Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP B ÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 4. szám Ára: 90 f ülér 1979. január 6. szombat A KGST a 30. évforduló előtt A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa megalakításának 30. évfordulójáról emlékezett meg pénteki számában a Pravda. — A KGST három évtizedes tevékenysége a proletár szocia­lista internacionalizmus gyakor­lati megvalósulásának példája — írja a lap. — A tagországok ál­tal megtett út meggyőzően bizo­nyítja, hogy elért sikereik egyik legfontosabb feltétele, a nemzeti erőfeszítések mellett, a testvéri együttműködés és egymás érde­keinek a figyelembevétele. — A KGST tagországainak nemzeti jövedelme 1948 és 1978 között a tízszeresére növekedett. Ipari termelésük ma tizenhétszer több, mint harminc évvel ezelőtt volt. A Föld területének 19 szá­zalékát és a világ lakosságának 10 százalékát képviselő KGST- országok adják a világ ipari ter­melésének körülbelül egyharma- dát, az ipari termelés növekedé­sének több, mint a felét. Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront országos és területi választott testületéi az 1976-os VI. kongresszus óta arra törekedtek, hogy — tovább­fejlesztve a népfront mozgalmi jellégét — 'tervszerűbbé és szer­vezettebbé tegyék a munkájukat — állapították meg pénteken, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának ülésén. A Parlament vadásztermében megtartott ta­nácskozáson részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai. Kállai Gyulának, a HNF Orszá­gos Tanácsa elnökének megnyitó­ja után a kongresszus óta eltelt több mint két év népfronttevé­kenységét értékelve Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a HNF OT főtitkára beszámolójában aláhúz­ta, hogy az országos tanács ál­lást foglalt a legfontosabb politi­kai-mozgalmi kérdésekben és az elnökség mellett működő bizott­ságok is számos fontos kérdésben végeztek vizsgálatokat, elemzése­ket, ajánlásokat készítve a tit­kárságnak. A Hazafias Népfront vezető testületéi sokoldalú felmérés alapján vitatták meg többek kö­zött a szolgáltatások helyzetét, a magyarországi cigányság életkö­rülményeit és foglalkoztak a több mint kétmillió nyugdíjas társadalmi, emberi és szociális helyzetével. A helyi népfrontbi­zottságok többségében élni tud­tak megnövekedett önállóságuk­kal és munkájukkal hozzájárul­tak a szocialista demokratizmus elmélyítéséhez, erősítéséhez. Eredményes volt az elmúlt időszakban a népfront, valamint a szakszervezetek, a KISZ, a Vöröskereszt és más társadalmi szervezetek együttműködése. Ezek a kapcsolatok hozzájárultak az oktatáspolitikai határozat eredményes végrehajtásához. Az olvasási kedv felkeltését a mű­veltség emelését jól szolgálta az „Olvasó Népért” mozgalom, amelynek második országos kon­ferenciáját tavaly októberben rendezték meg Budapesten. A beszámolót vita követte. (MTI) ÍZ, AROMA, VITAMIN Keresették az UNIVER termékei itthon és külföldön Az UNIVER Szövetkezet he- tényegyházi konzervüzeme — másfél százat meghaladó mun­káslétszámmal — aligha nevez­hető nagyüzemnek. Nem is szán­dékoznak versenyre kelni a kör­nyék nagy konzervgyáraival, vi­szont olyan termékeket állítanak elő, amivel meghódították először a hazai piacot, s most már nemcsak „kacsingatnak” a kül­földi piacokra is, bizonyság er­re a raklapokon sorakozó dobo­zok címzése — az útirány Hong­kong. Termékeik összefoglaló neve: ételízesítő. Készítési módja: hi­deg tartósítás. Előnye: a felhasz­nált alapanyagok íze, aromája, vitaminja benne a korszerű cso­magolású tubusokban, üvegekben. Közismert a Piros Arany, a ma­jonéz, a mustárok immár hatta­gú „családja”. Kisüzem, melynek létjogosultságát a fogyasztók, je­len esetben a háziasszonyok igé­nye határozza meg: olyan ké­szítményeket gyártanak, amelyek megkönnyítik a második műsza­kot. Emellett lehetővé teszik, hogy a magyar konyha egykori világ­hírét, amely évtizedek alatt kis­sé megkopott, általánosan visz- szaállítsák. Azaz, a „történelmi” fűszerek: a tárkony, a gyömbér, a kakukkfű, a fodormenta, a rozmaring és jó illatú társaik al­kalmazása nem lesz többé be­avatott ínyesmesterek tudomá­nya. Elegendő a polcról levenni a dobozt, megszórni a hússzele­tet. A flekkensütéshez szolgáló ízesítő is más összetételű, a grill-változat egyéni ízeket kom­ponál, s a töltött húsba való fű­szerkeverék ... A díszes kiállítású fűszertartó, benne a porokkal, szemléltető eszköze annak a beszélgetésnek, amelyet Szarka Balázs üzem­igazgatóval az új termékekről folytatunk. Felsorakoztatja mellé még a „társakat”: a vörös- és fokhagymakréfnet, a vegyes zöldségkrémet, s ide kívánkozik még a legújabb, a hatodik mus­tár, a Hubertusz is. — Kisüzem csak akkor élhet meg, ha jó minőségű árut, vá­lasztékot tud nyújtani. Ezen túl­menően új termékekkel is rend­szeresen jelentkeznünk kell a piacon, kifürkészni, mire van igény. — Hogyan születik meg egy- egy új termékük? — Űjítóbrigádunk nemcsak az üzem szakembereiből áll. Az ötletek, javaslatok megvalósításá­ra hároméves hasznosítási szer­ződést kötünk. Körülbelül ennyi idő szükséges a kísérleti gyár­tás, az új termék bevezetése után az eredmény lemérésére, mert végül is a vásárlók döntik el, lesz-e belőle valami? — A háziasszonyok gyakorta ragaszkodnak a főzési tradíciók­hoz, úgy készítik az ételeket, ahogy édesanyjuktól, nagyany­juktól tanulták... — Ez így van, ám a mirelit baromfitól is idegenkedtünk an­nak idején... S gondoltunk er­re is: a reklámpropagandánk to­vábbfejlesztésében, már a fel- használás módjára is tanácsot szeretnénk adni. Tervezzük, hogy receptfüzetet állítunk össze, amelyben a termékeinkből ké­szíthető ételeket népszerűsítjük. A vásárlók igényeinek megfe­lelően nem ragaszkodunk a tu­busos csomagoláshoz. A nagyobb mennyiségben felhasználandó hagymakrémekből például üveges csomagolást is készítünk. A fű­szerkeverék díszdobozait sem kell újravásárolni, februárban már piacra kerül az utántöltő is. Az üzemben kellemesen fa­nyar, különleges illat terjeng. Itt szorgoskodnak a hetényegy- házi lányok, asszonyok. Szárítják, őrlik, vegyítik a fűszereket, cso­magolnak. A másik üzemrészben hatalmas üstökből szivattyúzzák a töltőgépbe a szép színű masszát. — A környezet, a gépek, akár­csak a „nagytestvér” konzerv­gyárakban ... — Az egy főre eső termelési érték — a konzerviparhoz viszo­nyítva — nálunk a duplája — fűzi a megjegyzéshez Szarka Ba­lázs. öt évvel ezelőtt is ugyan- ennyien dolgoztak ebben az üzemben, akkor 40 millió forint volt az árbevétel, tavaly pedig 100 millió. S ezt csak a haté­konyság növelésével érhettük el. S ez a megállapítás nemcsak az üzem munkálkodására érvé­nyes. Az itt készülő termékek a háziasszonyok, szakácsok munká­ját is hatékonyabbá teszik. Az ételek ízéről, zamatáról, különle­gességéről akkor még szó sem esett... N. M. • Ebben a fűszerpor-granuláió készülékben nyeri el végleges minőségét a négyfajta fűszerkeverék. A vezérlőpultot Kocsis Sándor szaktechnikus kezeli. • Hegedűs Istvánné, Antal Jánosné és Bánó I.ászlóné fűszer-előkészítő betanított dolgozók bo­szorkánykonyhája. (Tóth Sándor felvétele.) A NÖVÉNYTERMESZTÉS VOLT A LEGEREDMÉNYESEBB Zárszámadásra készül a felsőszentiváni szövetkezet Egy hónap múlva az évzáró közgyűlésen ad majd számot a Felsőszentiváni Mezőgazdasági Termelőszövetkezet veze­tősége az óesztendő gazdálkodási eredményeiről, valamint az az üzem idei terveiről. Nem készült még el teljesen a mér­leg. De a gazdálkodás főbb adatai már rendelkezésre állnak. Ezek szerint a felsőszentiváni közös gazdaság, amelyik 1977- ben is a bajai járás egyik kiemelkedő szövetkezete volt, az 1978. év zárszámadásakor szintén a legjobbak között foglal helyet a Bácskában. Elsősorban a növénytermeszté­si ágazat, a búza, kukorica, a cukorrépa és a szója hozta a leg­nagyobb bevételt, amely összes­ségében három-négy százalékkal múlta felül az ágazat 1977. esz­tendei árbevételét. Tavaly a felsőszentiváni szö­vetkezet 1544 hektár kenyérgabo­na-földjén átlagosan 57,45 q búza termett. Kukoricából 1073 hektá­ron 80,35 mázsa volt az átlagter­més, de jól fizetett a cukorrépa, is, amely 513 mázsát adott hek­táronként a hosszan tartó aszály ellenére. Szójából 20,35 mázsás átlagtermést takarított be a kö­zös gazdaság. A múlt évi kukoricatermésho­zama jóval meghaladja a bács­kai körzet átlagát, az ágazat ön­költségét azonban megnövelte a szárításra felhasznált fűtőolaj ér­téke, hiszen a kukorica magas nedvességtartalma miatt csaknem kétszer annyi fűtőolajra volt szükség tavaly a nagy tömegű termény víztelenítéséhez, mint 1977 őszén. Ennek ellenére a fel­sőszentiváni szövetkezet az idén újabb száz hektárral növeli a ku­korica vetésterületét, más takar­mánynövény rovására. A közös gazdaság tehenészete az előirányzott 3300 literes tej­termelési átlagot 1978-ban telje­sítette. Különböző okok miatt azonban a szarvasmarha-ágazat­nál 1 millió forint értékű kiesés várható. A növénytermesztés, ál­lattenyésztés összességében 3 szá­zalékkal túlszárnyalta előirány­zatát 1978-ban. Az állattenyésztési ágazatok közül legjobb eredménnyel zárta a múlt évet a juhászat, de sike­res volt a sertéshizlalás is, amely 13 százalékkal nagyobb bevételt hozott a tervezettnél. A termelőszövetkezet közös va­gyona 1978-ban számottevően gyarapodott. 9,3 millió forintot költöttek gépi beruházásra Fel- sőszentivánon, s 7,5 millió forin­tot áldoztak a gazdasági épületek korszerűsítésére, mai követel­ménynek megfelelő karbantartó, javító, szerviztelep létesítésére. Megkülönböztetett figyelemmel támogatja a felsőszentiváni kö­zös gazdaság a háztáji termelést.' Kedvezményes áron ad takar­mányt a hizlaláshoz, s ennek’ folytán a szövetkezeti tagság két­ezer-ötszáz háztáji sertést értéke­sített a tsz közreműködésével, ami 10 százalékkal volt magasabb az előző esztendei értékesítésnél. Korszerű szakosított tehenésze­ti telepe van a Felsőszentiváni Mezőgazdasági Termelőszövetke-, zetnek, emellett a háztáji tehén­tartás is jelentős a községben.' Ennek eredménye, hogy a kis­gazdaságokból 1 millió forint ér­tékű tejet szállítottak közfogyasz­tásra. A háztáji kertészetek szin­tén jelentős mennyiségű termék­kel növelték a kereskedelem for­galmát. A felsőszentiváni háztá­ji gazdaságok 11 és fél millió fo­rint értékű vágóállatot, tejet, va­lamint kertészeti terméket érté­kesítettek a szövetkezet közvetí­tésével 1978-ban. Mivel a tenyésztési és hizlalá- si kedv továbbra is fennáll, erre az évre kereken 1000 mázsával több sertés értékesítését irányoz­ta elő a szövetkezet. A közös gazdaság nyereségéből minden évben jelentős összeget fordít különböző szociális célok­ra, az ifjúság, és az idősebbek támogatásárá. Tavaly 83 ezer fo­rintot adott át a felsőszentiváni gyermekintézményeknek, az idén 91 ezer forintnál nagyobb ösz- szeggel segíti azok . korszerűsíté­sét, fenntartását, bővítését. ........ ...­8 , «müeewsw • A szakosított szarvasmarhatelep egyik része. (Straszer András telvétele.) A mi megyénk Újságcikkben, rádiónyilat­kozatban divattá vált a bir­tokviszony használata, össze nem tartozó dolgokat hoznak oksági összefüggésbe, minden valaminek a valamije. Akar- va-akaratlan elkoptatják a valódi kapcsolatok jelentősé­gét. Felelősséggel is jár ugyanis valaminek a birtoklása, a va­lamihez tartozás. Egyszerre lehetőség és feladat, öröm és gond. Jelenti a közös érdekek felismerését, az egymásra utaltságból adódó következmé­nyek levonását, sőt, az érzel­mi azonosulást is. Az igazi birtokviszony erőfeszítésre ösztönző, összefogásra serken­tő kapcsolat. Jó példa erre a lokálpatrio­tizmus. Természetesen hang­zik a mi falunk, a mi váro­sunk meghatározás. Naponta tapasztalhatjuk a lakó-, a szü­lő-, vagy a munkahely szere- tetéből adódó sikeres erőfe­szítések eredményeit. Ma is nagy alkotások létrehozója az effajta hagyományos kötődés. A mi megyénk kifejezést sokáig inkább csak jelentések­ben, beszámolókban használ­ták. Újabban az itt lakók is egyre inkább „megyei szem­lélettel” minősítik az esemé­nyeket, a terveket. Arra törek­szenek, hogy Bács-Kiskun előbbre kerüljön az életszín­vonal, az ellátottság, a gaz­dasági hatékonyság, a kulturá­lis fejlettség mutatói alapján kialakult sorrendben. Mind többen büszkék arra, ha te­kintélyes politikus tiszteli meg látogatásával a legfiata­labb, mindössze 28 esztendős megyét. Fölső-Kiskunságban, Kalocsa környékén is magu­kénak érzik a kukoricater­mesztésben elért észak-bács­kai eredményeket, a kajszi ha­zájában is drukkolnak a du- navecsei telepítések sikeréért. Félegyházán is örülnek annak, hogy jól működik a halasi kórház, a bajai kosarasok si­kereit ugyanolyan lelkesedés­sel veszi tudomásul a megyei sportközvélemény, mint az immár a BÁCSÉP SC színei­ben szereplő sportolók bra­vúrját. Nyilvánvaló, hogy a város­szeretet, faluszeretet erősebb és erősebb is marad a na­gyobb közigazgatási egységhez fűződő vonzalomnál. Több az összetartó szál, jobban érzé- , kelhető az egymásra utaltság. Arról nem is szólva, hogy olykor régi sérelmek, indokolt vagy indokolatlan helyi érde­kek feledtetik az összefüggé­seket. Mindezt elismerve sem vi­taható, hogy az azonosulási folyamat a vártnál gyorsabb. Része van ebben a hatáskö­röket szétosztó politikának, mert mind nagyobb a megyei irányító testületek, intézmé­nyek jogköre, mind követke­zetesebben illeszkednek a he­lyi, megyei és országos érde­kek. Hajdanán gyakran előfor­dult, hogy egy-egy ügyesebb város, járás, mások rovására, a szükségesnél nagyobbat mar­kolhatott „a központi nagyka­lapból”. Az országos főhiva­talokból nehezen állapíthatták meg a fontossági sorrendet, a kérelmek realitását. A megyei döntések naponta szembesül­nek az „élettel”, mindez csök­kenti a szubjektivitás veszé­lyét, a felesleges, rossz ízű ri­valizálást. A különféle közös társulások, vállalkozások is növelik az összetartozás tuda­tát. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy itt tehetnek a legtöbbet Bács-Kiskun megyéért, tőlünk függ elsősorban, hogy lesz-e elég óvoda, iskola, sporttelep, milyen mértékben fejlődik a helyi közlekedés, mi épül és hogyan épül. Előrehaladásunk ütemét nemcsak országos elő­írások, gazdasági adottságok, meggondolások határozzák, szabják meg, hanem az itt működő vállalatok, üzemek termelési eredményei. A megyei pártértekezleten elhangzott beszámoló — az új létesítmények felsorolása, az anyagi és szellemi gyarapodás érzékeltetése után — jogosan említette: „Mindezek nem agitációs érvek csupán, és nem egyszerűen hangulati ele­mek, hanem olyan tények, amelyek a megye lakosságá­gának a közérzetét alapvető­en befolyásolják és meghatá­rozzák.” Vagyis, az ország ál­lapotát, a szocializmus építésé­nek eredményeit itt, viszony­lag szűkebb körben mérik. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy hátrányos adottságaink miatt nem ké­rünk az átlagosnál nagyobb fi­gyelmet, segítséget bizonyos lemaradások megszüntetésé­hez, csökkentéséhez, nem je­lentheti a kizárólag saját erőkre, adottságokra építő, gondokra figyelő megyepoliti­kát. A megyében vagy megyé­ben is gondolkodás senkiben sem keltheti a „Bács-Kiskun ország” képzetét, az országos követelmények hanyagolását. Erről a megyei tanács elnö­ke is szólt legutóbb az ország- gyűlésen: „A központi fele­lősségből mi megyék nem ré­szesülünk kellően .... ezért szükségesnek tartom a me­gyék aktivitásának, felelőssé­gének erősítését a népgazda- ség egyensúlyi helyzetének ja­vítása érdekében." A jogok és kötelességek, a különböző érdekszférák egyez­tetett kapcsolatában érvénye­sülhet, hathat igazán az a fel­fogás, amely Bács-Kiskunt az összekötő szálakat, emberi kapcsolatokat napról-napra új eredményekkel erősítő „mi megyénknek” tekinti. Szívem szerint 1979. utolsó napjaiban majd legszívesebben így írnék Bács-Kískunról: Sokat gyara­podott az ország, még többet a mi megyénk. H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom