl a gépkocsiszerelő. Az idei választáskor másodszorra találta méltónak a gyári pártszervezet tagsága arra, hogy részt vegyen a vezetőség munkájában. Feladata a politikai kiadványok és a pártsajtö terjesztése. Ettől az évtől kezdve megbízta a pártszervezet az Augusztus, 20. nevű gépjármű-karbantartó brigád vezetésével is. 'H—"Tavaiig a1 sáőöiálista -! Címet kapta meg a brigádunk — tájékoztat. — Megpróbálunk ennél többre menni. Áz idén a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, azt mondhatom, .hogy erején fölül tett fölajánlást a kollektíva. Vállaltuk, hogy fölkészítjük szemlére a soron következő A gazdaságosság fontos követelmény a gyümölcstermesztésben. Ezért van egyre nagyobb szerepe a vegyi anyagoknak a gyümölcsvédelem mellett a gyümölcsérés szabályozásában is. Géppel szüretelni csak akkor lehet, ha egyenletes a gyümölcsérés. Erről szól Kozlowski: Növényi részek leválása című könyve, járműveket. Ez elsősorban azért néhéz feladat, mert a szükséges anyagokat alig-alig lehet beszerezni. A gyárnak azért jó ez a vállalás, mert ha mi magunk készítjük elő a járműveket, az legalább húsz százalékkal kevesebbe kerül, mintha kiadjuk őket javító cégnek. Már négy pótkocsit fölkészítettünk és sikerült a műszaki vizsgájuk. Brigádjuk hogyan fogadta a pártkongresszuson elhangzotta■ kát és a határozatot? — Ellenvetés nélkül tudomásul vették az emberek, hogy a jó életszínvonalért ezután többet és jobban kell dolgozni. — A differenciált bérezésről ml a véleményük? — Mi órabérben dolgozunk, és a kereseti arányokon a brigádon belül is van javítani való. Van köztünk például két fiatal fiú, akik nem régen dolgoznak itt, de jól beilleszkedtek és többet ér a munkájuk, mint amennyit keresnek. Ezt már .tudja a szakszervezeti bizalmi és a csoportvezető is. Az idei béremeléskor figyelembe veszik majd a kollektív véleményt. — Mik a tervei? — Magamra nézve nincs különösebb tervem, amit akartam, már elértem. Legföljebb annyit mondhatok, hogy ezután a magas kitüntetés után még inkább vigyázni, akarok .a becsületre. Van azonban égy gimnazista fiam és egy -általános Iskolás' lányom. Mindkettő jó képességű gyerek. A fiam matematika-fizika tagozatos osztályba jár és már harmadikos. A műszaki egyetemre készül. A lányomnak még korai lenne a döntés, őket szeretném majd szülői segítséggel célbaj uttatni. A. T. S. amelyből részleteket Válogatva Dávid Miklós foglalta össze a tennivalókat a hazai és külföldi eredmények alapján. Gazdag információt nyújt a könyv a gyümölcstermesztőknek, összegezve az elméleti alapok mellett az "üzemi * alkalmazások gyakorlatát is. A MŰLT ÉV NYARÁN Kecskeméten elterjedt annak a híre, hogy a városban több embert kiraboltak, s a tettesek fiatalemberek voltak. Az egymás utáni esetek természetesen tudomására jutottak a rendőrségnek is — hiszen a kárvallottak feljelentést tettek, meglehetősen pontos leírást adva az elkövetőkről. Sikerült is hamarosan kézre keríteni a rablókat, akik előzetes letartóztatásban várták a nyomozás befejezését, majd a bírósági tárgyalást. A Kecskeméti Járásbíróság elsőfokú ítélete április elején született meg, a másodfokú döntést pedig a napokban hozta a megyei bíróság. A négy elítélt közül kettő már többször állt bíróság előtt«' Patai Zoltán, elsőrendű vádlott (Kecskemét, Vak Bottyán utca 21.) például kétszer volt büntetve és a múlt év május 9-én szabadult a börtönből. Radics István harmadrendű vádlott (Kecskemét, Farkas utca 2.) ugyancsak kétszer állt a büntetőtanács előtt, s ő 1979. április 11-én szabadult. Nem volt még büntetve Bíró Ferenc (Kecskemét, Bethlen körút 20—22.) és Galambos Aranka, Kecskemét, Rákóczi út 34. sz: alatti lakos. Patai, Bíró és Radics ismerték egymást, de ismeretségbe kerültek Galambos Arankával is, aki 1979 elején együttélt Patai Zoltánnal. A múlt év július 27-én a délelőtti órákban Patai (aki májusi kiszabadulását követően két hónapig dolgozott, aztán otthagyta munkahelyét és csavargóit) és Radics találkoztak a városban. Arról beszélgettek, hogy valamilyen módon pénzt kellene szerezni. Egy harmadik ismerősükkel találkoztak, s hármasban a fedett uszodához mentek. Az uszoda előtt Patai Zoltán egy ismeretlen fiú karján meglátott egy kvarcórát, szólt a többieknek, hogy az órát meg kellene szerezni. Patai oda ment a fiúhoz, s megkérdezte hány óra, majd elkérte az órát, hogy megnézi. A fiú — bizonyára ijedtében — odaadta. Patai rögtön tovább adta Ra- dicsnak, aki elszaladt az • órával, amit még aznap kétszáz forintért eladtak. KÉT NAP MÜLVÄ Patai Zoltán ék élettársa' Gálambös'' ‘Arahka Kecskeméten a Centrum Áruház előtt sétált. Este kilenc óra körül volt az idő. Találkoztak Radiccsal, beszélgettek. Arra haladt, kerékpárját tolva az erősen ittas B. Gy. Azonnal lekapcsolták, társalogtak vele, s megállapodtak, hogy a társaságukban levő lány közösül az illetővel, és az ezért kapott pénzen majd megosztoznak. B. Gy. és a lány elindultak az ittas ember lakása felé. A férfi azt mondta a többieknek, ha nem mennek utánuk, kapnak száz forintot, amit a Jalta borozó előtt fog átadni nekik. Ott azonban B. Gy. nem állt meg, hanem tovább haladt. Erre Patai felszólította az alkalmi ismerőst, hogy mi lesz a beígért pénzzel, mire B. Gy. kijelentette, nem hajlandó pénzt adni. Patai pofon ütötte a férfit, aki elesett, Radics pedig a földön belerúgott. Patai belenyúlt a fekvő férfi zsebébe és ötszáz forintot kivett onnan. A pénzzel elszaladtak, s még aznap elszórakozták az ötszáz forintot. B. Gy. viszont — ugyancsak még azon az estén — feljelentést tett ellenük. Augusztus 10-én este a Dióhéj vendéglőben Patai és Bíró egy erősen ittas férfival ismerkedtek meg. Bíró szólt Patainak, hogy „sok pénz van az ürgénél”, meg kellene szerezni. így is történt. Az ittas ember eltávozott, de ők követték, majd beszélgetni kezdtek vele, pénzt kértek tőle, amit az illető természetesen megtagadott. Ekkor már a Bocskai utcában jártak. Bíró felszólította az ittas embert, hogy adja le a dohányt, különben megverik. Erre a férfi nem volt hajlandó. Bíró ekkor kétszer ököllel gyomorszájon vágta, s a megtámadott ember elővette a ■ pénzt és ezerötszáz forintot átadott a rablóknak. A pénzzel Patai és Bíró elmentek Galambos Arankáért, és a Hírős étteremben szórakoztak. Néhány nap múlva, este tíz óra körül Radics a kecskeméti vasútállomáson észrevette, hogy egy férfi alszik a pádon és fekete színű autóstáskája a dereka alatt van. Radics kirántotta a táskát és távozott, az éjszakát Patainál töltötte. A táskában pénz nem volt, csak igazolványok, amelyek később, a nyomozás során előkerültek. LEGNAGYOBB, pontosabban. „leghasznosabb” akciójukat a múlt év augusztus 19-én bonyolították le. A délelőtti órákban Patai Zoltán és Galambos Aranka megjelent Kecskeméten a Fűzfa utca egyik házában, ahol albérletet kerestek. Beszélgettek az ott lakó egyik férfival, akitől Patai megtudta, hogy van pénze. Később’ eltávoztak, s látták, hogy az illető is elmegy otthonról, bezárta a lakás ajtaját. Erről azonban nem lehetett behatolni, mert mások is laktak az udvarban. Patai ezért az udvarra nyíló hátsó ablakot törte be, kinyitotta és bemászott. A szekrényből elvette a bemutatóra szóló betétkönyvet, és az abban összehajtott hétezer forint készpénzt. A lány addig kint várta, majd együtt haza mentek, ahol már várta őket Radics István. Nagy örömmel újságolták a hatalmas fogást, hiszen-összesén i'több, mint tizenötezer forint volt a birtokukban. A betétkönyvvel azonnal az OTP-be siettek és kiváltották. Radics is kapott belőle. Patai és élettársa viszont busszal Makóra utazott Patai nagynénjéhez, akinek „ellátásra” háromezer forintot átadtak, a többit ruhára, cipőre költötték. A BÍRÓSÁG Patai Zoltánt hétévi fegyházra 'ítélte és további öt évre eltiltotta a közügyektől. Bíró Ferenc kétévi börtönt kapott, s két évre szól a közügyektől való eltiltása is. Radics István büntetése négy év fegyház és három év eltiltás. Galambos Arankát másfél évi fogházra Ítélte a bíróság, amit a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani. Az ítélet jogerős. G. S. Vegyszeres termésszabályozás , % rJjurám/ 'Darnás: Másfél szoba összkomfort (28.) „Albérletbe, gyerekkel? Hol élsz te, Zolikám? Ki vesz ma oda családot albérletbe?” „És ki vigyázna Krisztikére? — szólt Ibi is. — Vagy az albérlettel mindjárt -bölcsőde is jár, azt. hiszi, Zoltán?” Hartmann levette szemüvegét, felállt, bólintott. „Sakk-matt... De akkor mégsem lesz más, -mint az, hogy kibékül a szülőkkel, Juditka!” A fejem ráztam. „Azokkal én soha! Azóta már a férjemet ds - teljesen elvadították tőlem! Reggel mondtam neki, hogy vegyen a gyereknek legalább két kiló narancsot, azt mondtál rendben, de fölírja az árát, ha már úgysem fizetek gyermektartást! Jó, mondtam, írd föl, de akkor mondd meg neki, hogy a narancsot az anyukája küldte!” „Szörnyű! — csapta össze kezét Hartmann. — Itt tartanak már? A férje benyújtja a számlát, ha valamit költ a gyerekre?” „Én ragaszkodom hozzá!” „De miért?” — kiáltotta Sári. Ránéztem, s azt mondtam, nagyon , határozottan: „Mert válunk.” „Úristen! — mondta Hartmann, és lezökkent mellém egy üres székre. — Akkor, igazán nem tudom, mi lesz magukkal, Juditka! Ha már remény sincs a kibékülésre! — Nézett, egyre csak nézett rám, tanácstalanul. — Mi lesz így magával?” Csönd volt; mindenki engem nézett. „A főnökkel kellene beszélned ...” — sjmlt nagysokára Bó- dis Gyurka. . „Ugyan minek? — legyintett Sári. — Kis porit ő ahhoz, hogy lakást osztogasson!” „De, de! — kiáltotta Ibi. — Csak beszélj vele, hátha kitalál vala- , -mit! Amilyen jó fej!” „És amilyen jó helyen dolgozik / a felesége!...” — dünnyögte Bó- dis Gyuri. „Ugyan! — legyintett Hartmann. — A tanácsnál...” „De hol! — kiáltotta Gyuri. — A lakáshivatalban!” Csak ültem, néztem őket. „És ezt csak most mondjátok?!” — kérdeztem elképedve. Meglepett, mennyire óvatos. Október végén egyszer — igen, szeptemberben járt nálunk, s .beszélt Étivel, Éti meg október derekán üzent neki, hogy sürgősen bonyolítsa le a válást, s azóta rendszeresen találkoztunk —, a munka után megbeszélés szerint vártam lent a kocsiban, hogy beviszem a városba, és beülünk valahová egy órácskára. Hanem hát hasztalan vártam. Mert amikor felbukkant a kapuban, s én már melegítettem a motort,.hogy nyomban indulhassunk, egyszerre azt látom, hogy egy magas, szőke fiatalember áll elébe. Rövid, ideges szóváltás, majd -a fiú belékarol, és elindulnak a buszmegálló felé, anélkül, hogy Judit, akár csak egyetlen pillantást ve-' tett volna rám. Azt hittem, az epém fakad el, olyan düh ragadott torkon. Bo- londítsd az anyádat, kisfiam, fújtattam magamban, gázt adtam, és elrobogtam mellettük az úton. Vége, mondtam magamnak megkönnyebbülten, hálistennek vége! Nincs több szemjáték, titkos hu- nyorítás, hogy jöjjön be a szobámba, mert mondani akarok valamit; nincs több színészkedo csellengés az étkezőben, hogy üres széket keresel?, aztán a hangos meglepetés, hogy mit tesz isten : éppen mellette látok meg egyet... Holnaptól csönd lesz, nyugalom lesz! Átnézek rajta: a mai eset után ez a legkevesebb, _ ami jár neki! Hanem jnásnap már kora reggel bejött hozzám, kezében hatalmas jegyzetfüzet. Gondosan becsukta az ajtót, s szorosan élé- bem állt. „Ne haragudjék a tegnap délutánért! —- súgta izgatottan. — Egész éjjel alig ' aludtam, annyira bántott!... De a férjem váratlanul idejött értem, és nem volt más választásom! Nekem most nagyon is vigyázni kell a híremre, tudja! Ezt az ügyvédem megmagyarázta! Hisz az anyósom nyilván ragaszkodni fog a gyerekhez, és mindent elkövetnek, hogy a váláskor nekik ítéljék! De mert kislányról van szó, erre egyetlen reményük van: ha engem a bíróság erkölcsi okokból alkalmatlannak nyilvánít a gyermeknevelésre .... Persze, hogy keresik majd az ilyen jellegű "bizonyítékokat ellenem! Érti most már, miért mentem el tegnap a férjemmel búcsú nélkül?” Értettem, hogyne értettem volna! Akkor már alaposan ismertem megromlott házasságának történetét, tudtam, milyen ragaszkodással csügg a gyermekén. és természetesen igazat adtam néki. Kapcsolatunk tehát folytatódott; ha ugyan kapcsolatnak lehet nevezni a vékonyka szálat, amely összefűzött bennünket: az összenézéseket, közös ebédekét, a heti két-három csésze kávét azokban a főutaktól iával eső, koszlott kis eszpresszókban. De több, hiába, egyelőre nem ígérkezett. Hiszen hogyan agi- találtam volna, hogy legyen az enyém, amikor nem lett volna — hol! Talán a barátnőinél, akiknél kegyelemből alszik? Vagy az anyjánál, Vecsésen? Netán az én anyámnál?! Hát hol, hol hol?! De ahányszor csak eszembe jutott ez a keserves gond —, s jutott eszembe elégszer! — mindannyiszor nyomban meg is melegedett a szívem tája, mert arra gondoltam; most ugyan sehol —, de nemsokára lesz már hely, ahol átöleljem, hisz Éti gyakran biztatott, hogy a kis kolléganő ugye jól áll, mondjam meg neki, ne veszítse el a reményét! 1 A napok hát folytak, folydo- gáltak ebben a feszült várakozásban, ebben a fojtott- készülődésben a szerelem örömére. Sok szó nem esett erről köztünk; eny- nyit már azért én is megtanultam a fiataloktól! Hajdan sokat beszéltem a nőknek a szerelemről, mert valami ostoba francia mondást hallottam, amely így szólt: a szerelemről beszélni any- nyi, mint szeretkezni.. j* Hát, nem tudom, lehet, hogy ft Szajna partján igaz ez a mondás, de hogy mifelénk nem, azt tanúsíthatom. Ha sokat beszéltem egy nőnek az érzelmeimről, a kettőnk érzelmeiről (abban a Hitben, hogy a francia mondás alapján ezzel erotizálom), rendszerint nem lett a dologból semmi... A nők meguntak, -vagy a sok duma során idejük volt erényüket a várható támadás ellen mozgósítani —, de mindenesetre rendszerint ép bőrrel megúszták. Gyors és döntő sikereim mindig akkor voltak, ha váratlanul, szinte orvul csaptam le a partnerra, egy kis zenét, táncot, némi italt, vagy egy mozi jótékony sötétjét híván cinkosomul. Igen, de itt most mit érnék a gyors sikerrel, kérdeztem magamtól néha, ha félórákra összebújtunk egy cukrászda mélyén. Tegyük fel, hogy lerohanom, felizgatom, J elhódítom — és enged... De hol?így aztán, a szükségből erényt csinálva, sokáig sikerült józannak maradnom, s eljátszanom Jutka előtt a komoly, megfontolt idősebb urat, aki ugyan jól érzi magát egy fruska társaságában, de maga is tisztában van vele, hogy a dologból igazában nem lehet semmi... Egyszer azonban, már télen, az első hó leestekor, kiestem ebből a szerepből; mentségemül szolgáljon, hogy akkor mSr nagyon belém ette magát, és embertelenül vágytam utána. Egyik szabad szombat előtti péntek délután történt, odabent a laborban. Én a szobámban ültem, az ajtó ujjnyira riyitva a labor felé, s hirtelenül megszólalt a munka végét jelző csengő. Közvetlenül utána Ibolyka hangját hallom: „Zoltán! Nem hallotta?” Gyerekek, nem megyünk? — kérdi türelmetlenül. — Jutka, te nem készülsz? Miért nem öltözöl? Mindannyian rád várunk!” „Van még időm — mondja Jutka csöndesen. — A férjem m^g hazaugrik a gyerekért, - mielőtt találkozunk”. (Folytatása következik.)
