Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

< • PETŐFI NCPE • 1980. január 18. HOZZÁSZÓLÁS Érdemibb segítséget A párt kongresszusi irányelveiben a párt és a tömegszervezetek feladatait taglaló fe­jezet egyik pontja a többi között rögzíti:.„A párt politikájának megvalósításában, a tö­megkapcsolatok erősítésében döntő szerepük van az alapszervezeteknek, amelyek rendel­tetésüknek megfelelően tevékenykednek. A felsőbb pártszervek adjanak érdemibb segít­séget az alapszervezetéknek munkájuk meg­javításához .. Lényegében az ezzel összefüggő gondola­tait írta meg szerkesztőségünknek a Hosszú- hegyi Állami Gazdaságból Szigeti Józsefnc pártcsoportbizalmi. Sorait az alábbiakban közreadjuk. „Mondanivalóm bevezetéséül a beszámoló taggyűlésünkre hivat­kozom, amely a hildpusztai cse­lekvő emberek igen tartalmas esz­mecseréje volt. A taggyűlés érté­kelte a pártcsoportok munkáját. Megtárgyaltuk a pártmegbízatá­sok. s a közéleti feladatok telje­sítésének környezetünkre gyako­rolt hatását. Társaimhoz hason­lóan, én is számot adtam párt­csoportom tagjainak a párt poli­tikája melletti kiállásáról, a min­dennapi munkában való helyt­állásról. Elmondhattam, hogy a nyolc fél munkahelyen dolgozó társaimat jó légkör veszi körül. Ez a saját pél­damutató munkájuk eredménye is. Ügy élnek, dolgoznak, tevé­kenykednek, hogy annak hatása érzékelhető a környezetükben. Petrezselyem Istvánná, Walther József az ifjúság nevelését segíti, S-'-iíi Sándor vágóhídvezetővel együtt szépen, az ifjú munkatár­sakra való gondos odafigyeléssel. Farkas Ferenc, Hortyánszki György, Pálinkás Pál társaik meg­becsülését élvező, olyan emberek, a munkaterületükön, akikre min­denkor számítani lehet. Bajusz Pálné az érsekhalmi iskolában látja el nemes feladatát, a kis­pajtások és úttörők nevelését. Kulman Gábor és Tumó Béla so­kat és mindig többet tesznek a közösségért, mellesleg tanulással is elfoglalt emberek. Egyéni gond­jaik és munkahelyi problémáik rövid úton megoldhatók, nem társadalmi méretűek. A munka­helyi vezetők mozgalmas segítő­készségét is ez jellemzi. A hivatkozott taggyűlésen sok­féle vélemény és bírálat is el­hangzott, s a „hogyan tovább" is­métlődő felvetődése, a még jobb munkára való törekvés együtte­sen rendkívül tartalmas taggyű­lést' eredményezett. ~>A;‘~pártcsoportmunka* : *léfféfhe­jobb is — visszhangzik bennem az észrevétel. Ezen tűnődtem, és bosszantott, hogy ezt mondjuk. Fedig valóban legyen jobb. De hogyan? Ehhez segítő kéz. segítő szavak is kellenek. Az természe­tes,' hogy azt a bizonyos mércét mindig magasabbra helyezzük a következő cél elérésé érdekében. Hogyan érjük el? Lényegében ezért ragadtam tollat. Így is lehetne — mondta az egyik felszólaló: — a pártcsoport, a kis, kommunista sejt egy élő szervezet része. A munka haté­konyságáért sokat tudna tenni, ha a figyelmet a legfontosabb időszerű feladatokra hívja fel... Jó, ha vizsgálják a csoportok munkáját, tagjainak felkészültsé­gét. az informáltságuk mértékét és a személyi feltételeket. A szín­vonal emelése attól függ, mennyi­re sikerül egy csoport munkájá­nak javítása, hogyan vesznek részt tagjai a párt politikájának végrehajtásában, az eszmei és cse­lekvési egység állandó erősítésé­ben. A pártcsoport tagjai munká­jukkal, magatartásukkal, gondol­kozásmódjukkal tudnak hatni, ha akarnak környezetükre, s amit rendkívül lényegesnek tartok, a párton kívüli társaikra is. Sze­rintem a pártcsoport munbírála- tánál nem a formális mozzana­tokat kell nézni, hanem azt, hogy a cél érdekében tett-e valamit. AZ' operatív, feladatokra kell fi­gyelni. Mit értek ezen? Elsősor­ban a munka politikai, mozgalmi jellegének erősítését, hiszen párt­feladatról van szó. Vagy azt, hogy a csoport tagjai ismerjék és ért­sék tennivalójuk lényegét mun­katársaiknak megmagyarázzák, mit. miért kell elvégezni. Meg tudják magyarázni! Lényegesnek tartanám a párt­csoportvezetők összehívását olyan megbeszélésekre, ahol a pártveze­tőség rendszeresen tájékoztatást adna a soron következő felada­tokról. Netán a vezetőségi ülésre is kaphatnának meghívást, ami a naprakész tájékozottságukat se­gítené elő. A kádernevelésről. Nem hi­szem. hogy ez kielégítő, még ak­kor sem. ha ma már több gondot fordítunk erre a rendkívül fon­tos feladatra. Keresni kell a le­hetőségét, hogy ezek az emberek politikailag csakúgy, mint az idő­szerű napi kérdésekig bezárólag, minden tekintetben tovább képez­zék magukat. Hiszen a csoport- vezetőknél szinte nélkülözhetet­len, hogy a felvetődő napi kérdé­sekre kielégítő választ tudjanak adni társaiknak. Ez is egyik feltétele, hogy a gazdaság vezetőinek munkája bi­zonyos értelemben könnyítve le­gyen. Pártcsoportvezetők pedig csak olyan emberek legyenek, akik aktívak az agitációban, se­gítik a helyes szemlélet kialakítá­sát. az eszmei és cselekvési egy­ség szüntelen erősödését. Az újat keresni, a módszereket tovább fejleszteni ez még akkor is lényeges, ha nem mindig há­lás feladat. S végül, ami Szintén lényeges: a gazdaságpolitika tala­ján maradni, hiszen a hatékony munka gazdasági érdek, ezzel együtt egyéni érdek is. Szigeti Józsefivé, . pártcsoportbizalmi i Űj szennyvíztisztító Szekszárdon • Elkészült Szekszárd új szenny­víztisztító telepének I. egysege. A telepre naponta kilencezer köb­méter szennyvíz érkezik ez üze­mekből cs a városi csatornahá­lózatból. A rohamosan fejlődő város hamarosan ennél több szennyvizet termel, ezért bővítik a telepet. A munkálatokat vár­hatóan 1981—82-ben fejezik be. (MTI-fotó — Cser István felvé­tele — KS) A fejlődő kubai közlekedés Több mint 311 millió pesót szán­nak Kubában a közlekedés fej­lesztésére az idén. Hatszáz új autó­busz jelenik meg a városi útvona­lakon. a légiközlekedés pedig egy új IL—62-es és három JAK—40-es típusú repülőgépet kap. A vasúti járműpark 15 mozdonnyal és 475 vagonnal, a, kereskedelmi flotta három hajóval bővül. A gépkocsi- állomány 613 teherautóval egészül ki. Az országban nagy figyelmet fordítanak a vasútvonalak építésé­re is. Ebben az évben például 287 kilométer hosszú, gyorsvonati köz­lekedésre is alkalmas fővonalat, valamint 30 kilométernyi szárny­vonalat adnak át a forgalomnak. Oj autóutak építése és a régi utak korszerűsítésé Is * folyik. (BUDA- PRESS—APN) Mire való a jótállás? Köztudott: számos úgynevezett tartós fogyasztási cikket egy évig tartó jótállási kötelezettséggel ad el a kereskedelem, ami azt jelen­ti. hogy a termékek minőségéért, hibátlan működéséért fokozott fe­lelősséget vállal. S ha eme időn belül netán hatodszor is elromlik a készülék, vagy az egyéb esz­köz, gondoskodik annak ingyenes cseréjéről. Tisztában volt mindezzel a Kecskemét, Halasi út 28. szám alatt lakó Szabó József is. aki tavaly január elején vett a fürdő­szobájába egy olaj radiátort. A tetszetős külsejű és nem is éppen olcsó fűtőtestet annak rendje- módja szerint szerelte fel. helyez­te üzembe. Rövidke ideig tökéle­tesen megfelelt a rendeltetésé­nek, aztán kezdődtek a bajok. Az elromlott masinát vitte is gyor­san a kecskeméti Epületkarban- tartó és Szolgáltató Ipari Szövet­kezethez, ahol a javítást azonnal elvégezték. De a radiátor alig másfél hónap múlva ismét elrom­lott. A szolgáltató megint rendbe hozta. Legutóbb, december 17-én, immár ötödik alkalommal. Ám tíz Kálvária — szemüveg miatt Dr. Aranyi Gábor Szentesről jár naponta dolgozni Kiskunfél­egyházára. December közepén megjelent a lakóhelyén levő szak­orvosi rendelőintézet szemészeti rendelésén, ahol úgynevezett bi- focális — közeli és távoli nézésre egyaránt használható — gyógy- szemüveget írtak fel neki. Gon­dolta, másnap elkéredzkedik ke­véske időre a munkahelyéről, hogy a félegyházi OFOTÉRT-üz- letbe leadhassa a vényt. El is ment, ám nem kis meglepetésben volt része. A papiroskát nem vették el tő­le. mondván, azon mindent nem tudnak elolvasni, de legfőképp azt kifogásolták, a szakorvos két­szeri aláírása és bélyegzőlenyo­mata hiányzik. Olvasónk újból felkereste a rendelőintézetet, ahol a doktor ugyancsak elcsodálko­zott a dolgon, de azért írt új vényt. Azon persze szintén egy aláírás és bélyegzőlenyomat sze­repelt, úgyhogy a kereskedők to­vább akadékoskodtak. Többszöri kérésre sem tudták azonban fel­mutatni. azt a rendelkezést, vagy belső utasítást, ami ilyen felté­téit ír élő. Ezután elhatározta a panaszos, jobb híján kivesz egy nap fizetés nélküli szabadságot, s odahaza bonyolítja le a szemüvegügyet. Es nap múltán újra meghibásodott, fűtésképtelenné vált. Bizonyosra vettem — írja ol­vasónk a szerkesztőségünkhöz küldött levelében —. hogy az ÉPSZISZ az elmúlt év végén si­mán kiadja a cserére jogosító iga­zolást, de nem ez történt, * hfinem vállalta a 30 napon belüli javí­tást, És emiatt érzem becsapott­nak magam. Hiszen a jótállási papíron ezt olvasom: ha a garan­ciális időn belül a terméket öt­ször javították, és utána is elrom­lik, lehet kérni annak cseréjét. Tőlem megtagadták e jogom ér­vényesítését. Pedig már véglege­sen elment a kedvem 'a masiná­tól, melynek garanciális ideje — amit a szolgáltató cég egyszer sem hosszabbított meg — e hónap 4-én lejárt. Szóval alaposan rá­fizettem erre a vásárlásra. Eny- nyit ér valójában a jótállás... Nos, Szabó József elkeseredé­sét megértjük. Mást azonban ér­dekében nem tehettünk, minthogy megírtuk, amit elpanaszolt. De azért abban a reményben, hogy a jótállás e konkrét esetben sem minősülhet csupán írott malaszt- nak. hitegetésnek. megfordult az is a fejében, ha rö­vid időn belül nem jut hozzá a szemüveghez, alighanem táppén­zes állományba kell mennie, mert látászavarai miatt képtelen ellát­ni feladatát. Aztán az egyik na­pon. karácsony előtt, csengett munkahelyén a telefon. A helyi OFOTÉRT-ból hívták őt. s kér­ték, mielőbb fáradjon be hozzá­juk a vénnyel. Ott a kereskedők elnézést kértek a történtekért, készséggel átvették az orvosi pa­pírt. s közölték, január közepe táján mehet az igényelt szem­üvegért. „Örülök, hogy végre eljutottam idáig. De rpi szükség volt arra a kálváriára, idegeskedésre, bizony­talanságra?” — fejeződik be a la­punkhoz érkezett levél. ■ Szakemberekkel beszéltünk a történtekről, s elmondották, hogy a boltnak az orvosi vényt soha­sem szabad felülbírálnia, elfogad­hatatlannak minősítenie. S a két­szeri aláírásra, meg lebélyegzésre sincs szükség. Legfeljebb arra, hogy a. szóban forgó kereskedők iS mielőbb iktassák ki napi mun1» kastíluSuk'ból a bürokráciát! amely okozta kellemetlenséget nem igen lehet elfeledtetni utó­lagos bocsánatkéréssel, udvarias- kodással. $ AHOVÁ A PÁRT KÜLDTE Harmincöt év egy kereskedő életében Amikor Nóti László, a Bács- Kiskun megyei Ruházati Keres­kedelmi Vállalat kecskeméti tei- rendeltségének vezetője nyug­díjba ment, <még a konkurrencia is sajnálta. Az egyik áruház igaz­gatójától például ilyen levelet ka­pott: „Nyugalombd vonulása el­szomorít, mert a szakmai ismere­te hiányozni fog a kereskedelem­ből, s tán még a lakossági ellá­tásban is érezhető lesz. Az őszin­te beszélgetéseket, amelyeket szakmai kérdésekről folytattunk, nagyon fogom nélkülözni. Remé­lem azért a jövőben is sűrűn meglátogat bennünket, mindig szívesen látjuk”. A kommunistát, a kitűnő keres­kedelmi szakembert — akinek ér­demei voltak a megyében a bolt­hálózat kiépítésében — a lakásán kerestem telefonon. A felesége vette fel a 'kagylót, s mondta: most is bent van a vállalatnál. A régi cégnél? — Igen! Egy Íróasztal mögött ült, ami­kor beléptem az irodába. Neve­tett, amikor megtudta, hogy ott­honában kerestem. — Nem olyan könnyű a mun­kát abbahagyni. Egy fiók itt még az enyém — tette hozzá az asz­tallapot simogatva. — Ha nem kapok infarktust, dehogy megyek még nyugdíjba. — Beszéljünk akkor a múlt időkről —< váltok témát. Percekig néma csend ül közénk. Várako­zóan nézek rá, de csak hallgat. Azután benyúl a fiókjába, s egy vaskos irattartót vesz elő. — Ha ^mindenáron tudni akar­ja, ebben mindent megtalál. Ki­nevezések, utasítások, igazolások, s ha nem ért valamit, akikor nyu­godtan kérdezzen. Nóti László pedáns ember, a sorjába rakott papirok nemcsak az életét, hanem a megye keres­kedelemtörténetének egy-egy fe­jezetét is elmesélik. Nem származott kereskedő csa­ládból. Apja a kecskeméti szín­ház titkára volt, édesanyja mozi­pénztáros. Hatan voltak testvé­rek, de csak ő egyedül lett ke­reskedő, segéd egy rövidárubolt­ban. Nem sokáig. Munkaszolgá­latra szólította a behívóparancs a háború idején. Szülei nem élték meg a felszabadulást, édesanyja a deportálásban halt meg. Amikor a szovjet csapatok be­vonultak Kecskemétre, számára is megszűnt a munkaszolgálat. A Baromfifeldolgozó Vállalatnál he­lyezkedett el. Bátyja, Miklós részt vett a kommunista párt szervezé­sében. László is azonnal belépett és az elsők között 'kapta meg a párttagsági könyvet. Az élet nehezen rázódott a ren­des kerékvágásba. A tanácsházán azzal bízták meg, hogy dolgozzon a régi szakmájában, nyisson egy rövidáruboltot. A baromfifeldol­gozónál — amelyet a szovjet had­sereg üzemeltetett — rubellel fi­zettek. Rubelért pedig csak Pes­ten kapott árut. Boltját 1949-ig tartotta nyitva, azután felszántotta. Kérte a vá­rosi pártbizottságot, hogy helyez­ze őt el az állami kereskedelem­ben. Így lett eladó először egy villamossági, majd egy divatáru- üzletben. Nem sokáig. Ebben az időben a kommunisták beosztás­ra és fizetésre való tekintet nél­kül oda mentek dolgozni, ahová a párt helyezte őket. Megkezdődött a kereskedelem államosítása, s leltárellenőrnek osztották be az állami kezelésbe vett üzletekhez. Az állami boltokat azonban meg kellett tölteni áruval. Ezért rövi­desen árubeszerzéssel bízták meg, s járta az országot. Ahogy az állami kereskedelem fejlődött, úgy kapott újabb és újabb feladatot. Amikor szakosí­tották a boltokat, az Iparcikkosz- tály vezetését vette át. Az élet- színvonal növekedésével ' egyre több árura volt szükség. Ekkor áruforgalmi osztályvezetővé ne­vezték ki, s egyben a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat igazga­tóhelyettese lett. Szakmai és a politikai tevé­kenysége mindig egy vágányon haladt. 1950 májusában például 0 Nóti László nagy ritkán otthonában is megpihen. megbízták egy bolt vezetésével. Másnap azonban már levelet ka­pott a városi pártbizottságtól, hogy a megyei szövetkezeti szö­vetség kérésére nyújtson segítsé­get Kunbaján egy mintabolt lét­rehozásához. Egy ízben bevá­lasztották a Kereskedelmi Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizott­ságába is, négy esztendőre. Mint szemináriumvezető is jól vizsgá­zott, jó néhány esztendőn át ve­zette a pártoktatást a kereske­delmi dolgozók körében. 1960-ban szakosították a megye kereskedelmét. A Ruházati Keres­kedelmi Vállalat központja Ba­jára került, s Nóti Lászlót a kecs­keméti kirendeltség vezetőjévé nevezték ki. Első dolga volt, hogy megszervezze a kirendeltségen a pártalapszervezetet. Akikor öten voltaik kommunisták, ma már húsztagú a pártszervezet. Sok éves tapasztalat intette annak­idején arra, hogy megfeleld po­litikai alapok nélkül az üzlethá­lózat fejlesztése elképzelhetetlen, a bolti dolgozók nevelése a ru­házati szakmában is nagyon fon­tos. A dossziéban öt kitüntetésről találtam oklevelet. Három, a Vál­lalat kiváló dolgozója címet do­kumentálta, kettőt a minisztertől kapott: at Belkereskedelem kiváló dolgozója' és a Kiváló munkáért kitüntetést. Ezenkívül több levél sorakozott a vállalat igazgatójá­tól, amelyekben köszönetét és el­ismerését fejezi ki a kecskeméti boltok eredményes működésének elősegítéséért, a dolgozók szakmai és társadalmi munkájának meg­felelő irányításáért, s az üzlet- hálózat fejlesztéséért. — Mindent átnéztem — fordul­tam -a csendben üldögélő Nóti, Lászlóhoz. — Az előbb ott hagy­ta abba, hogy 1978-ban az in­farktus kárhoztatta nyugdíjra. Most mégis itt van. — Annikor az irodám kulcsait át akartam adni, azt mondták, maradjon csak nálam, érezzem továbbra is otthon magam. Jelen­leg mint nyugdíjas, oktatási szaktanácsadó vagyok. Járom a boltokat, foglalkozom a dolgozók­kal, főleg a fiatalokkal. De azért még üzlethálózat-fejlesztéssel is foglalkozom. Rövidesen az Arany János utca végén levő használt- cipőbolt helyén munkaruha-bol­tot nyitunk. — És a pártmunka? — A városi pártbizottság ak­tivistája vagyok, s a Centrum Áruház pártszervezetének mun­káját segítem. — Folytatódik-e a családban a kereskedelmi szakma? — Nem. Lányom zenetanárnő. Két aranyos unokám van, de még kicsik, s nem biztos, hogy vala­melyikük is kereskedő lesz. Nagy Ottó Tizenöt család villanyra vár A soltvadkerti Büdös-tó menti kiépített üdülőterület szomszéd­ságában összesen tizenöt tanya található. A jó állapotban levő otthonok lakói sorában sok az iskolás korú, vagy még kisebb gyermek. Nekik és szüleiknek bi­zony villany híján megannyi ké­nyelmet kell nélkülözniük. A csa­ládok el is határozták, hogy ösz- szegyűjtik a szükséges anyagia­kat. Azok birtokában többször előterjesztették a nagyközségi ta­nácsnál. a villamosítással kap­csolatos igényüket, de sem egy­értelmű nem, sem igen választ nem kaptak. Legutóbb felajánlot­ták, hogy a lakásoktól mindössze pár száz méternyire húzódó veze­ték hozzájuk történő kiépítésében CIKKÜNK NYOMÁN Módosult a 9-es busz útvonala Sajtóposta rovatunkban számol­tunk be arról korábban, hogy a kecskeméti Dárdaitelepen lakók túlságosan hosszú utat kénytele­nek gyalogolni, ha a 9-es számú helyi buszjáratot veszik igénybe, mert az a lakásaiktól igen távoli területen halad. Egyidejűleg kér­tük a tanácsot, minél előbb por- talanítsa az új családi házakhoz tartozó utcákat, hogy azokat be­kapcsolhassák a közlekedésbe. A Volán 9-es számú Vállalattól a napokban értesültünk arról, hogy a kért építési munka — mintegy kilométernyi szakaszon — befejeződött, így lehetővé vált a 9-es autóbusz útvonalának mó­dosítása. A vállalati döntés értel­mében e járat január 2. óta a Széchenyi téri végállomásáról ki­A Koreai NDK A II. hétéves terv (1978—1984) előirányzatainak a teljesítése már­ts jelentős eredményeket mutat a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban. Már az első évben az összlpari termelés értéke 17 szá­zalékkal haladta meg az előző évit. Az évi növekedési ütem magasa- sabb a középtávú tervben elő­irányzottnál. A villanyáram előál­lítása 10, az acéltermelés 27, a mű­trágyagyártás 23, a cementterme­lés 32 százalékkal növekedett az előző évhez képest. Mindez Jó biztosítékot nyújt a maximálisan segédkeznek, mint társadalmi munkások. De a vá­lasszal máig adósak az illetéke­sek. „Nem tudjuk elhinni, hogy lehetetlent kérünk...” — fejező­dik be a többek nevében íródott levél, melyet a Büdös-tó dűlő 50. szám alatt lakó Csákó Gábor jut­tatott el hozzánk. Hogy olvasóink kérelme mikép­pen bírálható el, arra vonatko­zóan mi természetesen nem fog­lalhatunk állást. Csak azt tudjuk, az új esztendő elején szinte min­den irányító és gazdálkodó egy­ségnél van még általában mód arra, hogy a tervek sorába pót­lólagosan vegyenek fel plusz fel­adatot. Talán ez a tanyai Ugj» is juthatna ilyen sorsra... indulva a Talfája köz után a Karikás Frigyes—Tisza—Mátra útvonalon halad végig, s úgy ka­nyarodik vissza az említett közrje. Vagyis úgynevezett hurokfordu­lós közlekedésről van szó, nincs tehát a Dárdaitelepen többé végállomása a kocsinak, mely ezentúl is a csúcsidőben — reggel és délután — fél óránként, más­kor pedig óránként gördül ki a városközpontból. Megállói a leg­sűrűbben lakott helyeken vannak kialakítva. Érdekelt olvasóink nevében is köszönjük az érdemi intézkedést, mely lényegesen megkönnyítette a szóban forgó városrész lakóinak buszközlekedését 1 Összeállította: Velkei Árpád II. hétéves terve II. hétéves terv további teljesíté­séhez. Ebben a tervidőszakban az ipari össztermelést 2,2-szeresére a fogyasztási cikkekét pedig 2,1- szeresére. Az ipari termelés éves növekedési ütemét a terv 12,1 szá­zalékban szabja meg. Ha ezt teljesítik, akkor az or­szágban évente 56—60 milliárd ki­lowattóra villamos áramot, 70—80 millió tonna szenet, 7,4—8 millió tonna acélt, egymillió tonna kü­lönböző fémet, 5 millió gépet, 12— 13 millió tonna cementet gyárta­nak majd. (BUDAPRESS—KCNA)

Next

/
Oldalképek
Tartalom