Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CP, Ülést tartott ; 'KGST-N BELÜLI SZAKOSODÁS ALAPJÁN PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1976. december 1-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta Gyenes Andrásnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót, Németh Ká- rolynak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az 1977. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit, valamint egyéb kérdésekben döntött. XXXI. évf. 285. szám Árai 90 fillér 1976. december 2. csütörtök Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) Eredményes négy esztendő a kiskunsági szövetkezetekben Az utóbbi években több tervezet látott napvilágot a hazai fürdőkádgyártás fejlesztésére. A szakembereket nemcsak a bel- és lüilföldi kereslet növekedése, hanem a lakosság választékbővítéssel kapcsolatos igénye is foglalkoztatta. Éppen ezért korábban arról is szó esett, hogy a LAMPART Zománcipari fejleszti a ZIM az öntöttvas- fürdőkád-gyártást dal zománcoz, annyit, amennyit eddig két dolgozó egy műszak alatt. A következő ütemben az öntödei homokmű berendezéseit újítják fel, s a kívánt mértékben növelik teljesítményét. Az öntvénytisztító üzemet olyan célgépekkel látják el, amelyekkel nemcsak minőségileg megfelelőbb munkadarabokat adhatnak további megmunkálásra, hanem mentesítik az ott dolgozókat is a nehéz fizikai munkától. A beruházási összegből egyébként tekintélyes részt költenek a munkahelyi por-, gáz- és zajártalom megszüntetését, valamint a gyár környezetvédelmét szolgáló berendezések felszerelésére. A jelenleg befejezés előtt álló fluorgázelvonó kémény természetesen nem képezi részét a szóbanforgó rekonstrukció munka- és környezetvédelmi berendezéseinek. A rekonstrukció megvalósításának határideje 1979. június 30. Az üzem felújítására felvett állami hitelt a Zománcipari Művek 1980-ban kezdi törleszteni, és négy év alatt fizeti vissza. N. O. Művek kecskeméti kádgyárát — amely öntöttvas fürdőkádakat készít — lemezkádgyártó üzemmel bővítik. Ezt az elképzelést a KGST-n belüli együttműködés fejlődése tette időszerűtlenné. Megállapodás született ugyanis arra, hogy Csehszlovákia létesít egy nagy kapacitású lemezfürdőkád-gyártó üzemet, Magyarország pedig az öntöttvas fürdőkádak gyártását növeli. Az ily módon való szakosodással — ami amellett, hogy gazdaságosabb termelést tesz lehetővé — termékcsere útján a választék is bővíthető. Csehszlovákia ugyanis minden öntöttvas kádért két lemezkádat ad cserébe. A KGST-n belüli együttműködésnek megfelelően határoztak így, hogy a ZIM kecskeméti gyárának berendezéseit 292,5 millió forintos ráfordítással felújítják, s gépi kádgyártó kapacitását a jelenlegi évi 170 ezerről 230 ezerre növelik. A tíz éve működő, s már alaposan elhasználódott és elavult gépsorokat a legkorszerűbb formázó, öntőberendezésekkel cserélik fel. Tíz évvel ezelőtt, a rekonstrukció során a nehéz fizikai munkát igénylő tisztítási és zománcozási műveletek gépesítését még nem tudták megoldani, ezúttal azonban erre is sor kerül. A Magyar Nemzeti Bank még az ősszel 262,5 millió forintos hitelt nyitott a kecskeméti gyár rekonstrukciójának végrehajtására. A Zománcipari Művek vállalatfejlesztési alapjából ezt 30 millió forinttal toldja meg. Az említett összegekből már az idén 42' millió forintot felhasználnak részben a rekonstrukció előkészítésére, részben pedig gépek vásárlására. Az üzemfelújítás első ütemében a zománcozó műhely automata gépekkel való felszerelésére kerül sor. A forró kemencék közelében folyó nehéz, fizikai munkát igénylő zománcozást a jövőben nyugatnémet—francia—belga kooperációban kifejlesztett, nagy termelékenységű automata gépek végzik. Egy gép óránként 30 káA mezőgazdasági termelőszövetkezetek legutóbbi kongresszusa óta négy év telt el. Ma elmondható, hogy az ott elfogadott irányelveknek megfelelően fejlődtek a Bács-Kiskun megyei gazdaságok. Az elért eredményekről december közepén, a harmadik kongresszuson adnak majd számot a küldöttek. Az elmúlt időszak alatt a szövetkezetekben tovább erősödtek a szocialista vonások, egységesebb termelő bázisokká alakultak, változott a tagság összetétele. Az átlagéletkor 8—9 évvel csökkent. A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó mezőgazdasági üzemekben mintegy háromezerrel több nőt foglalkoztatnak. Az izsáki Egyesült Sárfehér Termelőszövetkezetben például cipőfelsőrész-készítő üzemet és varrodát létesítettek, hogy biztosítsák a folyamatos munkát nődolgozóiknak, akiket a betakarítás idején, főként a kertészetben foglalkoztatnak. Ezzel megoldották munkaerőgondjaikat is. Az ilyen intézkedések segítik elő a falun élő lakosság élet- és munkafeltételeinek javítását, a városi színvonalhoz való közelítést. A Kiskunsági TESZÖV-höz tartozó szövetkezetek közül 48-ban már megoldották az üzemi étkeztetést, hatvan gazdaság járult hozzá a helyi bölcsődék és óvodák bővítéséhez, 37 képzett lakásépítési alapot. Napjainkban szinte minden ötödik téesz-tag részt vesz valamelyik vezető testület — háztáji bizottság, nőbizottság — munkájában. Javult a vezetés színvonala, mivel az irányításban dolgozók 26 százaléka felsőfokú, 50 százaléka pedig középfokú végzettséggel rendelkezik. Ez 15 százalékkal több, mint négy évvel ko- .rábban. A teljességhez viszont meg kell említeni, hogy az elmúlt időszak alatt nem növekedett kellőképpen a mezőgazdasági szakmunkások aránya, és még mindig sok az olyan dolgozó, aki nem végezte el a nyolc osztályt sem. Az iparszerű termelési rendszerek terjedése pedig megköveteli a jól képzett szakmunkást. Ma már a dolgozóknak többet kell tudniuk, glint tíz évvel korábban. A két kongresszus között eltelt időszak alatt az elemi csapások, a gazdasági szerkezetben itt-ott tapasztalható ellentmondások ellenére évente mintegy hat és fél százalékkal növelték termelésüket a megye közös gazdaságai. Az egy főre jutó termelési érték 1976-ban már meghaladta a 130 ezer forintot, a szövetkezetek állóeszközértéke az elmúlt négy esztendő alatt megkétszereződött, és elérte az 5 milliárd forintot. A tények önmagukért beszélnek, bizonyítva, hogy a társadalmi fejlődés mellett gazdasági téren is előbbre léptek a mezőgazdasági üzemek. Iparszerű szántóföldi növénytermesztést a Homokhátságon 14 tsz-ben folytatnak, 17-ben pedig valamelyik kertészeti társuláshoz kapcsolódva termesztik a zöldségféléket, a szőlőt, a gyümölcsöt. A szakosodást segítette, hogy az elmúlt években több mint száz szövetkezet egyesült, így az átlagos földterületük megközelíti a 3700 hektárt. Főként a szőlőtermesztésben és a borászatban bontakozott ki jó együttműködés a gazdaságok között. Jó példa erre a Szikrai Állami Gazdaság és a környező szövetkezetek kapcsolata. De említhetjük a gyapjúforgalmi vállalat együttműködését a Kiskunhalas környéki gazdaságokkal a juhászat fejlesztésében. Szervezés alatt áll a kunszentmiklósi juhtenyésztő társulás is. A termelőszövetkezetek III. kongresszusára ezekkel a sikerekkel tarsolyukban utaznak majd Bács-Kiskun szövetkezeteinek küldöttei. Természetesen, a nagy nyilvánosság előtt az eredmények mellett, elmondják gondjaikat is. Ez azonban mit sem von le abból az értékből, amelyet a megye gazdaságai az elmúlt időszakban elértek. B. Z. Háromfejes marógép • Korszerű, — a családi házakban és a házgyári lakóépületekben egyaránt felhasználható — ajtók, ablakok sorozatgyártását kezdték meg az ÉPFA kiskunhalasi gyárában. Az új termékek gyártásához új szerelőpadokat és számos új kisgépet állítottak munkába. Képünkön egy háromfejes marógép látható. A célgépet — amellyel Németh József műszakonként 1000—1200 munkadarabot készit — a vállalat budapesti gyárának tmk-üzemében szerkesztették. (Pásztor Zoltán felvétele) NÖVEKSZIK A LÉTSZÁM, GONDOK A VÁROSOKBAN Napközisek az iskolákban Az iskolai napközik — mint köztudott — kettős célt szolgálnak. A gyermekek tanórán kívüli rendszeres foglalkoztatása a szülőket mentesíti a felügyelet gondjai alól. A hozzáértő pedagógusok által megtartott közös foglalkozások ugyanakkor megszabadítják a családokat — és a tanulókat is — az otthoni leckeírás és tanulás fárasztó tehertételeinek nagyobb részétől is. Érthető tehát, hogy mind többen kérik gyermekük felvételét a napközis csoportokba. • A tiszakécskei Tiszagyöngye Termelőszövetkezetben az idén több, mint 8 millió forintot fordítottak a zöldségtermesztés és -feldolgozás korszerűsítésére. A közelmúltban állították fel az új 150 köbméteres buzogány formájú víztornyot, mellette új kutat fúrtak, amely 800 ezer forintba került. (Tóth Sándor felvétele) Bács-Kiskun 293 általános iskolája közül, 132 intézményben működnek önálló napközis csoportok. A megye ötvenhét és fél ezer tanulója közül tizenötezer- négysizóz gyerek kap napjában háromszor étkezést; tízórait, ebédet és uzsonnát. Több mint nyolc- százán viszont csak tanulószobai elhelyezésben részesülhettek — ez a forma abban különbözik a napközitől, hogy bár szakképzett pedagógus foglalkozik délutánonként a fiatalokkal, azok mégsem aiz iskolában, hanem otthon étkeznek. A szülők igényeinek és a megye iskolahálózatának adottságai között évek óta feszültségek tapasztalhatók. A közelmúltban elkészült összesítés szerint az is1- kolák vezetői 1265 gyerek jelentkezését kényszerültek visszautasítani. Az ok: a megfelelő helyiségek hiánya. Azokban az intézményekben, amelyekben a tantermek szűkössége következtében délelőtt és délután váltakozva tanítanának, érthető módon nem bővíthető tetszés, illetve igény szerint a napközis tanulók létszáma, mert nincs hová helyezni a fiatalokat. Ezek a kedvezőtlen adottságok elsősorban a városokra és különösen Kecskemétre jellemzők. A megyeszékhelyen 419, Kiskunhalason 132, Baján pedig ötvenöt gyerek igényét utasították el — főként azokét, aJkikről feltételezhették, hogy szüleik valamilyen formában meg tudják oldani felügyeletüket. A felvételek) helyzete érdekes módon az ideihez hasonló képet mutatott tavaly isi, pedig időközben jelentős arányban, több mint ezerötszázzal növekedett a napközis tanulók létszáma. Míg egy évvel ezelőtt a megyében összesen 394 csoportban foglalkoztak rendszeresen tanórákon kívül is a fiatalokkal, e közösségek száma az idén 431-re növekedett. Az iskolai igazgatóságok és d tanácsi fenntartók közös erőfeszítése látszatra csak kevés eredménnyel járt, mert a fejlesztések ellenére sem csökkent lényegesen az elutasított kérelmezők száma. A napközi otthonok tavaly is, idén is több mint ezerkétszáz jelentkezőt nem tudtak befogadni. Sajnos, a napközis tanulók létszámának növekedését sem előzi meg minden esetben az iskola- épületek bővítése. Kecskeméten például, ahol egy év alatt négy új csoportot nzer^gfttek. egyetlen tanterem sem létesült. Ez azt is jelenti, hogy a pedagógusoknak szüksegmegoldásokat kellett alkalmazniuk. Növekedett a helyiségek zsúfoltsága, s ennek következtében a napközi otthoni munka, az ismeretszerzés hatékonysága is csökkent. A gyermekek több leckét visznek haza és tanulnivalóikat sem tudják zavartalanul elvégezni az iskolákban. A megyei összesítések tapasztalata az, hogy erőteljesebb ütemben kell gyarapítani a városok általános: iskoláinak tantermeit, mert a jelenlegi mértékű fejlesztés alig-alig elegendő a már elért szint további megtartására. P. M. Pótolhatatlan A legutóbbi másfél évtizedben 17 ezer hektárral csökkent az országban a termőföld területe. Ez elsősorban az ipartelepítés, az útépítés, a városfejlesztés következménye. Ugyancsak csökkenti a termőföldet az is, ha új majorokat, állattenyésztési telepeket létesítenek, gázvezetéket, olajvezetéket építenek. Törvény írja elő ugyan, hogy a legnagyobb körültekintéssel telepítsék az új üzemeket, s ne a legjobb termőföldeket vegyék igénybe erre a célra, de még mindig előfordul, hogy nem tartják be a törvény előírásait. Emiatt aztán szükségtelenül is csökken az a termő- terület, amelyen elő kell állítani a belső ellátás és az export növekvő igényeinek kielégítéséhez nélkülözhetetlen mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket. Nem szorul bizonyításra, mennyire fontos végre megnyugtatóan rendezni a parlagföldek sorsát és olyan szabályozókat és ösztönzőket kialakítani, amelyek elejét veszik a parlagföldek keletkezésének Azt, hogy az idén mennyi föld maradt műveletlen, csak a mostani, ebben az évben már másodszor történő, határszemlék után lehet pontosan megtudni. De hogy a tavalyi csaknem 50 ezer hektár parlagföld nem csökkent lényegesen, azt a szakembekincsünk rek és a nyitott szemmel járóic jól tudják. Lehangoló látványt nyújtott ebben az évben is nagyon sok szántó, szőlő és gyümölcsös. Felverte a gaz, nem adott termést, mert nem volt aki megművelje. Ismert, hogy a csaknem fél százezer hektár terület nem egy helyen, nem egy darabban található. Kialakulásának indokai is igen eltérőek. Ennek a területnek mintegy fele a mezőgazdasági nagyüzemek, a másik fele pedig az állampolgárok tulajdonában, használatában van. Mindezen felül sok szükségtelen dülőút, elhagyott tanyahely, a belterületeken, de még az üdülőövezetekben is elhanyagolt kertiföld van. Mi az oka annak, hogy nem művelik meg ezeket a földeket? Természetesen' _ az objektív okok a meghatározók. Hiszen a megműveletlen földek legnagyobb része olyan tájakon található, ahol elsősorban a rossz domborzati és talajviszonyok miatt, vagy pedig gyakori ár- és belvízkárok következtében alakult ki ez a helyzet. Szerepe van benne annak is, hogy kisebb- nagyobb területek távol esnek a nagyüzemi központtól, s a gazdaság ezért nem műveli meg ezeket a szétszórt, rendszerint gyenge talajú táblákat. Vannak azonban összefüggő, nagy területek is egy-egy gazdaságban, amelyek már évek óta nem adnak termést, mégpedig azért, mert az elérhető hozamok nem térülnek meg, tehát ha megművelnék ezeket a földeket, akkor növekednének a költségek. A parlagon hagyott föld fele azonban egyéni tulajdonban van. Különösen Bács- Kiskun megyében, Szabolcsban, Borsodban súlyos a gond, ahol a gyenge talajokon gazdálkodó emberek megöreked- tek, képtelenek már arra, hogy megmunkálják a földet. Nagyon sok idős paraszt- ember és munkásember tulajdonában van még pár száz négyszögöl töld, szőlő, gyümölcsös és bizony, ha ezek az öregemberek meghalnak, az örökösök már nem vállalkoznak ezeknek a területeknek a megművelésére. Így is szaporodik a parlagon hagyott földek területe. ’ Nemcsak az okoz kárt, hogy ezek a földek nem teremnek, hanem az is, hogy a parlagföldeken nem védekeznek a kártevők ellen, s így a szomszédos földek sincsenek biztonságban. Mit lehetne tenni? Most a határszemlék során a minisztérium előírta: a mezőgazdasági üzemek esetében el kell érni, hogy termőföldjeiket maradéktalanul hasznosítsák. Indokolt esetben földhasználati tervet kell készíteni, s ezekben a tervekben részletesen ki kell dolgozni az ésszerű művelési ágváltozások, területcserék, esetleg meliorációk ütemét, anyagi és műszaki feltételeit, költségfedezetét. A nagyüzemek tehát állami segítséget kapnak ezeknek a földeknek a hasznosításához, megjavításához. A jogszabályok előírják azt is, hogy a tanácsi kezelésben levő megműveletlen állami földeket illetőleg a mezőgazdasági nagyüzemek használatába, a szükséges feltételek hiánya esetén pedig magánszemélyeknek, tartós használatra bérbe kell adni. A, magántulajdonú földek esetében — ha azokat a tavaszi határszemlét követő felszólítás ellenére sem művelték meg —, el kell rendelni az állami tulajdonbavételt. Meglehetősen szigorú intézkedések várhatók tehát a jövőben azért, hogy minden alkalmas föld hasznosítva legyen. Vannak már az országban olyan tájak, ahol kitűnően megoldották az elhagyott földek művelését. Pest, Bács, Baranya megyében több helyen munkás kertszövetkezetek alakultak, s az addig kihasználatlan földeken a munkásszövetkezetek tagjai zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt termelnek. Most idejében munkához láttak az illetékesek. Az őszi halárszemlék után ugyanis van idő tavaszig eldönteni azt, hogyan hasznosítsák a jövőben a parlagon hagyott földeket. Ezzel elérhető, hogy a következő esztendőkben nagyobb gondossággal gazdálkodjék mindenki pótolhatatlan kincsünkkel: a termőfölddel. Cs. F.
