Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-02 / 232. szám

I9TI. október 2. wombat S. oldal A tervszakasz csatornázási programja Tisztítótelepek, szennyvízgyűjtők épülnek Közvetlen demokrácia D/DK kulturális hét a rádióban Október 5-tól a Magyar Rádió ismét megrendezi az NDK kultúra hetét. Ezek­ben a napokban számos irodalmi válogatás, hang­játék, szórakoztató össze­állítás, kvíz-műsor szere­pel a Kossuth-, és a Pető­­fi-adó hullámhosszán. Az ünnepi hét műsorán Rejtvényúton barátainknál címmel félórás játék is szerepel, amelyet az NDK szerkesztői állítottak ösz­­sze. „Halló Berlin, halló Budapest” címmel pedig több mint egyórás szóra­koztatózenei program hangzik el. Az ünnepi év­forduló jegyében műsorra tűzi a Magyar Rádió An­na Seghers „Az igazi kék” című regényének rádióvál­tozatét. A lemezmúzeum soroza­ta ezúttal Hermann Aben­­droth koncertjével lepi meg a hallgatókat. Az URH-n 45 perces válogatásban is­mertetik a neves Eterna hanglemezgyár új Beetho­ven összkiadását. Szerepel az NDK kultúra hetén a magyar stúdiókban a ber­lini rádió énekkara is. Fel­csendülnek a nálunk is kedvelt német népdalok és táncok, továbbá ízelítőt kaphatunk a nagy hagyo­mányokkal rendelkező NDK-beli kamarazene­életből is. Megkezdődött az oktatás 74 egyetemen, tőiskolán Pénteken megkezdődött a tanítás a Kertészeti Egye­temen, ugyanezen a napon gyülekeztek tanévnyitóra az Állatorvostudományi Egyetem diákjai is. Ezzel befejeződött az az ese­ménysorozat. amelynek so­rán megnyitotta kapuját hazánk 74 felsőoktatási in­tézménye. Tizennyolc egyetemünk, ugyanennyi főiskolánk és 38 egyéb fel­sőoktatási intézményünk nappali, esti és levelező tagozatain együttvéve is­mét több mint 80 ezer diák fogott munkához kö­zel tízezer oktató irányítá­sával. Hírül adtuk már, hogy e hét elején a szennyvíz­­kezelés megyénkre vonat­kozó vízügyi, tanácsi, illet­ve közegészségügyi ható­sági feladatairól tanácsko­zott a Bács-Kiskun me­gyei Közegészségügyi Jár­ványügyi Bizottság. Az ülé­sen elhangzott referátumok közül érdemes kissé rész- j letesebb megismerkedni Endrődi Istvánnénak, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács ÉKV osztálya szak­mérnökének beszámolójá­val. A megye vízügyi és csatornázási helyzetéről szólva az előadó elmon­dotta, hogy a felszabadu­lás után megyénk e tekin­tetben súlyos örökséget vett át. s az ország legel­maradottabb vidékei közé tartozott. A tanácsok meg­alakulásuk óta a fejlesz­tés ügyét elsőrendű fel­adatnak tekintik. Jelenleg 73 településünk rendelkezik önálló víz­művel, s a lakosság több mint 40 százalékának van jó ivó­vize. Korántsem ennyire ked­vező a helyzet a szenny­vízelvezetést. a csatorná­zást illetően. A csatorna­­művek, szennyvíztisztítók beruházási költsége rend­kívül magas, ezért a me­gyeszékhelyen kívül csu­pán Kalocsának, Bajának és Kiskőrösnek van részle­ges csatornahálózata. Meg­felelő berendezésék hiá­nyában nem mindenütt ki­elégítő tehát a szennyvíz­­kezelés. és a tisztítási el­járások egy része sem ta­lálkozik az alapvető köz­egészségügyi előírásokkal. A tanácsok munkáját ne­hezítő tényezők ellenére is jelentős a fejlődés, az öt­éves terv megyei koncep­ciójának pedig egyik fő célkitűzése a hiányok fel­számolása. A tervek szerint Kecs­keméten sor kerül a na­pi 12 ezer köbméter ka­pacitású mechanikai tisz­títótelep üzembe helye­zésére, s bővítik a fő- és mellék­­gyűjtő csatornákat. Baján az előző tervszakaszban kiépült a városi szennyvíz­csatornamű. A továbbiak­ban mintegy 10 kilométer csatorna építése indokolt, az újabb lakó- és ipartele­pek szennyvizének elveze­tése érdekében. Kalocsán j tavaly kezdődött a csator­namű építése. A program keretében — 1972. évi ha­táridővel — napi 1500 köb­méter kapacitású tisztító­­telep és 3 kilométer csa­torna létesül. Ezzel párhu­zamosan Kiskunhalason valamivel nagyobb telepet és valamivel hosszabb fő­gyűjtő csatornahálózatot hoznak létre. Említsük még meg Kiskőröst, ahol a je­lenlegi tervszakaszban a csatornamű második üte­mének a kiépítését terve­zik, amelynek révén a há­lózatba az ipartelepek és az épülő lakások is bekap­csolhatók lesznek. A Tudományos Ismeret­­terjesztő Társulat Bács- Kiskun megyei Szervezete az idén is meghirdette Kecskeméten és a megye négy városában a népszerű idegen nyelvű tanfolyamo­kat. Szeptember 15-tel le­zárultak a jelentkezések és megalakultak a csoportok. Az elmúlt évhez viszo­nyítva tovább emelkedett a hallgatók száma és kor­szerűsödött az oktatás rendszere, népszerűbbek lettek az új oktatási mód­szerek. Az idén először a tanfo­lyamokon tudományosan kidolgozott egységes tan­­terv szerint folyik az ok­tatás. Bevezetik a lecke­könyvet: a tanár az év végén minősíti a hallgatót és munkája, teljesítménye Városiasodó nagyközsé­geink fejlődése, a nagy arányú lakásépítés a csa­tornaművek legalább alap­szintű kiépítését követeli. Elsősorban Kunszentmik­­lós, Bácsalmás, János­halma. Kiskunmajsa és Tiszakécskc igényei sür­getlek. Épp ezért 1975-ig a szük­séges munkáknak legalább az előkészítését meg kell kezdeni. Kisebb települé­seink átmenetileg közmű­pótló berendezésekkel igyekeznek a helyzeten se­gíteni. Mind a közegészségügy, mind a tanácsok számára nehéz feladatot jelent az egyre jobban elburjánzó engedély nélküli építkezé­sek korlátozása. Az enge­dély nélküli építkezők ugyanis gyakran a higié­nia elemi követelményeit sem tartják szem előtt. J. T. alapján javasolja a tanul­mányok folytatását vagy az évismétlést. A megyénkben működő 41 csoport kétharmadában audio-vizuális módszerek­kel sajátítják el és isme­rik meg az idegen nyelvet; hagyományosan olaszt és franciát tanítanak csak. Kecskeméten öt nyelvet (orosz, olasz, francia, an­gol, német) 26 csoportban, közel háromszáz hallgató­nak oktatnak, öt önálló üzemi csoport is indul. Baján, Kalocsán, Kiskun­félegyházán és Kiskunha­lason 11 csoportban, két­százan képezik magukat. A megyeszékhelyen 17, a vidéki városokban pedig 10 nyelvtanár végzi a TIT megbízásából a felnőttek idegen nyelvű oktatását. Cs. K. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN sokat változtak a szövet­kezetek gazdálkodását be­folyásoló külső feltételek. Korszerűbbé vált az irá­nyítás, szervezés, a szabá­lyozó rendszer. Javultak az önálló vállalati gazdálko­dás feltételei. Sokat fejlő­dött a szövetkezetek belső élete is. Mindez sürgette annak megállapítását, hogy miként érvényesül­nek általában a szövetke­zeti alapelvek. Tisztázni kellett az állami és a szövetkezeti tulajdon vi­szonyát, a szövetkezetek­nek a társadalomban és gazdasági életben betöltött szerepét, a szövetkezeti ön­­kormányzat és a demokrá­cia továbbfejlesztésének módszereit. Ezért került több évi előkészítő munka után az országgyűlés napi­rendjére az egységes szö­vetkezeti törvény terveze­te, amelyet megvitatás után elfogadtak. A törvény több mint két évtized tapasztalatait általánosítja és hosszabb távra meghatározza az elő­rehaladást. A szövetkezetek irányí­tásában a testületi és az egyszemélyi vezetés ötvö­ződik. A vezetők a tagság­tól nyerik megbízásukat, és egyúttal felelősek is csele­kedeteikért a tagságnak. A testületi vezetés mind a közgyűlés, mind a külön­böző bizottságok, a vezető szervek szintjén a közvet­len demokrácia elvén ala­pul. NINCS MÓD ARRA, hogy e cikk keretén belül részletesen foglalkozzunk az új törvénnyel. Ez alka­lommal talán időzzünk egy kicsit a szövetkezeti de­mokráciánál. Ez ugyanis a leggyakrabban vitatott té­ma a közös gazdaságok életében. Néha leegyszerű­sítik a demokráciát például az elnök modorára. Szóvá­­teszik, hogy nem elég vá­lasztékosán tárgyal a ta­gokkal vagy a vezetőség­gel. Természetesen az em­beri kapcsolatok fontosak, de a demokrácia ennél jó­val szélesebbkörfl. Az új törvény meghatá­rozza, hogy a szövetkezet legfőbb testületi szerve a közgyűlés. Ez dönt a leg­alapvetőbb kérdésekben. Csak a közgyűlés határoz­hatja meg az alapszabályt, választhatja meg, s mentheti fel a tisztségviselőket. El­fogadja a tervet, megha­tározza a legfontosabb tennivalókat, megvitatja a zárszámadást. A törvény kötelezővé te­szi néhány fontos bizott­ság létrehozását is. Ezek a közgyűlésnek tartoznak felelősséggel tevékenysé­gükért A jövőben sokkal fontosabb szerepet kapnak a felügyelő, ellenőrző, döntőbizottságok, vala­mint a nőbizottságok. Tag­jaikat a közgyűlés választ­ja, vagyis a közgyűlés bi­zottságai. A FELÜGYELŐ bizott­ságok tevékenységének fej­lesztése a szövetkezeti de­mokrácia fontos eleme. A vállalatszerű gazdálkodás erősítésével, a szövetkeze­ti önállóság növelésével párhuzamosan nő a szö­vetkezetek belső ellenőr­zésének szerepe. E téren még sok a tennivaló. Fontos közgyűlési bi­zottság a döntőbizottság is. A törvény a szövetkezet és a tagok között keletke­zett munkaügyi és kárté­rítési jellegű vitás kérdé­seket ennek hatáskörébe utalja Korábban már vol­tak különböző megoldások. A termelőszövetkezetekben például a vezetőség bi­zottsága döntött ilyen ügyekben. A módszer azon­ban nem vált be. mert a vitákat a vezetőségnek alá­rendelt bizottságra bízták. Ez nem felel meg a szö­vetkezeti demokrácia kö­vetelményeinek. Ezért mondja ki a törvény, hogy a döntőbizottság is a köz­gyűlés szerve legyen. A szövetkezetekben dol­gozó nők érdekképvisele­tét szolgálják a nőbizott­ságok. Tevékenységük szé­les körű, segítik az asszo­nyok. lányok fokozottabb megbecsülését. szociális helyzetük javítását, a má­sodik műszak megkönnyí­tését. BÍZUNK BENNE, hogy a szövetkezeti törvény szándéka érvényesül a gyakorlatban, a közgyűlés, a bizottságok munkája mentes lesz a formalitá­soktól. K. S. — Ötszázan tanulnak a TIT idegen nyelvű tanfolyamain Népszerű az audió-vízuális módszer Igények és realitások Ötéves kisfiam azt kér­te nemrégiben, vegyek szí­nes televíziót. És ekkor kellett először mosolyog­nom azon a rendíthetetlen hitén, hogy a „papa min­dent meg tud tenni”. — Kisfiam — feleltem — a színes televízió egye­lőre nem a mi zsebünk­höz való (nemrég költöt­tem el megtakarított pén­zem új bútorra). De lesz majd nekünk is ilyen ké­szülékünk. azt megígérem neked. Munkába menet aztán önkéntelenül eltűnődtem: némelykor a szovjet állam is ilyen helyzetbe kerül, mint most én. A társada­lom anyagi és szellemi igényei magasak, de kielé­gítésükre csak a megter­melt nemzeti jövedelem keretében nyílik reális le­hetőség. És először a leg­fontosabb szükségletekre kerül sor, azután a kevés­bé fontosakra, vannak az­tán olyan igények, ame­lyek kielégítését némely­kor a jövőre kell halasz­tani. A szovjetországban ré­gen felszámoltuk az ínsé­get, nincs olyan ember, akinek ne lenne biztosít­va a rmínkája és a létmi­nimuma. Érdekes kicsit visszaemlékezni a megtett útra. 1921 • Ha a huszas évek Oroszországéra, az úgyne­vezett helyreállítási idő­szakra gondolunk, a szin­te mitológiai hőst látjuk magunk előtt, akinek ezer sebtől borított, kimerült testét csak a forradalom és a szocializmus eszmé­nyei iránti odaadás élteti. És mire eltelt két évtized a békés munkában, impo­záns eredmények dicsérik a szovjet nép alkotó erő­feszítéseit. A munkások és alkalmazottak reáljövedel­me 1940-ben már 2,7-sze­­resen, a parasztoké 2,3-szo­­rosan múlta felül a forra­dalom előttit. A munka­­nélküliséget, ínséget, ag­rártúlnépesedést — a föl­desúri-kapitalista Oroszor­szág súlyos örökségét — felszámoltuk. Ám a lakás­építés még alig tudott lé­pést tartani a városi la­kosság gyors növekedésé­vel; az egy városi lakosra jutó hasznos lakóterület 6,5 négyzetméter volt. A 30-as évek végére a Szovjetunióban minde­nütt kibontakozott a kul­turális forradalom, a kis- és nagy nemzetiségek tö­megei egyaránt közelebb kerültek az emberi kultú­ra és tudomány kincsei­hez. A forradalom előtti kétharmados arányú írás­­tudatlanság helyébe a 87,4 százalékos írni-olvasni tu­dás lépett, és minden ezer ember közül 245 tanult. Az orvosi ellátás általánossá vált, már 1800 lakosra ju­tott egy-egy orvos. Az át­lagos élettartam 32-ről 47 évre emelkedett. 1941. Eljött a háború, amelynek fő terhét a szov­jet népek viselték. Húsz­millió ember pusztult el, 1710 város és falu vált a földdel egyenlővé. Utána három évre volt szükség, míg elértük a háború előt­ti színvonalat a termelés­ben. 1971. Már mögöttünk a nyolcadik ötéves terv. Ma a munkások reáljövedelme 3-szorosan, a parasztoké 5,2-szeresen múlja felül az 1940-es szintet. Az évente építeni kezdett lakások száma 2,3 millióhoz jár kö­zel (az Egyesült Államok­ban valamivel több más­fél milliónál), az egy vá­rosi lakosra jutó hasznos lakóterület 11 négyzetmé­ter. Ez sem annyi, ameny­­nyit szeretnénk, de az új lakóterület egyenlően, a tényleges igényeknek meg­felelően oszlik meg a la­kosság között, és évről évre milliók költöznek új, kényelmesebb lakásokba. Az írástudatlanság telje­sen megszűnt. Ezer ember közül 326 tanul, — az egész felnövő nemzedék. Egy orvosra 362 ember jut (Amerikában 1969-ben 521, az NSZK-ban 1968-ban 505. Angliában 1965-ben 658). az átlagos élettartam 70 év, a gyermekhalandó­ság erősen lecsökkent. A fentiekben átlagérté­kekről volt szó. Gyakran hallunk az „átlagos ame­rikai”, az „átlagos angol” jövedelméről is. A Szov­jetunióban azonban nem ismerik a végletes jöve­delmeket: nincsenek milli­omosok és nincsenek nyo­morgók. A családi költség­­vetések túlnyomó többsé­ge a statisztikai átlag kö­rül helyezkedik el. A szovjet emberek ed­dig elért életszínvonala korántsem végső határ, csupán a további felemel­kedés alapja. Ennek az út­ja elsősorban az ország további gyors ütemű gaz­dasági fejlesztésén, a ter­melés hatékonyságának nö­velésén át vezet. Reális módon értékeljük, amink van (és egyes vonatkozá­sokban azt is elismerjük, hogy ez viszonylag sze­rény), erőforrásainkat pe­dig igyekszünk ésszerűen felhasználni és megsokszo­rozni. Törekvéseink lénye­gét az út ötéves terv tar­talmazza. 1975. a kilencedik ötéves terv záróéve adja a legkö­zelebbi távlatot. Az ország nemzeti jövedelme 1970- hez képest 37—40 száza­lékkal növekszik és eléri a 365—373 milliárd rubelt, aminek háromnegyed ré­sze fogyasztási alapot ké­pez. (1970-hez viszonyítva 1.4-szeres növekedés). Ez lehetővé teszi az egy la­kosra jutó reáljövedelem egyharmaddal való emelé­sét. Ez még nem minden: az említett fogyasztási alap leszámítása után a nemze­ti jövedelemből fennmara­dó összeg 40 százalékát ugyancsak a lakosság szük­ségleteinek kielégítésére fordítjuk; ez az ún. ter­melési felhalmozás. Ezek­ből az eszközökből öt év alatt annyi lakás épül, amennyi egyenértékű 50— 60 egyenként milliós la­kosságú város keletkezésé­vel! Űj iskolák, intézetek, színházak, kórházak ezrei jelennek meg. Ezek a terveink, a lehetőségeink. És az igé­nyek? A viharos tudomá­nyos és műszaki haladás korszakában egyre újabb igények jelentkeznek majd. Nem vagyok biztos ben­ne. hogy hét-nyolc év múlva a fiam például nem kívánja-e, hogy elektromos autót vegyek. Algimantasz Lebedinszkasz a közgazdasági tudományok kandidátusa (APN — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom