Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

1973. március 10. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ TTT Nézi az ember ezeket a fiatalo­kat, s ismételgeti magában a köl­tő egykori szavait: „Űj nép, más­fajta raj”. Igen, Ezek az egészsé­gesen türelmetlen, rokonszenve­sen lelkes fiatalok birtokba akar­ják venni a világot; mindent ér­teni akarnak, mindent alaposan megvizsgálni; mindent maguké­nak érezni. Legutóbb világkörüli útra vitte a nézőket Gyulai István „klubve­zető”. (Azt hiszem, tanítani kelle­ne, ahogyan baráti légkört te­remt, ahogy megnyerő egyénisé­gével magával tudja ragadni a gyerekeket). Megjegyezném, hogy ez a gyermekien tiszta, tizenéve­seknek készülő műsor rendkívül felcsigázó és szórakoztató a fel­nőttek számára is. Ideje lenne valami hasonlót csinálni a — mondjuk — negyvenen túliaknak is. Ilyen emberit, ilyen lelkesítőt, tisztát. Világ körüli útra mentek a TTT tagjai; világjárt emberek, távoli országokból jött vendégek, s filmek segítségével. Kubában, Kongóban, Brazíliában jártak, és ismerkedtek a pápuák életé­vei. A vendégek alig győztek vá­laszolni a minden nép, minden táj iránt érdeklődő fiatalok kér­déseire. Jó dolog az is, hogy a TTT szervezi az egyre inkább orszá­gos méreteket öltő gyermekle­velezést, hobbymozgalmat. Milyen érdekes volt látni például a me­gyénkben Bácsbokodról érkezett játéktervet rajzokon, vagy halla­ni arról: a kunadacsi fiú, Meny­hárt Zoltán indián törzsek neveit gyűjti, s van is már belőle neki kétszáznál több. Annak is örül­tünk, hogy a kiskunhalasi Papri­ka Jenő úttörő tornász különdí- jat kapott a tavalyi teljesítmé­nyeiért.* ' Érdekes, tartalmas, mindig vál­tozatos és egyre egyenletesebb színvonalú műsor a televízióban a Tízen Túliak Társasága. Gra­tulálunk érte életben tartó „gaz­dáinak”. V. M. Gabona­újdonságok a nemesítek műhelyében A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet távlati program­jában szerepel az úgynevezett rétesbúzák kinemesítése, meg­honosítása. Már régebben is voltak hazánkban a tavaszi bú­záik, között olyanok, amelyek­nek lisztjéből készült tészta könnyen nyújtható. Kevés to­jás hozzáadásával kitűnő minő­ségű rétes, kalács és sütemény készíthető. A tavaszi vetésű bú­zák azonban „kimentek a di­vatból”, ugyanis kishozamúak, termesztésük gazdaságtalan és bizonytalan.. Dr. Erdei Péter, az intézet osztályvezetője és mun­katársai külföldi tanulmányút­jaikon olasz és egyéb búzákat kutattak fel, amelyek acélosak és megfelelnek a legmagasabb minőségi követelményeknek. Két szegedi kísérleti telepen vizsgál­ják most ezeket a gabonaújdon­ságokat. A cél az, hogy a neme- sítők „műhelyéből” bőventermő, szilárd szalmájú, gépi betakarí­tásra alkalmas, tehát a nagy­üzemekben is termelhető rétes­búzák kerüljenek ki. (MTI) 150 milliméter csapadék hiányzik Tasson már öntöznek A tassi Petőfi Termelőszövet­kezetben tegnap reggel megkezd­ték az öntözést. A csapadéksze­gény tél után a talaj vízhiánya mintegy 150 milliméter, ebből a szövetkezet 80 millimétert kíván pótolni. A Kiskunsági-főcsatorna és a Duna vizének felhasználásá­val, a felszín alatti berendezések segítségével 45 hektár legelőt és ugyanennyi őszi búzát látnak el mesterséges csapadékkal. Meg­kezdték a hordozható berendezé­sek telepítését is, ezzel majd* a' lucernát öntözik. HÍ M.)M.Y/I I A törvénysértő seriff Vigyázat: a cím. könnyen tév­útra vezeti a westernre kiéhezett nézőket. Ez a film többet kívánt nyújtani a megszokott vadnyuga­ti történeteknél, s mégis — ke­vesebbet adott. Plédig mindent összeszedtek, ami nélkülözhetet­len alkotórésze egy könnyfacsaró mai drámának. Amerikai módra. A vasöklű cowboyok helyét ez­úttal ravasz szeszfőzők váltották fel, a pompás paripákat a tör­vény álomszép és szélesebb mese­autója, a seriff pedig nem védő­je, hanem megsértője, a törvény­nek, amelyet Gregory Peck alak­jában olyan imádnivalóan délce­gen és férfiasán képvisel. Sajnos, a fess kiállás nem hat a tiltott szeszfőzde tulajdonosá­nak arányára, akibe a seriff, — felejtve hivatalát és családját — belehabarodik. Egyre elszántab- ban küzd a lány kegyeiér aki, míg érdekei úgy kívánják viszo­nozza ezt a túláradóan nagy sze­relmet, majd „olajra lép”, s a néző számára sem lebecsülendő tanulságként jól helyben is hagy­ja a kakaskodó seriffet, amiért az a szerelem „szent jogán” az út­jába merészelt állani. Szép kis erkölcsi tanulság, meg­lett családapák számára, de bosz- szantóan együgyű melodráma a jobb sorsra számító mozinézőnek. Amerika úgy látszik sikerrel fel­fedezte a rózsaszínű cukor-sto- ryk ellentétjeként a rózsaszínű keserűcukrot. Ez annyiban külön­bözik az elsőtől, hogy fogyasz­tásra szinte teljesen alkalmatlan. Se nem édes, se nem keserű, se nem cukor, se nem más. Rossz. Es ezen még a nők bálványa, a színésznek is kiváló, — de nem ebben a filmben — Gregory Peck sem segíthet... V. Zs. A fogyasztók érdekében A szakszervezeti szervek va­lamennyi szinten bekapcsolód­nak a fogyasztók érdekeit védő munkába — határozták el pén­teken az ágazati és megyei szak- szervezetek képviselői a SZOT székházában tartott tanácsko­zásukon. Megállapították, hogy társadalmunkban a fogyasztók érdekeinek védelme alapvetően állami feladat, de csak akkor lehet igazán eredményes, ha széles körű társadalmi ellenőr­zéssel párosul. A szakszerveze­tek kötelességüknek tartják, hogy közreműködjenek az ár­és fogyasztáspolitikai elvek és intézkedések kidolgozásában, az árak, az áruellátás és a minő­ség társadalmi ellenőrzésében. A vállalati szakszervezeti szer­vek például a vállalati tervező- munkába szorosan bekapcsolód­va segítik a jobb áruellátást, s különös figyelmet fordítanak ar­ra, hogy olcsó cikkekből meg­felelő választék álljon rendelke­zésre. Szorgalmazzák, hogy a vállalatok a nyereséget a gaz­dálkodás hatékonyságának ja­vításával, a munka- és üzem- szervezés korszerűsítésével, s ne az árak emelésével növeljék. Szórják a műtrágyát A hajósi József Attila Termelő- szövetkezetben az idén kétszáz holdon termesztenek fűszerpapri­kát. A jó talajelőkészítés után megkezdték a talajerő pótlást, 9 mázsa vegyes műtrágyát adagol­nak holdanként a fűszerpaprika alá. A gyorsabb munka érdeké­ben a régebbi kézi rakodás he­lyett markoló segítségével töltik meg a műtrágyaszóró gépeket, így három szórókocsi dolgozhat együtt és a rakodás munkájához csak egy ember szükséges. Egy- egy műtrágyaszóró feltöltéséhez 3—4 percre van szükség, ezáltal a munka termelékenységét 40 százalékkal tudták növelni. Képünkön: markolóval töltik a műtrágyaszórót. (Kovács János felvétele) Irodalmi vándorgyűlés Petőfi tiszteletére Három napig Bács-Kiskun megyében tanácskozik a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Az ország minden részéből érkező vendégek március 16-án pénte­ken délelőtt Kecskemét irodal­mi emlékhelyeivel ismerkednek. Délután fél 3 órakor a városi tanács dísztermében dr. Gajdö­csi István, a megyei tanács el­nöke, az . Országos Petőíi-Emlék- bizottság tagja üdvözli a vendé­geket, majd Barta János pro­fesszor Petőfi és Arany címmel tart előadást. A vándorgyűlés első napján és szombaton délelőtt a költő baráti kapcsolatairól, József At­tilára gyakorolt hatásáról, vala­mint az angol irodalom és Pe­tőfi költészete témakörről halla­nak a tanácskozás résztvevői. Pénteken este megtekintik a Ka­tona József Színház előadását, Fekete Sándor: Borostyán, a vándorszínész című művét. Szombaton délután a kiskun­félegyházi múzeum megtekinté­se szerepel a programban és a kiskun városban kerül sor Fél­egyháza és Petőfi című előadás­ra. A kövétkező nap Kiskőröst keresik fel a Tisztelet Petőfinek tanácskozásra érkezett vendé­gek, megkoszorúzzák. a szülőhá­zon elhelyezett emléktáblát, majd Szabadszállásra utaznak, ahol a helyi kiállítás megtekin­tésével és a 1848-as választások és Petőfi című előadás meghall­gatásával zárul a vándorgyűlés. A rendező szervek — az iroda­lomtörténeti társaság, a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat és -Bács-Kiskun megye Taná­csa — gondosan felkészültek a1 nagyszabású program zavartalan megvalósítására. H. N. Együtt a lakossággal • Közéletünk rendkívül szimpatikus alakjai a tanácstagok. A hét­köznapok ezernyi apró, de mégis rendkívül bonyolult személyi és közösségi gondjai közepette dolgoznak nagy emberi türelemmel. Egy­szerre perlekedők haragját oldó békebírák, panaszosoknál útbaiga­zítók, kommunális kérdések szakértői, társadalmi tevékenységre buz­dító agitátorok és ki tudná mindazt felsorolni, ami egy tanácstag nem hivatalos, de tényleges kompetenciájába tartozik?! Általában nincs hivatalos fogadónapjuk, nem diktálnak jegyző­könyveket és pecsétes határozatokat az adminisztrátoroknak, ők a mindennapi élet, hivalkodás nélküli, buzgó, öntudatos tisztesei. A választás általában előlegezett bizalom, amely számba vesz ugyan ta­pasztalatokat, rátermettségi vonásokat, karakteri jellemzőket, de nem mondhatja meg előre: biztosan jó tanácstag lesz. Csak feltételezi. A választást követi az igazi próba, amikor a tanácstag a gyakorlat­ban bizonyíthat. A tanácstagoknak ma már rangjuk van. Jó politikai légkörben, egyértelmű szocialista célkitűzéseket képviselhetnek választóik kö­rében. A fejlődő szocialista demokrácia éltető levegője frissíti az együttes gondolkodást, az együttes cselekvést. Az alkotmánytörvény módosításának vitájánál mondotta Kádár János: „A tőkés uralkodó osztályok által szított előítéletek maradványait leküzdve, a nagy osz­tályösszeütközések tapasztalataival felvértezve, a felismert érdekkö­zösségben egymásra találva, a szocializmus építésében ma együtt te- vékenyikedik a magyar munkás, a paraszt és az értelmiségi; az ország javán közösen munkálkodik kommunista és pártonkívüli, hívő és nem hívő”. ® Az sem lényegtelen előny, hogy a tanácstörvény szelleme és vég­rehajtásának gyakorlata mind jobban erősíti a tanácsok népképvise­leti, önkormányzati jellegét és e körülmények között a tanácstagok kiemelkedő és népszerű személyiségekké válhatnak a választókerület, a település lakosságának érdekeit képviselve. A tanácstörvény ötödik fejezete szerint az utóbbi képviselet immár nem joguk, hanem egye­nesen kötelességük, olyan szinten, amelyen összhangot teremt a köz­érdek. Mindezeket összevetve fogalmazhat némi pátosszal, de reá­lis mérlegeléssel a tanácstörvény: „A tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló, megtisztelő közéleti tevékenység”. A legutóbbi választások óta két esztendőn keresztül bizonyíhatták a jelenlegi ciklus tanácstagjai, hogy üiemcsak az emberek között él­nek, hanem együtt is élnek a lakossággal. Szolnok megyében gyors statisztikai mérleggel kimutatták, hogy az utóbbi években a tanács­tagok hetven százaléka nyújtott be interpellációt, több tanácstag szükség szerint nem is. egyszer. Az interpellálok fontos közösségi ügyekben emeltek szót, általában olyan dolgokban, amelyekben való­ban intézkedni kellett. Az interpellációk átgondoltak. Ma már a te­rületi tanácsok tagjainak városi vagy járási csoportjaik vannak, e keretek között gyákrari találkoznak egymással a köz emberei. Egy­részt megvitatják' a tapasztalataikat, másrészt a területükön jelent­kező gondok megoldásán közösen törik a fejüket. Ez a kooperáció sokszor megadja a megoldás lehetőségeit is. Egyeztetik az érdekeket és az ilyen alapos áttekintés nyomán születnek meg a jogos és reális észrevételek, interpellációk. A tanácsok minderre már számítanak és tudják, hogy a válaszokat nem lehet frázisokból összetákolni, csele­kedni kell. Sok helyen gyakorlat már, hogy a tanácsi fejlesztési alap­ból tartalékokat hagynak olyan esetekre, amikor a tanácstag meg­valósítható, jogos kívánságokkal lép fel az általa képviselt lakosság észrevételét közvetítve. • Kár lenne tagadni, nem mentes a konfliktustól a tanácstag mun­kája. Végeredményben ő az első frontvonalban áll és a legközvetle­nebbül záporoznak rá a szűkebb környezet kívánságai, óhajai, ame­lyek nem mindig egyeznek általánosabb és igazságosabb érdekekkel. Mit lehet ilyenkor tenni? A magatartásnak sokféle lehetősége van, tapasztalattól, öntudattól, jellemtől függően. Az a tanácstag tud tisz­ta maradni, aki bátran vállalkozik az érdekek egyeztetésére és van annyira gerinces, hogy következetesen a nagyobb közösség pártjára áll. , jti..: . ■ s J a* * ’ ­Magyar áruk külföldön Az erdőkben tilos tüzet gyújtani A MÉM felhívása A hosszantartó, csapadékmen­tes időjárás miatt az erdőkben fokozódott a tűzveszély. Az el­száradt növényzet és a lehullott lombozat a legkisebb szikrától is lángot kap és erdőtüzet okoz. Az utóbbi napokban máris jelentős károkat okoztak a tüzek, ezért a MÉM elrendelte: az erdőkben — átmeneti jelleggel — még a kije­lölt helyeken sem szabad tüzet gyújtani. Felhívják a lakosság figyelmét arra is, hogy az erdők közelében se gyújtsanak tüzet, égő cigarettát, vagy gyufát ne dobjanak el, mert az avartűz is átterjed az erdőre. Gazt, gyomot, hulladékot égetni az erdők mel­lett — 100 méteren belül — ti­los. A MÉM felhívja az erdők tu­lajdonosait, illetőleg kezelőit, hogy a tilalomra figyelmeztessék a lakosságot, az erdők bejárati útjain, a kiépített tűzrakóhelye- ken tilalmi táblákat helyezze­nek el. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat ebben az évben 25 nemzetközi vásáron, kiállításon mutatja be exportcikkeit.'* Már az év első hónapjaiban is több árubemutatón vettek részt, me­lyek jelentős üzleti eredmények­kel zárultak. A párizsi bútorki­állításon — ahol az ÁRTEX először mutatott be közületi bú­torokat — több mint egymillió frank értékű üzletet kötöttek szállodai, üdülői és éttermi komplett berendezések szállítá­sára. A Las Palmas-i magyar heteken sportcikkeket, szőnyege­ket, textíliát, porcelánt és „ezer apró cikket” állítottak ki. Azóta sorra érkeznek a megrendelések a Kanári-szigetek áruházaitól, elsősorban ecset- és kefeárura, ajándéktárgyakra. Az év legjelentősebb kiállítá­sa az ÁRTEX számára a máju­si1 moszkvai bútorbemutató lesz, hiszen legnagyobb bútorvásárlónk a Szovjetunió. A kiállítás jó al­kalom arra is, hogy tovább fo­kozzák a magyar bútorok ex­portját. Az ÁRTEX az idén részt vesz egyebek között a lipcsei tavaszi vásáron, s a szabadkai és a hannoveri vásáron — ez utób­bin hosszú évek óta először — a frankfurti, zágrábi és santia­gói nemzetközi vásárokon és a bejrúti önálló magyar kiállítá­son, Varsóban és Bukarestben pedig ARTEX-árubemutatót ren­deznek. MI LESZEK, HA NAGY LESZEK? Solti nyolcadikosok Korszerű, szemet-lelket gyö­nyörködtető épületben, ápolt termekben tanulnak a solti „központi” iskola diákjai. Jó az összhang a tantestületben, a tár­gyak túlnyomó többségét szak­tanárok tanítják. (A gyermek- gondozási szabadságon levő asz- szonyok helyettesítése okoz némi gondot.) A gyerekek többsége is szorgalmas, tehetséges. Arra kértem Madár István igazgatóhelyettest, hogy a vég­zős diákok pályaválasztásáról tájékoztasson, ötletszerűség vagy tudatosság a jellemző? Beszél - hetünk-e a társadalmi igények, lehetőségek és az egyéni — eset­leg vélt — érdekek összhangjá­ról? Mi a legerősebb; az iskola a család vagy a „külvilág” ha­tása? Az iskola valóban az élet­re nevelte a gyerekeket, saját képességeik, adottságaik reális fölmérésére?. Az igazgatóhelyet­tes azt javasolta, hogy beszél­jünk előbb az érdekelt diákok­kal. Az „a” osztályt a magyar szaktanteremben, a „b”-t az énekteremben találtuk meg. (Hadd térjek el egy pillanatra választott témámtól: a szemlél­tető eszközöket, a közleményeket tartalmazó táblákat, a festmé­nyeket, virágokat gondosságra és kifinomult stílusérzékre valló ízléssel helyezték el a falakon. Ez a környezet az esztétikai ne­velés egyik tényezője: felüdít, pihentet, az arányók tiszteletére tanít.) A legfontosabb adatok. A két osztály nagyjából azonos képes­ségű gyerekekből áll, az átlag mindkét tanulócsoportban 3,4. Ránézésre szinte lehetetlen meg­állapítani, hogy ki milyen kö­rülmények között él otthon, szü­lei a falu társadalmában „hol” foglalnak helyet. A fiúk többsége szakmunkás­bizonyítványt akar szerezni. Ketten gép-, ketten autószere­lőként képzelik el jövőjüket, öten választottak különböző építőipari szakmát. Hárman kö­zülük bizony nagyon gyengén végezték az elmúlt félévet, de a tanárok bizakodók: jó gya­korlati érzékkel rendelkeznek és megállják a helyüket. A forgá­csoló szakmák három gyerek érdeklődését keltették föl. ör­vendetes, hogy nyolcán helyben dolgoznak majd. Igaz, mezőgaz­dasági szakmunkás senki se akar lenni, pedig az itteni közös gaz- daságokbah jól keresnek az em­berek. Gimnáziumba ketten jelent­keztek, Kecskemétre, a Katona József Gimnáziumba. Mindket­ten kitűnően tanuló értelmiségi gyerekek. Szakközépiskolában hárman bővítik ismereteiket. A lányok egyharmada tulaj­donképpen még nem döntött. Tízen jelentkeztek ugyan gim­náziumba, majd később meglát­ják. És a többiek? öten otthon maradnak, esetleg elhelyezked­nek valamelyik helyi üzemben betanított munkásként, a varro­dában. Néhányon közgazdasági, vagy egészségügyi szakközépis­kolában folytatják. Beszélhettem leendő varrónőkkel, esztergályo- sőkkal, fonónőkkel... Az érdek­lődési kör tehát a lányoknál is eléggé változatos, ami a hatá­sok sokféleségét mutatja. Iványi Béla tanár, pályavá­lasztási felelős azt tartja a leg­nagyobb eredménynek, hogy — talán egy-két esetet kivéve — a szülők nem erőszakolták dönté­süket a gyerekekre. Én is vé­gigkérdeztem a diákokat: fogad- koztak, hogy egyikük sem megy „nemszeretem” pályára. Aziránt is tudakozódtam, hogy hányán követik édesapjuk vagy. édes­anyjuk foglalkozását. Meglepő­en kevesen, négyen. Az idősebb testvérek hatása is csekély. Csupán az egyik kislány hivat­kozott döntése indokaként nő­vérére: mindketten esztergályo­sok, illetve a „húg” csak az lesz. Az elhatározás — mi leszek, ha nagy leszek — többnyire hosz- szas folyamat és különféle ha­tások eredménye. A pályairá­nyítás tehát nem lehet kam­pányfeladat, mint ahogyan Sol­ton nem is az. Iványi tanár is azt hangoztatja, hogy szinte már az ötödik-hatodik osztály­ban fontos teendő. Az igazgatóhelyettes úgy véli, hogy diákjainak többsége helye­sen választott — noha képes­ségvizsgálatokra nerr) került sor — csak azt sajnálják, hogy két- három különösen jó képességű diák — legalábbis egyelőre — feladta a magasabb iskoláztatás lehetőségét. A pedagógusok a szülők befolyásával kicsit anya­gias szemléletével magyarázzák ezeknek a gyerekek döntését. (Kérdeztem az egyiket, jól ke­reső „maszek” fiát; mit gon­dolsz, autószerelőként három év múlva mire viheted? így vála­szolt: „Valószínűleg többet ke­resek majd mint havi három­ezer!” Madár István szerint ki­tűnő mérnök lehetne belőle. Az osztály egyik legjobb lányta­nulója pedig kereskedelmi eladó lesz. A tágas lépcsőházban, távo­zóban arra gondolok, milyen jó lenne találkozni ezekkel a nyílt­tekintetű fiúkkal, lányokkal tíz­húsz év múltán. Kívánom ne­kik, hogy találják meg számítá­saikat választott hivatásukban és módjuk legyen képességeik," tudásuk maradéktalan kifejté­sére. És még egy dolog: hem tekinthetjük elvesztegetett idő­nek, amit a diákok tanulmányi kirándulásokon, vagy tájékozta­tó előadások hallgatásával töl­tenek. Egy-egy jó tanács haszna egy életen keresztül gyümölcsöz­het. Heltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom