Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-23 / 231. (301.) szám

1977. december 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Ismerkedjünk munkájukkal • Az idén lapunkban többször is megismétlődött a fenti cím, ami ar­ra a törekvésünkre utalt, hogy ol­vasóink betekintést nyerjenek az államigazgatás „kulisszái mögé”, azaz ismerjék meg közelebbről a tanácsok, járási hivatalok egy-egy szakigazgatási szervének, osztályá­nak napi munkáját, az ott dolgo­zók feladatait, eredményeit és tö­rekvéseit. Igaz ugyan, hogy az állampolgá­rok ezrei fordulnak naponta a ta­nácsokhoz, ám az ügyintézés során természetesen nincs mód a szak­­igazgatási szervek belső tagozódá­sának, szervezetének, a munkafo­lyamatának megismerésére. A me­gyei, városi tanácsok, illetve a já­rási hivatalok sokrétű teendőinek kevésbé járatos embereknek ah­hoz. hogy jobban megismerjék, megértsék az államigazgatási munka össÉfefüggéseit, folyamatát. Az Ismerkedjünk munkájukkal című sorozatunknál egyik fő szem­pont az volt, hogy elsősorban az állampolgárok körében általában kevésbé ismert tanácsi szakigazga­tási szervek munkáját ismertessük, hiszen az ipari, vagy mezőgazdasá­gi szakigazgatási szervek munká­ját nyilvánvalóan meghatározza a szakterület, s talán nem is annyira szerteágazó, mint például a szer­vezési és jogi osztály feladata. • Sorozatunk keretében egyebek között tehát bemutattuk a megyei tanács szervezési és jogi osztályá­nak munkáját, az ott dolgozók fel­adatát. amely tulajdonképpen öt fő terület köré csoportosítható: a tanács testületéi, illetve a tanácsi tisztségviselők munkájának előse­gítése; törvényességi felügyelet; a helyi tanácsok, járási hivatalok munkájának felügyeleti vizsgálata; az ügyvitel korszerűsítése, egysze­rűsítése; az országgyűlési képvise­lők és tanácstagok választásának előkészítése, valamint a terület­­szervezési intézkedések, a taná­csok külföldi kapcsolatainak figye­lemmel kísérése. Mint a fentiekből is kitűnik, a megyei tanács szerve­zési és jogi osztálya talán a leg­­szerteágazóbb feladatot látja el. Nehéz rangsorolni a szakigazga­tási szervek jelentőségét, mert az előzőhöz hasonló jelentősége van valamennyi. így g műszaki, egész­ségügyi, vagy a munkaügyi osztá­lyoknak is. Sorozatunk keretében beszámoltunk a városi tanácsok szakigazgatási szerveinél dolgozók munkájáról, egyebek közöt arról is. tájékoztattuk olvasóinkat, hogy milyen feladatokat látnak el a Kiskunhalasi Városi Tanács V. B. műszaki osztályának szakemberei. Érdemi intézkedésük ugyanis nyo­mon követhető az élet szinte va­lamennyi területén. • Az államizgazgatásban a ter­vezés, a pénzügy, a munkaügy kü­lönálló terület, mégis egyebek kö­zött Kiskunfélegyháza Város Taná­csánál ezeket a feladatokat egy osztály dolgozói végzik. Érthető te­hát, hogy a városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya külön­leges szerepet tölt be a többi szak­­igazgatási szerv között, elsősorban azért, mert pontos elemzéseik, reá­lis tervezéseik, szervező munkájuk, ellenőrzésük nélkül nem lehetne eredményes a tanács tevékenysége. Minden bizonnyal sok hasznos tapasztalattal szolgáltunk, amikor bemutattuk a megyei tanács kis­kunhalasi járási hivatalának, mint egyetlen szakigazgatási szervnek, illetve az itt működő osztályoknak a munkáját. Hasonló cél vezérelt bennünket akkor, amikor a Bács- Kiskun megyei Illetékhivatal munkáját mutattuk be, ugyanis a rendszeres jogi felvilágosítás ered­ményeként egyre többen megisme­rik elsősorban a polgári jog, a bün­tetőjog, a családi jog, a munkajog lényeges szabályait, viszont még igen kevesen vannak tisztában pél­dául az adózással, az illetékkisza­bással kapcsolatos rendelkezések­kel, noha jelentős anyagi hátrányt okozhat az, ha valaki nem tartja be a jogszabályban előírt követel­ményeket. • Folytathatnánk a példákkal a sort, ám az év végével nem fe­jeződik be a januárban elkezdett sorozatunk. A jövő év elejétől a tanácsok mellett működő állandó bizottságok munkáját, a bizottsá­gokba választott dolgozók felada­tait, törekvéseit ismertetjük meg közelebbről olvasóinkat. T. L. VASÜT, AUTÓBUSZ, POSTA Karácsonyi csúcsforgalom Banoráma Megközelítően 100 ezer utas­nak van már meg a vonatjegye az ünnepekre. A szombatra ki­segítésként beállított Tokaj II. expressz helyjegyei is mind el­fogytak, ezért a két vonat után néhány perccel újabb két hely­jegy nélküli mentesítő gyorsvona­tot indítanak a Keleti pályaud­varról Miskolcra. Ugyanígy meg­teltek már előre a Nyugati pá­lyaudvarról Nyíregyházáig köz­lekedő Szabolcs-expressz egyéb­ként is megerősített szerelvényei, amelyeket szintén külön gyors­vonatok segítenek ki. Hasonlóan elfogytak a helyjegyek péntekre mind Berlin, mind Bukarest fe­lé a több kocsival is kibővített Balt-orient expresszre. akárcsak a Pannónia-expressz berlini és a Meridian belgrádi útjára. A csúcsforgalom tetőzését pén­tekre és szombat délelőttre vár­ja a vasút, amikor a többletuta­sok elszállítására 35—50 mente­sítő vonatot indítanak a buda­pesti pályaudvarokról. A jármű­javító üzemek nagyban segítik az ünnepi forgalmat azzal, hogy — csütörtökre befejezték éves ter­vüket — 180 teljesen rendbeho­zott többletkocsit adtak a men­tesítő szerelvények összeállításá­hoz. A Volánnak is a jegy-előrevál­­tás ad támpontot a karácsonyi forgalom zavartalan lebonyolítá­sához. így gondoskodtak már pél­dául a hét elején péntekre a He­ves—kiskörei buszjárathoz 8. a bajaihoz 7 kisegítő kocsiról, ame­lyek számát szükség szerint még tovább növelik. Az Engels téri pályaudvaron a hét végéig 15 ezer többletutassal számolnak. Pénteken 60—70, szombaton pe­dig 90—100 mentesítő járatot in­dítanak. A rengeteg kocsi szinte minden percre elfoglalja a pá­lyaudvar 14 állandó és a kisegí­tésre felállított ideiglenes kocsi­állásait. ezért a távolsági járatok az ünnep előtti két napon, dél­utánonként az István téri „pót­pályaudvarra" érkeznek. Levélözön és csomaghegyek tor­nyosulnak a Keleti pályaudvari posta-kombinátban, amelynek adatai azt jelzi, hogy nem volt hatástalan a közönség segítségét kérő propaganda: az idei csúcs­­forgalom széthúzódott, s az elő­ző éveknél már korábban, ked­den és szerdán tetőzött. A fővá­rosba érkező küldemények száma a szokásosnak az ötszörösére emelkedve szerdán már megha­ladta a két és fél milliót. A Budapesti 72-es postahivatal­ban — ahol a vidékre szóló leve­lezés megy keresztül — már napi 2,3 millió küldemény adott mun­kát a postásoknak. A „csomago­­soknál" a budapesti 78-as hiva­talban a napi 60 ezer csomag két­szerese az évközinek. A telefonszolgálatnak viszont éppen az ünnepnapok adják a legtöbb dolgot bár nagy segít­ség, hogy jelenleg 143 belföldi helység és 37 európai állam tele­fonkezelői közvetlen tárcsázással elérhetők. Ezért is kéri a posta a közönséget, hogy akinek lehető­sége van rá, vegye igénybe a táv­hívást. A torlódások elkerülésére a tengerentúli, valamint a nem­zetközi központunkba be nem kapcsolt európai országokba irá­nyuló ünnepi — a 24—26-i, va­lamint a 31—1-i — telefonbeszél­getések előre is bejelenthetek, „lefoglalhatok" az interközpont­­ban. (MTI) Tanácstagok tájékoztatása Tanácstagi csoport-megbeszélé­seket tartottak Baján az MSZMP és a HNF körzeti szervezetei tit­kárainak részvételével. A tanács­kozásokon — amelyeket munka­terv alapján megrendeztek — az idei feladatok végrehajtásáról és a jpvő évi célkitűzésekről tájé­koztatták a tanácstagokat. Tiszta levegőben élni! Az ember természeti környezetéhez az atmoszféra is szervesen hoz­zátartozik. Énélkül az élőlények elpusztulnának és megakadna a szer­ves anyagok elbomlásának a folyamata is. A környezetszennyeződés köréből a légköri szennyeződés éri legközvetlenebbül az embert. Lég­köri szennyeződésről akkor beszélünk, ha a levegő természetes alkat­részeinek a mennyisége tartósan eltér a normálistól, vagy idegen anyag, por, füst, gáz, köd, korom, gőz, szag alakjában olyan mennyi­ségben jut a levegőbe, hogy az ember közérzetére káros hatású. A « légkör szennyeződé­se nemcsak biológiailag ká­ros, hanem korróziót is okoz, sőt az ózon a szigete­lőanyagok és autógumik el­öregedését is meggyorsít­ja. A kén-hid­rogén a fehér­re festett tár­gyakat idő előtt elsárgítja, savgőzös leve­gőben a textí­liák gyorsan tönkremen­nek. A szeny­nyeződéstől szenved a növényvilág is. A kén­dioxid, a klór, a sósav, a nit­­rogénoxid, a kénhidrogén, az ammónia mennyiségétől függőért mérgezi a növényzetet. Ilyen az atmoszférában a zöld növény el­sápad, súlyosabb esetekben leve­leit lehullatja és elpusztul. Ér­zékenyen érinti az embert az is, ami ezáltal a növények növeke­désének a csökkenésében nyilvá­nul meg. A nem kívánatos összetételű, szennyezett atmoszféra az ember szervezetét közvetlenül is károsít­ja, és különösen ipartelepek, nagyvárosok közlekedési gócpont­jai környékén okoz közegészség­­ügyi gondokat. Ugyanilyen ter­mészetű az egyéb urbanizációs hatásból fakadó környezetárta­lom: a zaj és a városi szemét is. Aktuális problémaként jelentke­zik napjainkban az új víkend­­területek környezetromboló ha­tása is. Újabban egyre fontosabb sze­repet tulajdonítanak a környe­zi Képünkön: az intézet munkatársa a levegő áram­lását vizsgálja egy hárs levelein. zetvédelem területén az ember viselkedésének, szokásainak (zaj, szemét, cigarettafüst, túlzott gyógyszerfogyasztás, személygép­kocsik számának növekedése, stb.) Feltehető, hogy ezek a társada­lompszichológiai kérdések sokkal súlyosabbak, a már felsorolt kör­nyezeti ártalmaknál, mert közvet­lenebbül hatnak vissza az em­berre, mint a víz-, vagy talaj­szennyeződés. Varsóban. a Mezőgazdasági Akadémia Kertészeti Tanszéke mellett működő környezetvédel­mi intézet főként a nagyvárosok környezetvédelmi viszonyait ku­tatja. A forgalmas utak mentén létesített zöldövezetek, parkok je­lentősen hozzájárulnak a tavasz­tól őszig tartó időszakban a leve­gő oxigéntartalmának a növeke­déséhez. Az intézet kutatásokat folytat a nagyvárosi környezet ártalmait jól tűrő fafajok kivá­lasztására is. A korona és a koronázási ékszerek A korona legértékesebb és leg­ismertebb történelmi ereklyénk. Értékét nem annyira nemesfém és drágakő tartalma határozza meg, hanem az, hogy a magyar állam születésének szimbóluma­ként társadalmunk különleges becsben tartja. A koronát két részből illesztet­ték össze. A felső rész a két íves aranypántból álló, úgynevezett latin korona, melyet István kirá­lyunk kapott 1000-ben II. Szil­veszter római pápától, s mellyel az államalakítás tényét demonst­­rálóan Istvánt megkoronázták. Alsó részét 1075. táján VII. (Du­­kász) Mihály bizánci császár ajándékozta I. Géza királynak, ez az úgynevezett görög korona. A latin korona íves aranypánt­jai és az azokon látható rekesz­zománc apostolképek olasz mes­terek munkái. Az ezüsttel ötvöt zött aranypántokat gazdagon dí­szítették drágakövekkel, rubinnal, zafírral, igazgyönggyel. A tete­jén a pántok találkozásánál lát­ható 73x73 mm-es nagy Krisz­tus-kép és az apostolképek a re­­keszzománcos technika legrégibb, ismert olasz művei közé tartoz­nak. A csúcson levő kép a tró­non ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán a korabeli katolikus li­turgiának megfelelően ciprusfa áll. Fejmagasságban a napot és a holdat látjuk. A Krisztus-képből emelkedik ki a gömböcskékben végződő kis aranykereszt, mely­nek ferdeségét egy történettel magyarázzák: a XIV. században, bajor Ottó herceg tulajdonába került a korona, s elindult ve­le, lovon Magyarországra, hogy ott fejére tétesse. Útközben a ko­rona kiesett a nyeregkápából, s állítólag az esésnél ferdült el raj­ta a kereszt. A pántokon a Krisz­tus-képtől jobbra Péter és And­rás, balra Pál és Fülöp, fölötte Jakab és Tamás, alatta János és Bertalan apostol zománcportréi helyezkednek el. Négy apostol képe hiányzik, valószínűleg, ami-' kor a két koronát összeillesztet­ték, nem tudtak mit kezdeni négy kis zománcképpel. A rekeszzo­­mánclapok színezése elég kezdet­leges, de élénk: zöld, kék, vörös, fehér és sárga. A zománc jó mi­nőségű, átvészelte egy évezred viszontagságait. A mostani korona alsó része, a Dukász-féle korona művészi ki­vitele szebb, ábrázolási módja megragadóbb. Ez a nyitott, párta alakú korona ugyancsak két részből tevődik össze, egy alsó abroncsból és egy hozzáforrasz­tott diadémból áll. Az abroncs • A korona, a jogar és az országalma másolata. (A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.) közepén a homlok fölötti részen itt is Krisztus-kép látható. Aho­gyan a latin koronán, itt is két ciprusfa között ül, de a római ábrázolástól eltérően itt vállma­gasságban görög betűs monog­ramját látjuk. Az abroncson Mi­hály és Gábor arkangyal, György és Demeter, Szent Kozma és Szent Demjén mellképei sorakoz­nak. De megtaláljuk itt Dukász Mihály bicánzi császár, Bíborban­­született Konstatin és I. Géza ki­rályunk mellképét is. Minden képen görög cirillbetűs felirat jelzi kit ábrázol a kép és az 1077. között uralkodó Géza ké­pén ez a felirat olvasható: „Gé­za, Turkia hű (hívő) királya.” A Turkia megjelölés a korabeli bi­zánci értelemben Magyarországot jelentette. Az abroncs alsó szé­léről két oldalt négy-négy, hátul egy, összesen kilenc aranylán­­cocska lóg le, a bizánci komák jellegzetes díszei, minden arany­lánc végén eredetileg levélfogla­latú drágakő volt. A zománcké­pek minősége, az ékkövek kö­szörülése és csiszolása a kor leg­jobb színvonalát mutatja, ai alapra karcolt rajzok igazi mű­vész kezére vallanak. Az alsó ab­roncs felső részére oromdíszeket forrasztottak. A koronákat valószínűleg III. Béla (1172—1196) idején egyesí­tették. Az időpont máig is vita­tott. A középkori források és a tárgyi emlékek vizsgálata külön­böző feltevésekre vezették a tör­ténészeket. Az átalakítás miatt egyes kutatók azt állítják, hogy a felső rész nem István koroná­jából, hanem egy korabeli könyv­fedél aranypántjaiból származik. A felső rész rekeszzománcos port­réit ugyanezen források XIII. szá­zadi magyar ötvösmunkának mondják. Állításukat azokkal a forrásokkal támasztják alá, me­lyek szerint 1044-ben, amikor III. Henrik császár Ménfőnél legyőz­te Aba Sámuelt, bevonult Szé­kesfehérvárra, ott megkaparintot­ta a koronát és azt visszaküldte Rómába, ahol annak örökre nyo­ma veszett. A későbbi királyáb­rázolásokon azonban ott látjuk István koronáját és ez az előző ál­lításokkal szemben jobban való­színűsíti a felső rész eredetisé­gét. A görög korona, vagyis az alsó rész zománcképeinek kelet­kezési időpontja 1074—1077 kö­zötti évekre tehető, amennyiben a bizánci császári udvar arany­műves műhelyében készültek. Itt is megoszlanak a vélemények, mert egyes kutatók a zománc­képeket magyar ötvösművész ke­­zemunkájának tartják. A korona mérete, súlya az át­alakítás után sem volt állandó: a karbantartással, a bélés időnkén­ti felújításával némileg módosult az évszázadok folyamán. Súlya a múlt században a bélés felújítása után, 1967-ben 2056 grammot tett ki. Belső átmérője egyik irány­ban 21.6, a másik irányban 20,3 centiméter. A korona a legfontosabb koro­názási jelvény. Mellette azonban más műkincsek is szerepet kap­tak a koronázási aktusban. A jogar is két részből áll. A más jogarokétól eltérő alakú, 34 centiméter hosszú aranyozott, ezüstdíszes nyélre hét centiméter átmérőjű kristálygömböt illesz­tettek. Ez utóbbira oroszlánra em­lékeztető, mesebeli állatokat vés­tek. A jogarról lecsüngő arany­láncok. valamint a kristálygömb vésetei bizánci eredetűnek lát­szanak. A nyél — III. Béla ide­jéből származó, magyar ötvös­mester műve. Az országalma a legfiatalabb koronázási jelvény. Aranyozott fémlemez-golyó, felül kettős ke­reszttel, oldalán Anjou kori ma­gyar címerrel: minden jel szerint Róbert Károly vagy Nagy Lajos koronázásra készült. III. Béla ki­rályi pecsétjén azonban már sze­repel az országalma. Minden jel arra mutat, hogy ez elveszett és az Anjouk pótolták a hiányt. A korona sokáig velejárója volt a hatalomnak, ez az aranyfejdísz jelentette a királyi hatalom jo­gosságát, az ő nevében gyakorol­ták a törvényt. Ezért sokáig a hatalomért vívott harc közép­pontjában volt, riasztó és regé­nyes kalandok estek meg vele, míg végül a II. világháborúban amerikai kézbe került. Két évtizedes, következetes el­vi békepolitika, hazánk eredmé­nyei, Magyarország növekvő nemzetközi tekintélyének követ­kezménye, hogy a korona törté­netének hamarosan új szakasza kezdődik. Mint arról olvasóink értesültek már, a koronát és a koronázási ékszereket ünnepélyes keretek között Budapesten adják át az Egyesült Államok képvise­lői, jogos tulajdonosának, a ma­gyar népnek. (KS) A VII. és VIII. század lovas né­pei között igen elterjedt volt az a szokás, hogy az elhalt lovas mellé temették lószerszámait és lovát. A kutatókat már régóta foglalkoz­tatja az a kérdés, hogy milyen lovat használtak ezek a lovas népek — s köztük a legismerteb­bek. az avarok. Szlovákiában az utóbbi időben számos avar lovas­sírt találtak. E sírok lócsontváz­­maradványai szerint a lovak ál­talában erős növésűek voltak, marmagasságuk 121—150 centi­méter között volt. A Szlovákiák avar lovak homloka keskenyebb volt. mint a magyarországi avar lovaké, koponyájuk és fogsoruk hosszabb. A leletek megcáfolták azt a fel­tevést, hogy a halottak mellé ér­téktelenebb és beteg állatokat te­mettek. A Szlovákiában kiásott lovak 75 százaléka 9 évesnél fia­talabb, tehát használatra a legal­kalmasabb korban volt. Csupán 10 százalékuk lehetett beteg. Az a tény, hogy ezeket a beteg állato­kat a lovas haláláig életben tar­tották. arra mutat: nagyra becsül­ték a lovat. Lovagláskor azonban nem kímélték őket! Számos állat csigolyáin olyan elváltozásokat, csontképződményeket. csigolya­­összenövéseket figyeltek meg a kutatók, amelyek rossz nyerge­­lésre, valamint a lovak túl korai igénybevételére utalnak. A sírok- . ban csak kevés kancát találtak, a lovak többsége mén volt. A több ezer éves tégla A nagyobb lakótelepek házgyá­ri elemekből épülnek. A tégla azonban mégsem vesztette el je­lentőségét. a falazóanyagoknak még ma is a 80 százaléka tégla. A tégla az egyik legősibb építő­anyag. Már az egyiptomiak, a gö­rögök és a rómaiak is használták. A tégla megformázott, megszá­rított és kiégetett anyag. Minő­sége az agyag ásványtartalmától függ, de a tájanként különböző mennyiségű fémoxidok csupán a tégla színét változtatják meg. Ké­szítésének módja évezredeken át nem sokat változott. A kibányá­szott anyagot sekély gödrökben — víz hozzáöntése után — megta­posták, majd formákba rakták, s a szabadba — az időjárástól füg­gően — két-három hétig szárítot­ták. A megformázott, megszárí­­tolt idomokat végül a mészége­tőhöz hasonló kemencékben ki­égették. A korszerű téglagyártás menetrendje ettől semmiben sem tér el. megváltoztak azonban a téglagyártás eszközei. A kor­szerű téglagyárak megegyeznek abban, hogy termelésük füg­getlen az időjárástól, hogy az anyagmozgatást mindenütt gépe­sítették, és hogy az égetés több­nyire szénhidrogén-tüzelésű alag­­útkemencében történik. A mai téglagyár egyik legfon­tosabb eszköze a présgép, ebben kapja meg a termék a formáját. Ez a húsdarálóhoz hasonlóan tö­möríti és préseli az anyagot egy formán át. A présgépben az anyag áthalad egy 0,8—0,9 at­moszféra nyomású légritkított kamrán is, itt eltávoznak az anyagból a légbuborékok és ez­által az anyag képlékenyebb és • Képünkön: a tégla minőségét vizsgálják a prágai Építőanyag­­ipari Kutató Intézetben. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) tömörebb lesz. A présgép száj­nyílásán a megformált agyag fo­lyamatosan áramlik ki. Belőle egy — az agyag áramlási sebességével összhangban működő — vágóbe­rendezés szabja le a kívánt hosz­­szúságú darabokat. ( -v* Milyenek voltak az avarok lovai

Next

/
Oldalképek
Tartalom