Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-11 / 8. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 11. Zárt munkakamra A tudományos kutatásban és a műszaki gyakorlatban egyre több olyan feladat akad, ame­lyet csak a környezetünkétől el­térő állapotú, összetételű, hő­mérsékletű, nyomású légtérben végezhetünk el. Ilyen különleges körülményeket — szabályozott légállapotú munkatereket — lég­mentesen zárt „dobozokban”, vagy fülkékben, kamrákban te­remthetünk. Zárt munkakamrákkal kutató- intézetekben, laboratóriumokban és ipari üzemekben egyaránt ta­lálkozhatunk, ám szinte minde­nütt más és más feladat hárul rájuk, s ezért e munkahelyek légállapotával kapcsolatos kívá­nalmaink is sokfélék. A leggya­koribb követelmény az, hogy a fülke légterében vízgőz vagy egyáltalán ne, vagy csak nagyon kis mennyiségben legyen. Oly­kor az oxigént kell száműznünk a kamrából, máskor meg a szén­dioxidot, a kénvegyületeket, az oldószergőzöket, esetleg a nitro­gént, az ammónianyomokat. Nem kevésbé gyakori, hogy valamely művelethez portól és biológiailag aktív mikroorganizmusoktól men­tes környezetet kell teremte­nünk. Az órajavító megelégszik a munkahelye fölött elhelyezett űrlappal, amely a levegőben le­vő, s lassan ülepedő porszem­cséket távol tartja az alkatré­szektől és a szerszámoktól. A fi­nommechanikai szerelőhelyeken a munkaasztalokat olykor átlát­szó lapokkal fedik le, s a mun­katérbe a szerelést végző sze­mélynek csak a keze fér be. Itt • A bulgáriai Elektronikus Kon- venter gyárban zárt munkatérben precíziós rezonátorokat szerel­nek. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) a fedőlap nemcsak a port, ha­nem az ember által kilehelt, vízgőzzel telített és sok széndi­oxidot tartalmazó levegőt is távol tartja az összeszerelendő alkat­részekből. Bizonyos precíziós műszereket és készülékeket azonban már csak teljesen zárt munkaterekben lehet szerelni, ellenőrizni és csomagolni: ha ugyanis a műszereknek, készülé­keknek pontosan illeszkedő felü­leteire por vagy korróziót okozó vegyi anyag kerül, pontatlanná, s használhatatlanná válnak. Adatbankok működése Egy évtizeddel ezelőtt a számí­tógépes adatfeldolgozásban az adatok rendszerezése mindig egy konkrét feladathoz igazodott. Ez például egy raktárkészlet-nyilván­tartásban azt jelentette, hogy minden anyagnak volt egy azo­nosító cikkszáma, s ennek alap­ján közvetlenül, vagy az előtte le­vők leolvasása után meg lehetett találni az erre a cikkre vonatko­zó információkat. Ez a módszer azonban rendkívül nehézkes volt, mert nem volt képes megadni azt, hogy egy anyag, például egy gép­kocsialkatrész, milyen típusú gép­kocsihoz való. Ezért az adatokat egy másik csoportosításban — „mi mihez szükséges" még egyszer tá­rolni kellett. Az adatbankok szüntették meg az ilyen és hasonló esetekben az adatok kettőzését: az adatbankok­ban minden adat csak egyszer szerepel, de azokat úgy tárolják, hogy bármilyen feldolgozás céljá­ra gyorsan elérhetők és csoporto­síthatók. Egy-egy adatbankban esetenként több százmillió vagy milliárd adatot tárolnak. Hogyan lehet ezt az óriási adattömeget kézben tartani, közülük szükség esetén a megfelelőt gyorsan elő­keresni ? Magnótekercseinken a zeneszá­mok általában olyan sorrendben sorakoznak, amilyenben felvéte­lükre módunk nyílt. Ilyenkor egy- egy zeneszám megkeresését a sza­• Mágneslemezes kazetta vizs­gálata. (MTI Külföldi Képszol­gálat - KS.) lag elején kezdjük, s bármelyik­hez csak az előttük levők meg­hallgatása után férhetünk hozzá. Egyszerűsége és viszonylagos ol­csósága miatt ezt az ún. soros, szervezési és elérési módot a szá­mítógépes adatfeldolgozásban is gyakran alkalmazzák. Ott az ada­tokat a magnószalaghoz hasonló mágnesszalagon tárolják, s felírá­suk és leolvasásuk is hasonlít a magnófelvételekéhez, illetve a fel­vételek visszajátszásához. A mág­nesszalagokon centiméterenként 200—600 betűt, számot, vagy egyéb írásjelet tárolhatunk (a számítógép számára értelmezhető formában), egy szabványos te­kercsre pedig mintegy 15—20 mil­lió jelet rögzíthetünk. Ez óriási adatmennyiség: például a teljes budapesti távbeszélőnévsor bőven ráférne egyetlen mágnesszalagra. Az adatokhoz azonban csak a sza­lag elejétől olvasva férhetünk hozzá. Ha az adatokra nemcsak táro­lásuk sorrendjében van szükség, alkalmasabb a hanglemezhez ha­sonló mágneslemezes tárolás. Egy- egy tárolóban az egymás fölé he­lyezett mágneslemezeknek együt­tesen 10—20 felületük van, egy- egy felületen pedig általában 100—200 barázda fut körbe, eze­ken helyezkednek el az adatok. Virágállatok harca Kutatók a Kalifornia partmen­ti vizeiben élő virágállat élet­módját tanulmányozták. A csa- lánzók törzsébe tartozó színpom­pás virágállatoknak ez a képvi­selője kis csoportokat alkotva él a tengerfenéken. A kis csopor­tok által elfoglalt területek kö­zött üres „senki földjei” terül­nek el. A megfigyelések szerint egy adott csoportban azonos szí­nű és azonos nemű egyedek él­nek. Ezek a csoportok valószí­nűleg egy egyed ivartalan szapo­rodása — bimbózása — révén keletkezett „testvérekből” álla­nak, tehát örökléstanilag telje­sen azonos tulaj donságúak. Egy ilyen csoport tagjait labo­ratóriumi akváriumban egy má­sik hasonló csoport tagjaival ke­verték össze. Csakhamar megindult a szétválásuk, és az állatkák aktív mozgással vissza­tértek saját csoportjukhoz. Ha véletlenül két virágállat összeta­lálkozott, először tapogatóikkal érintették meg egymást, valószí­nűleg ilyen módon ismerték fel hovatartozásukat. Ha azonos csoportbeliek voltak, megindultak egymás felé, míg tapogatóik tel­jesen össze nem fonódtak. Ha ellenben különböző származásúak találkoztak össze, akkor sajátos, erőszakos módon rögtön egymás­ra támadtak. Visszahúzták tapo­gatóikat és „kilőtték” a csalán­sejtjeiket. A kölcsönös támadás­nak gyakran mindkét részről súlyos sérülés lett a következmé­nye. A fonálon lógó, szigonyszerű csalánsejtekkel többször is végig­csapkodták egymás testét, s mé­regtartalmukat a megsebzett szö­vetbe lövellték. Ilyen agresszív módon csak fajtársaikkal szem­ben viselkedtek. Nem viselked­tek így sem ellenségeikkel szem­ben, sem zsákmányszerzés köz­ben. A beruházások nélkülözhetetlen kellé­kei a fejlődésnek. Nélkülük nem le­het magasabb szintre lépni sem a termelés­ben, sem a lakosság szociális, kulturális, kommunális ellátásában. Am a beruházások­kal mégis csínján kell bánni, mert akár töb­bet, akár kevesebbet tervezünk belőlük, za­varokat okozhatnak mind a gazdaság életé­ben, mind a lakosság életszínvonalában. Nem véletlenül fordított erre a kérdésre megkülönböztetett figyelmet az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén. Meg­állapította, hogy tavaly a beruházások volu­mene a tervezett csökkentéssel szemben 4 százalékkal emelkedett. Határozatában pedig kimondta, hogy az idei beruházások összér­téke az 1978. éviheá mérten legfeljebb 1—2 százalékkal emelkedhet. Űj állami nagyberu­házás nem kezdhető, a rendelkezésre álló erőforrásokat a folyamatban levők befejezé­sére kell összpontosítani. A beruházások rangsora • Képünkön a Bajai Húskombinát, amelynek üzembe helyezését ez év végére tervezik. (Pásztor Zoltán felvétele.) Szigorúbb feltételek Az országoshoz hasonló a hely­zet Bács-Kiskunban is. Annak el­lenére, hogy a beruházások kor­látozására hozott központi intéz­kedések szigorúbb hitelezési és tá­mogatási feltételeket szabtak, a megyében a folyamatban levő vál­lalati, szövetkezeti fejlesztések ér­téke tavaly — 1977-hez mérten — jelentősen emelkedett. Bizonyos fokig meg lehet érte­ni a Bács-Kiskunban tapasztalha­tó türelmetlenséget, amellyel a fejlődést gyorsítani kívánják a gazdasági és társadalmi élet kü­lönböző területén. A megye súlyos öröksége a múlt rendszertől — az országos átlagnál is nagyobb — el­maradottság volt. Az elmúlt több mint három évtized alatt ebből nagyon sokat pótoltunk, de még nem tudnak felzárkózni az ország fejlettebb területeihez. Sőt az egy lakosra jutó beruházási összegek tekintetében most sem a legtöb­bet, hanem a közepesnél is vala­mivel kevesebbet költő megyék közé tartozunk. Ám a népgazdaság egy és oszt­hatatlan. Amennyiben annak egyensúlyi helyzetét kedvezőtle­nül befolyásolja a tervezettnél na­gyobb felhalmozás, akkor az or­szág egyetlen része sem húzhatja ki magát a tervfegyelem alól, leg­alább is anélkül nem, hogy za­varokat ne okozna a gazdasági és az életszínvonal-politikai célkitű­zések megvalósításában. Bács-Kiskun megyében a jelen­legi ötéves tervidőszakra 30 mil­liárd forint értékű beruházás megvalósítását irányozták elő. En­nek végrehajtása nem kis feladat, hiszen a fejlesztésre szánt ösz- szegek tekintélyes részét építési jellegű célokra fordítják. Márpe­dig a megye — mint ismeretes — építőipari kapacitáshiánnyal küzd. A tervidőszak elején mintegy 2,5 milliárd forint értékű építési jel­legű beruházásra nem volt kivite­lezői kapacitás. Kiemelt létesítmények Bács-Kiskunban ez idő szerint 95 olyan létesítményt építenek, amelyek egyedi értéke meghalad­ja a 25 millió forintot. Ezek több­sége igen fontos, a termelést nagy mértékben növelő ipari és mezőgazdasági objektum lesz. Természetesen vannak közöttük közlekedési, hírközlési, egészség- ügyi, művelődésügyi, szociális, kommunális stb. létesítmények is. Annak érzékeltetésére, milyen fontos — a megye gazdasági, tár­sadalmi életét majd nagy mérték­ben javító — beruházások ezek, említem közülük a bajai vágó- és húsfeldolgozó kombinát, a kecske­méti új posta és távbeszélő köz­pont, a kiskunhalasi szénhidro­génmező, a 680 ágyas új megyei kórház építését. Ezek kétségtele­nül a legjelentősebbek, a legna­gyobb súllyal esnek latba, s ki­emelten kezelendők. Nem hanya­golható el azonban a tőkés expor­tot, a termelés hatékonyságát nö­velő beruházások gondos, határ­időre való kivitelezése, a lakosság fontos igényeit, szükségleteit ki­elégítő létesítmények építésének mielőbbi befejezése sem. Ami a beruházások hatékonysá­gát illeti, igen lényeges, hogy azok kifogástalan minőségben és a be­ütemezett időpontra üzembe he­lyezhetők legyenek. Nem közöm­bös például, hogy az új műhely- csarnokok, vagy a megrendelt gé­pek, berendezések a tervezett idő­ben lépnek-e a termelésbe. 4jníg ugyanis nem lépnek működésbe, addig a beléjük fektetett összeg csak holt tőke, amely inkább fo­gyasztja a nemzeti jövedelmet, sem minthogy gyarapítaná a népgaz­daságot és növelné népünk élet- színvonalát. Ugyanakkor azok a cikkek, amelyek termelését az adott beruházástól reméltük, to­vábbra is hiányoznak a gazdasági életből, a lakosság ellátásából, amit az esetleg többségében ter­ven felüli import útján kell pótol­ni. A hátrányok között említhető meg az is, hogy esetleg jelentős export megrendelésüktől esünk el. mert az elhúzódó beruházás miatt nem lehetett időben elkezdeni a gyártást. A lakosság közérzete Komoly gondokat okoz lakótél lepekhez kapcsolódó szociális kul­turális, kommunális létesítmé­nyek elkészítésének, elhúzódása is. A megye városaira is jellem*' ző, hogy több helyen új városré­szek jöttek létre. Ám a több ezer lakosú új lakótelepeken a lakos­ság közérzetét rontja, hogy igen lassan halad az óvodák, bölcső­dék, iskolák, a szolgáltató és a ke­reskedelmi létesítmények építése. A megyei pártbizottság 1978. december 19-én tartott ülése mélyrehatóan foglalkozott a beru­házások helyzetével is. Megálla­pította, hogy Bács-Kiskunban is bőséggel akad tennivaló a beru­házási tevékenység megjavítására. Rámutatott arra, hogy hatéko­nyabb szervező munkára van szük­ség mind a beruházó, mind a ki­vitelező szervek részéről. Az épí­tőipar fontos feladata 1979-ben, hogy gyorsabban és jobb minőség­ben elégítse ki a gazdaságfejlesz­téssel és az életkörülmények ja­vításával kapcsolatos építési igé­nyeket. Nagy Ottó AZ ÚJ JOGSZABÁLYOKRÓL Két rendelet módosítása A pénzügyminiszter 16/1978. számú rendeletével módosította az általános jövedelemadóról szó­ló 35/1971. számú rendeletét. A rendelet az ingatlan eladásából, cseréjéből eredő általános jöve­delemadó alá eső jövedelem te­kintetében lényeges új rendelke­zéseket tartalmaz. Kimondja, hogy adóköteles a Miniszterta­nács által meghatározott, a bala­toni üdülőkörzetben zártkertből belterületbe vont ingatlannak az átminősítéstől számított tíz éven belül értékkülönbözettel történő eladásából, cseréjéből eredő jö­vedelem. Ez az adókötelezettség azokra az ingatlanokra vonatko­zik, amelyek belterületbe voná­sát az illetékes hatóság 1978. ja­nuár 1. napját követően rendel­te el. Az új rendelkezés kimondja, hogy a földterület megosztásából, a föld- vagy házingatlannak a szerzéstől számított tíz éven be­lüli eladásából, cseréjéből eredő­en adómentes az ingatlan érté­kesítése, ha azt az elidegenítő a saját, vagy vele együttélő há­zastársa részére lakóház, vagy lakástulajdon megszerzése céljá­ból értékesíti és az értékesítés­ből származó jövedelme nem ha­ladja meg a szerzett ingatlan forgalmi értékét, építés esetén a létesítés költségeit. Az ezt meghaladó jövedelem- rész adóköteles. Az adómentesség feltétele, hogy az elidegenítő a lakóház vagy lakástulajdon meg­szerzésének szándékát az érté­kesített ingatlan helye szerint illetékes adóhatóságnál a szerző­dés megkötésétől számított 60 napon belül bejelenti. További feltétel, hogy ugyanettől az idő­ponttól számítva adásvételi (cse­re) szerződés esetén egy éven be­lül igazolja, hogy a szerződést illetékkiszabásra bemutatta, építés esetében pedig három éven belül bemutatja a haszná­latbavételi engedélyt. Az ingat­lanszerzési szándék bejelentése­kor igazolni kell, hogy az elide­genítő, illetőleg házastársa nem esik ingatlanszerzési korlátozás alá. A tulajdonos által lakott la­kóingatlan esetén ugyancsak al­kalmazható az ismertetett adó- mentesség abban az esetben is, ha a tulajdonos a másik lakó- ingatlant nem az elidegenítést követően, hanem azt közvetle­nül megelőző 183 napon belül — hatósági engedéllyel — szerezte. A módosító és kiegészítő pénz­ügyminiszteri rendelet érinti a saját előállítású termény, a kis­iparosi tevékenységgel, a magán- kereskedői, a gyűjtőkereskedői, a bérbeadásból származó jövede­lemadó egyes kérdéseit is. Az ismertetett rendelet a Magyar Közlöny 1978. évi 54. számában jelent meg. Az általános jövede­lemadóról szóló kormányrendelet és pénzügyminisztériumi rende­let egységes szerkezetbe foglal­va pedig a Magyar Közlöny 1978. évi 69. számában nyert közzété­telt. A munkaügyi miniszter 12/ 1978. számú rendeletével szabá­lyozta a gazdasági társulások munkaügyi kérdéseit. A rendelet kimondja, hogy a gazdasági tár­sulás munkaügyi kérdéseiben — ha jogszabály másként nem ren­delkezik az 1978. évi 4. számú törvényerejű rendeletben foglalt kiegészítésekkel a Munkh Tör­vénykönyve és végrehajtási sza­bályai, valamint az egyéb mun­kaügyi rendelkezéseknek az ál­lami vállalatokra vonatkozó elő­írásait kell alkalmazni. A gaz­dasági társulás tagja a vele munkaviszonyban, vagy munka­végzésre irányuló ipari szövetke­zeti tagsági viszonyban álló dol­gozót a gazdasági társuláshoz ideiglenes munkavégzésre kiren­delheti, a munkaviszonyban álló dolgozókkal és a gazdasági tár­sulással létrejött megállapodás­sal pedig áthelyezheti. Az áthelyezés olyan kikötéssel is történhet, hogy a dolgozót a gazdasági társulással létrejött munkaviszonyának megszűnte után az áthelyező a korábbi fel­tételekkel tovább foglalkoztatja. A mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tag a gazdasági társulás­nál az ideiglenes munkavállalás­ra vonatkozó rendelkezések meg­tartásával foglalkoztatható. A gazdasági társulás tagja, vagy felügyeleti szervének dolgo­zója a gazdasági társulásnál má­sodik munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem foglalkoztat­ható. E rendelkezés alkalmazása alól — a magasabb vezető ál­lásúak kivételével — a felügye­leti szerv indokolt esetben fel­mentést adhat. A gazdasági társulás és a gaz­dasági társaság igazgatótanácsá­nak, igazgatóságának, felügyelő bizottságának vagy más bizott­ságának tagjai e tevékenységü­kért a társulástól, vagy a tár­saság ügyeinek vitelére kijelölt tagtól díjazásban, jutalomban, vagy más juttatásban nem ré­szesülhetnek. E személyeket ilyen tevékenységükért az a vállalat vagy szövetkezet díjazhatja, amellyel munkatagsági viszony­ban állnak. Dr. Kerék Lajos megyei főügyészhelyettes TÖBB MINT EGYMILLIÓ DOLLÁR TŐKÉS EXPORTBÓL Megvalósította tervét a magnetofongyár 3090 JP"*?* "f* ~>.Ul SB Jó hangulatban kezdlte meg az új esztendőt a Budapesti Rádió- technikai Gyár kecskeméti mag­netofongyárának kollektívája, A derűre és bizakodásra minden oka megvan a közösségnek, hiszen az elmúlt évet minden tekintetben sikeresen zárták, valamennyi szer­ződésüknek eleget tettek. Az 1977. évinél körülbelül 80 millióval na­gyobb tavalyi, csaknem 540 millió forintos termelés feladatainak megoldása során érezhették a dol­gozók, hogy ha a műszaki fejlesz­téshez, a jó munkaszervezéshez az ő lelkiismeretes munkájuk já­rul, akkor a gyár ilyen nagy lé­pést is képes megtenni a termelés- növelésben. A jó eredményt kizá­rólag a termelékenység fokozásá­val érték el tavaly a magnetofon­gyárban. S ami szintén lényeges: a nyereségelőirányzatot valame­lyest túlszárnyalták. A kecskeméti BRG-gyár export­ra orientáltan fejleszti termelését és termékeit. Mint Rudasi Károly igazgató tájékoztatott, az a cél­juk, hogy minél gazdaságosabb, ugyanakkor bővülő szolgáltatáso­kat nyújtó gyártmányokat szállít­sanak üzletfeleiknek. A múlt év­ben szovjet, svéd, NDK-beli, cseh­szlovák, bolgár és NSZK-beli meg­rendelőknek készítettek magneto­fonfejeket, futóműveket és kész, közhasználatú magnetofonokat. A fő exporttermék a fej és a futó­mű volt. A tőkés országokba egy­millió dollárnál nagyobb értékben küldtek ezekből a világszínvonalú termékekből. A számok mögött fontos ténye­zők állnak. Sikeres volt tavaly az új termékek gyártásának megkez­dése. Két új magnetofonfej elő­állítását kezdték meg, és az elmúlt évben teremtették meg a hl-fi minőségű mechanikák nagy soro­zatú készítésének feltételeit. Az MK—27 típusú hordozható mag­netofonkészülék nagy sorozatú termelését ugyancsak tavaly indí­tották be. Ebből a készülékből — eleget téve a megrendeléseknek — belföldre 40 ezer darabot adott a gyár. Az éves árbevételnek mintegy 16 százalékát képezte ezek értéke. A múlt évi termékmeny- nyiségnek több mint felét új gyártmányok alkották, s ez is bi­zonyítja, hogy a magnetofongyár sikerben végzi termékösszetéte­lének folyamatos, a piaci igények­hez Igazodó korszerűsítését. A BRG kecskeméti gyárában jelentős beruházásokat valósítot­tak meg tavaly, s így valamelyest mérséklődött a termelőterület zsúfoltsága. Létrehoztak egy kor­• Kész magnetofonból — képün­kön az MK—27-eseket készítik — tavaly 40 ezer darabot szállítot­tak hazai megrendelőknek. (Tóth Sándor felvétele.) szerű műanyag alkatrészt gyártó üzemet. A magnetofonalkatrésae* két tavaly már zömmel nagy ter­melékenységű, tömeggyártásra jól alkalmazható berendezésekkel ál­lították elő. A gyár lakiteleki te­lepét korszerűsítették, jó munka- körülményeket teremtettek és a kazettagyártás helyett bevezették ott a futóműkészítést. A községi üzemben elért eredmények jelen­tős mértékben hozzájárultak a gyári terv teljesítéséhez. 1978-ban a magnetofongyár dol­gozói jóval nagyobb termelési fel­adatot végeztek el, mint amekko­rát az ötéves tervben a múlt esz­tendőre előirányoztak. Az Telén 600 millió forintos termelési ter­vet valósít meg a kollektíva, a termelékenység további fokozásá­val. Mint Rudasi Károly igazgató elmondta, ebben az évben a sze­relési műveletek automatizálását is megkezdik, s ezzel 30 százalé­kos élőmunka-megtakarítást érnek el ezen a területen. Fontos feladatuk, hogy az eddig tőkés importból, Japánból beszer­zett magnetofonmotorokat hazai, Illetve szocialista gyártmányok­kal helyettesítsék. A cél érdeké­ben a kecskeméti gyárban az idén megkezdik a motorgyártást. Az előállítandó 100 ezer darab a szükségletnek csak egy részét fe­dezi, ezért a tőkés importról tel­jes mértékben még nem mondhat­nak le. A. T. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom