Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1919. december 18. SZ()(’I A LISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST és a gépkocsiipar A KGST-tagországok tevékenységét a 70-es években a nemzetközi szakosítás és kooperáció intenzív fejlődése jellemzi. Érvényes ez a gépkocsiiparra is. A jelenlegi tervidőszakban a gépkocsiipari árucsere-forgalom más- félszeresére növekszik. A Szovjetunió 1976—80 között a KGST- tagországoknak személy- és különféle rendeltetésű teherautókat, autóbuszokat, pótkocsikat és nyerges pótkocsikat, trolikat, metrókocsikat, motoros rakodó targoncákat, motorkerékpárokat, gördü- iőcsapágyakat, részegységeket, alkatrészeket és más technikákat szállít. A szocialista országokból pedig olyan gépkocsiipari termékeket importál, amelyeket saját termelésből egyelőre még nem tud teljesen kielégíteni, mint például a Tatra teherautók, a Skoda hűtőkocsik, Ikarus autóbuszok, motoros targoncák, teher - és személyautó-alkatrészek, részegységek és így tovább. A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapján a társadalmi termelés hatékonyságának növelése, az érintett országók igényeinek kielégítése érdekében a Szovjetunió és a többi KGST- ország között ebben a tervidőszakban 12 szakosítási és kooperációs, közte három sokoldalú szerződés -van, érvényben. Lengyelország és Csehszlovákia például ipari kooperációban vesz részt a KAMAZ teherautó-gyártásban. Ezekhez a kocsikhoz Lengyelország évente mintegy 50 ezer fékberendezést szállít, Csehszlovákia pedig reflektorokat és lámpákat gyárt viszonzásul a kámai gyár termékeiért. A Volgái Autógyárral is több KGST-ország működik együtt és évente a termelési terv mintegy 50 százalékát kitevő, több mint 80féle részegységet szállít. A részegységekért a Szovjetunió kész kocsikat ad cserébe. Magyarország például részben ezekkel elégíti ki gépkocsligényeit. Az NDK-val 5 tonnás dömperek és önürítős pótkocsik gyártásában alakult ki együttműködés. A mityiscsinszki gépgyár évente 50 ezer hidraulikus erőátviteli részegységet kap az NDK- ból, de részt vesz az ország a Moszkvics-kooperációban is, a moszkvai gyár termékeihez reflektorokat szállít, ezeket a Szovjetunióban nem is gyártják. (A szovjet—bolgár autóipari kooperáció a motoros targoncák gyártására terjed 'ki. A mostani tervidőszakban 43 ezer bolgár targonca érkezik, ezekhez a Szovjetunió szállítja a motorokat, a tengelykapcsoló tárcsákat és más részegységeket. Kuba szovjet kooperációval gyártja a Jiron autóbuszokat. Ehhez a pavlovszki gyár évente 1500 PAZ—672-es típusú autóbuszalvázat és több mint 50-fóle részegységet továbbít a szigetországba. A nehéz teherautók gyártásszakosítása keretében az ötéves tervben a Szovjetunió 21 ezer kámai teherautót, 755 darab 27 tonnás vagy nagyobb belorusz dömpert szállít Csehszlovákiának, onnan pedig 11 600 Tatra teherkocsit kap. A Szovjetunió gépkocsiipari minisztériuma a következő ötéves tervre is kidolgozta bővítési elképzeléseit, az új együttműködési lehetőségeket. Folytatják például az áttérést a dízelmotorokra a dömpereknél, a teher- és személyautóknál, mert ez olcsóbb üzemanyag és kevésbé szennyezi a levegőt. APN—KS Oktatás a KGST országaiban A szocialista országok felsőoktatási együttműködésének célja a szakemberképzés minőségének javítása, a tudományok fejlesztése, a tanulóifjúság kommunista nevelésének megerősítése, dialektikus materialista világnézetük, a szilárd marxista—leninista meggyőződésük kialakítása. Az együttműködés különböző formákban valósul meg: professzorokat, előadókat küldenek előadások megtartására, szovjet egyetemistákat, aspiránsokat küldenek külföldre és fogadnak külföldieket szovjet felsőoktatási intézmények és technikumok, oktatási intézményeket építenek fel, a szocialista országok kiadják a Korszerű Felsőoktatás című lapot. Az elmúlt harminc évben mintegy 90 ezer KGST-országbeli állampolgár kapott képzést szovjet felsőoktatási intézményekben és technikumokban. 1946 óta a Szovjetunióban több mint 14 ezer állampolgár kapott képzést és végzett különböző gyakorlatokat. Jelenleg a szovjet felső és középszintű szakoktatási intézményekben több mint 4500 bolgár fiatal tanul, készül aspirantúrára vagy végez tudományos gyakorlatot. Integrációs tendenciákat nyilvánvalóan nemcsak a szovjet— bolgár kapcsolatokban, hanem a Szovjetunió és a többi KGST- ország együttműködésében is megfigyelhetünk. 1951 óta az NDK-ból 10 ezer egyetemi hallgató, aspiráns és gyakornok kapott képzést és továbbképzést a Szovjetunióban. Több mint 27 éve nyújtunk nemzetközi segítséget a hős vietnami népnek. Ezen idő alatt a Szovjetunió több mint 12 ezer vietnami állampolgárt képzett ki, akik közül 10 ezren felső szintű képesítést kapták, 1900-an pedig kandidátusi címet szereztek vagy a tudományok doktorai lettek. A Szovjetunió elősegíti a kubai felsőoktatási rendszer tökéletesítését. A Szovjetunióban több mint 3000 kubai kapott felső- és középszintű képzést, illetve lett a tudományok kandidátusa. Jelenleg a Szovjetunióban 5600 kubai állampolgár tanul. 1946—1978 között Lengyelországból több mint 11 ezren, Csehszlovákiából több mint 6 ezren, Romániából mintegy 3 ezren tanultak a Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben, készültek aspirantúrára vagy végeztek gyakorlatot. Ugyanebben az időszakban több mint 4000 magyar állampolgár kapott felső szintű képzést és több mint 600 magyar szakember lett kandidátus vagy a tudományok doktora. Több mint 7 ezren különböző rövid tanfolyamon vettek részt. Mongóliából több mint hétezren tanultak egyetemen vagy főiskolán, készültek aspirantúrára, végeztek gyakorlatot a Szovjetunióban. A Szovjetunió műszaki segítségével épült fel a hanoi műszaki egyetem, a Szovjetunió szállította az oktatási berendezéseket és oktatási-módszertani dokumentációt kapott az ulánbá- tori műszaki egyetemen is. A Szovjetunió segítségével épült ki a kubai egyetemek és a havannai műszaki intézet oktatási—laboratóriumi bázisa. A szovjet oktatók rendszeresen végeznek hosszabb munkát a szocialista országok oktatási intézményeinél. Csupán 1978-ban 400 különböző tantárgyat előadó oktató utazott a szocialista országokba. A Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben igen jól képzett oktatókollektíva alakult ki. Jelentős intézkedéseket hoztunk az oktatási tervek és programok felújítására és javítására, ezen belül a külföldi hallgatók számára is, figyelembe véve a tudományostechnikai forradalom eredményeit, a KGST-tagországokban folyó kommunista és szocialista építés gyakorlatát. Egyre lendületesebbek a hallgatóság kommunista nevelése, az oktatás tudományos szervezése, az új, hatékony módszerek és oktatási segédeszközök kifejlesztése és bevezetése terén folytatott kutatások. Ezeket a problémákat a szovjet tudósok szocialista országbeli kollégáikkal közösen oldják meg. (APN—MTI) Ny. Szofinszkij Bolgár szénbányászat Bulgária fejleszti szénbányászatát, hogy a jövő évben már az elektromosenergia-termelés fűtőanyag-szükségletének több mint 40 százalékát fedezze hazai szénnel. Az erőművek legnagyobb szállítója a Marica-Istok Bányászati és Energiatermelő Kombinát, amelynek széntermelési kapacitását a jövő év végéig évi 42—45 millió tonnára fejlesztik. Ezen a bányászati területen mintegy 3 milliárd köbméter lignitkészlettel rendelkeznek. Elkészült az évezred végéig terjedő szénbányászati beruházási prograrh. Eszerint a korábban előirányzott hat szénbánya helyett két nagy kapacitású bányakombinátot létesítenek, három hőerőművel. A fejlesztés kiterjesztése és meggyorsítása érdekében berendezkednek arra, hogy az eddig nagyrészt a Szovjetunióból beszerzett bányászati berendezéseket belföldön állítsák elő. Így a Szovjetunió segítségével két bányagépgyárat építenek, amelyek a tervek szerint 1985-ben kezdik meg a munkát. A fejlesztés hatékonyságát kívánják növelni közös bolgár—szovjet bányászati szervezet létrehozásával is. Gyáravatás • A Csepel Művek Szerszámgép- gyárának nyírbátori fúrógépgyárát a napokban avatták fel. A korszerű üzemben jelenleg a csepeliek ismert exportcikke, a radiálfutó készül gazdaságos technológiával, jó munkakörülmények között. (MTI-fotó: Tárkányi Béla felvétele — KS) Cipőbolt gyerekeknek • A Fővárosi Cipőbolt Vállalat gyermekcipő szakboltot nyitott a fővárosban, Múzeum krt. 21. sz. alatt. (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) LÉTSZÁMGAZDÁLKODÁS Rendeletek és íróasztalok MINTHA CSÖKKENNE az íróasztalok varázsa: a szakma nélküli pályakezdők közül egyre kevesebben szeretnének valami „jó kis íróasztal” mögé kerülni. Sőt: kevesebben választják az adminisztratív képzettséget nyújtó 'középiskolákat is. Inkább mennek ipari szakmunkásképzőbe, vagy döntenek úgy, hogy képesítés nélküli pedagógusként, egészségügyi alkalmazottként, vagy épen fizikai munkásként helyezkednek el. Éppen három éve, hogy a kormány határozata alapján a munkaügyi és a pénzügyminiszter létszámfelvételi zártatot rendelt el az adminisztratív, és az ügyviteli munkakörökben. Ez volt az emlékezetes „létszámstop”, amely nem tartozott a legátgon- doltabb jogszabályok közé. Igaz: abban az időben — és mér évek óta — az adminisztratív és ügyviteli dolgozók száma a szükségesnél és az indokoltnál lényegesen gyorsabban emelkedett. A szóban forgó jogszabály e folyamatot kívánta megállítani és ez sikerült is. Olyannyira, hogy alaposan megnehezítette — sőt: többnyire lehetetlenné tette — a tervszerű káderutánpótlást, a szükséges kádercseréket, a pályakezdő fiatalok pedig sokszor kilátástalan helyzetbe kerültek. A közgazdasági szakközépiskolákban végzettek számára például külön rendeletet kellett fogalmazni, mely — az ő esetükben —, érvénytelenítette az alaprendeletet. EGYSZÓVAL: gyorsan kiderült, hogy a „létszámstop” túlságosan is merev döntés volt. 1977 január elsején életbe lépett a kategorikus létszámstopot felváltó létszámnövelési tilalom. Ez már lehetővé tette, az 1976. december 31-i állapotnak megfelelően, a kieső munkaerő pótlását, illetve minőségi cseréjét. A létszámnövelési tilalom azóta is érvényben van, s nemrégiben a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága vizsgálta több mint kétszáz vállalatnál és szövetkezetnél, hogy milyen eredményekkel járt a rendelet végrehajtása. A vizsgálat több fontos megállapítással szolgált. Az elmúlt három évben például csökkent az adminisztratív dolgozók száma (évente 2—3 százalékkal), s e csökkenés jórészt annak köszönhető, hogy a nyugállományba vonult embereket a vállalatok nem tudták, vagy nem akarták pótolni. A rendelet hatására a vállalatok nagy részénél komolyan hozzáfogtak az ügyviteli munka ésszerűsítéséhez, lehetséges gépesítéséhez. A LÉTSZÁM csökkenésében azonban közrejátszott némi statisztikai bűvészkedés is: a rendelet ugyanis előírja, hogy az 1976. december 31-i állományi létszámhoz képest nem növelhető az adminisztratív dolgozók száma. Nem egy vállalatnál azonban 1976 decemberében, szóbeli megállapodás alapján, ideiglenesen, „statisztikajavítás” céljából, behívták például a gyermekgondozási szabadságon levő nőket, akik aztán 1977 januárjában ismét visszatérhettek gyermekeikhez, hiszen pillanatnyi szerepüket betöltötték. Az így javított statisztika pedig kedvező lehetőséget adott a megfelelő, de azért a rendelet előírásait is tiszteletben tartó létszámnövelésre. Ugyancsak a már említett vizsgálat során állapították meg, hogy a vállalatok meglehetősen ritkán élnek a rendeletben biztosított minőségi cserék lehetőségével. Ennek oka, hogy egyre kevesebben vállalják az adminisztratív munkakörök ellátását, így aztán — kénytelen-kelletlen — a meglevő adminisztrátorok továbbképzésével kell megoldani az egyre növekvő ügyviteli feladatok ellátását. MINDEBBŐL az következik, hogy a létszámnövelési tilalom még az alkalmankénti ügyeskedések ellenére is, végül is elérte célját. Az ügyviteli dolgozók száma csökkent, s az íróasztal ma már nem jelenti az egyedüli elhelyezkedési lehetőséget, megállt az irodák túlnépesedése. A rendelet legnagyobb hatása mégis abban mérhető le, hogy gondolkodásra késztette a pályaválasztó és a pályakezdő fiatalokat. Még a gimnáziumot végzettek körében is növekszik a fizikai munkát vállalók aránya, és ez mindenképpen egészséges folyamatnak ítélhető. Vagy legalábbis e folyamat kezdetének ... S MIELŐTT még elhangzana, hogy ugyan miért ítélendő kedvezőnek az adminisztratív és ügyviteli dolgozók számának csökkenése, amikor — így halljuk, olvassuk szerte a világon — épp a létszámnövekedés jellemző, hadd emlékeztessek a nem lényegtelen tényre, hogy az irodisták között külön helyet foglalnak el a műszaki alkalmazottak. Számuk emelkedése valóban világjelenség, s ehhez igazodunk mi is. A műszakiak száma nálunk is emelkedik, és emelkedhet, rájuk ugyanis nem érvényes a létszámnövelési tilalom, így a helyes, és így célszerű. Más kérdés, hogy vannak vállalatok — és nem elvétve —, ahol műszaki munkakörökben „bújtatják” el az alkalmazottak egy részét. Mert a rendeletek kijátszásának lehtőségeit, aki akarja, szinte mindig megtalálja, már csak azért is, mert eleve számít az alaprendelet előírásait módosító, enyhítő jogszabályra. És az újabb kérdés: jobb lenne, ha egy rendelet nemcsak a gyors módosítás után felelne meg céljának, hanem már eredeti fogalmazásában is. És akkor a címzettek — talán éppen az ésszerűség felismerésének okán — tiszteletben is tartanák az ilyen rendeleteket. V. Cs. Halason harmincnégyet számláltak „Nem forog a dorozsmai szélmalom ...” Hát csakugyan így van, ahogy Dankó Pista nótája mondja. Már rég nem forog, s nemcsak a dorozsmai — ez csak azért híresebb valamivel a többinél, mert az ő nótái a cigányzenekedvelők széles táborában és éppen e műfaj fénykorában terjedtek el. A gőzmalom megfojtotta Akkor amikor — tehetjük hozzá tüstént — a szélmalmok alkonya beköszöntött. Pontosan, persze, aligha lehet meghúzni az időbeli határt, de történelmi mértékkel nem is egy-két évszám a fontos, hanem a változás, ami okozta. S ez a gőzmalmok elterjedése volt. Korforduló, nemcsak technikailag, hanem társadalmilag is. A szén hajtóerővé alakítása egyúttal a polgári fejlődés, a gyáripar kezdete, nyitja. Magyarországon késve kezdődött, illetve késve kapott szabadabb utat ez az 1848-ban már aktuális folyamat. S amikor a múlt század utolsó harmadában kibontakozhatott, akkor először a malomipart modernizálta és lendítette föl. Ez érthető is. Akkor az ország egyik legfőbb és legexport- képesebb terméke az Alföld búzája volt, illetve az ebből készült liszt. Az először Budapesten elszaporodó (s fővárosunkat a világ egyik legnagyobb malomvárosává tevő) nagy gőzmalmok, maid az elterjedő vidéki műmalmok hamarosan elszívták a „levegőt”, azaz az örletnivalót a szélmalmok elől. Azok megpróbálkoztak máscélú őrléssel, darálással is, de mindhiába — előbb-utóbb le kellett állniuk. Az Alföld malmai A szélmalom nem volt ritkaság másutt sem Európában — a XII. századtól tudunk földrészünkön használatukról. Eléggé közismert a XVI—XVII. századi spanyol írónak, Cervantesnek világhírű regényéből, a Don Quijotéból az a jelenet, amikor a nevét a regény címéül adó képzeletdús lovag óriásokat lát a szélmalmokban, és megtámadja őket (innen ered a szélmalomharc kifejezés). Hogy Magyarországon éppen az Alföld tájain terjedt el a legjobban ez az erőműfajta, annak nem az volt a fő oka, hogy az Alföld a legszelesebb, hanem az, hogy nem állt rendelkezésre más természetes erőforrás, vagyis — mert lényegében ez jöhet csak szóba — elég gyors folyó víz. A Dunán, illetve a patakok mellett vízimalmokban őröltek. Ahol nem volt vízenergia, másutt is épültek szélmalmok — például a Bakonyban. Egy-egy szélmalmot használó vidéken kialakult a rá jellemző malomtípus is. Másmilyenek voltak a hollandiai vagy franciaországi szélmalmok, megint másfélék a dobrudzsaiak vagy a Duna romániai deltavidékén használtak. S még Magyarországon is eléggé különböztek a bakonyi szélmalmok az alföldiektől. De jellemző épületükre a fölfelé kes- kenyedő forma, a kerek és nem meredek csúcsos tető és a négy szárny, amelyre vitorlát vontak. Még őriznek néhányat A szélmalmok szerkezete fából készült, készítőik maguk a molnárok voltak, mert aki ezt a szakmát tanulta, az kitanulta az alkatrészek készítését is. Ezért a molnár szerszáma, s állandó társa volt a szekerce, amelyet bőrkö- tényes övén hordott. A molnárkodás egész embert kívánó foglalkozás volt. Nem hagyott szabadságot és szabad időt. A molnárnak nemcsak a garatra, s a lisztre kellett ügyelnie, hanem főképpen az időjárásra, szélre, a malomtetőn levő szélkakasra. Ha fordult a szél, tüstént újra szembe kellett fordítani a vitorlát a körforgó tetőrésszel. Ha viharosra fordult a szél, sürgősen le kellett vásznazni a vitorlaszárnyakat. Azt aligha tudnánk összeszámlálni, hány szélmalom kerekét forgathatta egykor az alföldi szél. Egy-egy város területén is több működött. Kiskunhalas belterületén" (nem számítva másfajta szárazmalmokat) tizennyolcat, a külterületén további tizenhatot vett számba a kiskunsági szélmol- nárkodás néprajzi kutatója, Nagy Czirok László. Egy ma is áll a Kölcsey utcában — a múlt század első feléből való. Jánoshalma is őriz egy szélmaloraépületet. Kiskunfélegyházán a múzeum udvarában áll a hasonló korú, Pajkos —Szabó-féle szélmalom. A dorozsmai is 1820 körül épült — most helyreállítva, tavasztól őszig fogadja a látogatókat. Több szélmalom található Hódmezővásárhely környékén is — legépebb talán az közülük, amelyik Mártélyon Sza- lay Ferenc festőművész nyári otthona. De közvetlen az útról is láthatunk szélmalmot Tótkomlósra meg Székkutasra menet. Kunhegyes határában is áll egy múlt századi szélmalom, Karcagon úgyszintén — helyreállítva. S ezzel korántsem merítettük ki a sort. N. F. • A csárdának épült kecskeméti már csak jelkép... • A halasi szélmalom. Az ősi molnárkodás emlékei
