Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-02 / 232. szám
' 1. oldal 1971. október 2, szombat Termelés és közérzet Takarékos bácskai községek r a Kiskőrösi Állami Gazdaságban A nyereség fogalmát — „■testközelből” — 1969 óta ismerik a Kiskőrösi Állami Gazdaságban. Azelőtt, ha csökkent is a veszteség, csak „eredményjavulásként” volt elkönyvelhető. Bizonyos, hogy a sokfelé szétszabdalt — az egész kiskőrösi járást behálózó — gyenge homokterületeken csak átlagon felüli erőfeszítéssel lehet eredményt produkálni — még manapság is. Mert ma már csaknem 1800 holdon terem a szőlő és 250 holdon a gyümölcsös ... Kevés kivételtől eltekintve nagyüzemi felületen. A kertészeti alapok megteremtésének útja különben sem volt sima ebben a gazdaságban. A tabdi területen a leggyengébb minőségű futóhomokba ültették el a szőlővesszőket, nagyobb részük az első pár évben kipusztult. Azóta, a talajjavításnak és a pótlásoknak köszönhetően, úgy ahogy ez az ültetvény is „beállt’. Gazdasági szinten a szőlőből az idén 32 mázsás átlagtermést várnak, s ezt a jelek szerint el is érik. Ily módon a szőlő- és gyümölcságazat —• a borászat és a hűtőház működésével is számolva — nyereséges. Az itteni haszon azonban a gazdaság egész rentabilitását döntően befolyásolja; eredményesség szempontjából a jó nyolcezer holdnyi homoki szántóföldi termesztés nem számottevő. Az idén itt már csak gabonát és kukoricát termesztettek — teljes gépesítéssel. Az állattartás — ma még — egészében ráfizetéses. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a tavalyi több mint négymilliós nyereség — számottevő. Úgyszintén az idei évre tervezett 3,5 millió is. harmadát naponta szállították ide a megye déli részéről. Tompa, Kelebia, Csikéria, illetve Hajós térségéből. Ezek száma a nyereséges években megcsappant, minthogy a környező községekből is elegendő jelentkezés van. Munkabér szempontjából a szakszövetkezeti közössel is versenyképesek, a szociális ellátottságot illetően pedig határozott előnyökkel rendelkeznek. A számszerűen is meghatározható adatok egyértelműen derűs összképre utalnak. Ám az emberi minőség felől vizsgálva a helyzetet, már előtűnnek az árnyékosabb foltok. Vegyük például a szakképzettséget! Viszonylag legjobb a helyzet a mintegy 50 főt számláló irányító szakemberek körében; közöttük csak kettő van, aki középfokú technikumi végzettséggel sem rendelkezik. De mi van „lentebb”? A traktorosok, gépszerelők képesítése megvan, de ez kézenfekvő; a gépnek sem a vezetését, sem a javítását nem lehet avatatlanra bízni. Gépi fejésre a tehenészeket betanították, az épülő iparszerű sertéstelep állatgondozóit már szintén kiképezték. Nyolcvanan végezték el a háromhónapos bentlakásos növényvédő tanfolyamot — a rendeleti előírás és a hatósági szigor nyomására. A furcsa az egészben az, hogy a legkevesebb szakmunkással — összesen tízzel! — az az ágazat rendelkezik. amely a gazdaság jövedelmezőségét megalapozza. A szőlő- és gyümölcstermesztés tehát. Bodrogi János szakszervezeti titkár szerint is minden munkacsapatban legalább két szakmunkásra volna szükség. Csakhogy még a betanítottsági szint eléréséhez is hathónapos tanfolyamot kellene elvégezniük felnőtt, kereső foglalkozást űző embereknek; tehát a tanulás idejére nyújtandó átlagkereset átmenetileg — és esetleg — próbára tenné a gazdaság pénzügyi kereteit. Azt véljük mégis, hogy ez a befektetés nagyon megérné. Nem szólva árról, hogy egyre kevésbé halogatható. A tanulásra, sőt az újításra való ösztönzés — ez utóbbival kapcsolatban is vannak tapasztalataim — nem a legerősebb oldala a gazdaság vezetőinek. Nem vitatom, hogy a közgazdasági egyensúly megteremtése teljes „erőbevetést” igényelt, de mostanra már elérkezett az ideje a jövővel való törődésnek is. S van még e helyzetnek egy nem elhanyagolható vonatkozása: a szakképzettség megszerzéséből döntően a női dolgozók szorulnak ki. Az ossz „fizikai állomány” 38 százaléka belőlük adódik, akikre a mindenki által lenézett „gyalogmunka” elvégzése hárul. Ilyen tényezők felől közelíthetünk a gazdaság dolgozóinak közérzetéhez. S mindezeken túl létezik-e a szakmák, a képzettségek, a munkakörök szerinti elkülönülés, a kasztokká rendeződés ? A kérdésfeltevés is — hogy úgy mondjuk — érzékenységet érintő. Főleg ebben a gazdaságban, ahol három éve még előfordult, hogy a szüretet záró közös vacsorán a vezetőgárda nem az „egyszerű” dolgozók között, hanem egy kisebb, különteremben foglalt helyet. Ennyire kirívó elkülönülés újabban már nincsen. De az is a dolog lényegéhez tartozik, hogy a dolgozók figyelmének középpontjában nem ez áll, hanem az elérhető legjobb kereset, továbbá a munkakörülmények és a szociális ellátottság színvonala. Ez utóbbiak szolgáltatják a legtöbb beszédtémát. Mert hiszen itt is meszsze vannak még a tökéletesség állapotától. A szétszórt területekre tehergépkocsikkal. vontatókkal történik a kiszállítás. Van ugyan három autóbusz, de ezek közül csak egy működik, az is pár hét óta. Emiatt az idén elmaradtak a vasárnapi kirándulások. Holott ezek iránt erős igény mutatkozik, mindenesetre sokkal intenzívebben. mint a gazdaság két üdülője iránt. Ez utóbbiak — Csopakon, illetve a Vadkerti-tó partján — nincsenek is kellően kihasználva. A szakmai érdeklődés felkeltése — a lehetőségek nyújtása mellett! — a jobb dolgozói közérzet megteremtése számára széles bázist jelenthet a szocialista brigádmozgalom. Ez még nagyon a kezdeténél tart a Kiskőrösi Állami Gazdaságban. Tavaly mindössze két brigád versenyzett a szocialista címért. Az idén már harmincnégy. Nincsenek ugyan különösen kiemelkedő vállalások, de a kezdeményezés sem „felülről” indult. E munkacsapatok mindenesetre olyan útra léptek, amelyen kibontakozhat a magasabb szintű, kollektív öntevékenység. Hatvani Dániel A fogyasztási szövetkezetek decemberben sorra kerülő VII. kongresszusa jegyében folynak a Takarékszövetkezetek küldöttgyűlései. A falun élők új szövetkezeti formája a vártnál nagyobb ütemben fejlődött, s mind jobban betölti takarékosságra serkentő, termelést segítő, a kulturáltabb élet- és lakásviszonyok megteremtését hitelkihelyezésekkel támogató szerepét. E funkciónak együttes érvényesülését, a szövetkezeti demokrácia tartalmi elemeinek fokozódó erősödését méltatta, értékelte Nagybaracskán a közelmúltban megtartott küldöttgyűlés. Íme, csak néhány főbb adat az ott elhangzott beszámolóból: A Nagybaracskát, Csátalját, Bátmonostort, Garát, Vaskútot, Bácsszentgyörgyöt tömörítő takarékszövetkezet taglétszáma a legutóbbi, 1967-ben tartott kongresszus óta 3272-ről 5337-re, a betétállomány az akkori 17 millióról 34 millió forintra emelkedett. A kihelyezett kölcsönállomány ez év közepén meghaladta a 11,5 milliót; a részjegyek értéke 300 ezer forinttal növekedett. A mozgalom erősödésével arányban nőtt a Szövetkezet szolgáltatásainak köre is. A takarékszövetkezetek helyben bonyolítják a biztosításokat, kifizetik a békekölcsön-nyereményeket, felveszik a gépkocsi-befizetéseket, átutalásokat eszközölnek, társasutazásokat szerveznek, stb. A kölcsön formái közül a legerőteljesebben fejlődő a termelési kölcsön. Mind többen igénybe veszik azonban a családi ház építését, a lakóházak korszerűsítését szolgáló kölcsönöket is. Saját erejéből jelentős beruházásokra is futotta a szövetkezetnek: új székháSaját „árnyékát” — azaz lehetőségeit — ez a gazdaság sem lépheti túl. S áll ez az itteni dolgozó kollektívára is. Sokáig a csak veszteséget ismerő nagyüzem stabil munkásgárdával sem dicsekedhetett. Ez a helyzet önmagában is fékezte a fejlődést. Mára, úgy tűnik, sikerült kitömi a „bűvös körből”. 1962-ben, amikor a telepítési „hajrá” kezdődött a gazdaságban, nagyjából 900-an dolgoztak itt. Ezek között akkor 183-an voltak összesen, akik 10, vagy 5 éve voltak a gazdaság alkalmazásában. Ezek száma 1965-re elérte a 230-at, 1968-ra meghaladta a 300-at. 1970 végére a 360-at. Az idei év végére 400-nál is több lesz a törzsgárdához tartozók száma. Ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy az összlétszám is növekedett — az építőipar lendületes fejlesztésének köszönhetően az idén a gazdaság dolgozói létszáma, az időszakiakkal együtt, 1200 volt. Ám az üzemi ültetvények termőre fordulásával annyira nem tartott lépést a létszám növekedése, hogy — relatíve — inkább csökkenésről beszélhetünk. A szüreti „csúcson” a gazdaság néhány év óta a tabdi KISZ-tábor segítségével teszi túl magát Azt tervezik, hogy a kaskantyúi üzemrészen is létesítenek ifjúsági tábort. Annak idején volt olyan 'év, hogy. a dolgozók egy-17. Szántódi hirtelen hátatfordít a képernyőnek, s rászól Luciánóra. — Nem bírom idegekkel, közvetítsd! Luciánó szenvtelen hangon közvetíti, ami a képernyőn történik. — A pacák megforgatja a kereket. A kerék megáll. Most nyúl bele a pipi, és kiveszi a golyót. Átadja a főnöknek. A főnök szétnyitja és felolvassa a számot. Azt mondja: 29-es. Luciánó arca meg se rezdiil. Szántódi kétségbeesetten néz fel rá. Aztán a tévére. — 28-as? Luciánó vállatvon. Biztos a dolgában, és arra gondol, hogy a húzás közben tévedtek. — Nyugi. Tévedni emberi dolog. Szántódi elszomorodik, összeomlik, aztán erőt vesz magán. Beletörődik egynéhány négyesbe. Titokban Margitot okolja. — Tudtam, hogy nem lehet jó. Eggyel mellé. Minden eggyel mellé. Tudtam. Dehát négyesünk még lehet. Az is szép. De nem milliók. És esetleg, a jövő héten jobban vigyázol. Maga is kedves, igen? A képernyőn most a zavart hűzásbiztos látszik, aki dadogva helyesbít. — Elnézést, kedves közönségünk. A kihúzott szám nem a 29-es, hanem a 28-as. Szántódi erre feláll, rémülten hátrál az ajtó felé. — Félek tőled. Ember vagy te? Mi vagy te? Az ajtóig hátrál, ott összecsuklik, elájul. Luciánó mosolyogva elzárja a televíziót. — Még van egy szám, — mondja Margit. — No és? Téged érdekel? • Pénteken délelőtt 11 órakor a cirkuszban. Lagymatag próba ismét. Most a késdobáló házaspár próbál. Az asszony áll a porond közepén, a férje dobálja rá a késeket. A manézson egy táskarádió. Most végeszakad benne a zenének. A bemondó hangjaj — Kedves hallgatóink, ismertetjük a lottó 31. hetének nyerőszámait: 27, 28, 33, 64, 89. A késdobáló maga elé ejti a földre a kést. — Anyukám! Ötös találatom van! Az asszony óvatosan kibújik a köréje dobált kések közül, és leveti a cipőjét. Kiveszi belőle a saiát lottócéduláját, megnézi a számokat, és azt mondja. — Nekem is. Meredten, értetlenül néznek egymásra. Viktor az állatidomár a lakókocsik övezte téren egy majmot tanít biciklizni. Lóhalóiban szalad felé a kisfia, és lelkendezve közli: — Apuci, anyucinak ötös találata van a lottón. A Max bácsi mondta neki a számokat. Viktor elengedi a majmot, a majom felbukik. Az állatidomámak egyáltalán nem tetszik ez a „Max bácsi”. A felesége túlságosan jóban van Maxszal. Viszont ötös, az ötös. Berohan a lakókocsiba. * Szántódi már feléledt természetesen és most hármasban esznek. Most van a nagy lakoma: Díszebéd. Szántódi eszik, de másra sem tud gondolni, csak az ötöseire. Ott vannak a tányérja előtt. Ez az egész csak egv villanás. Odakintről gyanús dörömbölés. Luciánó érti meg leghamarabb. A boldogságban úszó, korlátokat már nem ismerő társulat tagjai ugrálnak át a kerítésen. Elvégre artisták. Darnógyöngyeinek a legnehezebb. Alatta kitörik a palánk. Aztán virágágyakon, mindenen keresztül nyomulnak be: Max. a kis és nagy Darnógyöngyei, Viktor, Anita és még sokan mások. A bentieknek annyi idejük sincs, hogy felálltának, már itt az egész társulat a szobában. Felrántják az asztaltól a bohócot, előbb csak körbecsókolják, aztán feldobálják a levegőbe. És akkor Szántódinak is meg' kell értenie, miről van szó. Megérti. Elkeseredése határtalan. A kis Damógvöngyei veszi ezt észre legelőbb, és beledöfi Szántódiba a kést: — Okos palik: nekem csak négyerem van. Szántódi hivatali szobája. Szántódi betegen, fején vizes borogatással ül íróasztalánál. Előtte orvosságok. Szenved. Luciánó lassan, óvatosan belép a szobába, ö is elég komor. Üres tekintettel nézik egymást. Luciánó egy darabig áll előtte, aztán megszólal: — Hivattál, itt vagyok. Szántódi lassan feláll, jól bezárja az ajtót. — Te gazember, te szemfényvesztő! Hát ennyit ér a szavad?! (Folytatása következik) za épült Nagybaracskán, Garán, Bátmonostoron, épül Vaskúton és tervezik Csátalján is. A küldöttgyűlés méltán tolmácsolta a szövetkezeti tagság elégedettségét, a közvetlen és gyors, egyre bürokráciamentesebb ügyintézésért, ami nagy jelentőségű a kölcsönügyleteknél. A továbbfejlődés egyik feltételeként hangzott el a hozzászólásokban: a fogyasztási szövetkezetek magasabb fórumain adjanak hangot a küldöttek annak a növekvő igénynek, hogy a takarékszövetkezetek hitelkihelyezési lehetőségei, s annak feltételei legyenek hasonlóvá az OTP biztosította feltételekhez. A lakásépítési akicók pénzügyi segítésében ugyanis a takarékszövetkezet csak 30 ezer forintos építési hitelt adhat tagjainak, míg az OTP 70 ezret A nagybaracskai küldöttgyűlés — éppúgy, mint a kongresszusi előkészületek hasonló rendezvényei — hasznos fóruma volt a mozgalmi jelleg erősödésének, a szövetkezet pénzügyi gazdálkodása iránti bizalom további növekedésének. Sz. Gy. Az október 8—30. között megrendezésre kerülő Országos Műszaki Könyvnapok célja: ébrentartani, illetve fokozni a szakirodalom iránti érdeklődést, felhívni a figyelmet arra, hogy a technika rohamos fejlődésével együtt haladni csak az új eredményeket ismertető szakkönyvek módszeres tanulmányozásával lehet. Már hagyománnyá vált, hogy a műszaki könyvnapok megnyitóját vidéki iparcentrumban rendezik. Az idén Győrben október 8-án nyitják meg. A budapesti megnyitó 12-én lesz az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ épületében. A műszaki könyvnapok ideje alatt — üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben — mintegy 330 helyen — író-olvasó találkozókra, könyvkiállításokra. szakkönyvvásárokra kerül sor. A műszaki könyvbemutatók, szakkönyvvásárok, nem egyszerű eladó-vásárló találkozók. Ezeken a rendezvényeken tájékozódnak az olvasók a műszaki könyvkiadás tárd a ti terveiről, a kiadók pedig hasznos véleményeket, javaslatokat szerezhetnek az olvasók igényeiről. A műszaki könyvnapokra 46 új szakkönyv jelenik meg. A könyvnapok sikeres megrendezése, a helyi rendezvények eredményes lebonyolítása érdekében verseny indul a műszaki könyvtárosok, az ipari és közlekedési ágazatok szakszervezeti könyvtárosai körében.
