Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
1979. február 80. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ IFJŰ ÚJSÁGÍRÓ ÉS POÉTA KATONA JÓZSEFRŐL, AZ ÚJ GIMNÁZIUMRÓL Mezősi Károly Móra-tanulmánya II—[Bll A szókapcsolatokról Az utóbbi években megjelent ízléses, olcsó kiskunfélegyházi kiadványok fontos dolgokról okosan, szépen szóltak. Nyert velük a város, gazdagodott általuk a tudomány. Mindez érvényes Mezősi Károly, háromezer példányban ismét ’ kiadott tanulmányára is. A nemzeti szolgálómester félegyházi éveit, kapcsolatait feltáró, ismertető írás a Móra Ferenc ifjúkori versei című kötet bevezetőjeként került először az olvasókhoz. A Péter László szerkesztésében, utószavával 1976-ban kinyomtatott könyv sem égen, sem földön nem kapható, így bölcsen cselekedett a szülőváros a tanulmány és az ifjú Mórát idéző fényképek, dokumentumok közzétételével. A háromezres példányszám aligha túlzott, hiszen a százados évfordulón sokan érdeklődnek országszerte az író gyermek- és ifjúkora, pályakezdő korszaka iránt. A hasznos füzet méltatása lehetővé teszi, hogy ismételten felhívjam a figyelmet a híres kiskun első kecskeméti fellépésére, az említett 1976-os kötetből is hiányzó Katona József emlékezette című költeményére, valamint az életrajzban halványan ábrázolt kezdő hírlapírói munkásságára. A Kecskeméti Lapok 1897. június 27-i számában olvasható a csaknem százsoros vers. A drámaíró szobránál, az országos diákverseny alkalmából rendezett ünnepségen maga a nyolcadikos gimnazista szavalta el, mint ezt Bodócs Gyula pontosan ismerteti a Biztató antológiában. Megállapításai csak egyetlen módosításra szorulnak: a szűcsmester tehetséges fia többször szavalt, szónokolt nemzeti ünnepeken, nem az itteni volt első köz- szereplése. A vers a századvég divatos pátoszos stílusában vitt „babért és borostyánt”, az „örök nagyságodnak kicsiny jeléül” emelkedő szoborhoz. A csekély irodalmi értékű költemény sokat mond az ifjú szemléletéről. Erős szociális érzéke, hazaszeretete, a kétkeziek iránti rokonszenve átsüt a szokásos frázisokon. Érződik, nemcsak az ünnepi alkalom miatt szól a legnágybb tisztelettel, a Tiborcokat pártfogoló drámaíróról. Fájt Néked ami érző kebelnek Öröktül óta mindörökké kín: Idegen ostor tiújtó csattogása Az alsóbb ember görbe vállain. A tanulmányt annak idején azért írta Mezősi, hogy „Móra Ferenc ifjúkori költészetéhez adjon tájékoztatást”. Mégis jobb lett volna, ha valamivel többet közöl Móra félegyházi újságcikkeiről. Hetedikes diákként vezércikkeket ad a Félegyházi Hírlapnak. Érdemes összevetni a helyi főgimnázium felépítésekor kiadott Avató című költeményét, a hasonló indítékú Himnusz című cikkel. A vers is hódol az iskolát „egy kurta nyáron” (!) fölhúzó „tűrő munkások fürge népe” előtt, meghatottan idézi a hajlott hátú mesterembert, a megbámult kezű parasztot. A publicisztikában mintha már a bölcs, a na'pi hívságokon, a lelkendező má- konyon túllátó író gúnyolná a bankettes, zászlólobogtató, díszmagyaros hazaffyságot. „Szégyenkezve” vallja be, hogy amikor az egész ország ünnepelt, Félegyháza csupán egy gimnáziumot épített. Dáridó nem volt, mert „mindenünk neki termett az idén: búzakereszt, szőlőgerezd, piros gyümölcs”. Az aratásról írt vezércikket az alpári véres sztrájk napjaiban, társadalmi haladást hirdetett Petőfi ürügyén, szívósan ostorozta az össznépi és helyi bornirtságo- kat. E megjegyzésekkel szeretném kiegészíteni Mezősi Károly Móra félegyházi kapcsolatait feltáró írását. Örülök, hogy e hasábokon is ajánlhatom a kiskunfélegyházi Városi Tanács támogatásával kiadott füzetet. Heltal Nándor Öt év, 3000 kiállítás A képzőművészek és közönségük találkozásának számos módja, lehetősége, helye van a Német Demokratikus Köztársaságban. A nagy múzeumok, könyvtárak, országos intézmények rendezvényein kívül az úgynevezett „kis galériák” — amelyek száma napjainkban már kétszázra emelkedett — sok maradandó élménynyel ajándékozzák meg mind az alkotókat, mind a művészbarátokat. Említést érdemel a fiatal művésznemzedék kiállítása, a „Berlini műterem” című képzőművészeti fórum, amelyre első ízben tavaly került sor, de ezután minden két évben megrendezik. Igen fontosak az állami műkereskedelem bemutatói is. A képzőművészettel való megismerkedés kezdeményezésében, a képzőművészeti alkotások népszerűsítésében nem csupán a főváros jeleskedik, hanem a híres múzeumváros, Drezda is; itt rendezték meg például 1977-ben — immár nyolcadik alkalommal — a művészeti kiállítást. Az elmúlt öt évben kereken háromezer kiállításon mutatkoztak be alkotásaikkal az NDK művészei. (BUDAPRESS — PANORAMA) * Helytelen szóhasználattal az összetartozó szókapcsolatokat és szószerkezeteket is eltéveszthetjük. A szavak sokszor megválogatják, hogy melyik másik szóval lépnek kapcsolatba. Ha gondolkozunk, a következő szókapcsolatokról is megértjük, hogy bennük nem összeillő szavakat kapcsoltak össze: gátat szab, szemükre dobták, nagyobb súlyt adnak valamire, reményeket élesztenek valakiben, közös programot tartanak. Pedig valamilyen rossznak gátat vetünk, a szemükre vetnek valamit, nagyobb súlyt helyeznek vagy vetnek valamire, nagy reményeket keltünk valakiben, hiú reményeket táplál valaki. És a közös program tartása? Ha azt is ta)rtják, akkor a sok ülésre, gyűlésre, összejövetelre gondolnak, ahol valamilyen programot valósítanak meg vagy esetleg terveznek. □ □ n így szokták mondani: hatalmas teljesítményt hajtottak végre, pedig a teljesítményt (a sportban is) nyújtani szokták. Ez a mondat is helytelen: „A feszültség pattanásig kiéleződik". A válság szokott kiéleződni, a feszültség pedig fokozódik. Hallottunk a vékonypénzű nyugdíjasról is. Aki ilyen jelzővel illette a nyugdíjast, nyilván arra gondolt, hogy annak kevés pénze van. Ez igaz is, de a vékonypénzű jelentése: nagyon sovány, gyenge csontozatú. így nevezhetjük a valóban nagyon sovány embereket életkortól és jövedelemtől függetlenül. Sok szólásunk is legtöbbször azért torzul el, és azért nevetünk rajtuk, mert egy fontos szót megváltoztatnak. „A rádió e bemutatója nem ütötte meg a mércét”. Ebben a szólásban a mérték és a mérce összetévesztése a hiba forrása: nem a mércét, hanem a mértéket nem ütötte meg a bemutató. Ha valaki pellengérre tűzi a hibákat, arra gondol, hogy a sajtónyelvben tollhegyre szokták tűzni őket. „Nem árulok el zsákbamacskát”. Pedig a zsákbamacskát árulni, eladni szokták. Az eladni igekötője került az árul 'ige elé. Nagy különbség van aközött, hogy valamit elárulunk, vagy árulunk. És aki egy helyben tapogatózik, az a kéz és a láb munkáját keveri össze. A sötétben szoktunk tapogatózni, hogy tájékozódjunk, de ha egy helyen vagyunk kénytelenek maradni, és haladni szeretnénk, akkor topogunk (sajnos), egy helyben. Többször hallható: nem számoltam rá. Ez ma helytelen, régen valóban így mondták, de ma már csak a meg-, vagy kiütött ökölvívóra számolnak rá. Helyesen tehát így mondjuk: nem számítottam rá. □ □ □ Elemezzük a következő mondatot! „Átlátott az ellene szőtt merényleten." Bizony itt három szószerkezet egy-egy elemét kapcsolták össze: átlátott a szitán, összeesküvést szőttek ellene, merényletet terveztek ellene. A mondat értelme eredetileg ez lehetett: merényletet szőttek ellene, de ő megakadályozta. A következő mondat hibájára is rátalálunk, ha ismerjük az elrontott szólást: „A sok edzéstől fűlik a foga.” A mondat értelme csak az lehet, hogy az illető nem szereti az edzéseket. De a „fűlik a foga” szólás csak tagadó alakban használatos: nem fűlik a foga valamihez. Tehát a mondat, ha ragaszkodunk a fogunk fűléséhez, vagy' nem fűléséhez, így hangzik helyesen: nem fűlik a foga á sok edzéshez. Ez a szólás is hibás így: ez jó vért nem szül. Ebben meg a tagadó forma a rossz. A jelző ellentétes alakjával állító alakban így lesz jó: rossz vért szül, vagyis ellenséges érzületet kelt, bosszúságot okoz. „Egy szó mint száz” — mondjuk akkor, amikor összefoglalunk, tömören mondunk el valamit. A lényegre röviden, egy szóval is rá tudunk utalni, nem szükséges sok (száz!) szót vesztegetni rá. Talán ez a szólás lehet az oka, hogy eltorzul egy másik nagyon kifejező, amelynek az a jelentése, hogy akármeddig beszélünk is a dologról, az eredmény ugyanaz. A „száz szónak is egy a vége” így fordul át az ellenkezőjére: egy szónak is száz a vége. Ez éppen azt jelenti, hogy amit röviden meg lehetne mondani, azt feleslegesen szószátyárkodással rejtjük el a szóözönben. □ □ □ A szókapcsolatokat sokszor olyankor is használják, amikor a kialakult nyelvszokások ellentétesek. A következőkben Grétsy László és Lőrincze Lajos néhány nagyon jellemző példáját említjük. „Az unalmas téli esték a feledés homályába merültek.” Pedig a feledés homályába tűnést valamilyen fontos, nevezetes eseményről mondhatjuk, nem olyan dologról, amelynek a feledés homályába merülését nem sajnáljuk. Egy történelmi megemlékezésben ezt olvassuk: „Megnyitotta kapuit a buchenwaldi haláltábor”. Pedig a, kapuk meg-v nyitásáról csak ünnepélyes, fontos eseményekkel kapcsolatban beszélhetünk. A terrorcselekmények tetőpontra hágtak”. Ez azért rossz, mert a hangulat, kedélyesség szokott tetőpontra hágni. Lőrincze egyik cikkének ez a címe: „Lehet-e örök haragot fogadni?" Természetesen nem, mert ha ezt halljuk, azonnal emlékszünk a használatosabbra, az örök barátság fogadására. Ugyanígy nem beszélhetünk elsöbűntényesekről sem, mert csak ünnepélyes, fontos eseményt lehet ilyen kapcsolattal kiemelni (pl. elsőkönyves költők). Ezek a mondatok pedig éppen az ellenkezőjét fejezik ki annak, amit mondani akarnak: „A túlterheltséget megoldani”, „Az érdektelenség teljes hiánya”. A túlterheltséget nem kell megoldani, mert az már „meg van oldva” avval, hogy valami létrehozta. Inkább meg kell szüntetni. Ha 'hiányzik az érdektelenség, akkor van érdeklődés. Tehát itt az érdeklődés hiányáról lehet szó. Kiss István DÉR ISTVÁN FESTŐMŰVÉSZ MŰTERMÉBEN • Dér István Szegeden élő festőművész, aki alkotásainak zömében alföldi tájakat, embereket ábrázol, legutóbbi — tavaly ősszel — Győrben rendezett önálló kiállítása után most újabb tárlatra készfii. (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS> VÁRJÁK AZ ÚJ TANÍTÓKAT, TANÁROKAT Pályázatok pedagógus állásokra A Művelődési Közlöny hasábjain a közelmúltban láttak napvilágot á már működő, több éves gyakorlatú nevelők számára meghirdetett pályázati felhívások. Bócs-Kiskun megyében harminc óvónőt, negyvenhét tanítót, harminchat tanárt és négy gyógypedagógust várnak az 1979/80-as tanévre. A zeneiskolák szakemberigénye tizennégy, a középiskolák igazgatói pedig huszonhét szakos tanárt kívánnak alkalmazni. Az óvónőkre a legnagyobb szükség Baján és Kecskeméten van; tíz-tíz pályázatot hirdettek a két városban a számukra. A legtöbb — kilenc — tanítót is a megyeszékhelyre várják, s ugyancsak jelentős számban van itt szükség szaktanárokra is. Ami a felkínált fizetéseket illeti, meglehetősen változó a megyei összkép. Vannak iskolák, amelyek igazgatói 3700—4200 forint bért is fel tudnak ajánlani a pályázóknak (Baja, Kalocsa), viszont Kecskeméten a felső határ csupán 36ÖÓ forint. A legalacsonyabb felkínált havi fizetés 2200—2700 forint a tanítói munkakörökben. A kiegészítő juttatások; pótlékok, letelepedési segélyek, étkezési lehetőségek gyakorta ott olvashatók a pályázati hirdetések alatt, ám ami a legfontosabb, a szolgálati) lakások száma még mindig kevés a megyében. Mindössze öt község (Fájsz, Fülöpszál- lás, Izsák, Úszód és Zsana) tudott lakást is felkínálni a várt általános .iskolái nevelők számára. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az elmúlt évekhez képest — összességében — bővült a megyei oktatási intézmények kiegészítő juttatásainak köre, s ezzel együtt nagyobb eséllyel várhatják a jelentkezőket. A megye pedagógus társadalma rendszeres felfrissítésének a most meghirdetett pályázatok csak első fejezetét jelentik, hiszen az egyetemek és főiskolák végzős hallgatói néhány hét múlva már olvashatják is a számukra felkínált álláslehetőségeket. A frissen diplomázott óvónők közül harmincötöt várnak a megye intézményeiben. Az alsó tagozatos tanítók létszámát harmincöttel, a tanárokét negyvenöttel kívánják növelni. Nagy szükség van gyógypedagógusokra is, sajnos azonban csak négy pályázati hirdetést engedélyezett a megyei intézmények számára az országos elosztást megszervező szakminisztérium. Az ok: csupán kis számban bocsátanak ki végzett gyógypedagógusokat. A középiskolai tanárok alkalmazását illetően viszont nincsen korlátozás. összességében tehát százötvenöt gyakorlott szakembert és több mint százhúsz pályakezdő pedagógust kívánnák szerződtetni az új oktatási év elején Bács-Kis- kun megyében. Tavaly megközelítően hasonló arányban bővült a megye nevelőinek száma, s ez is közrejátszik abban, hogy a megelőző évhez viszonyítva 5,5 százalékról 3,9-re csökkent a szükséges szakmai képesítés hiányában foglalkoztatott nevelők száma. A pedagógus szakember- ellátottságban az országos átlagnál jelentősebb arányú javulás történt. Az eddigi tapasztalatok alapján az oktatásügy fcnegyei irányítói bíznak abban: sikerül valóra váltani az MSZMP megyei bizottságának 1972-es határozatát. hogy az évtized végére Bács- Kiskunban csak megfelelő végzettségű óvónők, tanítók és tanárok foglalkoznak a gyerekekkel a községi és városi tanintézetekben. P. M. \ Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (32.)— Itt van nálam ez az amerikai és megvette a Ferrarimat. A Mercedessel jött és azt javasolta, hogy húszezerért vegyem át, a többit csekken fizeti. A Crédit Lyonnais Bajnkba szól a csekk. — Neked is ilyen csekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr, és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel, aki mindent vásárol és fedezetlen csekkel fizet. Amikor megláttam a Mercedesedet, rögtön tudtam, hogy itt valami bűzlik. Húszért adja a^t, amit egy órával korábban harmincötezerért vett. És csekkel fizetett. Telefonálj azonnal a rendőrségre! Letette a kagylót. Már jött Is MacAreck. — Örülök, hogy elégedett — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, és kérem az ön kocsijának a papírjait, meg a kulcsot. Az amerikai szó nélkül átnyújtotta. — Ha megengedi — mondta a kereskedő, a technikusom megnézi és kipróbálja;. — Természetesen — mosolygott MacAreck. Közben rágyújtottak. MacAreck elmondta, hogy két hete érkezett New Yorkból, de hosszabb időre megtelepszik itt. Mert innen intézi majd európai ügyeit. Villát akar vásárolni. Már néhány perce beszélgettek, de a Mercedes még mindig nem tért vissza. Végre megjelent a bejárat előtt, de abb^n a pillanatban egy rendőrségi kocsi fékezett le mellette. Három rendőr szállt ki belőle. Mentek be az irodába. — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr. — ö az — mutatott a kereskedő MacAreckre. — Rendben. Gyere velünk! — Bocsánat! Nem értem, miről van szó. Hová menjek? Amerikai állampolgár vagyok. Itt az útlevelem. A rendőr elvette, de bele se pillantott. — Majd mi megmagyarázzuk, hogy miről van szó. Ne hidd, hogy ez Amerika. A madárkák számára kalitkáink vannak. Na, mégy, vagy segítségedre legyünk? — mondta és elővette gumibotját. — Tiltakozom! — kiáltott felháborodva MacAreck. — Hogy bánik velem? — Elég. Állj fel és indulás a kocsihoz, mert másképpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg! Két erős kéz megragadta Mac- Arecket, aki nem tiltakozott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz fordult: — A kapitány úr kéri, hogy jöjjön a jegyzőkönyvet felvenni; Pierre Mariin már nálunk van. — Rögtön megyek, csak bezárok. Közben MacArecket brutálisan betuszkolták a rendőrségi kocsiba és a rendőrségre vitték. A rendőrfőnök azonnal kihallgatta. — Nos, MacAreck úr — nevetett. — A játék hamar véget ért. Jó üzletet akart csinálni, és ezért most fizetni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban? — Tiltakozom az eljárásuk ellen. Követelem, hogy azonnal beszélhessek az Egyesült Allámok konzulátusával. Ezért még drágán megfizetnek. — Kérni kell az ügyész engedélyét — jegyezte meg a főkapitány. — Idehallgass, MacAreck —' mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült. — Ne ugrálj itt nekem. Egyetlen konzul sem fog aggódni, hogy csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült Államokat. — Hogy merészeli!... — Kuss, csirkefogó — ugrott az amerikaihoz és hatalmas ütést mért az arcára, MacAreck megingott, ha el nem kapja a szék karfáját, elterül. Szája szélén kibuggyant a vér. — Megfizettek ezért — mondta nyugodtan, miközben zsebkendőjével törölgette le a vért. — Fiúk — kiáltott a: főkapitány —, vigyétek a dutyiba. Azt akarja, hogy jól megfizessünk ezért. Tehát, útközben tegyetek hozzá egy keveset. Az egyik rendőr megragadta, a másik gumibotjával nógatta előre. A letártóztatott üvöltött. Ezt követően a két használtautó-kereskedő tett vallomást a főkapitánynak. A legjobb bizonyíték a szélhámosságra, hogy az egy órával később már húszezer új frankkal olcsóbban akarta eladni, hogy egy sokkal drágább kocsihoz jusson. A főkapitány megköszönte a két kereskedőnek, hogy együttműködtek velük, a madárka útlevelében az olasz és a jugoszláv vízum is arról tanúskodik, hogy le akart lépni. — Ügy vélem — jegyezte meg a rendőrfőnök, amikor a kereskedők elmentek, legjobb lesz, ha hétfőig a pincében tartjuk a mi kis kék madarunkat. Hétfőig éhezik és a(kkor szépen bevall mindent nekünk. — Nem sürgős. Sem ma, sem vasárnap nem éred utol a főügyészt. A kihallgatás jegyzőkönyvét majd átküldjük neki. — Helyes. Hadd szokjon hozzá a csirkefogó a francia börtönhöz. Hétfőn a Crédit Lyonnais banktól igazolást kell kérni, hogy a csekk fedezetnélküli. — Hétfőn semmit nem tudunk meg. A bankok ünnepe. Csak kedden — jegyezte meg a rendőrfőnök. — Nem baj. Legfeljebb egy nappal tovább ül a kismadár a mi kalitkánkban. Annál inkább fog vágyakozni az Ambasador szállodába. Gyorsan el kell intézni azt is, hogy a két kereskedő jutalmat kapjon a madárka leleplezéséért. Hétfőn a két rendőr ismét a főkapitány elé hurcolta MacArecket. A szép öltöny tönkrement, sötét foltok éktelenkedtek rajta: a vérnyomok. Szeme bedagadt az ütésektől, szája felrepedt, megdagadt. — Na, mi van, csirkefogó? — üdvözölte a főkapitány. — Van kedved vallani? — Tiltakozom, hogy egy amerikai állampolgárral szemben így viselkednek — válaszolt mister MacAreck. — Ez megint a magáét fújja. Biztosan jól érezted magad odalent. Vissza akarsz menni? Beszélj, amíg jó kedvem van! — Megtagadok minden választ, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzuljával és az ügyvédemmel, Jean Charbonneauval. — No, nézzétek csak! Jogtanácsosa van. Utoljára kérdezem, MacAreck, bevallód az autólopást? — Megtagadok minden választ, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzuljávál és a jogtanácsosommal — ismételte a letartóztatott. — Sajnálom — mondta a kapitány. — De magadra vess, magad akartad. — A rendőrökhöz fordult: — Vigyétek a pincébe, Jean, Antoine és Michel külön foglalkozzanak vele. Verjék ki a fejéből, hogy a konzullal és a jogtanácsosával akar beszélni. 27. MacArecket visszavitték a pincébe. — Mi legyen ezzel ai amerikai szélhámossal? — kérdezte másnap a rendőrfőnök. — Átadjuk az ügyésznek? Már harmadik napja ül nálunk. — Ki kell hallgatni, be kell szerezni a banktól az igazolást, hogy nincsen fedezete a csekkjének és átszállítani az ügyészségre — mondta a főkapitány. A rendőrfőnök néhány perc múlva telefonált a bankba. A legnagyobb meglepetésére megtudta, hogy mister MacArecknek félmillió frankja van a bankban, de ha úgy rendelkezik, akkor utasítására több milliót is kifizetnek. Tudnak arról is. hogy Ferrarit és villát akar vásárolni. (Folytatása következik.)
