Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-11 / 60. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. március 11. Brigádtagtól a miniszterig Kabarétréfák, humoreszkek, szatirikus írások, karikatúrák túlontúl „örökzöld" témája a lógó, ténfergő munkás. Az a fajta, amilyet mi magunk is látunk jár- tunkban-keltünkben. Itt idősebb, s fiatalabb szakik verik a blattot az állványok tövén. A szerszámok pihennek, az építkezés meg csak áll, áll. A másik néma munkahelyen tétlen munkagépek. Az eszközök, anyagok félbe-szerbe hagyva, mintha gazdáikat, működtetőiket hirtelen riadó szólította volna el valahová. Valahová? Egy kis körülnézés —’ és máris megpillantjuk a kis melóscsoportot. A közeli élelmiszerbolt előtt, a szabadtéri ivóban söröznek. Ha rossz- májúak vagyunk, azt látjuk, önfeledten teszik. Ha tárgyilagosab- bak. úgy ítéljük meg inkább, hogy egykedvűen isznak. Mikor megszólalnak, fojtott ingerültség érdesíti hangjukat. Mint akiknek szintén nem tetsző állapot ez, hiszen — pillantsunk csak az órára — se ebédszünet, se fejront, javában tart a munkaidő.. Másutt meg mésszel, festékkel bepermetezett ruhájú szobafes- tők-mázolók rúgják a lasztit az épülő bérházak közötti platzon. Az ő harsányságukban, látszatra vidám lármásságukban is van azonban valami erőltetettség. Mint akik tudják, hogy játszadozásuknak itt semmi helye nincs — várják őket a szobák, lépcsőházak /alai, az ajtók, ablakkeretek. De ez a „kollektív rosz- szalkodás” valamennyire enyhíti az egyéni lelkifurdalást is. Lámcsak, a legkönnyebb ellenállás irányában példálózgatok én is. Mintha csupán az építőiparban adódnának ilyenek. Holott csak azért „idegződtek” belénk innét a tünetek, mert ők inkább a társadalom szeme előtt végzik dolgukat, mint más szakmabeliek, akiket nem látunk munka közben. Mivel a gyárfalak nem üvegből készültek. Aki csak a humoristák, kari- katúristák gúnyoros példáiból indulna ki, ugyan rossz véleményt alkotna a, _ munkások fegyelméről, munkae’rkölcséről. Akit személyes csalódások, átrázások vezetnek — selejtes munka, ha- táridő-elnyúzás stb. — bizony hajlamos is erre. Pedig nem ilyen egyszerű ez az egész munkafegyelem kérdés. Jóllehet, az említett jelenségekkel igencsak valamennyien találkoztunk már. Magunk is ujjal tudunk mutogatni embereket — akár környezetünkben —, akik ügy szeretik a munkát, mint kutya a holdat; vagyis legszívesebben megugatnák. Vannak lógósak, akik pár munkahelyet e magatartásukkal tesznek hírhedtté. Tűz?e is őket tolla, ecsetje hegyére a humorista, karikatúrista. Aki éppen a fonákságokra érzékeny különösen, s ami ilyet észrevesz, rögtön viszketni kezdenek tőle a szerszámai — míg csak a májával le nem csillapítja. 0 ezt látta — a háttér, az okok nem érdeklik. Pedig hány üzem, műhely van, ahol csak azért ácsorognak, téb- lábolpak, — káromkodnak — az emberek —, mert döcög az anyag- ellátás, nem készítették jól elő a munkafolyamatokat, menetközben derült ki, hogy rossz a sorrend labilis a technológia, vagy a szükséges gépek nem érkeztek meg idejében a helyszínre. Vagy mert egyszerűen nem is ellenőrzik, elvégezték-e a munkások a pontosan meghatározott feladatot. Mindjárt nyomatékosan szögezzük is le. Ez semmiképp sem általánosítható minden munkahelyre. Sem úgy hogy csak így menne a termelés, kiváltképpen nem úgy. mintha az említett akadályok egyszerre merülnének fel. Mert ha az elrettentő- esetek jellemeznék munkánkat, ugyan miként sikerült volna teljesíteni, sőt túlszárnyalni terveinket, mint mondjuk a lakásépítésben is a megye IV. ötéves előirányzatát. De hogy megjs a mindenkire kötelező munkafegyelem megjavításában vannak' még közel sem kiaknázott tartalékaink, gondolkozzunk el a szocialistabrigád- vezetőR vélekedésein, amikről az SZMT . ..náva-fermében” tartott megyei tanácskozásukon hallhattunk. Szalai László, a Dél-Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat szo- cialistabrigád-vezetője kijelentette, hogy a jövőben a gazdasági vezetőktől az eddiginél következetesebb fellépést várnak a rendbontókkal és a fegyelmezetlenek- kedőkkel szemben. Vegjfek figyelembe, hogy a munkások akkor érzik jól magukat, fia rend, fegyelem és tervszerűség van az üzemben, vállalatnál. Nem felejtette ki persze, á felszólaló, hogy ennek eléréséért a szocialista brigádok is sokat tehetnek munka- területeiken és környezetükben. Mint aláhúzta, a szocialista brigádok képesek lépést tartani a növekvő követelményekkel. De arra is szükség van, hogy ugyanakkor a gazdasági vezetőknél, középvezetőknél is emeljék a mércét. Mert elsősorban az ő feladatuk, és kötelességük a feltételek megteremtése a zavartalan termeléshez, a brigádvállalások teljesítéséhez. Jól rezonált megállapításával arra a példára, amit Princz László SZMT-titkár mondott el, szemléltetve, hogy a munkafegyelem kétoldalú feltételek meglétére épül.El- képzelhető, miként vélekednek^ a szervezettségről a munkások megyénknek abban az üzemében, ahol az alapanyag csak arra az időre volt elegendő, míg egy magas rangú vendég a gyárat megszemlélte. Utána anyaghiány miatt álltak. Ez csak egy példa a sok közül, amikor a hónap elején lézengés, kényszerszabadságolás, hó végén pedig kíméletlen hajrá, számolatlanul elrendelt túlóra van. Harczos Istvánná szocialista- brigád-vezető — a többi felszólalóhoz hasonlóan sok szép eredményről, kiváló brigádteljesít- ményröl számolt be. „De”-je azonban neki is volt. Általában szókimondóan beszéltek. Abból az alapállásból, ahogyan a már idé-; zett Szalai László is. Hogy tudni- j illik a gazdasági vezetők, középvezetők — tisztelet a kivételnek — ne tekintsék szívességnek, tehernek pláne ne! a szocialista brigádokkal való törődést. Értsék meg, érezzék át, hogy e brigádok nem pénzért vállalják és teljesítik rendes munkájukon felül a feladatokat, hanem elsősorban belső indítékból, szocialista meggyőződésből vesznek részt a vállalat, üzem gondjainak megoldásában. Harczosné előadta, hogy majdnem százszázalékosan női üzemükben a nőkre nagyon hátrányos három műszak nehezen megy. Nem szívesen vállalják ugyanezért a sok túlórázást sem. Nagyon sokat kell állniok anyaghiány miatt. Olyankor vezetőik arra hivatkoznak, hogy nem érkezett meg időre az anyag, s ezért túlórázni kell. Remélik, e problémák megszűnnek 1976- ban. Kovács József, a kalocsai EKA szocialistabrigád-vezetője is ezt a gondolatkört gazdagította. A versenyhez meg kell teremteni a jó feltételeket, és ez már nem a munkásokra, h^nem a szervezőkre, a termelés parancsnokaira tartozik. A legjobb futó is megbotlik — mondotta —. ha göröngyös ( a pálya. A legjobb munkás sem tud jól dolgozni, ha nincs jó szerszáma, nincs elegendő nyersanyaga, ha más ember hanyagsága miatt állnia kell, vagy az általa készített’ jó alkatrészeket hibás. selejtes darabokkal kell ösz- szeszerelni... A munkaversenyt tehát nem elég szervezni, elindítani, biztosítani is kell, hogy sikeresen, zavartalanul folytatódjon, amíg a versenyzők a kitűzött célt el nem érik. A szervezőknek, a vállalatok, a párt- és szakszervezeti, ifjúsági vezetők feladata, hogy rendszeresen ellenőrizzék és értékeljék a versenyt— Érezzük, ugye, amit Szalai László így fejezett ki: mindezek közös jellemzője, hogy szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Tehát akkor teljes és igazságos a kép, ha az unatkozó, tétlenkedő munkás mögé, feltétlenül odagondoljuk a brigádvezetőjét, művezetőjét, az ' anyagbeszerzést, szállítást, gépellátást intéző szakembert, a tervdokumentáció készítőjét, aki kivitelezés közben korrigálta, amit elnézett, s alaposan felkavart mindént, a mérnököt, az igazgatót, s különböző döntnöki testületeket, de még a minisztert is. Mert ha hiba van, sok a lógás, ott mások is ludasok. A munkás sok kis és közepes, avagy nagy baklövés következményeit érzi, amikor tétlenségre van kárhoztatva. Ami sok ismétlődés esetén demoralizál, megingatja a bizalmat a vezetők utasításainak helyességében. A kiút nem az, hogy a „termelési kórus nagy színpadán’’ röpködjenek a vádak: „A gyár- igazgató a hibás!” — „Nem igaz, a trösztvezér!” — „Na és a minisztérium azzal a huzavonával?!” Az vezet tovább a munkafegyelem megszilárdulásához, szocialistábbá válásához, ha tetteiért, intézkedéseiért, melléfogásaiért ki-ki vállalja a felelősséget. Borsodi György ezt még azzal szegte be, hogy „a munkás, a művezető,1 a .gyáregységvezető, a vezérigazgató, s a miniszter is tegye meg kötelességét”. No persze; s ezt egyformán számon lehessen kérni. Tóth István Üzem a sarki házban A Kiskunmajsán áthaladóknak talán fel sen/i tűnik az az öreg sarki ház, amely egy szépen fejlődő, egyre több nődolgozót foglalkoztató üzemnek ad helyet. — Egyre szűkebben vagyunk — mondja Koncz György üzemvezető —, de már nem sokáig. Az építők szorgalmasan dolgoznak üzemünk bővítésén, s bízunk abban, hogy a jelenlegi munkaterület legalább 70—80 négyzetméterrel bővül. Igaz —, teszi hozzá —, ekkorra mintegy harminc új dolgozót is szeretnénk felvenni. — Hogyan kezdték? — A községbeliek csak úgy ismernek, emelegetnek bennünket: a Remix. Igazi „gazdánk” a mó- ricgáti Petőfi Tsz. Ebben a házban már hosszú évek óta működik tsz-melléküzemág, áz egykori Kunsági Tsz lányai és asszonyai foglalkoztak itt papírfeldolgozással. Amikor két évvel ezelőtt a két gazdaság egyesült, ez az üzem is „profilt váltott”. A Petőfi Tsz-nek már hosszú évek óta szoros kapcsolata volt a Remix Rádiótechnikai Vállalattal, különböző galvanizálási munkákat végeztek részükre. Az egyesülés után tovább bővült a partneri kapcsolat, új dolgozókat vettünk fel és a tanulás után -megkezdtük a különböző elektromos alkatrészek szerelését. A régi és új dolgozók — mintegy 100-an — néhány hét alatt elsajátították a szükséges tudnivalókát, s ma már elektromos kézszárítók elektronikus kapcsolóinak a szerelését és más munkákat végeznek. A BRG kecskeméti gyára |is jelentkezett 1974 őszén, tőlük a többi között az MK 43 sztereo magnók erősítőinek összeszerelését vállaltuk. — Milyen tervekkel indultak az idén? — A múlt évben 6 millió forint értékű munkát végeztünk, szeretnénk az idén ezt legalább egymillióval „megtoldani”. Minden jel arra mutat, hogy sikerülni fog. Új partnereink között lesz a Ganz Villamossági. Művek gyulai relégyára, valamint az- EVIG is. Mindkettőtől különböző kapcsolók és jelfogók összeszerelését vállaljuk. O Csömör Katit választották a fiatalok KISZ-titkárnak, akit magnóf e j-tekercselés , közben kaptunk lencsevégre. (Opauszky László felvétele.) — Kialakult már a szocialísta- brigád-mozgalom is? — A szakmai ismeretek alapos elsajátítása után a múlt évben megkezdtük a brigádok szervezését. Négy kollektíva vesz részt a versenyben. Közülük a Zó ja brigád — amelynek Terbe Sán- dorné a vezetője — a zárszámadási közgyűlésen külön elismerésben részesült szakmai“és tár-’ saadalmi munkájáért. ■ Üzemünk dolgozói különben a csúcsmunkák idején segítséget nyújtanak a tsz-nek is. A múlt évben három napig kötöztek a szőlőben és szüreteltek is. Február 16-án jelentős esemény történt üzemünkben, amelynek később valószínűleg mindnyájan hasznát látjuk. Tizennégy taggal megalakult a KISZ-szervezet, s mindjárt1 el is határozták, hogy bevonják a közös munkába az üzem valameny- nyi korosztályának dolgozóját. Részletes terveket készítettek, amelyek megvalósításában szeretnénk részt venni. O. L. Címképünkön: elismerésre méltó szorgalommal és egyre nagyobb hozzáértéssel dolgozik a Remix brigád. Papíráradat Egyik nagyvállalatunknál néhány hete tették a pártszervezet elé a hatáskörökről, alkalmazotti létszámfelhasználásról, az ügyvitelről készített vizsgálat anyagát. Bár az általánosítás még akkoi: is veszéllyel jár, ha alaposan ellenőrzött, és gondosan elemzett tényekből indul ki, mégis a nagy nyilvánosság elé idézem e vizsgálat eredményét., Miért? Nos kommentár nélkül, döntsön maga az olvasó. A nagyvállalat adminisztrációs apparátusa a szokásos, a vezetők segítségére főosztályokat, osztályokat és csoportokat szerveztek, előírás szerint üzemrendészet is működik, A vállalanál külön egységként szervezték meg a külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó „igazgatóságot” — ennek is tekintélyes az alkalmazotti gárdája. Mindebben semmi érdekes nincs, illetve: ettől a vállalat akár kitűnően, vagy rosszul dolgozhat. A vizsgálat lényege, hogy e szerkezet tartalmát tették a mérleg serpenyőjébe. Miként működnek az említett főosztályok, osztályok, csoportok, milyen célok érdekében? Hogyan oszlanak meg a tennivalók és a hatáskörök? Természetesen leegyszerűsítve sorolhatjuk föl a kapott tényeket, adatokat, ám ezek így is képesek szemléltetni a helyzetét. Kiderült uyyanis, hogy a legfőbb kereskedelmi tevékenységgel például két osztály foglalkozik. Ugyanazt a számlázást kétszer futtatják végig az ügyviteli csatornákon. A külkereskedelmi „igazgatóság”, a kereskedelmi főosztály is megköveteli ugyanazokat a bizonyatokat, amelyek a másiknál is megvannak. Mindkét helyen iktatják, ellenőrzik, szignálják, lerakják stb. ugyanannak az iratnak a másolatait — így kétszer három előadó ugyanazt a munkát végzi, egy vállalatnál. A dolgot a számítógépes feldolgozás még tovább bonyolítja — ugyanis a bölcs masina először nem akarta (szó szerint) bevenni ugyanazt az adatsort, amit már az egyik osztáy beleprogramozott. Ezért külön betáplálási — kódmegosztást (lehet, hogy nem ez a pontos kifejezés...) kellett készíteni — a számára. Kiderült az is, hogy a mintegy hatszázféle számlából, vállalati levélből, elismervényből, forma-blankettából stb. tulajdonképpen 380 is elegendő lenne — ha egy ügyet csak a legszükségesebb, az indokolt elintézési „csatornába”! terelnék, s nem kellene bejárnia legkacskarin- gósabb vállalati útvesztőt. Sőt, a bizonylati fegyelemnek, az előírásoknak, meg az áttekinthetőségnek (szegény számítógépről nem is beszélve) mennyivel jobban megfelelne az egyszerűbb út. A vizsgálat ügyes készítői mellékletben azt szintén kimutatták, hogy ha a hatásköröket, az ügyvitelt a kapott tények birtokában leegyszerűsítenék, mennyivel kevesebb fajta nyomtatványra, s hány ezerrel kevesebb ív papírra kellene megrendelést írni .:. Csillapítva ezzel a már fenyegető méretűre duzzadt papíráradatot. Nem tévesztendő el: az elemzés kizárólag a vállalati belső tartalékra vonatkozik, arra több mint két évtized alatt egészségtelenül túlburjánzott belső szervezetre, amit a fennálló, hatályos rendelkezések figyelembevételével is úgy lehetne „megoperálni” —, hogy a célszerű tevékenység nem kerülne veszélyve. Sőt... Mit tehetnénk ehhez hozzá? Azt, hogy az efféle tartalékok kiaknázásától valóban nagyon sokat várhatunk, és ezzel tulajdonképpen sehol sem szabadna késlekedni. Ám az is fölvetődhet az emberben: ha még ehhez a vállalat és a minisztérium közötti kapcsolatokban meglevő tartalékokat is fölszabadíthatnánk! Ha például értelmesebb rendet teremtenének az úgynevezett adatszolgáltatási kötelezettségekben, ha egy vállalat nem kényszerülne többféle, rendsze- •rint ugyanazt a feladatot jelentő statisztikai és statisztikaszerű jelentést a valóban indokolt címzetteken kívül még ki tudja hány helyre, hányféle módon megküldeni? Vagy: ha a jelentések közül csak azok maradnának, amelyekre valóban szüksége van az államnak, a‘ felsőbb szervnek, s amelyeknek a sorsa nem csupán az lenne, hogy az egyik adminisztrátor a másik szerv Adminisztrátorának küldi egyik helyről a másikra! Mert mi tagadás: az efféle üresjáratoknak egyáltalán nem vagyunk híján; valószínűleg a benne rejlő tartalékok semmivel nem lebecsülendőbbek. mint a vállalatoknál meglevők. S nemcsak a-bűvös;; a, meghatározatlan tartalékok: .kedvéért. Helyesebben: ezek a tartalékok immár nem is annyira megfog- hatatlanok. Az egyszerűsítési tervek végeredménye pontosan kifejezhető megfelelő számú adminisztrátorokkal s alkalmazottal, a fölöslegessé váló papír ezer kilóval. Ami persze csupán egyik eredménye — talán nem is a legnagyobb eredménye — lenne a céltudatos munka és ügyvitelszervezési intézkedéseknek. M. I. Háromezer éves csatorna • A Leningrad! Szülészeti és Nőgyógyászati Tudományos Kutatóinté- intézetében a funkcionális rendellenességben szenvedő leendő anyákat gondos megfigyelés alatt tartják. A gyermek még meg sem született, amikor az orvosok már gondoskodnak róla, és mindent megtesznek azért, hogy születésekor egészséges legyen. Elektronikus műszerekkel ellenőrzik a magzat szívhangját, regisztrálják agyának elektromos aktivitását, ultrahangos vizsgáló berendezésekkel és más műszerekkel ellenőrzik. A képen; egy leendő anya' a funkcionális diagnosztikai vizsgálóban. A szovjet orvosok a terhes anyák és újszülöttek állandó megfigyelésével igyekeznek a születéseket a lehető legjobban előkészíteni és azokat levezetni. Súlyos esetekben a leendő anyát különleges gyógyintézetekbe utalják, ahol figyelemmel kísérik a magzat fejlődését. Ultrahangos detektorok, fonokardiográfok és más műszerek segítségével az orvosok a gyermek egészségét már jóval születése előtt védik. A Szovjetunió egyik legnagyobb ilyen létesítménye a Szovjet Orvostudományi Akadémia mellett működő Leningrádi Szülészeti és Nőgyógyásza’ti Tudományos Kutatóintézet. Itt magas szintű orvosi elátásban részesítik az anyákat és gyermekeiket még a legnehezebb esetekben is. A leningrádi intézet számító- gépes csoportja moszkvai intézetek szakembereivel közösen azon munkálkodik, hogy a számítógépet felhasználják a . szülések lefolyásának matematikai előjelzésére. Az elektronikus számítógép memóriájában tárolják a különböző betegségek történetét. A szülészorvos egyetlen gomb megnyomásával tájékozódhat a hasonló esőtekről és a várható bonyodalmakról, valamint arról is, valószínűleg milyen állapotban lesz az újszülött a születés pillanatában. Bonyolult esetekben ez az információ nagyon fontoá, hiszen még a legtapasztaltabb szakémbereknek is nehéz kiválasztaniuk az optimális megoldást, a szülés közben rendelkezésre álló igen rövid idő alatt. Így az orvosok és matematikusok közös munkája a Szovjetunió egész területére kiterjedő automatizált szülészeti konzultáció alapját képezheti. Néhány perc alatt bármelyik orvos, bármilyen messze is legyen, a számítóközpontból megkaphatja a szükséges konzultatív felvilágosítást az elektronikus számítógéptől. (APN—KS)- Üzbegisztán déli részén ősi, háromezer éves csatornát tártak fel,, melynek méretei még korunk emberét is lenyűgözik. A mesterséges folyó hossza eléri a 8( kilométert, szélessége pedig 16 méter. A csatorna mentén végighaladva a régészek egy egykori oázisra bukkantak.' A települések és erődítmények maradványai alapján a tudósok arra a feltételezésre jutottak, hogy a területnek több felvirágzási korszaka is volt. A környéken feltárt legrégebbi építmények az időszámításunk előtti XI. századból származnak, a „legfiatalabb” pedig, — egy égetett téglából épített gát — négyszáz évvel ezelőtt épült. A leletek között munkaeszközök, ékszerek, kőből, csontból, agyagból és nemesfémekből készült kultikus tárgyak vannak. Ötmillió tonna gyapot ötmillió tonna nyersgyapotot,, a tervezettnél 280 ezer tonnával többet gyűjtöttek be Üzbegisztánban 1975-ben. A 9. ötéves terv folyamán a köztársaság, gazdaságai összesen 24,5 millió tonna gyapotot termesztettek, ami a tervezettnél 2,3 millió1 tonnával több, Üzbegisztán gyapottermesztő gazdaságait a magas színvonalú műszaki felszereltség jellemzi. Sok gépet — köztük a betakarító kombájnokat is —, a köztársaság vállalataiban gyártanak. Bővült a helyi gyapotfel- dolgozó ipar is: Buharában nemrég adtak át egy pamutfeldolgozó kombinátot.
