Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

1979. december 18. • PETŐFI NÉPE • S

A színház a mai magyar drámáért

Két darab próbái egyidőben - Nyilatkoznak a szerzők

Az utóbbi időben előtérbe került színházi berkekben a mai magyar drámairodalom ügye. .4 színészek, a kritikusok éppen úgy siettetik- sürgetik az új darabok megszületését, mint a nagyközönség. A kecskeméti Katona József Színház vezetői, a társulat tagjai kapcsolódva az országos igényekhez és elképzelésekhez, egyöntetűen helyeslik mindazt, ami e nemes ügy érdekében történik. Ezért is volt igazi eseménye a színháznak, amikor a napokban két mai magyar szerzó egy-egy drámájának bemutatását előkészítő, hosszas és alapos fel- készültséget kívánó munkafolyamata. A próbák első napja jó alkalmat nyújtott arra, hogy beszélgessünk a néhány hét múlva már színpadokon látható darabok íróival, szerzőivel.

Ördögh Szilveszter

Eddig mint novellista és regényíró volt ismert, és eléggé széles körben népszerű. Aki A csikó című novelláskötetet, és a Koponyák hegye című regényt több más műve mellett az őt kedvelő olvasók asztalára letette, tehetségét hamar megcsillogtatva, méltán vált ismertté és népszerűvé. Ezúttal a Kapuk Thébában című drámájának olvasópróbájára érkezett a kecskeméti színházba. Ezt mondja:

— Szerintem minden irodalmi mű, de különösen a dráma, az olvasók és a nézők előtti megvalósulás folyamatában hat igazán. Jómagam azt tartom — ismerkedve egyelőre tétován a színházi világgal —, hogy a szerző nem több, mint a színészek és a rendező alkotótársa. Ez alatt azt értem, hogy a megírt darab csakis a színpadi játékkal válhat igazi alkotássá. Vagyis a befogadó fejezi be az író művét, ő lehel bele úgymond lelket. Ö „kódolja”, értelmezi az alkotást. Sietek kijelenteni, hogy rossznak tartom a passzív befogadást, az igazi jó az aktív, nagyon tevékeny, szinte már alkotóinak tűnő befogadás.

— Mit vár a színészektől és a közönségtől?

— Egyformán mindkét oldalról azt, hogy darabom gondolkoztas- sa meg őket.

— A Kapuk Thébában történelmi dráma?

— Nem. A történelmi szituáció csupán ürügy.

— Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen a mai emberhez mai gondolatokat mond el az író?

— Igen, elsősorban erről van szó. Azt szeretném a színészekkel, a rendezővel együtt sugalla- ni, hogy az ember a sorsát maga csinálja elsősorban. Szinte mottó lehetett volna darabomhoz, amit Illyés gyönyörűen fogalmazott meg nagy erejű, nagy sodrású Bar- tók-versében. Ez így hangzik: „Mert növeli, ki elfödi a bajt."

— Közelebbről nézve miről szól a darab?

— Szerintem a szeretet, a szerelem, a sokoldalú és sokszínű ragaszkodás az emberiségnek egyik legfontosabb ügye. Többek között ezt is hangsúlyozza a darab. Egyúttal hangsúlyozom, hogy nem mitológiai-történelmi drámát írtam, és jószándékkal nem akartam parabolát sem írni; de azt igenis óhajtom, hogy valamilyen formában mindenki azonosuljon azzal, legalább valamennyire, amit az előadás közben lát és hall.

— Ügy tudjuk, nemrég óta tart a színházi kapcsolata.

— Igen, ez meglehetősen embrionális állapotban van még nálam. Ügy fogom fel ezt az együttdolgozást, mintegy leckét, lehetőséget a színházi-dramaturgiai- szakmai tanulásra.

— És mi következik majd ezután?

— Erre nem tudok válaszolni. Nekem e darab megírása és bemutatása sem volt előzetesen tervem. Remélem Sándor János rendező segítségével, a lelkes színészekkel együtt sikerül majd örömet szerezni a közönségnek és önmagunknak.

Gyurkovics Tibor

Ezúttal szatírával lép színre majd Kecskeméten. Darabjának címe: Magyar menyasszony. Érdekessége, hogy a darab az alábbi műfaji megjelölést kapta: Történelmi freskó, két matricában, tragikomikus színekkel. A vaskos, kereken százoldalas rendezői példány előttünk fekszik. Elég csak belelapozni, elegendő csak itt-ott futó pillantást vetni a szövegkönyv egyes oldalaira, és máris derűsebb lesz a mondatoktól az arcunk. » ,

— Milyen jellegű, hogyan jellemezhető a dráma? — kérdezzük a szerzőt.

— Játékos. Legalábbis nagyon szeretném* ha más is annak tartaná. Természetesen sok minden ezután dől majd el. Például az is, — amit már kérdeztek tőlem —, hogy mennyi lesz az előadás műsorideje. A sokféle játékossági lett Gyurkovics Tibor.

hetőség ezt mindkét irányba befolyásolhatja.

— önt annak idején, jó másfél évtizeddel ezelőtt, mint költőt ismertük meg. Később mint novellista és regényíró is jelen volt irodalmunkban. A drámaírás, a színház világa mekkora szerepet kapott az ön életében azóta?

— Szerencsére egyik legnagyobb szerepet éppen ez játszotta idáig életemben. Azért mondom, hogy szerencsére, mert úgy ahogy van, mindenestől szeretem a színházat. És mindazt, ami ehhez a világhoz kötődik. Jó néhány darabomat láthatta már eddig a közönség; és remélem ezentúl is.

— Eddig már mintegy húsz kötet könyve napvilágot látott. Sok jel mutat arra, hogy érdekli, izgatja korunk valósága, mindaz, ami a ma emberével történik. Vonatkozik ez a legújabb, hamarosan Kecskeméten látható szatírájára is?

— Egyértelműen igen.

— Elsősorban mit akar mondani, közölni másokkal, a közönséggel?

— Mivel a szatíra műfajáról van szó, nagyon nehéz erre válaszolni. Hiszen oly sok rétege van ennek a darabnak. Mindenesetre szeretném, ha a benne foglaltak majdan a színpadon nem fogalmilag, nem didaktikailag fogalmazódnának meg, hanem úgymond „színházilag”, a játék hevében.

— Kétrészes a darab. E kettő hogyan épül egymásra, hogyan illeszkedik egymáshoz?

— Megvan az az érdekessége, hogy a szereplők közül a két fiatal állandó mindkét részben; de a többit, noha más személyeket is

tt Ördögh Szilveszter.

jelenítenek meg, ugyanazon figurák alakítják az egyes részekben.

— Belehallgatva az olvasópróba menetébe, úgy tűnik, hogy az ön szatírájának a színpadon groteszk jellege is lesz.

— Ez áll a kezemre, nem tehetek róla; sőt tán még örülök is neki. Rájöttem, hogy a torokszo- rítóan fontos dolgokról csakis így lehet beszélni. Én legalábbis úgy igazából csak így tudok.

— Szólana arról valamit, hogy miről szól a darab konkrétabban?

— Előadás közben egy felirat lesz látható majd a színpadon, mely így hangzik: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ez a Tamási Áron-idézet sok mindent elárul. Nos, én darabomban azt igyekszem feszegetni, hogy van-e otthon, milyen az otthon, hogy milyenek az otthon lakói, vagyis, hogy egyáltalán milyenek vagyunk.

— ön az ilyen és hasonló kérdésekre megadja a választ?

— Azt nem akartam. De azt igen, hogy a néző rádöbbenjen; magyarnak lenni, magyarul élni miért nehéz, miért rossz, és miért jó is egyben. És egyben rádöbbenteni arra is másokat, hogy mi mindent elveszíthetünk, ha felületesek vagyunk hitben, elhatározásban.

— Végezetül arra kérek választ, hogyan fogadták a művészek az első találkozáskor ezt a darabot?

— Nagyon, nagyon melegen, szeretettel. Éppen ezért hiszem, hogy Illés István rendező és színésztársai jó előadással kedveskednek majd a közönségnek.

Varga Mihály

DR. MOLNÁR ERIK MINT NÉVLEGES VÁROSATYA — KÜZDELEM A VIDÉKISÉG ELLEN

Egy választás Kecskeméten

A több nyelvet beszélő, művelt, a szocialista tanokban jártas dr. Molnár Erik — akinek a napokban ünnepeltük 85. születésnapját — hamar fölismerte, hogy elsősorban elméleti munkássággal segíthet a munkásmozgalomnak. Csak a háttérben maradva bontakoztathatja ki képességeit, hiszen a Héjjas Ivánt mindvégig vállaló Kecskeméten — egyetlen választókörzetben ezerhétszáz szavazatot kapott 1929-ben — lehetetlenné tették volna.

Ideköltözésük óta figyelték a Molnár családot. A főispán egy 1923-as bizalmas iratából tudjuk, hogy az összes kecskeméti pedagógus közül — szerinte — dr. Fodor János és Molnár Aladár, a két forradalmár ügyvéd édesapja nézetei hazafiatlanok. Javasolta mondkettőjük elbocsátását. Dr. Molnár Erik csak a tisztes polgári megélhetéshez elegendő munkát vállalt. Képviselte az első általános biztosító intézetet, a Vaacum Oil Company-t, eljárt Kellermann Jenő, Kovács Lajos, Soós Kálmán és más iparosok jogi ügyeiben, hozzásegítette a festő-mintagyárat szerződéses jogai érvényesítéséhez. Elkötelezettségéből következően ingyen vagy csekély díjért védte a szegényeket, közreműködött a Kecskeméti Munkásotthon Szövetkezet irányításában.

Az ezerkilencszázhúszas évek második felében elvállalta a helyi szociáldemokrata pártszervezet titkári posztját. Bár naponta tapasztalhatta a kecskeméti hatalmasságok kisszerű maradiságát — feltehetően pártérdekből — elindult az 1929-es helyi választásokon. Elhatározását nyilván az éleződő belpolitikai, gazdasági helyzet és a baráti köréhez tartozó dr. Koncz Mihály rábeszélése is befolyásolta. A demokratikus nézeteket megvalló, a helyi közügyek előrelendítését a legkülönfélébb fórumokon ösztönző, a kurzus-rendszert elvszerűen bíráló jogász, a függetlenségi és 48-as párt helyi főembere erősen dolgozott a szociáldemokratákkal kialakítandó választási pártszövetség érdekében. (Az más kérdés, hogy az ellenzéki listán jobboldali korifeusok is szerepeltek.)

1929 őszén a marxista ügyvéd talán még abban is bízott, hogy tehet valamit a helyi parlamentben. Túl sok reménye nem lehetett, mert a Kertmoziban október 20-án tartott választási gyűlésen kifejtette, hogy „16 ezer választópolgár ugyanennyi tagot választ, mint 360 virilis, így lehetetlen, hogy a város parlamentjében a nép többségének igaz akarata nyilvánuljon meg”. Alapvető változásokat sürgetett. A mintegy háromszáz résztvevő tetszéssel fogadta beszédét.

A hatodik választókerületben (Czollner tér és környéke) hatszáznál több szavazatot kapott, de így is csak első póttagként vették számításba az új törvényhatósági bizottságban. A 173 tagú testületnek csak az egyharmadát választotta a nép, hatvanat a virilisták — a legtöbb adót fizetők — küldték be, a többieket hivatalból delegálták, vagy testületek, szervezetek érdekeit képviselték. Mondani sem kell, hogy az 1770 kisgazda, a sok száz gyári munkás közvetlenül senkit sem juttathatott a helyi törvényhozásba.

A következő év decemberében közölte a Kecskeméti Lapok, hogy az egy megüresedett helyre behívott dr. Molnár Erik személyében „a szociáldemokrata párt is

képviselethez jut”. A hivatalos megbízást a törvényhatósági bizottság első 1931-es gyűlésén hagyták jóvá.

Nevével azonban egyszer sem találkozunk a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Miért maradt ilyen tüntetőén távol a testületi ülésekről?

Sajnálta az időt a gyakran üres, tartalmatlan fontoskodásokra, vidéki közéletesdire! Minden percét lekötötték a sokasodó feladatok. „1929-ben jelentkezik Molnár Erik első cikkével, mint az illegális kommunista párt igényes teoretikusa”, írta Ránki György Molnár Erik kismonográfiájában. A kapitalizmus válságának az elmélyülése, az élénkülő munkásmozgalom — gondoljunk a Népszava elleni hajszára — egy sor időszerű kérdésre keresett elméletileg is megalapozott választ. Mind sűrűbben találkozunk, általában fedőnéven közölt cikkeivel, tanulmányaival.

Nehéz ügyekben védett kommunistákat és zavaros nézetű, meggondolatlan, marxista elvekre hivatkozó, kiforratlan fiatalokat. Ilyenkor — például Fischl Frigyes emékezetes perében — visszaverte a mozgalmat rájuk hivatkozva, kalandor cselekedeteik, szándékaik ürügyén támadókat. Védőbeszédeiből nyilvánvalóvá vált politikai hovatartozása. Bizonyára fölhasználták volna a törvényhatósági bizottság fórumát provokációkra. Pozsgai Imre úgy tudja, hogy — mint a Katona József Társaság Jubileumi Évkönyvében olvasható — „le kellett mondania, amikor egy illegális csoporttal fenntartott kapcsolatát kiderítették”.

Távolmaradását az új törvény- hatósági bizottság ténykedése is indokolta. 1931-ben például nagy szótöbbséggel vetették el a nyílt

választásokat követő feliratitervezetet. A tudatlanság, a vidé- kiség és a tompult osztályönzés buktatóin minden javító szándék elakadt. Leszavazták Koncz Mihály majd minden javaslatált, csökkentették az ínségmunka díját, süket fülekre találtak a munkásküldöttek kérelmei, elvi álláspontja, véleménye kifejtése pedig tudományos munkásságát veszélyeztette volna.

1944 szeptemberében kapcsolódott ismét erőteljesebben a helyi ügyek formálásába: a haladó polgárok, elvbarátai tőle várták az új élet elindítását.

A törvényhatósági bizottsági tagság csak kis epizód volt életében, de tanulságai máig érvényeHelUi Nándor

Hidas Antal 80 éves

A magyar munkásmozgalom költője és Írója. A Tanácsköztársaság csodálatos napjai alatt kerül a mozgalommal szoros kapcsolatba. Mint ifjúmunkás a Munkás Egyetem hallgatója. A tragikus bukás után Szlovákiába kerül, és itt írja Schönherz Zoltán zenéjére „A harcban nem szabad megállni..című forradalmi dalát, amit később annyi más édes- testvérével együtt, állandóan énekelt „népdala" lesz a mozgalomnak. Az emigráció évei következtek ezután, de nem világpolgár lesz, magyar költő marad, akinek élete összeforrt a magyar munkásmozgalommal. Első verseskö- tele — az első mű, amely Hidas Antal néven jelent meg — Becsben lát napvilágot (eredeti neve Szántó Gyula).

1923-ban hazajön. Két évig itthon él, de már 1925-ben menekülnie kell a letartóztatás elől. A párt úgy határoz, hogy egy bizonyos időre Moszkvába küldi a fiatal elvtársat tanulni, hogy aztán majd visszatérhessen Magyar- országra, és felkészültebben szervezhesse a forradalmi munkát. Kun Béla közli vele a határozatot. már Moszkvában:

„— Mennyi lesz az a „bizonyos idő’” — kérdeztem

— Egy-két év — mondta Kun Béla.

— Sok!

Az egy-két évből — harmincnégy év lett”.

Ez az egy emberöltönyi idő alatt Hidas Antal, az internacionalista pártmunkás az emigráns magyar irodalom egyik legismertebb alakjává válik. Dalait négy országban Magyarországon, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában. Romániában éneklik népdalként. Sokszor azt sem tudták a munkáskörök, dalárdák, dalosked- vü emberek, hogy fájdalmukat, elesettségüket, kiszolgáltatottságukat és harci kedvüket, szolidaritásukat, tenniakarásukat megfogalmazó ének kinek a terméke, vagy hogy egyáltalán van szerzője. Kaphat-e író ennél nagyobb megbecsülést? Idehaza verseit különböző álneveken is terjesztik. A „Vörös Csepel" című indulója a legismertebb példa erre, de a legális munkásösszejövetelek szavalókórusainak és dalárdáinak műsorában is jelen van. minden ..100 százalék" esten — természetesen valami álnéven, például mint arab költő.

„Hétköznapi” munkája szervezés. Ö a magyar forradalmi írók és művészek szövetségének titkára és a forradalmi írók nemzetközi szervezete folyóiratának

egyik szerkesztője. Hatalmas munkabírásról tesz tanúságot. Ezekben az években állandóan utazik, dolgozik, ekkor jelenik meg trilógiájának első kötete, amelyben sok önéletrajzi vonatkozású motívumot dolgozva fel, a munkásmozgalommal való találkozását meséli el.

De amiért — saját csodás, varázshatású írásművészetén kívül — az egész magyar kultúra adósa az a hatalmas és fáradhatatlan munka, amit Kun Ágnessel, feleségével, Kun Béla lányával együtt végzett és végez a magyar irodalom népszerűsítéséért. Az oroszul megjelenő teljes Petőfit kísérő írásaiért és azért, Itbgy a szovjet irodalom és művészet legjobbjait telték a magyar irodalom barátaivá. Az ő munkájuk eredményeként is valósulhat meg napjainkban, hogy a szovjet olvasó több százezres példányszámban ismerheti meg a magyar irodalom legnagyobb neveit, műveit, a magyar költészetet. Mindezért köszönettel tartozunk neki 80. születésnapján, még akkor is, ha tudjuk, nem köszönetért tette. Nemes belső kényszerből, kötelességből.

Ezt a munkáját a mai napig is folytatja, betegágyán is. és most amikor 80. születésnapja alkalmából azt kívánjuk neki, a mindnyájunk által tisztelt és szeretett kommunista alkotónak, hogy gyógyuljon fel, térjen vissza hatalmas ereje, akkor magunknak áhítozzuk a sok éven át kapott szépet. Kívánjuk. hogy még sok- sok eredményes munkában eltelő termékeny éven át terjessze „lelke raktárának" sugárzó valóját „a fénysebességgel terjedő szépet”. — sz —

A karácsonyi népszokásokról

A karácsonyt a IV. század közepén ünnepelték először a Római Birodalomban, Jézus Krisztus születése napjára emlékezve. Az ünnepet azért helyezték erre az időpontra, hogy háttérbe szorítsa a napfordulóhoz kapcsolódó „Legyőzhetetlen Nap” emlékét, kereszténnyé tegye ezt az ünnepet. A karácsony ünnepét a kereszténység terjesztette el világméretekben. Napjainkban családi ünnepnek számít, amikor ajándékokat adnak az emberek egymásnak. A kereskedelem kiszolgálja és kihasználja szokásainkat — nagyszabású, túlreklámozott karácsonyi vásárokat rendeznek mindenütt.

A magyar paraszti karácsony jellege — amint azt a XIX—XX. században a néprajzkutatók leírták — még más volt. A karácsonyi ajándékozás csak a legutóbbi évtizedekben, főleg a felszabadulás után vált általánossá. Noha német nyelvterületen a reformáció után kialakult a karácsonyfa-állítás szokása, de ez csak későn vált szokássá a magyar falvakban. Még társadalmunk legfelső rétegeiben is csak a XIX. század első negyedében jött divatba ez a szokás, majd lassan terjedt tovább a társadalom többi rétegéhez.

A parasztoknak fontosabb volt a karácsonyi vacsora. „Karácsony böjtjén”, december 24-én csaknem minden családi otthonban a földműves kultúra korai szakaszából fennmaradt, de a parasztember számára mindenkor égetően aktuális kultikus cselekedeteket végeztek. A házigazda szalmát hintett szét a szobában, az asztalra, vagy asztal alá. Szakajtóban behozott mindazokból a magokból, amelyeket termelt. Sőt a legfontosabb szerszámokat, eszközöket is az asztal alá tette: ekevasat, jármot, fejszét, nagykést. A háziasszony különleges „karácsonyi abroszt” terített az asztalra. Kalács, fokhagyma, dió, alma, aszalt gyümölcs, méz került az asztalra. A család együtt vacsorázott, több jelből következtetni próbáltak arra, hogy egészségesek lesznek-e a következő évben. A család elhalt tagjai számára is hagytak az asztalon ennivalót. A vacsora ételeiből még az istállóban levő állatoknak is juttattak.

tál.

Talán még ismertebb karácsonyi szokás a betlehemezés. Ennek a középkori eredetű dramatikus játéknak hazánkban a XVII. századból maradtak fenn a legrégibb szövegei. A parasztság körében a kolostori iskolákból terjedhetett el. A betlehemes játék szereplői a pásztorok, akik közül az egyik nagyot halló, nehezen mozgó „öreg”. Nekik viszi meg a hírt az angyal Jézus születéséről. A pásztorok ugyan nehezen értik meg a nagy eseményt, még nehezebben indulnak útnak az újszülött köszöntésére, de végül is ajándékot visznek, táncukkal szereznek örömet, és adnak tiszteletet. Elmaradhatatlan kelléke a játéknak a betlehem, amely leggyakrabban kézben vihető, fából készült templomocska vagy istálló. Ezekben többször papírból, fából, agyagból van Mária, József és az újszülött kis Jézus alakja. Egyes betlehemekben a bábok mozgathatók: az egyik szereplő feladata játszatásuk. Északi szomszédainknál, a szlovákoknál, cseheknél, illetve lengyeleknél, németeknél nagy divat volt élőképszerű betlehemeket készíteni; a sokalakos kompozíciók voltak divatban, köztük a paraszti és bányász társadalom jellegzetes alakjait örökítették meg.

Földesné Györgyi Erzsébet