Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

1980. február 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Műemlékek tanúsága RÉVPÉNZ? ADÓ? MAGÁNVAGYON? T allér ok, dénárok, forintok 9 Érme II. Rudolf idejéből. HAZÁNK műemlékben szegény ország. Nyolc és fél ezer műemlé­ket, műemlék jellegű városképi jelentőségű épületet, maradványt tartanak számon. (Műemlékünk mindössze 1800 van.) De műemlék­védelmünk — noha az e célra fordítható összeg ugyancsak ke­vés — Európa csodálatát is kivív­ta, nagyhatalom vagyunk az épü­letek megőrzésében, konzerválá­sában, a restaurálásban. Műemlékeink állami, egyházi, esetleg magántulajdonban levők. A karbantartás ilyenkor a tulaj­donos feladata — de abba, hogy miként, hogyan történjék a meg­őrzés, a helyreállítás, beleszól az Országos Műemléki Felügyelőség, mint hatóság. Az országos jelen­tőségű kiemelt műemléki helyre- állításokat a Műemléki Felügye­lőség kivitelező részlege végzi — 800 fős szakembergárdával, épü­letszobrászokkal, restaurátorok­kal, kőművesekkel, ácsokkal, dísz- műlakatosokkal. Az Országos Mű­emléki Felügyelőség állítja helyre — szerény anyagi lehetőségein be­lül — azokat a műemlékeket, amelyeknek nincs funkciójuk, pél- dául a várromokat. Egyéb esetek­ben is támogatja anyagilag, szak­mailag a különböző helyreállítá­sokat. Akkor él, akkor marad fenn a műemlék, ha funkciója van — ha múzeumnak, kultúrháznak, könyv­tárnak, - hangversenyteremnek használják. De nem mindegy, hogy mire. A legrosszabb megoldás, amikor például kastélyba szociá­lis otthont, magtárat, gyárát tele­pítenek. Hasznos, ha mint a i diósgyőri várban, hangversenyeket tarta­nak, ha mint a sárvári várban, a város kulturális központjait hoz­zák létre. A simontornyai vár om­ladozó, elhanyagolt épület volt. A helyreállítás után könyvtár, kép­tár, múzeum, rangos vendéglátó­üzem kapott helyet benne, egy csapásra megváltoztatva a kör­nyék arculatát. Pénzben ki sem fejezhető mértékben növelte la­kóinak a kulturáltságát is. Boldogkőváralján a romantikus környezetű várban' turistaházat rendeztek be, vagy említsük az oly sok vitát kavart Hilton-szállót.. A közvélemény a meginduló építke­zés láttán megrémült, féltette a vár egységes hangulatú negyedét a modern épülettől. Soha annyi körültekintéssel, gonddal nem ter­veztek épületet, mint itt. S az eredmény őket igazolta. Nemcsak a modern szálló illeszkedik har­monikusan a környezetbe, de az építés során feltárt műemlékek­kel is — dominikánus udvar, ke- rengő, Miklós-torony — gazdago­dott az ország. A VÁROSKÉP, a műemléki együttesek megőrzése nemcsak az épületek konzerválását jelenti. Azzal is törődni kell, mi épül a környezetükben. A magyar mű­emlékvédelem elve az, hogy nem hamisítunk, nem építjük be kora­beli stílusú házakkal a foghíjakat. Mai -épületeket emelünk, ame­lyeknek megformálásukban, nagy­ságrendjükben kell illeszkedniük a régiekhez. így egészülnek ki védett műemlékegyütteseink a budai várnegyedben, Győrött, Sopronban, Kőszegen, Pápán, Veszprémben. E városokban a több száz éves lakóházakat össz- komfortosították, tették ma is lakhatóvá. Nemésak városon, falun is vé­dik a népi építészeti emlékeket. Hollókő, Szigliget komplex módon védett. A falusi lakosság egyre emelkedő életszínvonala nap­jainkra szinte eltörölte a régi ma­gyar falut, mindenütt új házakat építenek. Az utolsó pillanatban tett intézkedések szerint komoly pénzösszegekkel és évi'átalányfi­zetéssel segítik megvédeni a ma­gántulajdonban levő műemlákhá- zakat. Az ország műemlékállományá­nak legértékesebb része a közép­kori anyag, néhány vár, templom, a román és a gótika stílusjegyeit őrző kis falusi templomok. A jáki, a sopronhorpácsi, a felsötiszavidé- ki templomok ékszerei a tájnak. Turistalátványosságok. Mint ahogy a csarodai (Szabolcs me­gye) templom történetében szinte megjelenik az ezeréves magyar történelem. A román kori katoli­kus templom belsejét hajdan fres­kók borították. A reformáció ko­rában a középkori szenteket lefes­tik, bemeszelik, s a népi rene­szánsz virágmintás falképeivel festik tele a templomot. A feltá­rás során mindkét korszak megje­lenik. Sajnálatosan sok az elhanyagolt, elhagyatott kastélyunk. A felsza­badulás után a feudalizmus iránti gyűlölet feldúlta, kifosztotta, fel­gyújtotta kastélyaink nagy részét. Ma is tele van az ország gazdát­lan, vagy funkciójától igen távoli célra használt kastélyokkal. Elmúlt társadalmakról, letűnt időkről a szavaknál ékesebben szólnak azok a tárgyi, építészeti emlékek, amelyeket e társadalmak létrehoztak. Kinek ne dobogtatná meg a szívét, ha Zrínyi, Rákóczi, Kossuth emlékei között jár. A MŰEMLÉKEK a hazafias ne­velés, a kulturális érdeklődés fel­keltésének eszközei. A műemlék- védelem célja a múlt átmentése a jelen, a jövő' számára. K. M. 9 Báthori Zsigmond tallérja. A mélyszántás elterjedéséből sokat nyert a régészet, az érem­tan. Évszázadokig, évezredekig rejtőző értékeket hozott a föld húsába belevájó ekekapa a föl- színre. Tápé-Malajdokon 25 344 darab érme került az alapos munka és becsületes bejelentők révén köztulajdonba. A csaknem egy évtizede ismert leletet Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum tudományos munkatár­sa és a kecskeméti származású Nagy Adám, a szegedi Somogyi Könyvtár dolgozója elemezte a Móra Ferenc Múzeum most meg­jelent évkönyvében. Óhatatlanul azt kérdezi minden­ki, hogy miként kerülhetett ek­kora kincs a föld alá? A XVI. század utolsó éveiben próbálta valaki jgy átmenteni vagyonát. Kié, kiké volt a pénz, sohasem tudható meg. A fellendülő szarvasmarha-kivitelből megtol- lasodott kereskedőé? Talán a környéken összegyűjtött adót ás­ták el a portyázó katonák, rab­lók elől? Esetleg a fölgyülemlett tiszai révpénzt dugták el? Ez utóbbi feltevéseket az aprópénz nagy száma támasztja alá. így is tekintélyes összeget bírt a tulajdonos, mert ennyi pénzből, éremből a század közepén 200, a végén mintegv 140 fős könnyűr lovast tarthatott el egy hónapig. (A háborúskodás, a fegyverkezés akkor is fölverte az árakat!) A legkorábbi éremveret I. Má­tyás két dénára. Nagy számban találhatók az újkorban megho­nosodott, különböző országokban kiadott tallérok. Kőhegyi Mihály és Nagy Adám tanulmánya új adalékokkal gaz­dagítja a tizenöt éves háború következményeire vonatkozó is­mereteinket. A kecskeméti Aranv János utcában műkö­dő Jókai Mór Könyvesboltban eredményes évet zártak: hatmillió-hétszázezer forint ér­tékű könyvet adtak el tavaly. A könyvek többségét a megyeszékhely különböző mun- .-aßiß J3ß8ßb$ß&ÖS • - ' xA,; «ofIlib'SÓSTÓ kahelyein tevékenykedő bizományosoktól vásárolták, akik közül egyik-másik több mint százezer forintot forgalmazott. Hogyan csinálják? — Az alábbi beszélgetésekben er­re a.kérdésre. keressük, a..választ ............... M indén harmadik Bíró Pál. nyugdíjasként, dolgo­zik a Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalatnál: az egykori vas­úti tiszt ma könyvtárosként és könyvterjesztőként tevékenyke­dik. Ez a két megbízatás ugyan az első hallásra nehezen egyeztethe­tő össze, ám Bíró Pál meggyőző­déssel, állítja: lehet jól csinálni mind a kettőt. A könyvtárban év­ről évre emelkedik az olvasók száma, ugyanakkor egyre több fogy a gondjaira bízott könyvek­ből is. Tavaly például száznyolc­ezer forint értékű könyvet adott el. .Ez éppen húszezer forinttal több az előző évinél. Kiszámolta: ha a bevételt elosztja a gyárban dolgozók szamával^ mindenkire hetvenöt forint jut átlagosan. — Pedig csak minden harmadik ember vásárol nálam — mondja. — Tehát a forgalomnövelés lehe­tőségei még mindig nagyok. — Ez az érdeklődés egy kicsit meglep — vetem közbe —, mert úgy tudom, hogy az iskolázottság tekintetében nem valami jó a helyzet itt. 9 Gyakori látvány ez a Jókai Mór könyvesboltban: a bizományos átnézi az újonnan érkezett könyvek címjegyzékét. (Méhesi Éva felvétele.) — Igen, nagyon sokan dolgoz­nak a gyárunkban olyanok, akik nem végezték még el a nyolc ál­talánost. A gyári létszám zömét azonban a nők teszik ki, és ez a szerencsém. Megfigyeltem ugyan­is, , hogy a nők szívesebben és többet költenek könyvekre, mint a férfiak. A legszorgalmasabb vá­sárlóm, aki kétszáz forint híján háromezer forintért vásárolt ná­lam könyvet tavaly, szintén, nő. A gyerekeknek viszi az ifjúsági iro­dalmat és az útleírásokat, a fér­jének pedig a sporttal kapcsolatos kiadványokat. Ezenkívül befize­tett a Világirodalom Remekei so­rozatra is. — Mi mindennel magyarázható, hogy ilyen sokat vásárolnak ön­nél? — Ennek sok oka van. Az egyik legfontosabb, hogy tavaly sok jó könyvet kaptam; Moldova György műveiből, valamint a szakács- és a kézimunka-könyvek­ből szinte minden mennyiséget el tudnék adni. Jócskán érkezett a meséskönyvekből is, amelyek szintén nagyon keresettek. Ezt látva, rendeztem is néhány hó­nappal ezelőtt egy gyermekkönyv­vásárt: egyetlen nap alatt tizen­hétezer forint értékű könyv ta­lált gazdára! Egy másik dolog: állandóan kísérletezek, hogy mi­lyen módszerekkel tudnék köze­lebb kerülni az emberekhez. Leg­utóbb például néhány tucatnyi könyvvel táskámban felszálltam a bejárók buszára, s ott muto­gattam őket az el-elbóbiskoló in­gázóknak. Bizony, nem nagyon figyeltek rám. Azóta felhagytam ezzel a módszerrel. Az a vélemé­nyem, hogy a könyvet nem lehet ráerőltetni senkire. Az egyik leg­nagyobb „fegyvertényemnek” ép­pen ezért azt tartom, hogy sike­rült megnyernem a gyár vezetői­nek javarészét: nálam vásárol az igazgató, a főmérnök, s párttit­kár. A dolgozók ezt látják, és a példa ereje többet ér minden agyafúrt ötletnél, minden ügyes­kedésnél. Kevés a fiatal vásárló Deák Józsefné az Alföldi Cipő­gyár csoportvezetője. Éppen ne­gyedszázada dolgozik a vállalat­nál és több mint tíz éve látja el a bizományosok nehéz feladatát. E személyes példával is igazolva, hogy aki egyszer összebarátkozik a könyvekkel, az nehezen lesz hűtlen hozzájuk. — Hogyan árusít? — Hasonlóan, mint Bíró bácsi: a hét bizonyos napjain én is kira­kom a könyveimet az ebédlő be­járatánál elhelyezett asztalokra. Legfeljebb annyi a különbség ket­tőnk módszerében, hogy fizetési napokon én nem árusítok: ilyen­kor mindig az esedékes részletek beszedésére fordítom az energiá­mat. — Kik állnak meg leggyakrab­ban a könyvek előtt? — Nálunk is a nők, de érdekes, hogy közülük elsősorban a közép­korúak, és az idősebbek. A fiata­lok közül nagyon kevés az olyan, akit mint rendszeres vásárlót em­líthetnék. — Melyek a legkeresettebb könyvek? — A mezőgazdasági szakköny­vek. Ez — lévén a cipőgyár ipari üzem- — meglepően hangzik ta­lán, de szerintem ez természetes, a dolgozóink közül igen sokan jár­nak be vidékről, s a városban la­kók közül is egyre többen vásá­rolnak telket, egyre többen adják kertészkedésre a fejüket. És termé­szetesen a meséskönyveket is ren­getegen keresik. Kölcsönös jóindulat Később bekapcsolódik a beszél­getésbe a bolt vezetője, Cserny Kálmánná is. A munkahelyi könyvterjesztők tavaly elért ki­magasló eredményével kapcsola­tosan megemlíti, hogy a sikerben jelentős részük van a munkahelyi vezetőknek, akik a legtöbb helyen messzemenően támogatják a bizo­mányosokat. Viszonzásként a bi­zományosok igyekeznek úgy vé­gezni a munkájukat, hogy ez vé­letlenül se menjen a termelés ro­vására. Az eredmények elsőszámú „titka" tehát: a jó együttműkö­dés. Káposztás János A lengyel televíziós sorozatok és hőseik Tizenöt éve annak, hogy a len­gyel televízió stúdióiban elké- szült az első televíziós filmsoro­zat. A „Kockázat", melynek fő­hősét, Kloss kapitányt, Stanislaw Milculski alakította. Az addig is­meretlen poznani művész ezzel a szereppel egycsapásra a legnép­szerűbb lengyel színész lett. [tírfíélces jelenség, Hogy,a'fiit é- jezetten fikcióní alapulód „Kockád zat” reális témákat feldolgozó tv-filmek sorozatát indította el. Közülük az egyik legsikeresebb, a dokumentumfilm jellegű „V- akció” volt, amely a hitleri V—2 rakéták föld alatti kilövöállomá- sainak felderítését mutatta be. Igen népszerű volt a fiatal kor­osztály számára készült „A négy Iláncélos és a kutya" és a„Kolom- buszok”c. című sorozat. Az utóbbi Roman Bratny regénye alapján azoknak a fiúknak az életét, har­cát. sikereit, csalódásait ábrá­zolta, akik Varsó hitleri meg­szállása alatt, á gyakran irreális politikai koncepcióktól vezérelt földalatti mozgalomban értek fel­nőtté. E tradíciók folytatója „A len­gyel utak”, amely a lengyel el- Ic.iállási mozgalmakat ábrázolta a háború és a megszállás éveiben. Napjainkban a lengyel tv-fil­mek a szocialista építés közel­múltjának és jelenének problé­mái felé fordultak. Külön emlí­tést érdemel Zbigniew Chemie- lewslci három' sorozata: az „Igaz­gatók”, a „Távol az úttól” és a „Nyomunk a földön". Az Álek- sander Minkowski és Eugeniusz Kábát forgatókönyve alapján ké­szült „Igazgatók”'igazi nagy kö­zönségsikert hozott alkotóiknak. A film az elmúlt 30 év alatt egy­mást váltó igazgatók és munka­társaik bemutatásával egy gyár történetét ismerteti. A „Nyomunk a földön", Albin Siekierski és Andrzej Szypulski forgatókönyve nyomán, egy nagy építkezés különböző típusú kö­zösségeit mutatja be. A rende­ző a szerepek nagy részét fiatal, vágy kevéssé ismert színészekkel játszatta. Így a nézők számára még valószerűbbé tette a figurá­kat, a filmnek pedig dokumen­tumjelleget adott. A sorozatok harmadik csoport­ját a népszerű regények tv- adaptációi alkotják. Köztük né­hány önálló művészi értéket kép­visel. Ilyen Jerzy Antczak Maria Dobrowska regénye alapján ké­szült alkotása a „Nappalok és éjszakák”, amelyet nemrég mu-. tatott be a magyar televízió is. A Nobel-dijas Wladyslaw Rey- mont regénye alapján Jan Ry- bowski által megfilmesített „Parasztok”' és Andrzej Wajda „Ígéret földjé”-nek televíziós vál­tozata (amely szintén Reymont egy művének feldolgozása) a nemzetek fölötti, embertelen, ra­gadozó-kapitalizmus szülstését"‘ niútáija be á XIX. századi 'Léii-': gyelországban. Végül az utolsó csoportba so­rolhatók a különböző komédiák, és kalandfilmsorozatok. Jerzy Gruzy és Krzysztof Toeplitz „Negyvenévesek" című filmko­médiája nagy sikerrel mutatta be egy mai mérnökházaspár mulat­ságos mindennapjait. A „Wolo- dyjowski úr" kitűnő történelmi kaiandfilm, amely Henryk Sien- kicwicz műve alapján készült. Az „Eletközelböl” a „Kockázat”-hoz hasonló témát dolgoz fel, okulva elődjének hibáiból. Főhőse egy, a hitleristák elöl Európán keresz- tül-kasul menekülő lengyel új­ságíró. Jelenleg két sorozatot for­gatnak: az egyik az „Enigma tit­ka” mai témájú, a másik, a „Ház", egy varsói bérház lakóinak há­ború utáni sorsát mutatja be. (BVDAPRESS — INTERPRESS) A hegedű útja 9 Csehszlovákia hegedűgyárából a világ 80 országába jut el a ter­mék, köztük tömegesen gyártott oktafaj, illetve gyakorló hegedűk, de kiváló minőségű mesterhegedűk is. A zenekarok egyik legélterjed- lebb hangszere a hegedű, de a kamarazenében is vitathatatlanul vezető helyet foglal el. A legma­gasabb hangfekvésű vonós hang­szer. Feltalálójáról nem beszélhe­tünk; lassan, fokozatosan ala­kult ki a legrégibb korok külön­féle húros hangszereiből. Már a régi Indiában, Arábiában, Gö­rögországban is ismertek hasonló hangszereket, ezek azonban vonó nélküli pengetős hangszerek vol­tak. Kialakulása, fejlődése együtt járt a hárfa és a lantfélék ala­kulásával. A vonó megjelenésé­ről csak a XI. századtól vannak bizonyítékok. Mai formájában a XVI. század végén Észak-Olasz- országban jelent meg. A cremo- nai iskola is meghagyta eredeti méreteiben, bár ennek mesterei (a legismertebb Stradivarius) emelték a hangszert a legna­gyobb tökéletességre a XVIII. szazadban. A hegedű hátlapja, kávája, a csiga és a nyak, a láb kemény­fából, leginkább juharfafélékböl. a fogólap, a nyereg, a húrtartó és annak gombja, a kulcsok ében­fából. a tető és a hanggerenda puha fából, leginkább luc-, vagy egyéb fenyőből készültek. A kö­zépen enyhén domború tető vagy fedél közepe táján vannak két­oldalt az ún. f-lyukak, amelyek­nek az a rendeltetésük, hogy a húrrezgés által támadt, s a hege­dű hangszekrényében megerősö­dött hang szabad utat nyerjen kifelé. A több húros lantokkal, vio­lákkal ellentétben a hegedű négy húros hangszer: E, A. D és G húrokkal. A három magasabb húr régebben bélhúrból készült, a negyedik bélhúr fémmel volt behúzva. Napjainkban általában mind a négy húrt fémsodrony­ból készítik, s már csak igen rit­kán használnak bélhúrt vagy fémszállal átsodort bélhúrt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom