Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 6. v Ünnepi nagygyűlés a kubai győzelmének 20. évfordulója A Kubai Köztársaság nagy nemzeti ünnepe, a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rende­zett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa pénteken a BHG Híradástechnikai Vállalat kultúrtermében. Részt vett a nagygyűlésen Huszár István, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, to­vábbá a kormány több tagja, a főváros párt-, társadalmi és gazdasági életének számos jeles személyisége. események sorokban NEW YORK____________________ Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára csütörtökön felhívást in­tézett a vietnami—kambodzsai konfliktusban érdekelt felekhez. A főtitkár, szóvivője útján nyil­vánosságra hozott felhívásában növekvő nyugtalanságának adott ) hangot a két ország viszonyának alakulása miatt, valamint közöl­te, hogy egy ideje állandó kap­csolatban áll a két ország képvi­selőivel. (AFP) __________________ W ASHINGTON_________________ E gyiptom még nem foglalt ál­lást a washingtoni tárgyalások felújításának kérdésében — ez­zel a kijelentéssel reagált csü­törtökön az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője Kairó ama előzetes bejelentésére, hogy ál­láspontját levélben fogja kifej­teni. A további lépésekről csak az egyiptomi válasz megvizsgálása után lehet majd dönteni — fűz­te hozzá. (DPA) _________________ T EHERAN_____________________ Az öt pártot tömörítő Ellen­zéki Nemzeti Front felszólította a sztrájkoló olajmunkásokat: csökkentett létszámban vegyék fel újból a munkát, hogy kielé­gíthessék az ország belső ener­giaigényeit. A front a felhívással egyidejűleg megerősítette koráb­bi álláspontját a Baktiar-kor- mányt illetően, majd vasárnapra ismét országos gyászt hirdetett meg az összecsapások áldozatai- nak emlékére. (AP, UPI, DPA) ANKARA______________________ C sütörtökön este összeütközött két zsúfolt expresszvonat egy An­kara melletti vasútállomáson. Igen sok a halott és a sebesült; számuk egyelőre nem ismeretes. A szerencsétlenséget hibás váltó- állítás okozta. (Reuter) A tél offenzív áj a Berlinben Emberfeletti teljesítményeket követel a Német Demokratikus Köztársaságban az energia, a köz­lekedés és a közellátás biztosítá­sa, a termelés alapvető előfelté­teleinek folyamatos megteremtése az országot immár nyolcadik nap­ja bénító nyomás alatt tartó rend­kívüli időjárás körülményei kö­zött. Péntekre virradóra az NDK egész területén újból mindenütt mínusz 10 fok volt. A joggal természeti katasztró­fának minősített, szűnni nem akaró hideghullám szinte telje­síthetetlen követelményeket tá­maszt azokkal szemben, akik harcban állnak a tél offenzívájá- val, hiszen a már elvégzett mun­kákat újból és újból meg kell ismételni. Molnár Béla, a HNF OT tit­kára elnöki megnyitójában kö­szöntötte a testvéri kubai népet, amely az amerikai földrészen el­sőnek vitte győzelemre a mun­kásosztály ügyét, lépett a fejlő­dés szocialista útjára. Ezt követően az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, az egész dolgo­zó nép nevében Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese üdvözölte a kubai forradalom ju­bileumát, s mondott ünnepi be­szédet. — A forradalom győzelme óta eltelt két évtized alatt a hős kubai nép — kommunista pártja vezetésével — kiemelkedő ered­ményeket ért el a társadalom életének kialakításában, a kor­szerű szocialista ipar és mező- gazdaság létrehozásában, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésében — kezdte beszédét Szekér Gyula. — Amilyen nehéz és bonyolult feladat volt a szabadság kivívá­sa, legalább olyan nagy tett volt megtartása is. Az imperializmus nem adta fel könnyen kubai hadállásait. A kubai nép azon­ban önnön szilárdságára és hő­siességére, a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió inter­nacionalista segítségére és az egész világ haladó erőinek szo­lidaritására támaszkodva méltó választ adott az imperialista próbálkozásokra. Nemcsak meg­védte kivívott szabadságát és GUADELOUPE Heltai András, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Hivatalos derűlátás, egyúttal teljes titoktartás közepette kezdő­dött meg csütörtökön Guadeloup- én, a Franciaországhoz tartozó karib-tengeri szigeten, négy nyu­gati, hatalom csúcstalálkozója. A kezdeményező házigazda, Giscard d'Estaing francia államfő vendé­geként Carter amerikai elnök, Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit kormányfő tölt együtt két napot. A hivatalos tá­jékoztatás szerint a kötetlen, bi­zalmas eszmecserén, amelyre az állam- és kormányfők csak né­hány közvetlen munkatársukat hozták magukkal, nem kívánnak döntéseket hozni. Politikai körök­ben természetesen annál nagyobb figyelemmel kísérik a zárt ajtók mögött folyó tanácskozásokat, függetlenségét, hanem a fejlődés szocialista útjára lépett. Szekér Gyula részletesen is­mertette a testvéri népnek a szo­cializmus építésében elért ki­emelkedő eredményeit. — A Kubai Köztársaság a szocialista országok közösségének megbecsült tagja — mutatott rá — a Szovjetunióval, a szocialis­ta közösség többi országával szorosan együttműködve tevé­kenykedik a társadalmi haladá­sért, a szocializmusért, a béke és a biztonság erősítéséért, a nem­zetközi enyhülésért. Az együtt­működés fejlődésében minőségi­leg új szakaszt jelentett, hogy Kuba 1972-ben belépett a KGST- be. s Pártunk és kormányunk nagy­ra értékeli a Kubai Kommunista Pártnak, a kubai kormánynak azt a következetes marxista irányvonalát és bátor elviségét, amellyel az el nem kötelezett országok mozgalmában közös ügyünket képviseli. Maguk az el nem kötelezett országok is elismerik a szocialista Kuba kö­vetkezetes elvi politikáját. Kife­jezésre jut ez abban is, hogy a mozgalom tagországai állam- és kormányfőinek soron következő, 1979-es csúcstalálkozójára Ha­vannában kerül sor. Meggyőző­désünk, hogy ez a konferencia tovább erősíti az el nem kötele­zett országok antiimperialista egy­ségét, haladó jellegét, jelentő? lé­péssel visz közelebb a fontos amelyeken várhatóan a világhely­zet valamennyi fontos, időszerű kérdése napirendre kerül. Giscard d’Estaing eredeti tervei szerint az európai együttműködés,' nyugat biztonságának kérdései álltak volna előtérben, de a leg­utóbbi fejlemények tükrében vár­hatóan különös hangsúlyt kapnak az iráni problémák, s a közel- keleti helyzet általában. Washington és nyugat-európai szövetségesei megbeszélésein min­den bizonnyal fontos helyet fog­lalnak majd el a kelet—nyugati viszony kérdései. Párizs, Bonn és London is némi csalódottsággal vette tudomásul, hogy tovább ké­sik a második, illetve a jövendő harmadik SALT-egyezmény meg­kötése. Ugyanakkor egyes nyu­gat-európai körökben — mint a helyszínen is hírlett — egyfajta bizalmatlanság is tapasztalható a forradalom alkalmából nemzetközi kérdések megoldásá­hoz. 1 A kubai és a magyar nép ba­rátságát eszméink és céljaink azonossága teszi szilárdabbá és megbonthatatlanná. Együtt hala­dunk a szocializmus építésének útján, egy nagy családnak, a szocialista országok közösségé­nek tagjaiként együtt harcolunk az imperializmus ellen — zárta beszédét a Minisztertanács el­nökhelyettese. A Minisztertanács elnökhelyet­tesének beszédét követően Jósé Antonio Tabares Del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete emelkedett szólásra. Részletesen beszámolt azokról a mély és nagy fontosságú változá­sokról, amelyek a forradalom győzelme óta, az elmúlt két év­tizedben mentek végbe a szocia­lizmust építő kubai nép életének minden területén. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség többi országának, köztük Magyarországnak, valamint az egész haladó emberiségnek a szolidaritása tette lehetővé, hogy nemcsak kivívni, hanem megvé­deni és megszilárdítani is tudták a forradalmat. E folyamatban je­lentős sikerek születtek. A ku­bai kommunisták, a kubai dolgo­zók oly haladást értek el, hogy Kuba internacionalista segítséget nyújthatott az Angolában, Etió­piában és más országokban ki­bontakozó forradalmi folyamatok megvédéséhez és megszilárdításá­hoz, betöltve történelmi küldeté­sét a szabadságért, a nemzet függetlenségéért, a gyarmatosí­tás és újgyarmatosítás ellen küz­dő népek harcának támogatásá­ban. Kuba örökké hű marad a marxizmus—leninizmus közös el­veihez, mindig fellegvára lesz Amerikában a szocializmusnak — fejezte be beszédét a nagykö­vet. Carter-kormánnyal, annak külpo­litikai vonalvezetésével skemben. Carter elnök szóvivője csütörtö­kön úgy idézte az elnököt, hogy a négy hatalom viszonya, hála a NATO-ban és gazdasági téren fej­lődő együttműködésnek „jobb, mint az elmúlt évtizedben valaha volt”. A guadeloupe-i csúcstalálkozón (bármekkorák lehetnek is az el­lentétek bizonyos kérdésekben) mindenképpen az egységet, az egyetértést hangsúlyozzák majd a résztvevők. Guadeloupe, mint a francia kor­mány szervezte találkozó színhelye, belpolitikailag sajátos választás: a párizsi szenátus két guadelou­pe-i tagja közül hosszú évek óta az egyik szocialista, a másik kom­munista, míg a legutóbbi helyi választásokon a baloldal 52 száza­lékos többséggel győzte le a gaul- le-ista kormánykoalíciót.| (MTI) Négy nyugati hatalom csúcstalálkozója IRÁN Az utolsó kísérlet? Iránban, amely immár hónapok óta a világpolitikai színtér egyik legnagyobb válságterülete, az új esztendő első hetének végén ismét kísérlet történik a krízis megol­dására. A főszereplő ezúttal is a nemzeti front néven ismert poli­tikai csoport egyik vezetője, aki (akárcsak társai) 1953-ban Mosza- dik kormányában tevékenykedett. Az új jelölt, Sapur Baktiar első­sorban egykori francia kapcsola­tairól ismeretes, és annak idején a nyugat-európai szociáldemokra­ta pártok mintájára szervezett „Irán párt” egyik vezetője volt. Moszadik bukása után sohasem játszott politikai szerepet és több ízben le is tartóztatták ellenzéki magatartása miatt, összesen öt esztendőt töltött börtönben. Az, hogy az uralkodó egy ilyen poli­tikust volt kénytelen megbízni kormányalakítással, önmagában is jelzi a sah rendszerének mélysé­ges megingását. Megoldást azonban ez sem je­lenthet bizonyossággal. A nem­zetgyűlés két háza (az alsóház és a szenátus) ugyan zárt ülésen jó­váhagyta Baktiar miniszterelnöki megbízatását — ez azonban nem jelent sokat. A padsorokban még­iscsak a jelenlegi rezsim bizalmi emberei ülnek. Az első próbaté­tel az lesz, hogy a jövő hét első felében kidolgozhat-e Baktiar egy olyan kormánylistát, amely nem váltja ki a hadsereg esetleges puccskísérletét — és ugyanakkor elfogadható a különböző ellenzéki erők számára. E pillanatban ugyanis Baktiar- nak legfeljebb személyi-politikai kapcsolatai vannak egy szűk, pro­fesszionistának tekinthető polgári ellenzéki réteggel — tömegbázisa semmiképpen sincs. Az ellenzéki mozgalom egyik fő erejét, a fran­ciaországi száműzetésben élő síita főpap, Khomeini Ayatollah hívei adják. Khomeini, aki egy köze­lebbről nehezen meghatározható „Iszlám Köztársaság” jelszavával rendkívül széles tömegeket tud mozgatni, elítélte Baktiar kísérle­tét. Számára minden megoldás kezdeti lépése az egész dinasztia trónfosztása. Lényegében hasonló, bár talán némileg hajlékonyabb az ellen­zéki nemzeti front magatartásé. Ez több polgári nacionalista cso­portból tevődik össze és tényleges erejét nehéz meghatározni. Annyi azonban bizonyos, hogy a nemzeti front politikusai nélkül semmiféle kormány nem alakulhat: ők kép­viselik azt a politikus réteget, amelynek jelenléte egy modern parlamentáris rendszer létrehozá­sához elengedhetetlen. Baktiar nem az első a nemzeti front politikusai közül, aki elfo­gadja a kormányalakítási megbí­zatást. Mindeddig azonban a front vezetősége tartja magát ahhoz a megállapodáshoz, amelyet a párt­blokk vezetője, Szandzsabi francia- országi látogatása során kötött Khomeinivel. Vagyis, hogy min­den kibontakozást a dinasztia trónfosztásával kell kezdeni. A közvetlen politikai kérdés tehát elsősorban az, hogy Baktiar (aki Szandzsabi szerint a megbí­zatás elfogadásával önmagát zárta ki a nemzeti front soraiból) meg tudja-e osztani a polgári ellenzé­ket és képes-e érvényteleníteni e megállapodás hatását. A második és nem kevésbé lényeges kérdés az, hogy miként reagálna erre a vallási ellenzék. Az Egyesült Államok számára, amely Iránt óriási erőfeszítéssel Washington legnagyobb dél-ázsiai támaszpontjává és a tőkés világ leggazdagabb olaj területének csendőrévé tette — a sah rend­szerének megingása valóságos ka­tasztrófát jelent. Az amerikai po­litikai színtéren sincs azonban egyetértés a követendő taktikát illetően és egyre súlyosabb politi­kai vádak hangzanak el. Az a tény, hogy a Fehér Ház utasításá­ra Ball volt külügyminiszter-he­lyettes, az egyik legtapasztaltabb amerikai diplomata vezetésével különleges munkacsoportott hoz­tak létre a válság megoldására — nem is különösebben burkolt bí­rálata Brzezinski elnöki főtanács­adó és a CIA tevékenységének. Washington e pillanatban hiva­talosan támogatja Baktiar kor­mányalakítási kísérletét. Ameny- nviben ez kudarcot vall, az ame­rikai politikának sem sok meg­oldási lehetősége marad —, s ép­pen ez jelzi a közvetlen jövő Teg- súlyosabb veszélyeit. Washington már mutatott hajlandóságot arra, hogy csendes-óceáni flottája fel- használásával „ágyúnaszád diplo­máciát” folytasson. A Szovjetunió hosszú hetekkel ezelőtt egyértel­műen figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a Szovjetunióval határos Iránban minden katonai beavatkozás sérti biztonsági érde­keit. Az elemi józanság azt köve­teli az amerikai politikától, hogy ezt tudomásul véve tartózkodjék mindén kalandorlépéstől. Az igazi világpolitikai méretű próbatételre akkor kerülhet sor, ha a sah rendszere a maga egé­szében összeomlik, és az Egyesült Államoknak új hatalmi egyensúly elfogadására kell felkészülnie a világstratégia e döntően fontos te­rületén. —1 —e • Sapur Baktiar, a kijelölt új iráni miniszterelnök ígérete szerint hamarosan bemutatja kormányát. Képünkön a politikus. NAPI KOMMENTÁR Constantino Ortin Gil tábor­noknak, Madrid volt katonai kor­mányzójának meggyilkolása szé­les körű visszhangra talált Spa­nyolországban. A jobboldal — be­leértve a tábornok temetésén meg­jelent tisztek népes csoportját is — felhasználta az alkalmat, hogy a demokratizálódást következete­sen végrehajtó kormány lemon­dását követelje. „Spanyolország igen — demokrácia nem!” — a jelszó jellegzetesen fasiszta, nem is szorul különösebb magyará­zatra. Annál inkább a merénylet moz­gatórugója, a feltehető gyilkosok hovatartozása. Jellemző, hogy va­lamennyi spanyol párt, beleértve a baszk nacionalista pártot is, éle­sen elhatárolta magát a gyilkos­ságtól és elítélte a merényletet, amelyet az ETA követett el. A baszk nacionalista terroristák köz­leményükben nem titkolták: a tá­bornok meggyilkolása a hadsereg tisztjei elleni átfogó akciójuk ré­sze. A baszk nacionalisták megítélé­se nem könnyű. Illegális szerve­zetük, az ETA még Franco ide­jén alakult, s a fasizmus évtize­deiben derekasan küzdött a dikta­túra ellen. A három betű rövidí­tés: Euzkadi Ta Azkatusuna, vagyis baszk haza és szabadság. Mindenekelőtt az észak-spanyol­országi Baszkföld autonómiájáért, az ország egyik leggazdagabb és iparilag fejlettebb vidékének füg­getlenségéért harcolnak a har­mincas évek vége óta. Az olasz Espresso című hetilap három évvel ezelőtti riportjában megszólaltatott néhány ETA-ve- zctőt. Nos, szavaikból kiderült: a baszk szeparatisták fegyveres har­cot folytató pártnak tartják ma­gukat. Akkoriban ideiglenes kor­mányt követeltek, amelyben min­den kulturális, politikai és szak- szervezeti csoport képviseltette volna magát, s szabad választáso­kat. Végső célúkként a független­ség elnyerését jelölték meg. Csakhogy azóta sok minden vál­tozott Spanyolországban. Sajnála­tos, hogy a lakosság alig három százalékát kitevő baszkok nevé­ben föllépő ETA nem ismeri föl: a terror kizárólag a szélsőjobbol­dalnak, a fasiszta restauráció hí­veinek kedvez. Akaratlanul — vagy a soraikba férkőzött provo­kátorok akaratához híven — is azok az erők húznak hasznot a terrorista módszerekből, a kato­nák, tisztek és a csendőrség ellen elkövetett merényletekből, akik a hadsereg ismételt színre lépését, a katonai hatalomátvételt szegezik szembe a demokrácia terebélye- sedésével. A politikai szűklátókörűség sú­lyos hiba. A francoizmus alatt sok súlyos megpróbáltatást kiállt baszk nép nevében a terror esz­közéhez folyamodó ETA ma már a legkonzervatívabb spanyol poli­tikai erők számára is fontos bástya. (Mint néhány más európai államban, Spanyolországban is keveredik a szélsőjobboldal a szélsőballal.) Baszkföld füg­getlensége csupán ürügy. Valójá­ban a spanyol kibontakozás a tét, amit minden egyes politikai me­rénylet hátráltat. Bármily nemes célok is vezérelték Franco ide­jén az ETA-t, a madridi változá­sok óta hajdani ellenfeleivel fúj egy követ. Gy. D. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja bírálja Peking törekvéseit NEW YORK Az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának Központi Bizott­sága a Kínai Kommunista Pá?t vezetőségéhez intézett nyílt levél-:, ben erélyesen bírálta Peking és az imperialisták összeesküvését, a pekingi kormányzatnak a szocia­lista közösség és a nemzeti felsza­badító mozgalmak elleni akna­munkáját, a pekingi vezetők he- gemonisztikus törekvéseit, a há­borúra valp felhívásait. — Az önök politikája az impe­rializmus támogatására, a nemzeti felszabadító harc elnyomására, a fajgyűlölet szítására irányul, s ez már önmagában is fajgyűlölet. Önök ellenforradalmi erővé vál­tak, ellenzik a világszerte folyó szocialista építéseket — húzza alá a levél, majd így folytatja: önök támadják és rágalmazzák a vietnami—szovjet barátsági szer­ződést, s ugyanakkor szerződést kötöttek Japánnal. Ez a szerződés a Szovjetunió, Vietnam és Laosz ellen, a nemzeti felszabadító moz­galmak ellen irányul. A pekingi vezetők — folytató­dik a levél — az imperializmus elleni harcot felcserélték az im­perializmus támogatásával és a vele való együttműködéssel. Azt az elképesztő eszmét propagálják, hogy „minden nemzedéknek meg­van a maga háborúja”. A kínai kormányzat elvileg a háború híve. Pártunk — hangsúlyozza a le­vél — mindenkor síkraszállt az Egyesült Államok és Kína kap­csolatainak rendezése mellett. Nem lenne azonban becsületes tő­lünk, ha nem juttatnánk kifejezés­re aggodalmunkat, amiatt, hogy az amerikai—kínai diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok megte­remtésének hátterében az ameri­kai imperializmus politikájának nyújtott pekingi támogatás áll. Önök valójában a világimperia­lizmus legaktívabb és vezető ideo­lógiai erejévé váltak. Mindazonáltal — mutat rá a levél — nem tagadhatják, hogy az SZKP és a szovjet kormány vezetői nemegyszer nyilvánították készségüket és óhajukat arra, hogy minden kérdésben tárgya­lásos megegyezésre jussanak Kí­nával. Az amerikai kommunisták a kínai kormányzatot a Szovjet­unióval és a többi szocialista or­szággal szembeni hálátlansággal vádolják. Ezek az országok mind a kínai forradalom időszakában, mind pedig a békés építés éveiben segítették és támogatták a kínai kommunistákat — hangoztatja a nyílt levél. (TASZSZ) TENG HSZIAO-PING SAJTÓNYILATKOZATA A tajvani probléma rendezése Kína kizárólagos belügye PEKING Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Teng Hsziao-ping kínai mi­niszterelnök-helyettes pénteken fogadta a kínai—amerikai diplo­máciai kapcsolatok rendezése al­kalmából Pekingben tartózkodó huszonhét amerikai újságírót és válaszolt kérdéseikre. ' A kínai miniszterelnök-helyet­tes felhívta az Egyesült Álla­mokat, csatlakozzék Japánhoz és Nyugat-Európához a Kína által meghirdetett négy modernizálás megvalósításáért folytatott „ver­senyben”. Tagadta, hogy Kína katonai szövetségre törekednék az Egyesült Államokkal és Ja­pánnal, de hozzátette, hogy a há­rom ország között sok a közös vonás, ami a globális stratégiát és a politikai kérdéseket illeti. Arra a kérdésre, hogy Kína ér­dekelt-e amerikai fegyverek vá­sárlásában, Teng Hsziao-ping azt válaszolta, hogy Kína szeretne mindent magába szívni, ami korszerű, de tudomása szerint az Egyesült Államoknak nincs ilyen irányú szándéka. Egy további kérdésre válaszolva kijelentette, reméli, hogy az Egyesült Államok által felvetett emberi jogok kér­dése nem kerül napirendre Pe­king és Washington között, mi­vel ezt a kérdést mindkét fél a maga módján értelmezi. Hangoz­tatta, azért utazik az Egyesült Államokba, hogy egyrészt tanul­jon az Egyesült Államoktól, másrészt véleményt cseréljen az amerikai politikusokkal, különö­sen Carter elnökkel kölcsönös ér­dekű kérdésekről. Teng Hsziao-ping a tajvani problémáról szólva elmondotta, reméli, hogy még ebben az év­ben sikerül tárgyalásokat kezde­ni Peking és Tajpej között Taj­van „visszatérítéséről” és a szá­razföld Kínával való „újraegye­sítéséről”. Ami a tajvani kérdés rendezésének határidejét illeti, a miniszterelnök-helyettes kije­lentette: „mi kínaiak nagyon tü­relmes nép vagyunk”. A tajvani probléma rendezése Kína kizáró­lagos belügye. Kína ugyanakkor figyelembe veszi azt az amerikai óhajt, hogy ezt békés eszközökkel oldják meg. Teng Hsziao-ping a továbbiak­ban Kambodzsa elleni „nyílt és nagyméretű agresszióval” vádol­ta a Vietnami Szocialista Köz­társaságot és Kambodzsa támoga­tására szólította fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom