Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1979 február 18. • PETŐFI NÉPE • 1 A TELEFON ÉS A HÁTRÁNYOS HELYZET Máris bővíteni kellene a most készülő új kecskeméti központot! Mikor mondhatjuk, hogy Bács-Kiskun nincs többé hátrányos helyzetben, mennyi idő kell még a földrajzi, történelmi körülményekből adódó elmaradottsága behozására? Nem tudom. Aligha holnap lesz, hogy kommunális ellátottság, iskolai végzettség tekintetében a jó középesen fejlődött megyék közé sorolható. NEMZETKÖZI BARÁTSÁG HETE „Amikeco trans limoj” Tíz évvel ezelőtt határozták el, hogy minden év februárjának utolsó hetében rendezzék meg Európa országaiban a barátság hetét. így született meg az eszperantó kezdeményezés, a Nemzetközi Barátság Hete. Jelmondata: az „Amikeco trans limoj”, „Barátság a határokon át”. Emblémája az ötágú zöld csillag alatt kézfogást ábrázol. Az események az idén február. 18—24. között zajlanak majd. A barátsági hét célja, hogy minél több ember ismerkedjék meg a nemzetközi nyelv révén más népek életével. A nem eszperan- tista haladó szervezetek és újságok is felkarolták a barátsági hét eszméjét. Vetítettképps- és film- előadások, kiállítások ismertetik különböző országok életének, fejlődésének egy-egy jellegzetes területét. Sajtó, rádió- és televízióriportok mutatják be más népek társadalmának érdekességeit, problémáit. A testvérvárosok különféle rendezvényeken, kiállításokon és színes ünnepségekkel ismerhetik meg egymást. Az ünnepi hét alkalmából az eszperantisták többsége nem mulasztja el, hogy külföldi barátait külön is üdvözölje. Az eszperantó lapok egyik állandó rovata a külföldi levelező társat keresők címlistája, amelynek alapján mindenki megtalálhatja korban és szakmai, általános érdeklődésének legjobban megfelelő partnert. Hazánkban sokan leveleznek szovjet és más szocialista országbeli eszperantistákkal; rendszeres a nemzetközi nyelvű könyvkiadványok és a sajtó cseréje. A barátsági hét alkalmából egyes ismertebb eszperantisták előadókörutakra indulnak, végigjárják a vendéglátók klubjait, és ott hazájuk irodalmáról, kultúrájáról tartanak előadásokat. A hazai eszperantó klubok és szervezetek nem eszperantisták meghívásával is megemlékeznek a barátsági hét céljáról és lényegéről. Társadalmi kezdeményezésről van itt szó, a népfront- és békebizottságok segítik a programok kialakítását. Hazánkban Pécsett február 23—25-én lesz a barátsági hét legnagyobb rendezvénye. Sz. I. Sok-sok gond, sokféle igény szorításában mintha el-elfelejtőd- ne az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott irányelvek ama pontja, amely szerint „a kulturális, az egészségügyi, a kereskedelmi, a kommunális ellátást úgy kell fejleszteni, hogy a települések ellátottsági szintje közeledjék egymáshoz”". A beruházási tervek kidolgozásánál, a különféle mutatók meghatározásánál főhatóságaink olykor a tegnapi, vagy mai körülményekből, nem pedig a szükségletekből, a holnap követelményeiből indulnak ki. Átmeneti megoldás Mondjuk ki kerek perec, hogy az előreláthatóan 1980-ban elkészülő új kecskeméti távbeszélő központ csak rövid időre, átmenetileg csökkenti a zsúfoltságot. Tartunk attól, hogy 1985—86-ban éppen annyit bosszankodnak a kecskeméti telefonok miatt, mint most, ha nem többet? (A távhí- vásos rendszerben a sok foglalt jelzés igencsak megnehezíti és megdrágítja a telefonálást!) Az illetékes szakemberek is megerősítették ama egyszerű logikával kialakított megállapításunkat, hogy az új hétezres központ már most elmarad a nagyon indokolt igényektől. A Szegedi Postaigazgatóság tájékoztatása szerint „a távbeszélő állomásra várakozók száma az új központ üzembe helyezésével — gyakorlati tapasztalat szerint — nagymértékben emelkedni fog. Az új központ avatása után a forgalom a helyi, a távolsági beszélgetések száma és időtartama is jelentősen emelkedni fog. A mostani .túlterhelésből adódóan ugyanis most nem a tényleges forgalmi igény jelentkezik”. A továbbiakban közlik, hogy az igények maradéktalan kielégítésére nem lesz lehetőség. Hasonlóan vélekedik a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Postafőosztálya is. „A létesítmény műszaki és forgalmi adatainak meghatározása 1973-ban történt. A hat évvel ezelőtti adatok alapján megállapítható, hogy a mai igények nagyobbak, mint a tervezés időszakában. Azonban a beruházási folyamat jelen pillanatban nem teszi lehetővé a módosítást”. A szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből következtethetően, rosszul mérték fel az igényeket. Ez bizony nagy hiba, sok gond, többletkiadás forrása. Arányosan ? Mindenki előtt régóta nyilvánvaló, hogy némely mezőgazdasági terület korábban kevesebbet kapott a közvagyonból, mint az iparosodottabb területek. 1965- ben — például — Egerben 916, Debrecenben 765, Zalaegerszegen 737, Szegeden 670 és Kecskeméten 631 távbeszélő előfizető jutott tízezer lakosra. Tíz esztendő múlva így változtak az arányok: Eger 1264, Zalaegerszeg 1277, Debrecen 990, Szeged 889. Még kedvezőtlenebb kép alakulna ki, ha a' valódi igényeket és azok kielégítésének lehetőségeit rangsorolnánk. A tervgazdálkodás nem ismer véletleneket. Az említett városok sokkal dinamikusabb ütemben fejlődnek Kecskemétnél, ezért javultak az itteninél lényegesen gyorsabban a telefonálás feltételei? A statisztikai évkönyvek, összesítések, elemzések pillanatok alatt megcáfolták e feltevést. Az 1950 óta megyeszékhely Kecskemét az ide költöző, építkező új intézmények, szervezetek révén igazi szocialista nagyvárossá fejlődött. A hajdani egy helyett három felsőfokú oktatási intézet működik, gyáraiban sok százmilliós értéket termelnek, országos - irányító központok költöztek ide. Ha a 60 ezer lakosú Eger nyolcezres, a 200 ezres Debrecen 17 és fél ezres, a 175 ezres népességű Szeged mintegy 12 ezres központot kaphatott, pénz- és kapacitáshiány sem indokolhatja megyeszékhelyünknél az említett fejlesztést. A lakónépesség várható gyarapodását, a gazdasági, kulturális fejlődés ütemét, a felsőfokú központ mind erősebb szívóhatását figyelembe véve, megállapítható, hogy csak egy 8—9 ezres telefonközpont teljesíthetné a VI. ötéves terv során legalább 110 ezerre duzzadó Kecskeméten a korszerű távbeszélő hálózattól várt követelményeket. Korábbi tájékoztatások alapján bíztunk abban, hogy a VI. ötéves tervben bővítik a már avatásakor kinőtt központot, és így nem alakulhatnak ki a mostanihoz hasonló, tarthatatlan állapotok. A minisztériumból a napokban érkezett levél szerint azonban csak 1985 után kerülhet sor nagyobbítására*. Új igények Remélhetően nem végleges döntésükkor mérlegelték-e, hogy hamarosan felavatják az új megyei kórházat, megkezdik az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, az új megyei könyvtár, több iskola építését? Gondoltak arra, hogy a települési sajátosságok, a nagy távolságok miatt a telefon itt nélkülözhetetlenebb, mint másutt. Számításba vették-e az élelmiszer-kereskedelem és feldolgozó ipar jellegéből adódó különleges igényeket? Levonták vajon a következtetéseket az 1976-os statisztikai adatokból : az országban nyilvántartott 1 millió 50 ezer fő- és mellékállomás közül csak 23 ezer működik Bács-Kiskunban, vagyis hazánk lakossága 5,4 százalékát kitevő népességnek a telefonok 2,2 százaléka jut. Javasoljuk, hogy a minisztérium rendelkezésére álló összegek átcsoportosításával a következő évtized első felében növelje az új központ kapacitását. Ha nem így történik, akkor a megye irányító testületéi, lakosai egy évtized múltán is kénytelenek lesznek lassúnak minősíteni a posta- szolgálat fejlődését, színvonalát, mint az elmúlt évek során hozott határozatokban, elemzésekben. Nagyon várjuk az új központot, legalább annyira bővítését. Heltal Nándor Szakmát ad a néphadsereg Ifjú tiszthelyettesjelöltek között A közelmúltban beszámoltunk az autószerelőik Szakma kiváló tanulója megyei döntőjéről, melyet Szabadszálláson egy alig három éve működő iskolában tartottak. Az iskola igazgatójától kedves meghívást kaptunk, s most ennek eleget téve adhatunk tájékoztatót az itteni életről. — A Honvédelmi és Munkg^ ügyi Minisztérium közösen hozta létre ezt az iskolát — mondja Szabó János mérnök őrnagy, az iskola igazgatója. — Tanulóink három év alat elsajátítják az autószerelő szakmát, hivatásos személy- és tehergépkocsi-vezetői jogosítványt szerezhetnek, majd a negyedik évben katonai kiképzésben részesülnek. Vizsgáik letétele után hivatásos tiszthelyettesként teljesítenek majd szolgálatot. Augusztusban tartjuk az első tiszthelyettes-avatást. Kísérletképpen létrehozott iskolánk eredményeit bizonyítja, hogy a 33 akkori elsőévesből most 32 lesz tiszthelyettes. A harmincharmadik fiatalt megözvegyült édesanyja hívta haza még az első évben. Tapasztalataink szerint a tanulók megismerték, megszerették, s főleg alaposan meg is tanulták a szakmájukat és szívesen lesznek néphadseregünk tiszthelyettesei. — Hogyan lehet ide bekerülni? — Az általános iskolát elvégző fiúk úgy az iskolákban, mint a kiegészőt parancsnokságokon jelentkezhetnek február 20-ig. A követelmények elég magasak. Elsősorban azok jelentkezhetnek, akiknek a tanulmányi eredménye legalább négyes. Nos, a hozzánk érkező jelentkezési lapok alapján általáhan 100—110 gyermeket hívunk be felvételre. Orvosi vizsgálat, elbeszélgetés, a különböző körülmények vizsgálata után dönt a bizottság. Miután a felvételi eljárás nálunk áprilisban van, azoknak, akik nem kerülhettek hozzánk, van még módjuk máshová jelentkezni. Annak a harminc-harminchárom fiúnak a szüleivel szerződést kötünk, akik azután szeptembertől a mi elsőseink lesznek. A tanév kezdetén kényelmesen berendezett kollégiumban, jól felszerelt műhelyekben és tantermekben kezdődik az új életük. Az első feladat természetesen a fiúk „felszerelése”. Tizennyolcezer forint értékű ruhát és egyéb használati tárgyat kap mindenki. Egy öltözet farmerruha számít az „egyenruhának”, egy galambszürke zakó és sötétkék pantalló a formaöltö- nyük. A harmadik öltönyt ki-ki saját ízlése szerint vásárolhatja meg. A negyedéves hallgatók ugyanolyan egyenruhát kapnak, mint a hivatásos katonák. — Milyen az iskolai élet? — Szinte teljesen ugyanolyan, mint a többi szakmunkásképző intézetben. Természetesen az osztályfőnöki órákon, laktanyalátogatásokon, s megfelelő témájú filmek vetítésével a három év alatt megismertetjük valameny- nyire ezekkel a fiatalokkal a katonaéletet. A délelőtti foglalkozások után délutánonként bőven nyílik le• Orbán László törzsőrmester, a fiatalok egyik szakoktatója a gépkocsi sebességváltójának szerelését oktatja az elsőéveseknek. hetőségiük a szórakozásra is. A különböző szakkörökben, népi- tánc-csoportban szívesen töltik idejüket a fiúk. A tájékoztató után jártunk a jód felszerelt tanműhelyekben, a klubszobában, s megnéztük a kényelmes hálótermeket. O. L. • A gépjárműbarát szakkörben a tanulók megismerkednek a kismotorokkal, s KRESZ-vizsgát is tehetnek. Képünkön Horváth Ottó törzsőrmester a szakkör egyik vezetője foglalkozást tart. • Jól érzik magukat a tanulók a társasjátékokkal gazdagon felszerelt klubszobában. (Opanszky László felvételei.) • A tanulók a közelmúltban két kiselejtezett Zsiguli gépkocsit kaptak. Az egyiket felújították és diagnosztikai vizsgálatokat végeznek rajta. Felvételünkön az újjáépülő Zsiguli két „főszerelője” Szűcs József (balról) a Szakma kiváló tanulója megyei döntőjének első, és Kisgergely Zoltán, a második helyezettje. VIDIA - VIDEOTON - BIK: BAJÁN • Baján a művelődési házban a Bács megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a VIDIA és a VIDEOTON RT közös termékbemutatót és vásárt rendezett, kombinálva a „Régiért újat” akcióval. A február 21-ig nyitva tartó kiállításon naponta 6—8 tévékészüléket cserélnek, illetve adnak el. képünkön: ez év második felében forgalomba kerülő Plútó elnevezésű „Military look” stílusú táskarádió. (Fotó: Straszer András.) Az élet változásait követjük Beszélgetés Czerván Mártonnéval, a SZOT szociálpolitikai osztályának vezetőjével Társadalompolitikánk egyik lényeges alkotóeleme a szociálpolitika, mely a nőket is több oldalról érinti, támogatja. A szakszervezetek a nőpolitikái határozattal összehangolva, sajátos eszközeikkel valósítják meg az V. ötéves tervben foglalt szociálpolitikai feladatokat. Czerván Mártonné dr., a SZOT szociálpolitikai osztályának vezetője erről nyilatkozott munkatársunknak: — A szakszervezeti mozgalom szerves része ez a munka — mondotta. — Az élet változásaihoz igazodunk a fejlődést segítjük. — Mi érinti e területen a nőket? — Mondhatnám minden, hiszen a szociálpolitika véleményünk szerint nem' csupán a juttatás, vagy a segély, hanem a különböző jellegű szociális intézkedések egysége, átfogó rendszere, beleértve a lakásprogramot, az egészségügyi beruházásokat. A szak- szervezetek előtérbe helyezik az anyák védelmét, az egészségügyi feltételek megteremtését. Ezen a téren jó a kapcsolatunk a tanácsokkal, az egészségügyi és társadalmi szervekkel is. Az eredmények ellenére mégsem lehetünk elégedettek, mert az egészségügyi ellátásban — így az anyá- védelemben is — sok még a tennivaló. Nagy gondunk például az elavult egészségügyi hálózat felújításának gyorsítása. A SZOT vezetősége a közelmúltban hallgatta meg az egészségügyi miniszter beszámolóját az anya- és gyermekvédelemről, a terhesgondozásról. Külön felhívtuk a figyelmet a veszélyeztetett terhesek gondozására. Utaltunk arra is, hogy annál a várandós anyánál, akinél az orvos szerint, kevés a 9 hónap alatti négy vizsgálat, ha kell, havonta ellenőrizzék állapotát. — Milyen munkát ad az anyavédelem a vállalatoknál a szak- szervezeteknek? — Sokat és szépet. Egyszerű dolgok ezek, de a dolgozó nő számára a biztonságos munkavégzést, a vele való törődést jelentik. Ilyen például: könnyebb munkakörbe helyezni a terhes nőket, üzemi nőgyógyászati rendelőket"' létesíteni, állandóan ellenőrizni, korszerűsíteni felszerelésüket. Ez a szakszervezetnek is nagy munkát ad. Az üzem- egészségügy célja — amelyet mi is szorgalmazunk — a gyógyítás mellett a megelőzés. Szeretnénk elérni, hogy az üzemorvosok a gazdasági vezetők partnerei legyenek. A vállalatoknál a szak- szervezeti bizottságok feladata, hogy gondot fordítsanak az egyedülálló anyákra — nagycsaládosokra, s rendszeres kapcsolatot tartsanak a gyesen levőkkel. A szociálpolitikai munka része az óvodai, bölcsődei hálózat fejlesztése, ami elsősorban az anyát érinti, hiszen a gyermeknevelés és -gondozás többnyire az ő feladata. Az elmúlt néhány évben növekedett az óvodai helyek száma, bár még így is nagyon zsúfoltak óvodáink. Ma már minden 100 óvodáskorú gyerekből 82-t el tudunk helyezni. A bölcsődék bővítése azonban a magas költségek miatt és a kapacitás hiányában elmarad a tervezettől. — Feladataink közé tartozik a gyermekintézményeken belül az iskolai napközik étkeztetési színvonalának emelése is. Az általános iskolákban a tanulóknak csak 35 százaléka részesül étkeztetésben. A szakszervezetek véleménye, hogy legalább Budapesten és a nagyvárosokban az alsó tagozatosoknál a jelenlegi 44 százalék helyett 80, a felső tagozatosok körében pedig 60 százaléknak kell biztosítani, az iskolai étkeztetést. — Milyen feladatokat vállalnak magukra a szakszervezetek és aktivisták a hők érdekében? Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve érvényesüléséért végzett folyamatos munkánk közismert. Elmondanám inkább, hogy mit sikerült tennünk a gyermekruházati ellátás javításáért. Álláspontunk: a termékszerkezet módosításával is törekedni kell arra, hogy az úgynevezett olcsó árfekvésű cikkek mindig megfelelő mennyiségben és minőségben kaphatók legyenek az üzletekben. Társadalmi ellenőreink ezt rendszeresen figyelemmel kísérik. Az ötéves terv első két esztendejében például á szakszervezeti társadalmi ellenőrök 270 minisztériumi vállalat, több mint 47 szövetkezeti és tanácsi vállalat, valamint 1500 kisiparos árkialakítását ellenőrizték. — Az áruellátás gondjai is elsősorban a nőket érintik. Legtöbb családban ők osztják be a közös jövedelmet, ők vásárolnak naponta. A bolthálózat sokat fejlődött, a jövőben különösen az új lakótelepeken kellene ezt gyorsítani. — A szolgáltatások bővítésével külön kormányhatározat foglalkozik, melynek hatását pozitívan értékelhetjük. A szakszervezetek serkentik, támogatják a szolgáltató vállalatok dolgozóinak munkaversenyét, í< cél: a jó minőségű munka, a felelősségvállalás ki- szélesítése. — Milyen időközönként ellenőrzi a szakszervezet a szociálpolitikai tervek végrehajtását? — A szakszervezetek feladata, hogy szorgalmazzák: a vállalatok készítsék el szociálpolitikai tervüket, külön figyelemmel a nőkre —, s mindehhez a pénzügyi fedezet is meglegyen. A gazdasági vezetők minden évben kötelesek a vállalat kollektívája előtt beszámolni a terv végrehajtásáról. Ezzel egyidőben a szakszervezeti testületek minden szinten elemzik a szociálpolitikai munkát. Hasonlóan az ágazati minisztériumok: a szakmai szak- szervezetekkel közösen értékelik a vállalatok középtávú szociális terveinek teljesítését. Így a szak- szervezetek állandóan figyelemmel kísérhetik a dolgozó nők szociálpolitikai helyzetét. L. V.
