Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
1STS. augusztus 71, vasárnap a. oldal Meddig védtelen még? Olvashattuk hogy 9 ország — köztük hazánk — részvételével a közelmúltban, Lisszabonban nemzetközi megállapodás született arról, hogy bizonyos nemzetközi hírnevű termékek eredete is védelemben részesül. Így például konyaknak ezentúl csakis a francia eredetű borpárlatokat szabad nevezni, s Medoc is csak francia eredetű bor lehet. Hasonlóképpen liptói túró csak az, amelyik Liptóból való, és most már mindenfajta | tokajit csak Magyarország és Csehszlovákia hozhat forgalomba. Egri, vagy „Er- laüer” bornak is csak az Eger környékén termettet szabad nevezni. Az említett magyar termékekre, a nemzetközi megállapodás értelmében. nemzetközi oltalmat kért az Országos Találmányi Hivatal. Sajnos, még nem sok magyar termék élvez ilyen kiterjedt védettséget. Mindössze tizenkilenc a megállapodást aláíró 9 ország 500 — nemzetközi, oltalom alatt levő — termekéből. A kiterjesztett védettséget tudniillik kérni kell, s bár az Országos Találmányi Hivatal erre idejében felhívta a vállalatokat, idáig még nem sok igény érkezett, örömmel értesültünk arról, hogy a 13 borfajta, 2 paprikafajta,, a cseresznye, és a szilvapálinka, no meg a herendi porcelán mellett a barack- pálinka is nemzetközi oltalom alatt áll már. Mert kérték, s meg is kapták a védettséget. A nemzetközi oltalom gazdasági — piaci előnyeinek közvetett érzékeltetésére hadd emlékeztessünk arra az 1969-ben lezailott perre, amelyet a Mnnimoex a milánói törvényszék előtt nyert meg az Angelo Gabbiani cég e’kn a kecskeméti barack- pálinka védelmében. Az olasz cég ugyanis magyar gyártmány, Budapest Hungary megielöléssel hamisított barackpálinkát hozott forgalomba. Ugyancsak az időben nyertünk meg> ilyen pert Ausztriában, ahol az egri bikavért ..másolták le”. A lisszaboni megállapodással megszületett a kiterjesztett nemzetközi oltalom. Ennek megszerzéséért azonban egyelőre még nem törik magukat a vállalatok. Hogy megyénk részéről is érdekeltek lennénk még, hadd említsük meg: a világhírű halasi csipkék és a kalocsai hímzések sem állnak még nemzetközi oltalom alatt. Pedig — például a halasi csipke nemzetközi műremek rangját olyan oklevél is tanúsítja, mint a Csipkeházban látható hatalmas diploma, a „Diplome de Grand Prix — Paris 1937”. A halasi csipke akkor, a párizsi kiállításon „győzte” le először a brüsz- szeli csipkét A meisseni porcelánnak védjegye van: két, keresztbe fektetett kard. A halasi csipkének is van védjegye: a három, „keresztbe fektetett” hal. Benne van ez a védjegy abban a csodálatos csipkeműben is, amelynek eredetijét a holland királynő megrendelésére készítették, s a másolat” ennek dokumentumaként van kiállítva a csipkemúzeumban. Évek során hányszor hirdette rádió, televízió, sajtó, hogy a külföldi magyar kiállítások egyik sztárja a halasi csipke volt! Ritkaságok sorában őrzik világszerte a gyűjtők a halasi csipkéről kibocsátott bélyegsorozatot. A halasi csipke hírét-ne- vét vitte világgá a sok-sok külföldi látogató, aki beírta nevét, lelkes dicséretét a Csipkeház vendégkönyvébe. S a kalocsai hímzés! Csak. a KASOTEX készítette blúzokon mennyi hímzés „megy ki” Spanyolországtól Japánig, Olaszországtól Svédországig, vagy j az USA-ig! Vajon nem j „hozná be” a nemzetközi! védettség költségeit — amely nem is olyan nagy —, ha ezeken a ruházatidivatcikkeken nemzetközi oltalom alatt álló díszítésként kapnák a megrendelők a hímzést? ' Nem beszélve az „önálló” kalocsai hímzésekről. De a gazdasági — piaci — szempontokon túl, azok fölött a halasi csipke, s a kalocsai hímzés egyedülálló művészi értéke is követeli, hogy e két műremek fajta eredete is minél előbb nemzetközi ol- .talom alá kerüljön. E „termékek” nemzetközi hírneve mellett — önbecsülésünk is ezt diktálja. Tóth István <4 fürdő termálmedencéje mellett, a zuhaZ U H vyozóban történt. Ketten álltak két vízcsap előtt. Mindketten langyos vizet akartak ereszteni, de sehogy sem sikerült nekik. Kísérletezés közben beszélgettek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a világ legkisebb rádiókészüléke. Mindössze 120 gramm. Töltőtollba építették be. Minden rádióállomás fogható vele... Hogy a fene egye meg, csak lángforró víz ömlik ebből a csapból! — Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csapot balra, a hideget meg jobbra fordítani. Maga csinálja fordítva Ami azt a töltőtollat illeti, nem olyan w'iy dolog. Ellenben a szívbillentyű kapocsrakó gép, a- inén! Veszélytelen lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a mennydörgős... Most az enyém lett égetően forró. Majdnem leforráztam magam. — Ez se fordulhat elő nepisokára! A fürdő vizét a jövőben gammasugarakkal telítik. Azt remekül lehet mr.jd szabályozni a gondolkodó géppel. Hű a mindern. ez a» víz a fagypont körül van! Most megpróbálom mind a kettőt balra fordítani... Mintha még hidegebb lenne. Abszurdum, hogy nem tudják ezt a csapot megjavítani! Hopp. azt Inszem, megtaláltam az orvosságát. Kifelé kell húzni. Maga is próbálja meg. Ami pedig a gyógyító népeket illeti, az a szívkapcsoló gép semmi ahhoz, amit Samov professzor végez. Ö már varrógéppel egyesíti a beleket. Na, ezt jól megcsináltam' A csap a kezemben maradt. Szólok a fürdőmesternekl Nem tudok elszakadni a betűktől 1944 háborús decembere... Szokatlanul csendes a kecskeméti Kossuth tér. Ritkán nyitják a közeli csemegeüzlet ajtaját. Pedig karácsony közeledik. Igaz, a boltban szegényes a választék. Az igények is ehhez igazodnak. Tíz deka „Hitler-szalonna” nagyobb örömet okoz, mint a békeidőben egy szál kolbász. Közel még a front. A városba visszaszálingózók bizonytalanul , várják a fejleményeket. Mit hoz a holnap ? Kevesen hiszik, hogy tudják. Közéjük tartozik a város főterén nagy hentesszatyrot cipelő férfi. Tudja a születő újat, vállalja és segíti. Újságot árul. A Kecskeméti Lapok friss példányait. Kelendő a portéka. Portéka? Ablak az újság a meglódult világra. Kételyeket oszlat, tettekre, munkára serkent. A vásárlók szerkesztő- urazzák vagy névről szólítják a jó negyvenes férfit: Ernő, Hajdú úr. Rikkancs, vagy újságíró?! Ez is, az is. 1944 decembe- i rében szinte egymaga al- J kot ja a népszerű kecskeméti újság szerkesztőségét, kiadóhivatalát. Időnként az elektromos energiát is pótolnia kell. Előfordul, hogy áramszünet idején maga tekeri a nyomógép vaskerekét. A kutyás Valentin Most nyugdíjas. Az Aranyhomok presszójában beszélgetünk. Előbb megtárgyaljuk a Szpasszkij— Fischer-összecsapás esélyeit. (Ernő bácsi ma is csapata rendelkezésére áll, ha szükség van rá. Régi szerelme a sakk.) — Hogyan lett újságíró? — Az érettségi után, 1921 végén jelentkeztem a Kecskeméti Lapoknál. A haladó szellemű Szántó Kálmán tanár egy hosszú asztalhoz ültetett. A meteorológiai jelentés sajtó alá rendezése volt az első feladatom. Később törvény- széki túdósításokkal bíztak meg. — Melyik bűntett keltette a legnagyobb visszhangot? — A kutyás Valentin. A zálogház, igazgatója maga kérte fel az elegáns Valentint, a profibetörőt, hogy szíveskedjék kirabolni a kecskeméti intézetet. A rendelés elfogadtatott és a haverok segítségével tel- jesíttetett. A rendőrség gyorsan elfogta a tetteseket. Megkerültek az ellopott értékek is. A zálogleveleket azonban a rablók megsemmisítették. Végül is a múzeumban állították ki a visszaszerzett holmikat. Volt olyan műtárgy, amelynek tulajdonjogát húszán is igyekeztek bizonyítani. — Meddig dolgozott a legrégibb kecskeméti újságnál? — A harmincas évek közepéig. A gazdasági válság, meg a jobboldali Kecskeméti Közlöny nehéz hely-* zetbe hozta a „Lapokat” és kénytelenek voltunk áttérni a heti megjelenésre. Én a Hungária Nyomdában helyezkedtem eL Kétkeziek gondjairól — Miként alakult további sorsa? — A Független Kisgazdapárt új napilapot indított Kecskeméten és engem kértek- fel szerkesztésére. Így fogalmaztuk meg céljainkat: „Szándéka, célja a javítás és építés”. Átlapoztam a Kecskeméti Ellenőr évfolyamait. Már az első héten hosszú cikksorozatot indítottak munkáslakások építése érdekében, figyelmeztettek a nyilasok szervezkedésére. — Sűrűn megfordultam a kétkeziek között, ismertem gondjaikat. A cikkek élénk visszhangot váltottak ki. A kisemberek többsége tetszéssel fogadta a bíráló, leleplező szavakat. Ellátogattam az emberpiacra. „Nagyon mustrálnak bennünket a gazdák, kemény kezet akarnak, vékony pénzért” idéztem az egyik szegény ember szavait, talán 1938 Vízkeresztjét követő napon. Megírtam, hogy tíztagú családot akarnak kilakoltatni (1937. november 26.) és. hogy a város Csáki szalmájának tekinti birtokait. Foglalkoztam a gyümölcs- export gondjaival, a mat- kói tanítónő kálváriájával, a földbe vájt kunyhóban meghúzódó 15 tagú család sorsával. A lapot betiltom Dr. Kiss Endre, az akkori főispán, a Beretvás sörözőben olvasta a lapokat. Ismerősei már előre figyelték, hogy milyen arcot vág, amikor az Ellenőrt kézbe veszi... Megpróbálták elhallgattatni. Már 1939 augusztusában betiltották három napra az újságot, mert megkritizáltuk a főispánt. Állítólag az államrendet veszélyeztettük. Ez nem felel meg a valóságnak, de annyi bizonyos, hogy jó odamondogattunk a város urainak. Amikor már kibírhatatlanul kényelmetlenné váltam, behívtak katonának. Egy darabig a laktanyából szerkesztettem a lapot. A legtöbb magyar újság hozsannázót! a németek hadisikerei láttán, mi vastag szalagcímben hirdettük: „Óriási ellentétek a különböző hadijelentésekben”. Közöltük dr. Révész László cikkét, aki megírta, hogy a lengyelek nem adtak ofcot a támadásra, Hitler „érvei” hamisak. A Sztójay-kormány hivatalba lépése után azonnal betiltotta lapunkat. Engem az a veszély fenyegetett, hogy letartóztatnak. Mégis részt vettem azon m összejövetelen, ahol — a szovjet csapatok közeledtekor — a város békés átadását szorgalmaztuk, Lapot szerkesztettünk — Mit csinált a felszabadulás után? — Négy kilométerre, egy szőlőben vészeltem át a kiürítés napjait. Minden nap bejöttem. Ma sem felejtem a kihalt város szörnyű látványát. A Kecskeméti Híreket Tóth Lászlóval közösen szerkesztettük, december elején. Csak néhány szám jelent meg. Később a Kecskeméti Lapokat szerkesztettem, majd a Szociáldemokrata Párt lapját, mivel magam is ehhez a párthoz tartoztam. A városháza folyosóin sétálgatva „alakítottuk meg” a helyi pártszervezeteket. Básti Ágoston szervezte a kommunista pártot, Kovács Jenő cipész a szociáldemokratát. A két munkáspárt közös értekezletén én7 ajánlottam Molnár Eriknek, hogy Imre Gábort kérjék fel a rendőrkapitányi tisztségre. Megbíztak a kulturális ügyek intézésével is. Egyetlen ablak sem volt a városházán. Szerveztünk egy magyar—orosz baráti estet a színházban. Fellépett ezen Beregi Oszkár és Pataki Kálmán is. Kétszer nyugdíjban A két munkáspárt egyesülése után tagrevíziót tartottak. A bizottságban levő emberek nem ismerték az itteni viszonyokat, máshonnan kerültek ide. Kizártak. Máig sem tudom, miért. Tele voltam munkakedvvel. Azóta egy sort sem írtam. Visszamentem a nyomdába. Örömmel vettem részt az államosítás utáni fejlesztésben. Hatvanéves koromban nyugdíjaztak. Váratlanul ért. Az új igazgató, Ablaka István, hamarosan visszahívott. Még tíz évet ráhúztam. Pontosan 70 éves koromban mondtam búcsút végleg a nyomdának. — Végleg? Gyakran találkozók mostanában is Ernő bácsival a nyomda új telepén. — Nem tudok én már elszakadni a betűktől, bejárok 500 forintos alapon. Jó nézni a gyarapodást. Búcsúzóul jó egészséget kívánok és megkérem, hogy sorolja fel, milyen kitüntetéseket kanott. — Soha, semmilyet. Heltai Nándor Nehru-díjas: Sáfrán Éva A Nemzetközi Gyermekrajz Kiállításon, Indiában, (Delhiben) minden évben szép sikerrel szerepelnek a keceli batik szakkör tagjai. Az idén Sáfrán Éva, — B. Boros Ilona tanítványa — Nchm-díjat nyert bafik munkájával. A gyerekek jó felkészültségét bizonyltja. hqgy Pécsett az országos természetvédelmi gyermekrajz kiállításon az 5. osztályos kategóriában Gartner Mária második, a hetedik osztáli/os kategóriában lajkó Zsuzsanna e\ső díjat kapott. Ezen a kiállításon még lcét megyénkben nyerne1- munkáiét díjazták: Szrl-i Katalin és Bodor Éva korosztályának kategóriájában harmadik dijait kanott^ ANY ;— Mondja, kérem, nem lehetne ezt a két csapot langyosra beállítani? — Sajnos nem. Már többször is meg akarták csinálni, de az a sróf, ami a javításhoz kellene, nem kapható. Tessék talán odamenni az utolsó két csaphoz. Azok adnak langyos vizet. — De hiszen azok előtt tízen is várakoznak7 — Nem tart az sokáig. És ezenkívül ott a bejáratnál is vannak zuhanyozók. — Onnan jöttünk. Ott is rosszak a csapok. Mégis a két utolsónál kell sorba állnunk. Na, menjünk... Persze a jövőben nem kell majd odamenni. Mozgó gumiszőnyegek viszik a fürdővendégeket mindenhová. A csaphoz, a medencébe, a dögönyözöhöz. Természetesen nem gyúró fogja az embert masszírozni, hanem gép. A vendég gombnyomásra beállíthatja majd, hogy milyen erővel dolgozzon a gépmasszőr. A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég kioktatta: — Hiába csodálkozik, bizony így lesz. A fürdőmestert és a kabinost is gép fogja helyettesíteni. A fürdőalkalmazott vállat vont, és a két férfi az utolsó előtti csaphoz cuppogott. Beálltak a sorba, várták és amikor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezdtek beszélni, hogy meghódítottuk a Holdat, sőt most már a Venus napos oldaláról is közvetlenül kapunk híreket. A másik is fellelkesedett: — Csodálatos ez a mai technika! Na, mi történt? Ott sem folyik a víz?l---------- " - - ' Palásti László
