Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 7. TUDOMÁNY TECHNIKA Hírközlés, mesterséges holdakkal A telefon-, a rádió- és a tévé­közvetítésre alkalmas mesterséges holdak létrehozása óriási távlatot nyitott meg a nagy távolságok át­hidalásában — egyben azonban számos megoldandó feladatot ál­lított az emberiség elé. A tévéadás és minden egyéb mikrohullámú hírátvitel (pl. sok- csatornás telefon, telex) csak egy- egy adóállomás viszonylag szűk körzetében zavartalan, nagyobb távolságok áthidalásához egymás­tól 50—80 kilométerre levő ismét­lőállomásokra van szükség. Ezek felfogják és továbbsugározzák a mikrohullámú jeleket. Nagy távol­ságra azonban ilyen mikroláncok- kal nem történhet közvetítés, mert ez a láncolat nem terjed ki a Föld egész felületére, vagy annak nagy részére: sok helyen, például a ten­gereken megszakad. A nagy távolságokat földi ismét­lőállomások alkalmazása nélkül távközlési mesterséges holdakkal lehet áthidalni. Ezek lényegükben egy közvetítőlánc ismétlőállomá­sai: két — egymástól nagy távol­ságban levő — földi állomás kö­zött teremtenek kapcsolatot. A 9 A lengyelországi Intcrszput- nyik-állomás 12,5 méter átmérő­jű parabolaantennája. • Az állomás erősitöberendezése, amely a műholdról érkező jeleket kctszázezerszeresérc erősíti. távközlési- holdak pályáit; úgjr^-r, lapítják meg, hogy azok valamely földi állomásról nézve vagy egy helyben lebegni látszanak, vagy azonos napszakokban meghatáro­zott ideig a földi állomás fölött tartózkodjanak. ' A távközlési mesterséges holdak felbocsátása költséges dolog, azt egy kisebb vagy közepes méretű és gazdaságú ország egymaga nem vállalhatja. Egy-egy műhold azon­ban egyidejűleg több műsornak (telefonbeszélgetésnek, telex-, rá­dió- és tévéadásnak) a közvetítésé­re alkalmas. A hírközlő mestersé­ges holdakat t^hát általában nem­zetközi együttműködés keretében használják. A szocialista országok — nem­zetközi távközlési feladataik meg­oldására — Lengyelország kezde­ményezésére — 1971-ben Inter- szputnyik néven közös műholdas távközlési szervezetet hoztak létre. E szervezet tudományos alapját a Molnyija típusú szovjet mestersé­ges holdakkal elért eredmények bizonyítják. A szervezet ma már kellően kiszélesedett és állandó műsorcserét tesz lehetővé a részt vevő országok számára. Fokozható-e a repülőgépek sebessége? 9 Az Aeroflot IL—62 M repülőgépei 16 órától 8 óra 15 percre rövidítették a Moszkva—Kamcsatka közötti járat menetidejét. Napjainkban a hosszú távú személy- és áruszállítás leg­általánosabb eszköze lett a repülőgép, amely alig több mint 75 év alatt szédületes iramban fejlő­dött A legkor­szerűbb repülő­gépek teljesít­mény-, súly- és méretadataira például jellem­ző, hogy az óriási szállító­gépek 80—100 tonna hasznos terhet emelnek a magasba, miközben felszálló tö­megük 300 tonna. Vagy a sorozat­ban gyártott vadászbombázó repü­lőgépek tartós vízszintes repülési sebessége eléri a.hangsebesség két- szeresét-háromszorosát is: másod­percenként 600—1000 métert. Ez az adat akkor mond sokat, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a puska­golyó másodpercenkénti sebessége alig éri el a 600 métert, és a tü­zérségi lövedékek sem repülnek 750—780 méternél többet másod­percenként. A leggyorsabb vadász­gépek statikus repülési csúcsma­gassága eléri a 20—25 kilométert. A rakétatechnika eredményei még meghökkentőbbek. A Föld körül keringő űreszközök állandó repülési sebessége 7,8 kilométer másodpercenként, vagyis a tüzér­ségi lövedékek sebességének 10— 12-szerese. A Földünket elhagyó Hold-, Mars- vagy Vénusz-raké- ták elérik a második kozmikus se­bességet, ami 11,2 kilométer má­sodpercenként. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nincsenek olyan repülőesz­közeink, amelyeknek állandó re­pülési sebessége a legkorszerűbb repülőgépeké és az űrhajóké kö­zött van. Az igazság az, hogy a ra­kétahajtóművek és a rakéta-hajtó­anyagok fejlődése megelőzte a szerkezeti anyagok fejlődését. Az űrrepülési eszközök hajtóművei képesek biztosítani az említett se­bességgel való huzamos repülést, de csak az űrben, ott ahol nincs légkör, nincs légellenállás és ezért nincs felmelegedés sem, ami meg­olvasztaná a repülőgépek anya­gait. Az űreszközöknek a légkör­ből való kijutása, illetve visszaté­rése viszonylag rövid idő alatt megy végbe; az akkor keletkező hő okozta problémákat csak óriási erőfeszítéssel tudták legyőzni. A jelenleg rendelkezésre álló anyagokkal tehát ezért nem nö­velhető tovább, a repülési sebes­ség. j i \ A német Tessedik Energiatakarékosság a SZIM-ben Az energia átszövi életünket, gépesített, automatizált világunk­ban mindenütt jelen van. Bizo­nyára sokan jártak már úgy, hogy hirtelen elromlott a televí­ziójuk. Nagyon tanulságos ekkor megfigyelni, hogyan viselkedik a család, melynek hétköznapjaihoz a televízió már elválaszthatatlanul hozzátartozik. Senki sem találja a helyét, mint máskor. Amikor a készüléket megjavítják, ismét min­denki a régi kerékvágásba kerül. Nos, valahogy így vagyunk az energiával is. Megszoktuk már, hogy viszonylagos bőségben áll rendelkezésünkre. Életünkben betöltött, meghatározó szerepét, jelentőségét .most kezdjük igazán értékelni, amikor az energiabőség már a múlté. A vele való takarékoskodás a tervek, vállalások, gazdasági intézkedések nélkülözhetetlen részévé váltak. A Szerszámgépipari Művek Kecskeméti Gyárában is elkészült az idei energiatakarékossági terv. A gyári kollektíva, a KlSZ-fiata- lok, a szocialista brigádok számos felajánlást tettek a hatékonyabb energiagazdálkodás elősegítésére. Az üzemben a legdrágább energia a sűrített levegő. Ezért különösen nagy gondot fordítanak a sűrített- levegő-rendszerek és a kapcsolódó szerelvények tömítettségének rendszeres ellenőrzésére. A hatékony ellenőrzés megbíz­ható, pontos energiafogyasztást mérő műszereket igényel. Ezért gondoskodni kell azok rendszeres karbantartásáról, szükség esetén cseréjükről. A gyári kollektíva nagyban elősegítheti a hatéko­nyabb gazdálkodást az indokolat­lan energiafelhasználások meg­szüntetésével. Minden különösebb befektetés nélkül jelentős megta­karításokat lehet elérni a takaré­kosabb fűtés, világítás megszerve­zésével, a munkagépek üresjáratá­nak csökkentésével. Sok elektromos energiát fo­gyasztanak a gyári hőkezelő ke­mencék. Ugyancsak munkaszerve­zési intézkedéseket igényel a ke­mencék üresjáratának minimális­ra csökkentése. A takarékos energiagazdálkodást a fázisjavító kondenzátorok haté­kony üzemeltetésével lehet bizto-, sitani. Az energiafelhasználó be­rendezések jó műszaki állapota, üzembiztos működése nélkül a leggondosabb energiatakarékossági terv sem valósulhat meg. A gyár­ban mindez a felújítási illetve karbantartási ütemtervben foglal­tak végrehajtásával érhető el. Köz­tudott, hogy a gazdaságos fűtésre a felkészülést az ablaknál kell kezdeni. A nyílászárók szigetelé­sével, jó műszaki állapotában tar­tásával is hozzájárulnak a terve­zett jelentős földgáz-megtakarítás­hoz. A gyári járművek takarékos üzemeltetése a motorok szakszerű beszabályozásával valósítható meg. A gépkocsi előadó dolga, hogy gon­dos tervezéssel a járművek üres­járati futását minimálisra csök­kentse. Számos intézkedés szüle­tett a takarékos gazdálkodás ér­dekében a vízfelhasználás terüle­tén is. Hosszú lenne felsorolni va­lamennyi tervbevett intézkedést. A SZIM Kecskeméti Gyára 1980. év­re 400 <ezer forint értékű energia- megtakarítást tervez. Z. J. E gyesek már túl közel állnak a ló ama sokat emlegetett másik ol­dalán az áteséshez. Átesnek? Nem esnek? Szemléltetésül a lovat nevezzük — jobb híján — takarékosságnak, amelybe a Somogy megyei Bar­cson az UNITECH Ipari Szövet­kezet dolgozói jól belekapaszkod­tak, és ügy tűnik, egyhamar el sem engedik a sörényét a ki-, vagy felfutásra kiszemelt „lónak”. Azt mondja a legújabb MTI- hír, hogy „Üj fajta adatrögzítő műszert gyártanak a Somogy me­gyei Barcson' az UNITECH Ipari Szövetkezetben.” A műszerrel — úgymond — pontosan rögzíthető a gépek üzemanyag-fogyasztása, ál­lásideje, kihasználtsága, sebessége, j s MVitiétné' jótléhát>'más '';'t)riű- szerékkei mát* korábbári'is regís’zf-’ ■ rált — tényezők nagy szerepet ját­szanak az üzemanyag-takarékos­ságban, a gépek, illetve a munka­idő jobb hasznosításában. „E mű­szerrel — adja tudtul a híradás — már az év első felében ellátják a Volán és a MÁV járműveit, sőt az ipar és a mezőgazdaság gépeit is.” Túl költségesnek ígérkezik ez a túlműszerezettség. Noha többen — legfőképp a gyártók — égré-föld- re esk üdöznek az üzemóra-szám­lálók mindenhatóságára, elgon­dolkoztató, érdemes lesz-e a legol­csóbbért kilencszáz, a közepes mé­retűért kettőezer-hatszáz, a leg­dragabbert pedig haromezer-ot- száz forintot fizetni? Ahány moz­gó munkagép, gépjármű — teher­autó, daru, betonkeverőgép,t moz­dony stb. — van Magyarországon, nem nehéz belátni, milyen szédü­letes jövő várhat nálunk a taka­rékosság leple alatt a gépi admi­nisztráció túlburjánzására! iről is van szó tulajdonkép­pen? Az üzemanyag-fogyasztás, a sebesség és az állásidő mérése korántsem annyira új dolog, hogy spanyolviasznak vegyük. A ló- vasutat követő időszakban ezeket alkalmazni kezdték, úgyannyira, hogy a nemzetközi kamionokban automata idő- és kilométermérő óra „vigyáz”.a vezetőkre — mi­ként a taxisoknál —, hogy ne té­vedjenek „tilosba”; a menetleve­lekről és egyebekről nem is szól­va. A gépi adatrögzítésnek persze lehetnek megfontolható alkalma­zási területei ma is és a jövőben is, de nem mindegy, hol, hogyan, s milyen áron. Könnyen költséges technikai divathóborttá válhat olyan géphasználók esetében, ame­lyek, vagy akik — lévén munka­hely vagy volánforgató személy — csak „Mert a szom­szédnak már van!” jelszóval ezentúl a műszerben akarna csodát' látni. S nem abban, hogy 1. Meg- rakták-e s. milyen gyorsan a ko­csit? 2. Több forduló nagyobb súly- lyal — több pénz! 3. A fel- és le­rakó helyeken jó markosak-e azok az emberek, akiktől remélheti » a teherautósofőr mielőbbi továbbin- dulását? 4. Megbízható, a jármű­vével bánni tudó ember ül-e a kormánykerék mögött? Vagy olyan, aki<J a fuvarlevél-, vagy a kesztyűtartóba becsempész olykor-olykor egy kis „erő­set”? 5. S végül, van-e szíve a motorhoz? Rajta-e a szeme és a keze az üzemanyagtömlőn? Oda­figyel-e ő is gondos gazda módjá­ra, hogy túl ne csorduljon a tank? Pumpál-e eleget és elégszer? Stb. A személyes tényezőket, a fe­lelős ellenőrzést és gondos­kodást, a „pilótára” való odafigyelést, de talán; elsősorban is a folyamatos szállítások felté­teleinek a megteremtését, a jól szervezett munkát közúton és vasúton, gyárakban és üzemekben vagy építkezéseken elhibázott tak­tika lenne csupán műszerektől, órák millióitól várni. Az ember­nek jóval nagyobb és meghatáro­zóbb szerepe van, s lesz ebben, mint bármikor. K—1 Ahogy DANIEL Szarvas őrzi nagy ALBRECHT fianak, Tessedik THAER Sámuelnek emlékét, úgy gondozza az NDK-béli Mög- lin falucska lakossága Daniel Albrecht Thaer hagyományát. Thaer 1752-ben született, édes­apja udvari orvos volt. Ö maga is orvosnak tanult a göttingeni egyetemen, de szabad idejében mezőgazdasági • kérdésekkel is foglalkozott. 1804-ben telepedett le Möglinben. 9 A tudós Dániel Albrecht Thaer (1752—1828) arcképe. Abban az időben itt is az Eu- rópa-szerte dívó hármas vetés­forgó volt az általános művelési mód: két esztendő után egy évig parlagon maradt a föld. A talaj összetételének, tápanyagának és trágyaszükségletének alapos ta­nulmányozása után Thaer beve­zette a hetes vetésforgót — ez egyharmadával növelte a termés­hozamot. Földjei műveléséhez an-, goi felszereléseket használt, sőt azokat tovább is fejlesztette: így például vetőgépét sorhúzóval és magszekrénnyel szerelte fel. Kí­sérleteket folytatott a takarmány­mennyiség és -összetétel haté­konyságának javítására is. Tudományos eredményeiről és gyakorlati tapasztalatairól számos írás is megjelent, legjelentősebb1 „Az ésszerű mezőgazdaság alap­törvényei” című „jjjüyp. Th^en^r akárcsak Tessedik, 1806 tavaszan hozzákezdett mezőgazdasági szak­iskolájának létrehozásához. 18 lo­ben már a möglini mezőgazdasá­gi akadémiát a berlini egyetem­hez csatolták és Thaert egyetemi tanárnak nevezték ki. Halálának 150. évfordulóján méltóképpen emlékeztek meg a - nagy tudósról: az 1592-ben épült kastélyt, Thaer egykori lakó­házát újjávarázsolták, a bejárati falon emléktáblát helyeztek el, > s a falu parkjában felállították1 a nagy tudós mellszobrát is. G. I. Nem csodaszer mm MEGVENNI VAGY KÖLCSÖNÖZNI Műszerek kézről kézre Kevesen, a kelleténél keveseb­ben tudják, hogy Budapesten, a November 7. téri házasságkötő te­rem épületében a főbérlő a Ma­gyar Tudományos Akadémia Mű­szerügyi és Méréstechnikai Szolgá­lata, melynek fő tevékenysége a műszerkölcsönzés. A műszerbe­szerzési nehézségek miatt a közü- letek egyre szélesebb köre jegyzi el magát a kölcsönzéssel. A bérlők 55 százaléka KGM- vállalatoktól, egytizede a nehéz­ipar területéről, körülbelül ugyan­ennyi akadémiai intézetekből ér­kezik. Fővároson kívüli intézmé­nyek viszonylag kisebb mértékben veszik igénybe a szolgálatot. Ta­lán a reklám lenne kevés? Or. Stokum Gyula igazgató jel­lemzőnek tartja a propaganda el­lentmondásait: — Jó lenne mindenkit, vala­mennyi közületet tájékoztatni a kölcsönzés lehetőségéről, de a ha­tárt a műszerállomány is meg­szabja. Műszereinknek közel 80 százaléka van a bérlőknél, a fenn­maradó húsz százalék — figyelem­be véve a javításra várókat, és az éppen visszahozottakat — igen csekély raktárkészletet jelent. A. bérleti díj kedvező: a műszerér­ték 2—4 százaléka havonta, fél év után a bérleti díj 50 százalék­kal, egy év múltán a kétszeresére emelkedik. A szolgáltatás jelentő­ségére mutat, hogy a bérlők ne­gyede még ezt a felárat is állja. Az igazi haszon mégsem a bevétel­9 A vállalat képviselője ismerkedik a műszerrel. (Fotó: Hauer Lajos felvétele.) ben mutatkozik. Fontosabb, hogy a bérléssel ezek a drága eszközök folyamatosan használatban van­nak, mindig ott, ahol szükség van rájuk; s így értékük megsokszoro­zódik. Az 1983-ra tervezett ötszáz- milliós műszervagyonnal számol­va, tíz bérlő esetén a megtakarítás ennek kilencszerese: egy vásárlás, tíz használat. Arról nem is beszél­ve, hogy az országnak több be-- szerzésre anyagi lehetőségek híján amúgysem lenne módja. További haszon, hogy szállítóink közül a nagy világcégek gondoskodnak műszereik szervizéről. Ez szakis­meretet, kiképzést, alkatrészt je­lent, s együtt idővel újabb szol­gáltatási ággá erősödhet. Lőrinczy László kölcsönzési fő­osztályvezető mondja: — Számunkra a legnagyobb kér­dés, hogy milyen újdonságokat rendeljünk. Két év, vagy még több a beszerzések ideje a megrende­léstől a használatba vételig. De ki tudja, mit hoz a nyolcvankettes év műszerdivatja? Mi kell majd akkor leginkább? A döntésben műszerbizottság működik közre, tagjai külső szakértők, és az érde­kelt felhasználók is. Olvassuk, fi­gyeljük a szakirodalmat kérdő­ívekkel, körlevelekkel iformáló- dunk. Ügyfeleinkről rendszerezett adattárat vezetünk, azokról is, akik nem találták meg nálunk, amit kerestek. A főosztályvezető egy színes gra­fikont mutat. — Egy amerikai szaklap há­romezer kutatót kérdezett meg szerte a világon, a műszerfelhasz­nálás várható irányairól. Az ösz- szesítés váratlan eredményeket is mutat: az élettani kutatásokhoz a mikroelemek kimutatására alkal­mas eszközök kereslete várható például, amit mi sem hagyhatunk figyelmen kívül: nálunk eddig ilyesmi nem volt... Ma a mikroprecesszoros műszer, a folyadékkromatográf vezet, úgy is mondhatnám, ez a divat. De ez olyan divat, amely aligha tér vissza nagyanyáinkéhoz. A hazai piacról a szükségesnek kö­rülbelül egyhatodát tudjuk besze­rezni. Gyakran sajnos ezekre töb­bet kell várni, mint a külföldről vásároltakra. Pedig a belföldi gyártmányokkal kapcsolatban ’kü­lön missziót tölt be szolgálatunk: az újdonságokat bevezetjük, meg­ismertetjük a felhasználó köré­ben. K. T. A raktáron levő műszerek várják az érdeklődőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom