Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
ZÁSZLÓVIVŐK Q zép április. A történelem menete ^ úgy alakult, hogy nekünk, magyaroknak e szép hónap negyedik napja lett legnagyobb nemzeti ünnepünk, nazánk, népünk felszabadulása ebben a hónapban vált véglegessé. Április 4. Ez a dátum évről évre a családi ünnepek meghittségével köszönt rank. Újkori hagyomány, amely gyökeresen különbözik az áprilishoz régtől kötődött hagyományoktól. Hogy tudniillik Szent György hónapjától számítódik az igazi tavaszkezdet, a jó idő állandósulása. De e hiedelmen túl volt egy sokkal általánosabb, valósabb hagyománytartalma áprilisnak. Városi ember aligha tudja már, a falusiaknak is csak az idősebbje emlékszik rá, hogy Szent György napján szegődtek el a szegények szolgálatba. Cselédnek, béresnek, napszámosnak, sommásnak. Ezen a napon — ahogy a régi nóta moiídja — jött a szekér, felrakták a szegény ember ládáját — amit csak a nyomorúságon is átütő remény festett tulipánosra —, rá a furulyát, subát, s vitték szolgálatba a nincstelent. 1%/S Ilyen öröm nekünk idősebb nem- zedéknek, hogy ezek az egészséges, jókedvű, magabiztos mai fiatalok, akik közül e két zászlótartót is felkértük ünnepi képünk „főszereplőiül", már csak irodalmi élményként találkoznak azzal a szolgai világgal — Veres Péter vagy Szabó Pál könyveiből. — Számukra nem átélt emlék az, hogy szegöd- mény, béres, kommenció, cselédszerződés, hanem csak „érdekesség". Mely talán „borzongató” hatást is csak akkor kelt bennük, ha az öregek izgalmas történetekkel körítve tudják felidézni azt a szomorú múltat. Ennek csak örüljünk. Ez már az igazságot tevő történelem rendje. A mi gyerekeinknek nem az égtől kell könyö- rögniök — „a mindennapi kenyerünket add meg minékünk” —, mert az megvan. Hogy pedig mi az éhség, ezer, tízezer szó sem jár közelében a valóságnak, ha azzal próbáljuk átéreztetni. S tekintsünk egy pillanatra ismét képünk fiataljaira. Arcukon, szemükben az emberi méltóság szépsége. Honnan tudhatnák, hogy az a régi szegödmé- nyes világ, a szolgaság az elnyomottak legtöbbjének gerincét is megtörte; emberi méltóságában alázta meg. A huszonhat évvel ezelőtti április negyedikén történt először meg Haguarz országon, hogy Szent György hónapjában nem szolgálni indultak a gazda szekerén, hanem földet osztahi, felfogni. Az akkori „fényes szelek” nemcsak a zászlókat lobogtatták, hanem vitték, vitték a mezsgyekarók leverésének csattogását is... Azon az április 4-én nem szolgaságra, hanem szabadságra szegődött el egész dolgozó népünk, zászlóvivőként a munkásosztállyal, amely nélkül nem lehetett volna realitása az egész országra kiterjedő földosztásnak, a kizsákmányolás teljes megszüntetéséért indított végső harcnak. J? s új rendünk első lépései fölött a szabadságot hozó szovjet katonák őrködtek. Birkóztunk, építettük az új világot, most már magunknak. Ügy, hogy a m á-t is igyekszünk esztendőről esztendőre anyagiakban és emberségben gazdagabbá tenni. Közben április jött áprilisra, egyre több tavasz maradt mögöttünk. Azóta új generációk születtek és nőttek fel, majd váltak felnőtt fejjel gondolkodó és felelősségtudattal dolgozó állampolgárokká. Más örömök, más gondok — más az élet, mint azon az első nagy tavaszon. Talán kevésbé romantikus, mint amikor ez volt a jelszó: harc a demokratikus Magyarországért! Ma, a negyedik ötéves terv kezdetén ezt írtuk a zászlóra: Jobb és felelősebb munka a szocialista Magyarországért! Mindent magasabb színvonalon kell tennünk. Ehhez a régi zászlóvivők ereje, tudása nem elegendő. Friss erő kell, egyre több és képzettebb fő, bonyolultabb munkára érzékenyebb kéz. Az ifjúság dinamizmusa, magasabb fokú ta- nultsága az idősek tapasztalatai, szívóssága mellé. C amikor ma meghitt családi ün- népként üljük meg a huszonhatodik szabad április 4-ét, nagy családunkban rájuk, gyermekeinkre úgy tekintünk, mint örököseinkre. Tudjuk, feltárjuk, hogy boldogulásukért nekik is meg kell küzdeniök — s nem is lenne jó, ka minden ölükbe hullna. Egy azonban megcáfolhatatlanul bizonyos számukra nyugodt és minden tekintetben kedvező az élet a küzdéshez, az alkotó munkához. Alapvetően más, mint 1945 áprilisában volt az akkori fiataloknak. T, I, Folytatja munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa Kádár János Örményországban Az SZKP XXIV. kongresszusának küldöttei szombaton már jóval 10 óra előtt elfoglalták helyüket az impozáns Kongresszusi Palotában, hogy folytassák a központi bizottság beszámolója, a revíziós bizottság jelentése feletti vitát. A terembe lépő elnökséget, Leonyid Brezsnyevet, Alekszej Koszigint, Nyiko- laj Podgomijt, a politikai bizottság többi tagját és más vezető személyiségeket, valamint a külföldi pártdelegációk vezetőit szombaton is viharos taps fogadta. Az elnöki tisztet betöltő Viktor Grisin az SZKP PB oóttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára Kovaljenkónak az orenbur. gi pártbizottság első titkárának adta meg a szót. i {Folytatóé ft g. oldaton) Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő magyar pártdelegáció vezetője és Rapai Gyula moszkvai magyar nagykövet, a küldöttség tagja, az örmény köztársasági szervek meghívására szombaton különrepülőgéppel Szó vj et-örmény országba utazott A magyar vendégeket útjukra elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese. Kirill Szimonov, az SZKP KB osztályvezetője, Vlagyimir. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint Anton Kocsinjan, az örmény KP Központi Bizottságának első titkára. A szovjet főváros vnulko- vói repülőterén Kádár Jánost és Rapai Gyulát Nyi- kolaj Arutnnjan, az Örmény Legfelső Tanács elnöke, Borisz Muradjan örmény miniszterelnök, Ter-Kazarjan, az örmény KP Központi Bizottságának másodtitkára, valamint Gennagyij Kiszeljov, az SZKP KB osztályvezetőhelyettese búcsúztatta. Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából országszerte, s így megyénkben is számos megemlékező ünnepséget rendeztek. A hagyományokhoz híven népünk nagy ünnepe alkalmából kitüntetésben, elismerésben részesültek a szocialista munka élenjárói, példaadó dolgozói. Ezúttal is számosán érdemelték ki megyénkben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott magas kitüntetést, a Munka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát. Sok százan szolgáltak rá a Szakma kiváló dolgozója megtisztelő címre és egyéb elismerésre, jutalomra. Tegnap reggel a megyei tanácsnál rendezett emlékünnepségen — ahol részt vett dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Greiner József, a megyei pártbizottság titkára és Fülöp Gyula, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyed bizottságának titkára is — Madarász László vb-elnökhelyettes méltatta az évforduló jelentőségét. Ezután Erdősi József vb- elnök — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének megbízásából — hét tanácsi dolgozónak nyújtotta át a Munka Érdemrend különböző fokozatát Majd a honvédelmi miniszter megbízásából Bene Andrásnak, a Kecskeméti Járási Tanács V. B. elnökének, és Reile Gézának, a városi tanács vb-elnökének a Honvédelmi Érdemérem kitüntetést adta át. Ugyanitt került sor a Közalkalmazottak Szakszervezete, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége által a tanácsi dolgozók számára meghirdetett felszabadulási emlék- pályázat díjainak kiosztására. Az eredmény ismertetésére visszatérünk lapunkban. Az ünnepség további részében a kitüntetettek nevében Gergely Miklós mondott köszönetét az elismerésért. A megyei tanácsnál rendezett megemlékezés dr. Kőrös Gáspár vb-elnökhelyettes zárszavával ért véget. A kecskeméti úttörőházban tartotta meg az ünnepi megemlékezést a KISZ megyei bizottsága. Terbe Dezső első titkár ez alkalommal nyújtotta át a KISZ Központi Bizottsága által adományozott legmagasabb kitüntetést, a KISZ Érdemérmet Szlavitsek Endrének, a KISZ megyei bizottsága munkatársának, Szűcs Jánosnak, a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi üzeme KISZÍVFolytatás a 3. oldalon) Erdősi József elvtárs kitüntetettekkel beszélget Emlékünnepségek, kitüntetések A BÁCS-KISKUN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! VETŐWL XXVI. évf. 80. szám 1971. ápr. 4, VASÁRNAP Ara: 1 forint
