Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

1980. január 16. • PETŐFI NÉPE • JOBB LENNE, HA MINDENKI A GYEREKKORÁBAN TANULNA, DE HA AKKOR NEM SIKERÜLT, HÁT PÓTOLJA FELNŐTT FEJJEL” Felnőttoktatásunk jelene és jövője Beszélgetés Hanga Mária oktatási miniszterhelyettessel T ömegeket érint és érdekel * nálunk a felnőttoktatás. Az általános iskolát 1935-ben több mint tízezren, 1965-ben néhány fő híján harminchatezren, 1975-ben 29 523-an fejezték be ebben a for­mában. Ugyanezekben az években érettségi bizonyítványt közel hat­ezer, majd huszonnégyezer, illet­ve 25 554 felnőtt szerzett ilyen módon. Felsőfokú diplomát az 1955. évi hétszázhetvenhárommal szemben 1975-ben 10 714 felnőtt kapott esti tagozaton. Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettest kértük meg, adjon tájékoztatást felnőttoktatásunk jelenlegi hely­zetéről : — Hogyan alakult a felnőtt tanulók száma az utóbbi évek­ben, van-e még érdeklődés az esti, a munka melletti tanulás iránt? — A felsőfokú képzésnek vál­tozatlanul nagy a vonzereje, évek óta mintegy negyvenezren tanul­nak a főiskolák és az egyetemek esti és levelező tagozatain. A kö­zépiskolákban 170 ezren, ugyan­annyian, mint a nappali tagoza­tokon. A munkaerőhelyzetet is tekintetbe véve csak örülhetünk, hogy ennyien vállalkoznak a munka utáni tanulásra. A dolgozók általános iskoláival áswbap, gondjajnjc vannak.,, ,'lcí'é tavaly. viál 659-en jártak. De ha­zánkban pillanatnyilag csaknem másfélmillió negyven évesnél fia­talabb munkavállalónak nincs meg a nyolc általános iskolai vég­zettsége. Ebbe nem nyugodhatunk bele, ezen változtatni kell. — Szükség van-e rá, hogy ezek az emberek tanuljanak? Hiszen, ha akartak volna, jár­hattak volna iskolába az utób­bi harminc évben. Egyáltalán, kell-e, valóságos társadalmi igé­nyeket elégit-e ki a felnőttok­tatás? — Az a másfél millió ember többségében tanítható, képezhető. Nem alkalmatlansága, hanem kö­rülményei folytán maradt ki az iskolából. Rossz helyzete miatt, ami nem anyagi nyomorúságot je­lent. hanem szellemi igénytelen­séget, műveletlen, felelőtlen szü­lők nemtörődömségét, vagy ép­pen kapzsiságát: minél előbb pénzkeresőt akartak csinálni a gyerekükből. Most mondjunk le róluk abban a tudatban, hogy jó az Iskolázottsági statisztikánk? Mert valóban óriási a fejlődés. Három-négy évtizede az ország 15 éven felüli lakosságából csupán 15 százaléknak volt a mai nyolc általánosnak megfelelő végzettsé­ge. Ma több, miht a felének, 56 százaléknak. Ha onnan, a múlt­ból nézem, ez sok. Ha a fejlett szocialista társadalom szempont­jából, akkor kevés. Napjainkban a tanköteleseknek 82 százaléka rendes időben végez. 91 százalé­kuk tizenhat éves koráig szerzi meg a nyolcadik osztályos bizo­nyítványt. A kimaradókból mégis tanulatlan tömegek keletkeztek az évek során. Márpedig, akik a nyolc osztályt sem végzik el ren­desen, azoknak alapvető ismere­tiek sincsenek. Nehezebben boldo­gulnak magánéletükben, s nem tudnak eleget tenni olyan felada­toknak, amilyeneket már termé­szetesen, magától értetődően ad fel az élet, a haladás. „Újrater­melik” a műveletlenséget, a ma- radiságot. Ök azok, akik nem tö­rődnek vele, vagy éppenséggel gátolják is, hogy tanköteles gye­rekük rendesen járjon iskolába. Es az iskolázatlan, műveletlen fel­nőttek hátráltatják az egész tár­sadalmat, a gazdasági, a politikai és a szellemi életben egyaránt, fehér foltot jelentenek a közmű­velődésben. Nem nehéz belátni: igenis társadalmi szükséglet, hogy legalábbis a nyolc osztály elvég­zéséhez hozzásegítsünk minden­kit, aki erre értelmileg, alkalmas. Jobb lenne, ha mindenki a gye­rekkorában tanulna, de ha akkor nem sikerült, hát pótolja felnőtt fejjel. — Általános társadalmi érdek tehát, hogy mindenki birtoká­ban legyen az alapműveltség­nek. De érdeke-e a tanulás az egyes embernek, annak, aki nem szeret, sose szeretett ta­nulni? Műveletlenségén kívül, aminek terhét nem érzi, van-e valami kára, hátrányba kerül-e a munkában, a pénzkeresetben? — Rövid a válasz: nem. Köztu­domású, hogy — iparunk jelen­legi gépesítettségi színvonala foly­tán — segédmunkásban van a legnagyobb hiány. És köztudomá­sú az is, hogy a segédmunkások nem keresnek rosszul. Nem egy fiatal pedagógus elmondta már, hogy bukott, kimaradt, vagy elég­ségessel végzett volt tanítványa, 15—16 éves fiú, elébe állt és di­csekedett: ugyanannyit, vagy eset­leg többet keres két évvel tanul­mányai abbahagyása után — ra­kodóként, anyagmozgatóként —, mint volt osztályfőnöke, a 25—26 éves tanár. De a 25—30 éve dol­gozó szakmunkások és az ugyan­annyi ideje dolgozó iskolázatlan, szakképzetlenek keresetének ösz- szehasonlítása sem ösztönöz tanu­lásra. A gyárak, az üzemek jó ré­sze sem érdekelt benne pillanat­nyilag, hogy alkalmazottait isko­lába járásra buzdítsa. Jól tudnak használni teljesen képzetlen em­bereket is egész sor munkakör* ben, néhány órás betanítás után. Ha emberség és szocialista meg­győzés nem készteti őket, ugyan miért törődnének segédmunká­saik iskoláztatásával? A technikai fejlődés idővel megköveteli majd a szakmailag és általánosan is képzett, a mai­nál jóval tanultabb, művelt mun­kaerő tömeges jelenlétét a ter­melésben. A jövőt tekintve érde­keltek a tanulásban, illetve a ta­nulás szervezésében mind az is­kolázatlanok, mind a vállalatok. De ez a jövő nincs olyan mesz- sze. Az érdek tehát valóságos. Csak nem mindenki látja világo­san, nem beszélünk eleget róla. Ám tudunk már olyan gyárról, amely nem alkalmaz senkit álta­lános iskolai végzettség nélkül. Beszélnek arról is, helyes lenne, hogy betanított munkás is csak olyan ember lehessen, aki sike­resen elvégezte az általános is­kolát. Azt hiszem, ezek helyes elgondolások. Arról természetesen szó sincs, hogy máról holnapra kötelezővé tegyék az ilyen eljá­rást. — Sokan azt mondják, az esti iskolák „bizonyítványgyá- rak", papírt adnak, igazi tudást nem, s lelkiismeretes pedagógu­sok szerint, a hallgatóknak több mint a felét meg kellene buk­tatni. Mi ebből az igazság? — A dolgozók általános iskolá­ját — éppen fontossága miatt, s mert sok embert kellene rábír­nunk a beiratkozásra — többféle módon lehet elvégezni. Azért, hogy mindenki megtalálja a neki* megfelelő formát. A 320 órás ok­tatáson kívül — amely a hagyo­mányos eredetihez képest már száz órával csökkentett változat — létezik egy rövidebb ideig tartó oktatási forma. Erre azokat kel­lene fölvenni, akik képesek az önálló tanulásra, szorgalmasak és kitartóak az otthoni felkészülés­ben. Sajnos, a tanulókkal egyet­értésben a vállalatok is azt szor­galmazzák, hogy minden jelent­kező ilyen, rövidebb tanfolyamra kerüljön. így hamarabb túl esnek rajta a tanulók is, az üzem is. Javul a statisztika. Ide irányítják azokat is, akik nem képesek meg­birkózni ennek a tanulási formá­nak a követelményeivel, s ide iskolázzák be a fiatalokat is, akik frissen felmentve kimaradtak a nappali tagozatról, s még dolgo­zóként is, ifjúsági osztályban, te­hát azonos életkorúak között len­ne a helyük. Ifjúsági osztályt azonban nagyon kevés helyen szerveznek a dolgozó fiatalok szá­mára. A rövidebb tanfolyamon a meg­oldhatatlan feladatokkal szemben­álló pedagógusok beérik gyenge eredményekkel is, olykor meg­szegve a rendtartást, mellőzve a vizsgakövetelményeket. Van te­hát igazság abban, amit a „bizo­nyítványgyártásról” beszélnek, de ezen sürgősen változtatni kell. — Mit lehetne tenni ellene? — Az általános és a szakfel­ügyeletnek kellene több időt és figyelmet fordítania a felnőttok­tatás éílenörzes’ere. Az idei tanév előkészítésékor' féthíVtuk rá a me­gyei művelődési osztályok figyel­mét: törődjenek jobban a dolgo­zók általános iskoláival. A legtöbbet, persze, a lelkiis­meretes és hozzáértő pedagógu­sok tehetik a felnőttoktatásban is, mint mindenütt a tanításban és a nevelésben. Az emberi hang­nem, a megértő és tapintatos bá­násmód eloszlatja a tudatlanság miatti . szégyent, a gátlásokat, amelyekkel a felnőtt tanítványok oly gyakran küzdenek, és fölkelt­heti bennük az igazi tudásvágyat, a tanulási készséget. Hogy ezt el­érhessék, ahhoz viszont a peda­gógusoknak is maximális támo­gatást kellene kapniuk a közmű­velődésért felelős hivatalos és tár­sadalmi szervektől egyaránt. Cs. M. NYELVŐR Sujtás vagy sújtás? Amint a címből is látható, a magánhangzók helyesírásáról lesz szó. Az ezzel a kérdéssel való foglalkozást az teszi időszerűvé, hogy a sajtóban is megjelent hír­adás szerint rendelet készül az írógépek billentyűzetének az át­alakításáról. Az Édes Anyanyel­vűnk című folyóirat első száma arról adott hírt, hogy a szab­ványtervezet már elkészült, így tehát az új gépeken elhelyezik majd az i, u, ü betűk eddig több­nyire hiányzó kis- és nagybetűs változatát. Sok írógépen egyéb betűk is hiányoznak. Az én REM- TOR típusú gépemen még az Ö, Ü, Ű nagybetűs változatok sin­csenek. A teljes betűsorú új bil­lentyűzettel a helyesírási követel­ményeknek eleget tudunk majd tenni. Eddig az volt az eljárás, hogy az írógéppel írt szövegekben nem alkalmazták a magánhangzókra vonatkozó helyesírási szabályo­kat. A nyomdának készült szö­vegek helyes formában való sze­dése a szedők és a korrektorok jóindulatára (nyugodtan mond­hatjuk azt is, helyesírási, sokszor bizony' felületes helyesírási kész­ségére) volt bízva. Azért merem ezt így leírni, mert sajnos a magánhangzók hosszúságának je­lölése helyesírásunknak eddig eléggé elhanyagolt területe volt. Ugyan ki törődött azzal, hogy a ruhadísz-jelentésű sujtás szót ho­gyan kell leírni? (A sujtás ruha­díszt, a sújtás ütést jelent.) És hogy miért van különbség a fiúk és a fiuk írása között? („Szép volt. fiúk!” vagy „az ő fiuk min­dig rendesen viselkedett.”) Ez a bizonytalanság és a rövi­desen átalakuló írógép-billentyű­zet arra ösztönözhet mindenkit, hogy a követelményeknek megfe­lelően foglalkozzanak a magán­hangzók helyesírásával. Ehhez nyújt rovatunk is segítséget a felsorolt sok példával. Elsősorban azt jegyezzük meg, hogy a magánhangzók hosszúsá­gának jelölése a megértés eszkö­ze: egy magánhangzó hosszúsága vagy rövidsége más értelmet ad­hat a szónak. Az irat és írat, fu­rat és furat, huzat és huzat, fü­zet és fűzet szópárok első tagja főnév: irat (ügyirat), furat (fúró­lyuk), huzat (pl. párnahuzat), (is­kolai) füzet, második tagjuk ige: leírat fcrfúrat valamit; kifűzeti mással a cipőjét. A Csikós pászr tor, a ruha-csíkos?'a burok• vé­dőréteg, a búrok egy afrikai nép tagjai. A zug félreeső hely, a szél pedig zúg. A turista szép túrákat tesz a hegyekben. Különbség van a valahová bejáratos személy és a bejáratás autó, az autóról le­rakodik, és a por valahol lerakó­dik között. A szitok (szitkozódás) és a viszályt szitok, hol veszitek? és sokat veszítek az üzleten, a nagyra hivatott és a magához hí­vatott között is felismerhető a kü­lönbség. Néha magyarázat nélkül is érthető a különbség (joga van — jóga, sajtot — sajtót, adok — adók, hütök — hűtők, írok — írók, vasalok — vasalók, számítok — számítók, szövök — szövők). A lakos, lakosság alapszava a lakik ige, nem pedig a lakó ige­név. A falu, áru és lapu, valamint hosszú ú-s párjuk is érdemel né­hány szót. A falu kisebb emberi település, és ősi finnugor szó (az -u talán névszóképző). Helytelen a „fehér falú házakéból való el­vonásnak tartani. Az áru (áru­cikk) kapcsolatban van az árú szóval. Mindkettő alapszava az ár (érték). Az árú képzős szár­mazék. Pl. Milyen árú volt ez a ruha? (Mennyi volt az ára.) A lapu növénynév (lapulevél), a lapu a lap -ú 'képzős származé­ka. Pl. a kocka hatlapú test. A szűrös (atyafi) alapszava a szűr, a szűrös szóé (pl. a teaszűrőé) pe­dig a szűrő. A szürrealista nem kapcsolatos a szűrrel, ahogy a diszharmónia sem a dísszel. Ne tévesszük össze a kadenciát a kádenciával! Az első zenei mű­szó, a második pedig elmés, csat- tanós mondás. Külön figyelmet érdemel há­rom szavunk: az autó, a fotó és a rádió. Van autóbaleset, autó­mentő, autótaxi, autókázik a gép­kocsi értelmű autóból. De az au- toszifon, autogejzir, autodidakta, automata, autonóm, autogén, au­togram (sajátkezű aláírás), auto- szuggesztió (önszuggesztió) nem a gépkocsi jelentésű autóval függ össze, hanem az „ön, saját" jelen­tésű auto-szóval. Az automobil is idetartozik. Jelentése: önmagá­tól mozgó. A fotó, fotóalbum, célfotó, fo­tóanyag a fényképpel kapcsola­tos szavak. A fotocella, fotográ­fia, fotoszintézis, fotoriporter alap­szava pedig a fénnyel kapcsola­tos jelentésű foto elem. A rádió, rádiózás, rádióbemon­dó szavak a rádióval vannak kap­csolatban. A radioaktív, radioló­gia, radiokópia alapszava a su­gárzással, maghasadással kapcso­latos radio- előtag. A rádiógram postai műszó (rádiótávirat), a radiogram a sugárzás felhaszná­lásával készült fényképfelvétel, de röntgenfelvételt is jelent. A magánhangzók hosszúságá­nak jelölésekor vegyük figyelem­be azt is, hogy néhány idegen szó képzett alakjában felválthat­ja a hosszú magánhangzót a meg­felelő rövid. Pl. ideál — idealis­ta, illegális — illegalitás, atmosz­féra — atmoszferikus, kolléga — kollegiális, funkció — funkcioná­rius, filozófia — filozofál, irónia ironikus, periódus — periodikus, szimbólum — szimbolikus, struk­túra — strukturális, kollektív — kollektivitás. Kivételek v,. azért; akadnak: aktív r-r aktíva,„kollek­tív — kollektíva, atléta — atlé­tika. Az -o végű idegen szavakra is érvényes értelem szerint az a magyar nyelvi szabály, hogy az -a, -e végű szavak a toldalékok előtt megnyúlnak (háza — házát, kapa — kapál, keze — kezét, kör­te — körtét). Pl. Boccaccio, Boccaccióé, Cicero, cicerói, Rio de Janeiro, Rio de Janeiró-i. Néhány érdekes példát most hely hiányában elhagyva, felhív­juk a figyelmet, hogy helyesírási szabályzatunk több pontjában, fő­képpen a 40—54.-ben sok példát sorol fel a rövid és hosszú ma­gánhangzók írására. A Helyesí­rási Tanácsadó Szótárban pedig minden magánhangzós szó' írása megtalálható. Kiss István :*S*:*:*:*:*:*:*:*:-:*K*:*s*x*:*:*:*:*x<w^^ ÚJ SZÍNHÁZ, RÉGI „SZERELEM”... Találkozás Bende Ildikóval Az arcán leheletnyi smink, a ruhája sem feltűnő, színésznő. Mégis ellenállhatatlanul vonzza a tekinteteket. A győri Kisfaludy Színház csillogó márványtermét színültig megtöltő gyerekek meg- büvölten lesik minden mozdula­tát. Elhiszik neki, hogy az egyik pillanatban ijedt tapsifüles, a má­sikban furfangos mesterlegény. Aztán a színész nekik is oda­nyújtja a kezét. Máris nyitva az út a mesébe, ahol mindenki fejé­be húzhatja a képzeletbeli va­rázssipkát, és játszhat kedvére. Gyermekműsorában Bende Il­dikó együtt játszik a közönségé­vel. Szórakoztatja és tanítja a ki­csiket.; Megismerteti velük Tam- kó Sirató Károly, Ágh István, Tóth Bálint, Veress Miklós, Faze­kas Anna, Simái Mihály, Demény Ottó verseit, belopja fülükbe a legszebb európai gyermekdalok melódiáit. Kitalált valamit, ami­vel sok örömöt szerez magának és másoknak is. A versmondás régi „szerelem" nála. Kecskemé­ten kezdődött, a Bányai Júlia Gimnáziumban, amelynek sok di­csőséget szerzett. Sorra nyerte a szavalóversenyeket, az egész or­szágban megismerték a nevét. — Ennek köszönhető, hogy je­lentkeztem a Színművészeti Főis­kolára — mesél, és már nyargal is ki a konyhába, megnézni az ebédet, be a szobába a férjéhez, aki a győri színház művészeti tit­kárságának vezetője, és csak né­hány percre ugrott haza. Köz­ben Ieküldi. a boltba a kislányát, felhangolja a fia hegedűjét. — Hol is haltam abba? Igen. a fő­iskola. Hát nem vettek fel. A do­log nem rendített meg túlságo­san. Eredetileg tanárnak készül­tem, így Szegedre mentem, és két évig tanultam a tanárképző főis­kolán. Miért hagytam abba? Megismerkedtem a férjemmel. Szerelem, házasság! Ez mindent megváltoztatott. Elbúcsúztam a tanári pályától, és hozzácsapód­tam a színházhoz. Kecskemétre már úgy jött visz- sza, mint a Katona József Szín­ház segédszínésze? — Igen, bár Kaposvárott — ahová Szegedről szerződött át a térjem. — még tanítottam. De ott határoztam el, hogy a szín­házhoz kötöm a sorsomat. Innét kerültünk Kecskemétre, és ami­kor megszülettek a gyerekek, el­fogott a vágy, hogy bizonyosságot szerezzek: mire futja a képessé­gemből? Első önálló műsoromat legkedvesebb verseimből válogat­tam össze. Tüskék és vadhajtások címmel mutattam be, a Zrínyi pinceklubban. Ennek olyan sike­re volt, hogy innét Győrből kér­tek fel a következőre. A Talpnya­lók és társaik című összeállítással a szovjet szatirikus költészetet igyekeztem megkedveltetni a kecskeméti közönséggel. Bende'illdtkó nem lett hűtlen a versmondáshoz. Sikeres gyermek- műsora láttán az az érzésem, hogy a tanításhoz sem. — Most valóban nagy hasznát veszem, hogy van érzékem a pe­dagógiához. A gyerek szereti, ha foglalkoznak vele, mégis nehéz feloldani, belevinni a játékba, mert nincs hozzászoktatva. Azért is választottam ezt a műsort, mert láttam, hogy szükség van olyan előadásokra, ahol a gyere­kek Is jól érzik magukat. Ahon­nét magukkal viszik az együtt- játszás felejthetetlen élményét. Vagy egy dalt. verset, ami kíséri őket egész életükben. Beoltani kicsikbe és felnőttekbe a költészet szeretetét, ápolni és terjeszteni az anyanyelvi kultúrát — előadóestjeit ennek a célnak a szolgálatába állítja. Jól érzi ma­gát Győrben. Most a Popfeszti­válban játszik, és jelentős szerep­re készül, Dürrenmatt: A fiziku­sok című darabjában. Közben a fejében már két új önálló műsor terve is kialakult Alig várja, hogy elkészüljön velük.. . Vadas Zsuzsa # Balra: A szabin nők elrablása — című operettben Etelkát ját­szatta. 0 Emlék a Kecskeméten töltött évekből. Ezen a közönségtalálkozón még Pirótb Gyulával együtt vettek részt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom