Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 20. SZOCIALISTA EGYÜTTMÜKÖDÉS A hírközlés jövője a KGST-tagországokban A legközelebbi hónapokban a műholdas távközlőrendszer, amelyet többek között Lengyelország is felhasznál, néhány új szputnyikkal bővül. Ezek geostacionárius műholdak lesznek. A közelgő moszkvai olimpia előtt megszakítás nélküli összeköttetést biztosítanak a Föld legtávolabbi pontjai között. Felbocsátásuk után a jelenleg keringő 3 Molnyija a Szovjetunió területét fogja ellátni. A műholdas távközlés alighanem a leghatékonyabb területe a szocialista országok távközlési együttműködésének. Ez a rendszer magában foglalja a két évvel ezelőtt megalapított Interszputnyik gazdasági szervezetet, a tudományos kutatási problémák megoldásával viszont az Interkozmosz szervezet egy munkacsoportja foglalkozik. Repülőgépek alkalmazása A szputnyikok azonban csak a transzmissziós formák egyikét jelentik. A távközlő szerveknek számos problémát meg kell oldaniuk a telefon, a rádió és a televízió fejlesztésével,, valamint a posta korszerűsítésével kapcsolatban is. E kérdésekkel a KGST távközlési és postaügyi állandó bizottsága, valamint a szocialista ország távközlési együttműködési szervezete foglalkozik. Az utóbbi szervezet nemrég tartotta meg 11. ülésszakát Tbilisziben 12 tagország (távközlési minisztereinek részvételével. Ezeken az ülésszakokon, amelyeket kétévenként szerveznek, a távközlő berendezések üzemeltetésével kapcsolatos problémákat vitatják meg. A legutóbbi ülésszakon 47 kérdéssel foglalkoztak, ezek közül hatot Lengyelország képviselői' dolgoztak ki és ismertettek. A lengyel távközlés képviselői többek között a posta repülőgépes szállításával (nem a légipostával) kapcsolatos tapasztalataikról beszéltek. A repülőgépek alkalmazása az úgynevezett POST- 1,OT rendszerben jelentősen megrövidítette a küldemények útját, amely az utóbbi években egyre hosszabbá vált. A szocialista országok távközlési együttműködési szervezete a XI. ülésszakon új taggal bővült: a Laoszi Népi Demokratikus Köztársasággal. Elektronikus központok Novemberben viszont Romániában tartotta meg 15. ülését a KGST távközlési és postaügyi állandó bizottság, amely ennek a gazdasági ágnak a fejlődési problémáival foglalkozott. Ezeket az üléseket félévenként tartják. A legutóbbi ülésen á legfontosabb témák közé a távközlő berendezések műszaki és üzemeltetési követelményeinek kidolgozása tartozott. Ezek a követelmények alapot adnak a berendezésgyártási együttműködés fejlesztéséhez. A követelmények többségét várhatóan 1980 végéig pontosítják. A lengyel távközlési szakemberek többek között az elektronikus központok műszaki követelményeit dolgozzák ki. Ezenkívül befejezik azokat a munkákat, amelyek a nemzetközi távközlés mono- és sztereorádofo- nikus hordozócsatornáinak építésével kapcsolatosak. 1980-tól ezek a csatornák a lengyelek specialitásai lesznek. A fejlődés a távközlés olyan hagyományos területeit érinti, mint a postá. Már sok olyan berendezés követelményeit kidolgozták, amelyekkel automatizálják a különböző posta tevékenységeket. Lengyelország például a csomagok félautomata megoldású . osztályozásához szerkesztett gépet. Szakosítás A lengyel postahivatalokban a gépek öt modelljét üzemeltetik, a legújabb modellt pedig hozzáigazítják a KGST-követelmé- nyekhez. Ezeknek a Igépeknek szintén megvan az esélyük arra, hogy lengyel specialitásokká váljanak. A műszaki és üzemeltetési követelmények meghatározásával kapcsolatos munkák — amelyek valamennyi KGST-tagországban folynak — jelentősen elmélyítik a hírközlő berendezések gyártásának szakosítását és kooperációját. Egyes területeken már most kialakult a szakosodás. Például a Szovjetunióval 3 évvel ezelőtt kötött szerződés értelmében Lengyelország mindkét ország számára gyárt telefonkészülékeket. 1980 végéig Lengyelország hatmillió készüléket exportál a Szovjetuniónak. A legújabb szerződések alapján Lengyelország Pentaconta rendszerű telefonközpontokat ’fog szállítani a Szovjetuniónak, Csehszlovákiába pedig rövidesen elküldi az első elektronikus központot. (INTERPRESS — APN— MTI) KORSZER Ű TERMÉKEK GAZDASÁGOSAN • A Telefongyár befejezéséhez közeledő technológiai rekonstrukciója eredményeként korszerű és gazdaságos termékeket gyártanak. Termelésük csaknem hetvenöt százalékát az átviteltechnikai berendezések teszik ki, amelyeket a postán kívül az ipar is használ. Exportra is szállítanak belőlük. A Szovjetunióba például az olajvezetékek mellé telepített hírközlő rendszer fontos egységei. A képen: Ellenőrzik az alkatrészek minőségét. (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) ALFÖLDI PORCELÁN "V- '*• • A Finomkerámia-ipari Művek Alföldi Porcelángyárában évente háromezerkétszáz tonnányi háztartási és vendéglátóipari porcelánárut, valamint egészségügyi porcelántárgyakat készítenek. A képen: matricákkal díszítik az edényeket. (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) A kecskeméti Törekvés Tsz zárszámadási közgyűléséről szóló tudósításunk nem véletlenül kapta ezt a felcímet, hogy: „A jó gazda gondosságával.” Valóban így elemezték a gazdálkodás bonyolult összefüggéseit. Végső soron azt az össztevékenységet, aminek eredményeként a múlt évben 20 millió forinttal teljesítették túl a tervezett termelési értéket, állóeszközeik értékét 34 millióval növelték, s így az meghaladja a 200 milliót. Tiszta vagyonunk ugyancsak gyarapodott — több mint 10 millióval. A szövetkezet nyeresége 21 millió forint felett volt a múlt esztendőben. Az írásos anyagban lefektetett tények, a vezetőség beszámolója, valamint Szmolenszky László elnök szóbeli fejtegetése szinte testközelbe hozta annak megértését, mik is voltak a siker elérésének összetevői. Több oldalról vizsgálódva mutatta meg, hogy egy-egy terv, elhatározás milyen körültekintő előmunkálatokat követel, mert hiszen annál megbízhatóbban lehet számolni a várható következményekkel, illetve az eredménnyel. Szép számmal sorakoztak a bizonyító példák, mennyire érdemes volt kétszer is megnézni, hogyan lehet okosan, takarékos megoldásokkal kihasználni a tsz adottságait. Miként tudják ügyes reagálással ellensúlyozni a váratlanul adódó fordulatok hátrányait. A közgyűlésről írott beszámolónkba kiemelt néhány summás megállapításon túl lássunk most már egyJkét részletet is az előbb mondottak szemléltetésére. Lemérhetjük ezekből annak a — napjainkban szinte állandóan citált elvnek a megvalósulási módját Is, hogy tudniillik hatékonyabb munkával, ésszerű önköltségcsökkentéssel, rugalmas termékszerkezet-változtatással, a minőség javításával — az egyik oldalon bekövetkezett veszteséget nemcsak pótolni, hanem nyereséggé fordítani is képesek lehetünk. Körültekintően léka ment exportra — azon belül is 50 százaléknyi nyugati piacra. Tiszta nyereségük hektáronként meghaladta a 32 ezer forintot. Félszemmel a piaci prognózison No de, hogy az ilyen termelési-gazdálkodási sikernek se szabad elterelnie a vezetés — a jógazdáls figyelmét a távolabbi jövő kilátásairól, erre ugyancsak az almatermesztés körüli tervezési elképzelések utalnák a Törekvésben. Nem is kíváncsisággal kapták fel a jelenlevő tagok a fejüket, amikor az elnök felhatalmazásukat, tehát belegyezésüket kérte egy részterv módosításához. Pont a jól kifizetődő almával kapcsolatos ez a változtatás. Ahhoz kérte ugyanis egyetértésüket Szmolenszky László — természetesen a vezetés nevében —, hogy a tervezett 100 hektár új almatelepítés helyett 50 hektár meggy és 50 hektár szilva telepítését valósítsák meg. Természetesen — az indoklás sem maradt el. Ma még — elsősorban minőségének köszönhetően — biztos piaca van az almájuknak — magyarázta az elnök. Hozzátette azonban, hogy nem biztos, meddig lehet korlátlanul eladni belőle. Nincs rá garancia, hogy ha 100 hektárral többet termelnének, a megnövekedett mennyiséggel nem támadnának értékesítési nehézségeik, amit esetleg az árak csökkentésével'-kellene — talán ideig-óráig sikerülne úgy is — leküzdeniük. Egyre erősödő piaci előrejelzések — növekvő igény — mutatnak arra, hogy a csonthéjas gyümölcsök értékesítési kilátásai messze jövőben is korlátlanok. Belföldön és külföldi piacokon egyaránt. Bátran kiterjeszthetik tehát a fejlesztést a meggyre, szilvára, hiszen ez utóbbi gyümölcsöt is egyre szívesebben „rehabilitálja” a fogyasztó. Amit vesztettek a ,,vámon”... Vegyük elsőnek a burgonya példáját, amelyből nagyon jó, 250 mázsás hektáronkénti termést értek el, ami magasan felette van az országos átlagnak. Jófllehet — így 50 vagonnal több termett a tervezettnél, mégis az a fonák helyzet állt elő, hogy bevételi tervük 600 ezer forinttal kevesebbre teljesült. Időközben tudniillik oly nagy mértékű árcsökkentést rendelt el az Országos Árhivatal, hogy a többlettermés azt nem tudta fedezni. Ám azzal, hogy az egy mázsa burgonya előállítására eső költséget az előző évi 224 forintról 148 forintra mérsékelték, mégis 22 965 forint nyereséget sikerült kihozniuk hektáronként ennél a terménynél. Másik terményük, az úgynevezett árukukorica hektáronkénti nyeresége 1978-ban mindössze 736 forint volt. Ugyanakkor azonban a szerkezetváltoztatás egyik elemeként bevezetett hibridkukorica termesztésénél több mint 12 ezer forintra tornászták fel a hektáronkénti1 nyereséget. — Ésszerű a döntés, hogy az elképzelt termelési szerkezetváltoztatást tovább kell folytatni a növénytermesztési főágazatban. „Kívülállók”,-* tehát a közgyűlésen részt vevő vendégek számára is érdeklődést csigázó haitása volt az almatermelés jelenével és jövőjével kapcsolatos elgondolások ismertetésének, hát még a közvetlenül érdekeltek, a tagok részére. Ennek a gyümölcsnek a mázsánként! önköltsége tavaly 377 forint volt, száz forinttal kevesebb, mint 1977-ben. Igaz, hogy ez is magasabb az országos átlagnál, de sajátos módon ebben a gazdaságban ez nem hiba, még kevésbé baj. Ha azt mondjuk,. kifejezetten jó, akkor sem ellentmondás'. (Persze az itteni összefüggésekben). Hogy igazolja ezt a gyakorlat? Mindenekfölött azzal, hogy a Törekvés almájának értékesítési átlaga majdnem duplája az országos átlagnak. Náluk markánsan beigazolódott, hogy a költségekkel csak az ésszerűség határáig érdemes takarékóskodni, vagyis mindaddig, amíg az nem megy a minőség rovására. Jó minőségű almájuk több mint 90 száZaMire a támogatás megszűnik De hogy az állattenyésztési főágazatból is említsünk legalább egy jó példát az előrelátó tervezésre, amire szintén eddigi jó eredmények adják az alapot. — Az egy tehénre jutó tejtermelés a múlt évben 3672 liter volt —, majdnem 400 literrel több az előző évinél. Még kiemelkedőbb eredmény az, ha figyelembe vesszük, hogy az előző évihez képest a tehénlétszám 258 db elsőborjas üszővel növekedett. Ugyanakkor a tej literenkénti önköltsége is 1,78 forinttal kevesebb — 6,43 forint — volt, mint az előző esztendőben. Az 1979. évi tervek ismertetésekor arra hívta fel a figyelmet Szmolenszky László, hogy bár az egy tehénre eső átlagos tejhozamot 3832 literre tervezték, tehát már ezt is lényegesen nagyobbra a jelenlegi szép eredménynél, bízik abban a vezetőség, hogy a tehenészet nagyszerű dolgozói a 4000 litert is elérik. Nemcsak a Törekvésben meghonosodott „messze- nyúló hagyományokra” hivatkozott az elnök, s arra, hogy ennek megfelelően rendszerint kiemelkedő tervfeladatokat kapnak az állatenyésztési főágazat dolgozói, s annak meg is feleltek. Már csak azért is, mert ebben a főágazatban hajtottak végre nagy értékű — sok tízmillió fórintos beruházásokat az utóbbi években —, s a befektetett pénzt vissza is kell adni. Ezeken a „vállalati” szempontokon túl tágabb összefüggésekkel is érzékeltette a tejhozam elvárt emelésének fontosságát. Elmagyarázta, hogy a literenként 6,43 forintra szorított önköltség mellett is — még mindig 63 filler ráfizetésük volna" literenként, ha nem lenne állami támogatás. Ezt azonban csak 1980-ig fogja tartani a kormányzat. El kell tehát érni mielőbb olyan hozamot és akkorára leszorítani az önköltséget, hogy amikor az állami támogatás megszűnik —, se legyen ráfizetéses a tej a gazdaságnak. Sőt minél jövedelmezőbb. A felhozott példákból is bizonyára kiérződik, hogy a kecskeméti Törekvés Tsz vezetői, gazdái nagyüzemi termelők módján, a kor követelményeinek megfelelő hozzáértéssel, bátor megfontoltsággal döntöttek arról, miként lépjenek a múlt évi magasított bázisról — még magasabbra. Tóth István wmmmm ISSSSSSS&SSS&f, ÍmV.V.V.VM Rendezi sorait az építőipar Jól szigetelő ajtók, ablakok!? A jól záró ajtóknak,' ablakoknak egyszerre három előnyük is van. Megbízhatóan tartják a lakás belső hőmérsékletét, csökkentik a kívülről beszüremlő zajt, s nem utolsósorban a járművek által felvert, vagy a szél által hordott homoktól is megóvják otthonunkat. Ilyenkor — a téli hónapokban — az első szempont kerül előtérbe. Napjainkban annál is inkább, mert drága az energia, amellyel takarékoskodni kell, s a távfűtéses lakások lakóit nem kényeztetik el túlságosan a hőerőművek. A lakosság gondjai abból adódnak, hogy — évtizedekkel ezelőtt a nagyarányú lakásépítkezések megkezdésekor — ■ az építőanyagok felhasználása is felgyorsult. Többször lehetett hallani az építőmunkásokitól annak idején — amikor a fából készült ajtókat, ablakokat illesztették a helyükre —, hogy „ezen néhány hónappal ezelőtt még a rigó fütyült”. Nem csoda, hogy ezek a nyílászáró szerkezetek hamar megvetemedtek. • Jól látszik az elkészült ablakon a szigetelő zárószalag. • A TÜZÉP részére csomagolásra kerülő ablakoknál ellenőrzik, hogy hiánytalanul megvannak-e — szigetelőszalagtól a vízvezetőlécig — a szükséges alkatrészek. (Pásztor Zoltán felvételei) • Ne csináljunk a szükségből erényt. Azaz: ha rendezi sorait az építőipar, nem jószántából, még kevésbé hirtelen 'támadt buzgalmától vezéreltetve teszi, hanem kényszerűségből; a beruházási megszorítások módot adnak a mélyebb lélegzetvételre. S erre az építőknek oly nagy az igénye, mint meredek helyre kapaszkodónak a pihenőre. Ráadásul ezt a meredek hegyet nem mindenkor akaratuk szerint járták, s gyakran nem ott, ahol az a legcélszerűbb lett volna. Tavaly egy-egy hónapban 1700—3100 között ingadozott a megkezdett építmények száma, s 800, illetve 3900 darabos szélső határok jelzik az átadott építmények mennyiségét. Persze: nem lehet olyasfajta számtani átlagot kialakítani a munkában, amely hónapról hónapra megegyező darabokra osztaná a kezdés és átadás sokszoros összefüggésekkel teli feladatcsoportját. A túl nagy hullámzás azonban — negyedév, félév végén az átadások megnégyszereződése például — már sejteti a gondokat. • Az ötötdlk ötéves terv eddig eltelt három esztendeje alatt az építőipar 16,8 százalékkal növelte termelését. Ezzel szemben 1979-ben a gyarapodást 1 százalékban jelölte meg a népgazdasági program, ami az építési-szerelési tevékenység tavalyi, ötszázalékos emelkedéséhez képest szerény lépésnek látszik. S valóban érdemes elgondolkozni, de nem a növekedés mértékén, hat- nem azon, miként lehet összpontosítani az erőket a már munkában levő beruházásokra, milyen módon sikerülhet meggyorsítani a hihetetlenül megnőtt befejezetlen állomány apadását. Érzékeltetésül: 1978. november 30-*án 15 053 építmény állt kivitelezés alatt; 6,5 százalékkal több, mint 1977 hasonló időpontjában. Ugyanakkor a szóban forgó beruházások költségvetési összege 16,2 százalékkal magasabb az 1977. évinél. Vékonyka reménysugár, hogy 1978-ban a beruházásokon belül csökkent az ún. építési hányad, s nőtt a gépek, berendezések részesedése. Ezt a sugaracskát azonban sokféle felhő gyengíti, homá- lyosítja. A beruházásokra szánt 180—182 milliárd forint helyett végül is 196,5 milliárd forintot adtak ki állami, vállalati hatáskörben, s különösen ez utóbbi csoportnál volt gyors a bővülés; tíz százalékka/1 haladta meg a tervezettet. S miközben nagy iramban áramlott ki a pénz a fejlesztési feladatokra, folytatódott a kivitelezői erők elaprózódása. • A feladatok az idén sem csekélyek! Építési beruházásokra 92,4 milliárd forintot irányoz elő a népgazdasági terv, fenntartási építésre pedig 31,2 milliárdot. A nagyberuházásokon 12 milliárd forint értékű építési teendő vár a kivitelezőkre, ám az új helyzetnek, a már folyó beruházásokra történő összpontosításnak egyik, de nem egyetlen bizonyítéka, új, nagy létesítmény építését az idén nem kezdik el. Így már teljesülőnek látszik a várakozás; a program szerint kilenc nagyberuházást 1979-ben kell átadni. A megszorítások természetesen nem egyformán érintik a különböző építőszervezeteket. Van, ahol — például a nagyberuházásokon dolgozóknál — éppen a további teljesítménynövekedés a cél, másutt viszont átmenetileg kapacitásfelesleg mutatkozik; mindkét tényező közrejátszhat a sorok rendezésében, a feladatok újbóli rangsorolásában. • Mihez kínál utat a lélegzetvételre adott-nyert idő? Elsősorban a munka szervezettebbé tételére, a beruházókkal történő alapos egyeztetésekre. Azután: a gazdálkodási lazaságok fölszámolására, a minőség javítására mind az előkészítésnél, mind magánál a kivitelezésnél, s valamennyi feladatot magába foglalóan a munkafegyelem megszilárdítására. Nem kevés dologra nyílik kapu tehát. A kusza sorok rendezésében szorosan ölelkezik a vállalati és a társadalmi érdek. Éppen ezért a lehetőség: feladat. Olyan kötelezettség, amelynek teljesítése bőséges haszonnal jár, helyben és általában, s erre a haszonra — a lélegzetvételt követően — nagy szükség lesz a jövőbeni feladatok megalapozásánál. M. O. Ennek az állapotnak kívánt véget vetni évekkel ezelőtt az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyára, amikor mind a házgyárak, mind pedig a lakossági igényeket kiszolgáló TÜZÉP- és ÁFÉSZ-telepek részére megfelelően előszárított fából, jól szigetelhető ajtókat, ablakokat kezdett gyártani. Ezeken a tömítőanyag helye ki van képezve, s a helyszínen, a szerkezet festése után a méretre szabott szigetelő könAyen felszerelhető. Egy megjegyzés mégis ide kívánkozik. Az ÉPFA tehát már megtette a magáét. Bács-Kiskun megyei gyárában — Kiskunhalason, Kecskeméten és Baján — sok millió forintos beruházással szárítóberendezéseket állítottak üzembe. Csakhogy szállítás közben, vagy a kereskedelmi telepeken és a kivitelező építőiparban még nem mindenütt tárolják úgy, hogy az esőtől, fagytól, hótól óvják. Akkor pedig hiába van az ÉPFA-gyárakban szárítóberendezés! N. O. ;
