Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

« oldal 1972. augusztus 27, vasárnap A távközlés korszerűsítéséért Bizalom és fejlődés Erik a gyümölcs Piroslik a téli alma, érik a szőlő. Augusztus vége van, de már az ősz köze­ledtét jelzik a kertészetek. A Kecskemét Szikrai' Álla- ( mi Gazdaságban is sok a munka ilyenkor. A mező- gazdasági nagyüzemben 1500 hektáron termelnek szőlőt, gyümölcsöt és pa­radicsomot. Nagy József, igazgatóhe­lyettes : — Nálunk már megkez­dődött az őszi szezon. Száz­húsz hektáron termeljük a paradicsomot. 60 hektárról részben géppel és ugyan­ekkora területről teljesen géppel szedjük a termést. Amerikai paradicsomkom­bájnnal dolgozunk. A kecs­keméti kertészeti napok al­kalmából nálunk lesz be­mutató a paradicsom gépi szedéséből. A t ártnál jobb termést hozott az őszibarack, amely­nek szedése lassan befeje­ződik. Százhúsz vagonnal szüretelnek az ízletes gyü­mölcsből. Ebből mintegy 80 vagon megy exportra. — Az egyik legnagyobb munkánk — tájékoztat az igazgatóhelyettes — az al­maszedés. Az idén jó ter­mésre számítunk, hektá­ronként mintegy 170 má­zsára. Hatszázötven vagon termék leszedése bizony sok gondot okoz. — Ugyancsak jó. közepes termésre számítunk szőlő­ből. Megkezdtük az Irsai Olivér nevű kettős hasz­nosítású fajta szüretelését. Ha végzünk, néhány hetes szünet következik és meg­kezdődik a nagyszüret. Ez az igazi munka a Szik­rai Állami Gazdaságban. Közismert, hogy a gazda­ság borai nemcsak itthon, hanem külföldön is egyre nagyobb hírnévnek örven­denek. Jelenleg a borvilág­versenyen két fajtával vesz részt. Arra a kérdésre, hogy miképp igyekeznek korsze­rűsíteni a sok kézi munkát igénylő szőlő- és gyümölcs­szüretben a rakodást, szál­lítást, a következő választ kapom. —> Valóban a legnagyobb gondunk a munkaerő. Al­maszedéskor 300—400 em­berre van szükségünk, szü­ret idején pedig 350 diák dolgozik szeptember köze­pétől hat héten át. Könnyí­teni tudunk a szállításon és a rakodáson. Ennek ér­dekében az idén a meglevő három targonca mellé még kettőt vettünk és 10 emelő­villás berendezést szerez­tünk be. A szőlöszedésnél műanyagládák könnyítik majd a munkát. Négyezer­ötszázat szereztünk be. Ez­zel a szüretelendő terület 50 százalékán száműzzük a puttonyos szedést. A rakodás és a szállítás megkönnyítésére az ’dén 1 millió 600 ezer forint ér­tékű gépet, berendezést vá­sárolnak. Gondoskodni kell kor­szerű gyümölcsfajták után­pótlásáról is. A gazdaság 120 hektáros faiskolájában 1 millió szemzést végeztek el. Kellő mennyiségben van őszibarack-, kajszi- és meggy-, valamint alma­csemete. Most folyik az ősszel forgalomba kerülő szaporítóanyag minősítése. Sokféle munkával talál­kozni ilyenkor egy kertész­kedő »agyüzemben. Az ed­digi fáradozás, szorgalom gyümölcsei ezekben a na­pokban érnek be. K. S. Mindeijiapi bosszúsá­gunkká vált a telefon, illet­ve az a folyamat, amely a kagyló leemelésétől a be­szélgetés végéig tart. Mert általában — sajnos elég gyakran — a következő történik: A készülékről le­vesszük a kagylót, s a bú­gó hang helyett apró, halk recsegéseket hallani. Sze­rencsés esetben \néhány perc múlva „bejön” a vo­nal, de tárcsázás után is­mét csak a búgó hang jelentkezik. Később fület bántó kattogások, sípoló hangok teszik lehetetlen­né a beszélgetést. De nem ritka a köznyelv szerint körkapcsolás néven emle­getett hármas-négyes „pár­beszéd” sem, amikor egy vonalon többen kiabálnak — és semmit sem hallani. Aztán kezdődik minden elölről... A kecskeméti telefon­szolgáltatással kapcsolat­ban megkértük Kopasz Flóriánt, a Szegedi Posta- igazgatóság helyettes igaz­gatóját, hogy a jelenlegi Csökkent Bács-Kiskun megyében a burgonyafo­gyasztás. A MEZÖTERMÉK Vállalat négy évvel ezelőtt még 3 ezer vagon burgo­nyát vásárolt fel értékesí­problémák megoldásáról, a postaigazgatóság terveiről, a telefonközpont bővítésé­ről, korszerűsítéséről tájé­koztassa lapunkat. ^ — Kecskeméten egy év­vel ezelőtt bővítették a te­lefonközpontot. A megye- székhelyen nem sokkal előbb vezették be azt a rendszert, amely szerint a hívószám elé 1-est kell tárcsázni. Ennek ellenére nem tapasztaltunk javulást. Mi ennek az oka — kér­deztük Kopasz Flóriánt.-y A korábbi 400 állo­más bekapcsolása jatán ta­valy 1100 állomással bőví­tettük a kecskeméti tele­fonközpontot — mondta az igazgatóhelyettes. — Ennek jelentős részét már be­kapcsoltuk a hálózatba, de a többivel nagyon óvato­san kell gazdálkodnunk, ugyanis a jelenlegi kapa­citás miatt a IV. ötéves tervidőszak végéig nem bő­víthetjük a telefonközpon­tot. — Valóban, sokan azt hitték, hogy a négy hívó­tésre és tárolásra. Az idén ez a mennyiség mindössze 1500 vagon, ame'ynek felét télire raktározzák. Tavaly például a téli 750 vagon­ból 79 vagonnal megma­radt­számjegy elé tárcsázott 1-es, illetve ennek a rend­szernek a bevezetése oldja meg majd a jobb, gyorsabb telefonszolgáltatást. Ez té­vedés, a postaigazgatóság ilyet sohasem állított. Az 1-es szám ugyanis a távlati tervünk megvalósításának egyik része, s ezt a koráb­bi bővítéssel együtt elvé­geztük. Az 1-es tulajdon­képpen csak egy irány­szám, amely a távhívás — tehát más városokba, me­gyékbe való közvetlen te­lefonkapcsolás — megva­lósításához szükséges. Erre azonban csak a következő ötéves tervidőszak elején kerül sor. — A tervek szerint mi­kor bővítik, korszerűsítik a kecskeméti telefonközpon­tot? — Erre 1975-ig sajnos, nem lehet számítani. Nem tudjuk elhelyezni az auto­mata gépeket. De ha lenne is helyünk, statikai szem­pontok miatt nem enged­hető meg — súlyos auto­maták, gépek stb. — a to­vábbi bővítés. Üj épület szükséges. Az új 1-es szá­mú postát az V. ötéves tervidőszak alatt építjük fel. — Milyen elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban? — Részletes, konkrét tervünk még nincs. Dr. Csanádi György, közleke­dési és postaügyi minisz­ter, Fodor István, a Szege­di Postaigazgatóság igaz­gatója, a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács vezetői az év elején meg­tárgyalták a külterületi postaszolgálat fejlesztésé­hez, a szállítóeszköz-kapa­citás bővítését, a televízió vásárlás lehetőségének ja­vítását Kalocsán, illetve a járásban, valamint a kecs­keméti telefonszolgálat bő­vítését és a megyeszékhely 1-es számú postahivatalá­nak korszerűsítését. — Mint az a fentiekből is kiderül, a megállapodás harmadik és negyedik sza­kasza szorosan összefügg egymással. Ennek alapján a Szegedi Postaigazgatóság megbízta a Postai Terve­ző Intézetet, hogy készít­sen tanulmánytervet az új posta felépítésére. A tervet az intézet 1973. II. negyed­évéig több változatban ké­szíti el. — Hol lesz majd az új postahivatal épülete? — A Kecskeméti Városi Tanáccsal felvettük a kap­csolatot, de ebben a kér­désben végleges megálla­podás még nem született. Áz egyik elképzelés sze­rint a jelenlegi posta mö­götti területet szanálják, s az _ ottani házak helyén építtetjük fel az új hiva­talt. A IV, ötéves terv végéig erre a célra rendel­kezésünkre álló 4,1 millió forintból a tanulmányter­vet, a beruházási progra­mot és a kiviteli tervet ké­szíttetjük el. — Hogyan működik majd az új telefonközpont? — Lényeges változás: az eddigi forgó helyett úgy­nevezett crossbar rendszer­rel működik majd az új főközpont. Ez sokkal gyor­sabb és hibamentesebb lesz. Megvalósul a régi álom: felvesszük a telefon- kagylót, s azonnal kanunk vonalat. A tervek szerint a jelenlegi háromezerrel szemben az új crossbar rendszerű telefonközpont­nak 6—7 ezer állomása lesi Kecskemét^. — fejezte b° nyilatkozatát Kopasz Fló­ián elvtárs. Tárnái László Manapság, amikor annyit beszélünk az intenzív gaz­dálkodásról, a belső tarta­lékok feltárásáról, nem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdaság egyik nagy fejlesztési lehetősége a szakszövetkezeti gazdák tu­lajdonában levő földek jobb kihasználása. Való igaz, nem egy körzetben ők adják az áruk zömét, de különösebb megerőltetés nélkül tudnának még töb­Mint ismeretes, a szak­szövetkezeti földek jó része tagjaik tulajdonában van. Gazdálkodásuk jóformán egyhelyben topog. A jogo­san feltett „miért ?”-re so­kan sok féle választ adtak már, de általában meg­egyeznek abban, hogy: azért, mert a gazdák több­sége idős ember, aki ra­gaszkodik az ősi j ’ssához, ott, és. úgy akar termelni most is, ahogy apái, nagy­apái. Idegenkednek az új módszerek átvételétől, és többet adnak a szomszéd tapasztalatára, tanácsára, mint az egyetemet végzett szakemberek véleményére. Vagy nézzük meg az ál­lattenyésztést! A megyé­ben az állománynak több mint a fele van a háztáji és a kisegítő gazdaságok­ban. A sertéseknek pedig ennél is nagyobb része ke­rül ki innen. Az értékesí­tést a szakszövetkezet vég­zi, megkötve a szerződése­ket az állatforgalmi és húsipari vállalattal. Leg­többször azonban csak úgy „saccra”, mert nagy erőfe­szítések árán sem tudnák pontos információkat sze­rezni a kínálat nagyságá­ról. Ebből adódik aztán az hogy sok az elégedetlen, az eladási problémák miatt háborgó szakszövetkezeti gazda. Az egyik közös gaz­daság például ezer felmé­rőlapot adott ki a tagjai­nak. Olyan kérdéseket tet­tek fel, amelyekkel a mű­trágya- és a gépigényt, va­Sok magas végzettséggel biró szakember tanulhatna a jó szövetkezeti gazdák­tól. Akiket meggyőzni csak fényekkel lehet. Jó néhá- nyan közülük nem tartják gazdaságtalannak a háztáji szarvasmarha-tartást. Kü­lönösen most, amikor nagy összegű állami támogatást is kapnak hozzá. Egyikük véleménye így hangzott: „Nagyapáink, apáink eze­ken a most meglevő köz­ségi legelőkön több ezer marhát tartottak. Jól meg­éltek belőle. Mi, amikor már tudjuk öntözni, mű­trágyával javítani, ötszáz A kedvezőtlen jelenséget rossz szemléletükre fqgni csupán — nem lehet. Ismét idéznék egy gazdát: „Har­minc évvel ezelőtt lovas kocsival hordtam el a fö­lösleges homokot arról a földről, ahová szőlőt tele­pítettünk. Az idén szóltak a közösben, fogjunk össze páran és ültessünk a köz­séghez közel 6 holdat. Jó, mondtuk, megnézzük. A szemle megvolt. Hát én oda bizony nem telepítek! A dózer már befejezte a munkát, a homok meg olyan maradt, mint a hul­lámvasút, hepe-hupás. Kérdem, miért nem csi­nálták meg rendesen? Azt bet termelni. Lehetne több gabonánk, szarvasmarhánk, sertésünk, borunk és gyü­mölcsünk. Lehetne keve­sebb a parlagon hagyott szőlő, nem kellene műtrá­gyát, magot a nadrágszíj- nyi földre kézzel kiszóró embereket látni. Lehetne, ha a termelés korszerűbbé, szervezetebbé tétele nem bukna meg a tagság tar­tózkodásán, bizalmatlansá­gán. Nem lehet tagadni a gyak­ran megnyilvánuló a „csak az enyém legyen elvetve, betakarítva, a többi nem érdekel” szemléletet sem. Jóllehet van kombájnja a közös gazdaságnak, amit az alapszabály értelmében kölcsönöz tagjainak, az aratás mégis kétszer any- nyi ideig tart a szakszövet­kezeti gazdák területein, mint másutt. Mert a telje­síthető 15 hold helyett — a Jiisparcellák miatt — csak b—7 holdon tudják levágni a gabonát naponta. Gyakran elrontják és na­pokig áll a gép a javító- műhelyben. \ lamínt a sertéskínálat nagyságát akarták megál­lapítani, telját tulajdon­képpen segíteni a gazdál­kodást. Mindössze harmad­részére kaptak választ, és ennek fele később pontat­lannak bizonyult. Mindez, bár tény és na­ponta megismétlődő jelen­ség, az igazságnak csupán egyik fele. Sajnos, nem mondhatjuk el, hogy min­dent megtettünk a gazdák bizalmatlanságának felol­dásiért, a termesztési kedv fokozásáért, az új iránti érdeklődés felkeltéséért. Még mindig megoldatlan például a kisgépellátás. Mert valóban él eg;y régi, minden változtatást elvető réteg. Ugyanakkor akadnak már elég sokan, akik az eddigieknél többet szeret­nének termelni. tehenet sem tudunk elő­adni.” Aztán ott vannak a sző­lők. A tagsági ültetvények felújítása, rekonstrukciója szükséges, kell a népgazda­ságnak. Telepítenek is, többnyire a saját fejük szerint, a régi, keskeny- soros, hagyományos műve­lési rendszerben. Holott ebből megint nem szárma­zik semmi jó. Elvétve sike­rült ugyan magasművelésű, géppel megmunkálható ül­tetvényeket kialakíttatni a gazdákkal. Ez sajnos, még ritkaság. válaszolta az egyetemet végzett agronómusunk: már így is nagyon sokba került. Kérdem én; az nem kerül majd sokba, amikor a mélyedésben megáll a víz, a szőlőn, a dombon meg befújja a homok és nem terem rendszeresen?” Ez a példa is bizonyítja, mennyire kell vigyázni ve­zető mezőgazdasági szak­embereinknek ezen a terü­leten. Nemtörődömségükkel rengeteg kárt okozhatnak. Azok kedvét, akik változ­tatni akarnak, elveszik, a ma már elavulthoz esetleg oktalanul ragaszkodók meggyőződését megerősítik. Dénes Éva Burkolatcsere az uszodán Miközben a kecskeméti fedett uszoda vizében már az egymilliomodik vendégen túli látogatók mártóznak, az épUlet födémrésze munkahellyé változott. A reno­válás során helyreállítják azt a kárt, amit egy tavaszi nagy vihar okozott. A födém új szigetelő réteget és műanyag burkolatot kap, hogy az Európa hírű fedett uszoda külsőségeiben is méltóan fogadhassa a verseny­zőket és törzsvendégeit. (Pásztor Zoltán felvétele) Kevesebb burgonya fogy Ragaszkodás a régihez Jó példa kell „Saccolni nem lehet” Érdemes tanulni

Next

/
Oldalképek
Tartalom