Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
*. oldal 1971. április 4, vasárnap Szovjet és magyar vezetők táviratváltása a felszabadulási évforduló alkalmából Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökének címzett táviratában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, s az egész szovjet nép nevében szívből jövő jókívánságait küldi a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának, az egész magyar népnek nemzeti ünnepükön, Magyarországnak a fasizmus igája, alól történt felszabadulása 26. évfordulóján L. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, N. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke. L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgor- nijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. M. Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének küldött táviratában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és egész népünk nevében szívből jövő köszönetét mondott a hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából hozzánk intézett üdvözletért és jókívánságokért Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkásparaszt kormányának elnöke. • Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából Andrej Gromikó szovjet és Péter János magyar külügyminiszter táviratban fejezte ki egymásnak jókívánságait. Ugyancsak üdvözlő táviratváltásra került sor Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere között. (MTI) Folytatja munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Az orenburgi területi pártbizottság első titkárának felszólalásával vette kezdetét az SZKP XXIV. kongresszusának szombat délelőtti ülése. Kovalenjkó rámutatott arra, hogy sike. résén megvalósították a XXIII. pártkongresszus irányelveit. Mihail Solohov, a következő felszólaló kijelentette, hogy a szovjet alkotó értelmiség számára az elmúlt öt év a kommunista párt lobogói alatt még szorosabb felzárkózásnak, a szovjet emberek esztétikai kultúrája és — ami a legfontosabb — kommunista nevelése iránti felelősség még világosabb felismerésének az évei voltak. A szovjet irodalom hangja messze túllépte a haza határait. Solohov felhívta a szovjet írókat, határozottan támadják a renegátokat és revizionistákat, állítsák szembe velük „kipróbált fegyverünket, Lenin soha el nem halványuló igazságát”. A továbbiakban Dzsabar Raszulov, a Tadzsi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szólalt fel, majd Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Aarne Saarinen, a Finn Kommunista Párt elnöke, Turdaikun Uszubali- jev, a Kirgiz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Muhamed- nazar Gapurov, a Türk- mén KP Központi Bizottságának első titkára, Abdel Mohszen Abu El-Nur, az EAK Arab Szocialista Uniójának főtitkára, Rodolfo Ghioldi, az Argentin KP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagmutatkozó kedvező eredményekre, a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi kapcsolatainak erősödésére. „A szocialista A. G. Nyikolajev űrhajós vezérőrnagy a kongresszus ukrán küldötteivel beszélget. (APN-foto — L. Ivanova felv. — KS) ja, aki ötven évvel ezelőtt itt, a Kremlben részt vett a Komintern III. kongresz_ szusán, s emlékezetes beszélgetést folytatott Leninnel. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásában kijelentette, hogy a szocialista országok „megbízható gátat, jelentettek bármely agresszorral szemben és jelentenek ezután is”. A szovjet külpolitika főbb vonásait fejtegetve rámutatott a szocialista közösség megszilárdulásában AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Ellentmondó jelentések a pakisztáni válságról. Kairói javaslat arab csúcsértekezletre. KEDD: Megkezdte tanácskozásait a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa. SZERDA: Saigoni csapatok újabb sikertelen akciója Laoszban. A két német állam képviselőinek 10. találkozój a CSÜTÖRTÖK:’ Kádár János felszólalása az SZKP kongresszusán. Kudarcot vallott katonai lázadás Ecuadorban. PÉNTEK: Súlyos összetűzések Jordániában. Az EAK újabb diplomáciai lépései. Argentínában engedélyezik a pártok működését. SZOMBAT: Heves harcok Indokínában. A nyugatberlini szenátus magatartása miatt nem jöhet létre megállapodás az NDK-val így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: 1 nesztorai alaphang Szovjet és amerikai híradástechnikai szakértők a hét közepén — a bécsi SALT-tárgyalások keretében — hozzáláttak annak megvizsgálásához, hogyan tökéletesíthetnék tovább a nyolc esztendővel ezelőtt létesített forró drótot, a Moszkva—Washington ösz- szeköttetést. Ki tagadhatná, hogy korunkban, amikor új elemként jelentkezett az atomvilágháború véletlen kitörésének veszélye is, korántsem elhanyagolhatók a két szupernagyhatalom közötti, ilyesfajta technikai érintkezési vonalak sem. A világbéke fenntartása azonban mégsem elsősorban a műszaki-technikai részleteken, hanem az alapvető politikai és katonai kérdések megközelítésén múlik. Ebből a szempontból nézve „egy eseményes” hetet zártunk, mert jóllehet, Ecuadortól Kelet-Pa- kisztánig viharzottak a fejlemények —- osztatlanul a moszkvai jelentések álltak a nemzetközi érdeklődés előterében. Az SZKP XXIV. kongresszusa értékelte az elmúlt félévtizedet, felvázolta a következő esztendők akcióprogramját, s kifejtette a szocialista világrend- szer vezető erejének, a Szovjetuniónak álláspontját valamennyi lényeges kérdésben. Reálisan higgadt, elvszerű, s egyúttal rugalmas állásfoglalás —, ez jellemezte a moszkvai alaphangot. Brezsnyev beszámolója a maguk komolyságában vette sorra a feszültség gócait, mindenekelőtt az indokínai és közel-keleti helyzetet, de felvillantotta az ésszerű, a béke érdekeit szolgáló kivezető utakat is. Valóságos kezdeményezéssorozat tanúi lehettünk a leszerelés ügyében: a kongresszus szónoki emelvényén indítvány hangzott el az öt atomhatalom magasszlntű értekezletére. (Miközben a szovjet vezetés — természetesen más-más hangsúly- lyal és indítékokkal — teljes joggal bírálta az amerikai imperializmus, illetve a kínai szakadárok magatartását, nyitva hagyta az ajtót a lehetséges tárgyalások előtt.) A nyugati sajtó „szovjet szakértői” nagyot csalódhattak, hiszen alaposan felsültek jóslataikkal. Általában azt találgatták, hogy a mostani tanácskozás eltérést jelent majd a XX. kongresszus határozataitól, az élet valósága azonban rácáfolt a „kombinátorok- ra”. A kezdeményező békepolitika, a szovjet nép élet- színvonalának gyors és következetes növelése, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztése mind-mind olyan tényezők, amelyek folytatják és kiteljesítik a szovjet fejlődés új szakaszát. A legtekintélyesebb polgári újságok is új béke- offenzíváról írtak a kongresszus kapcsán. Mi nem a meglepetés, hanem a jóleső természetesség hangján állapíthatjuk meg: a Szovjetunió hű eddigi békepolitikájához. (Az időbeni összeesés véletlen, de mégis jelképes: éppen a kongresszus nyitó napján hangzott el Géniben újabb szovjet javaslat a biológiai fegyverek kiiktatására...) A béke igenlése nem a gyengeség, hanem éppen az erő és határozottság jeleként csendülhetett fel a Kongresszusi Palotában. A bel- és külpolitikai sikerek, Grecsko marsall tárgyilagos kijelentései a szovjet állam védelmi felkészültségéről jó okát adhatták a nyugodt magabiztosságnak. (Ám ilyen kicsengésük volt a kritikai megjegyzéseknek is; a növekvő igényességet, a dinamikusabb előrehaladás szándékát tükrözték.) A száznál több külföldi küldöttségben kifejeződött a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom, s a nemzeti felszabadítás erőinek gyarapodó és izmosodó akcióegysége. Az a tény, hogy több, korábban távol maradó szervezet — például a Japán Kommunista Párt — ezúttal képviseltette magát, a viták pozitív megoldásának lehetőségére céloz. A szovjet pártkongresz- szus messze túlmutat tehát egyetlen hét időbeni keretein — évek mérlegére kívánkozó esemény. Amint népünk és pártunk nevében Kádár János olyan találóan fogalmazta meg moszkvai felszólalásában: bármit tesz a nemzetközi reakció, a Szovjetunió csillaga tovább emelkedik. Ennek a vörös csillagnak emelkedése pedig jótékonyan befolyásolja az általános erőviszonyokat, visz- szahat mindannyiunk munkájára és harcára. világrendszerhez tartozó országok szoros és sokoldalú együttműködése új tapasztalatokkal gazdagodott, és állandóan erősödik’’ — jelentette ki. A szovjet külügyminiszter után Anyelija Gorsz- kaja, a Komi Autonóm Köztársaság pedagógusa szólalt fel. Az SZKP XXIV. kongresszusa hétfőn folytatja munkáját. Hoüdkőzet a KFKl-ban A Szovjet és a Magyar Tudományos Akadémia közötti tudományos együttműködés keretében holdkőzet érkezett Magyarországra. A Luna—16 által a Holdról a Földünkre juttatott holdkőzet egy részét a Központi Fizikai Kutató Intézetben a legmodernebb analitikai módszerek egyikével, neutronaktivációs analitikai eljárással fogják vizsgálni. Az intézet- jtfen levő atomreaktor segítségével elvégzendő elemzések során a kutatók meg fogják határozni a nagyobb mennyiségben jelen levő fő komponensek mellett a más módszerekkel ki nem mutatható nyomelemeket is. A meghatározásokhoz előreláthatólag több hónapi munkára van szükség. (MTI) Győzött a Font-sztrájk Az angliai Forö-cvárak dolgozói pénteken k i este megszavazták a kilenc hete tartó sztrájk befejezését, miután több mint 30 százalékos alapbéremelést, egy hét pótszabadságot és több más vívmányt harcoltak ki az amerikai mammutcégtől. A dolgozók képviselői ennek ellenében vállalták, hogy két évig nem fognak sztrájkolni és biztosítják a folyamatos termelést Sivár pusztaság a támaszpont helyén SAIGON. (MTI) A DNFF fegyveres erői szombaton a kora reggeli órákban újabb offenzívát indítottak a Da Nangtól mintegy 40 kilométerre délnyugatra levő Due Dúc járási székhely ellen, amely már a hét elején is heves támadásaik célpontja volt. Egy saigoni katonai szóvivő szombaton reggel beismerte, hogy a népi erők aknavetőkkel lőtték a stratégiai fontosságú városkát. Az amerikai agresszorok két hónappal a csúfos kudarccal végződött laoszi invázió kezdete után feladták a népi erők támadásainak gyújtópontjába került Khe Sanht, amely a laoszi agresszió legfontosabb utánpótlási bázisa volt. Az UPI amerikai hírügynökség tudósítója szerint a Khe Sanh-i támaszpont már pénteken „sivár pusz-. taság” látványát nyújtotta. Az utolsó amerikai alakulatokat is kivonták a tá-' maszpontról. Elszállítják a külföldieket Kelet-Pakisztánból A kelet-pakisztáni fejleményekről változatlanul ellentmondó jelentések érkeznek. A helyzet súlyosságára utal a keleti országrészben tartózkodó külföldi állampolgárok evakuálására vonatkozó döntés. Az Egyesült Államok — mint ismeretes — katonai repülőgépeken akarta ; elszállítani állampolgárait a polgárháború sújtotta területről. A pakisztáni központi kormány „technikai problémákra” való hivatkozással nem adott engedélyt arra, hogy a daccai repülőtéren amerikai gépek szánjanak le. Viszont felajánlotta, hogy a keleti országrészben tartózkodó amerikai, brit és francia állampolgárokat saját légijáratain Varachfba szállítja. A kelet-pakisztáni fejlemények hullámai nemzetközi vonalon tovább gyűrűznek. Pénteken ismét a karachi külügyminisztériumba kérették India főbiztosát, s közölték vele, hogy „komoly következményei lehetnek” a pakisztáni bel- ügyekbe történt állítólagos indiai beavatkozásnak. Harci cselekményekről csak indiai forrásból érkeztek jelentések. Az indiai rádió szemtanúk beszámolóira hivatkozva arról adott hírt, hogy a pakisztáni légierő pénteken sok helyen bombázta Kelet-Pakisztán lakott területeit. Hírügynökségi jelentések szerint a washingtoni kormány, jóllehet aggasztónak tartja a helyzetet, mégis „kifejezetten belügynek” tekinti a történteket. Ennek viszont ellentmond az, hogy az amerikai kormány véleménye szerint a pakisztáni hatóságoknak nem kell külön engedélyt kérniük Washingtontól arra, hogv az Egyesült Államoktól- kapott hadifelszerelést r _ -Ír ’-pakisztáni felkelés eliv/jtására használják fel.
