Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

*. oldal 1971. április 4, vasárnap Szovjet és magyar vezetők táviratváltása a felszabadulási évforduló alkalmából Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pál­nak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnö­kének, Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökének címzett táviratában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szov­jetunió Minisztertanácsa, s az egész szovjet nép nevé­ben szívből jövő jókívánságait küldi a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányá­nak, az egész magyar népnek nemzeti ünnepükön, Magyarországnak a fasizmus igája, alól történt felsza­badulása 26. évfordulóján L. Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra, N. Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke, A. Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnöke. L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgor- nijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. M. Kosziginnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének küldött táviratában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és egész népünk nevében szívből jövő köszönetét mondott a hazánk felszabadu­lásának 26. évfordulója alkalmából hozzánk intézett üdvözletért és jókívánságokért Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás­paraszt kormányának elnöke. • Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmá­ból Andrej Gromikó szovjet és Péter János magyar külügyminiszter táviratban fejezte ki egymásnak jó­kívánságait. Ugyancsak üdvözlő táviratváltásra került sor Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere és Czinege Lajos vezérezredes, a Ma­gyar Népköztársaság honvédelmi minisztere között. (MTI) Folytatja munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Az orenburgi területi pártbizottság első titkárá­nak felszólalásával vette kezdetét az SZKP XXIV. kongresszusának szombat délelőtti ülése. Kovalenjkó rámutatott arra, hogy sike. résén megvalósították a XXIII. pártkongresszus irányelveit. Mihail Solohov, a követ­kező felszólaló kijelentette, hogy a szovjet alkotó ér­telmiség számára az elmúlt öt év a kommunista párt lobogói alatt még szoro­sabb felzárkózásnak, a szovjet emberek esztétikai kultúrája és — ami a leg­fontosabb — kommunista nevelése iránti felelősség még világosabb felismeré­sének az évei voltak. A szovjet irodalom hangja messze túllépte a haza ha­tárait. Solohov felhívta a szov­jet írókat, határozottan tá­madják a renegátokat és revizionistákat, állítsák szembe velük „kipróbált fegyverünket, Lenin soha el nem halványuló igazsá­gát”. A továbbiakban Dzsabar Raszulov, a Tadzsi Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára szólalt fel, majd Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának első tit­kára, Aarne Saarinen, a Finn Kommunista Párt el­nöke, Turdaikun Uszubali- jev, a Kirgiz Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, Muhamed- nazar Gapurov, a Türk- mén KP Központi Bizott­ságának első titkára, Abdel Mohszen Abu El-Nur, az EAK Arab Szocialista Uni­ójának főtitkára, Rodolfo Ghioldi, az Argentin KP Központi Bizottsága Vég­rehajtó Bizottságának tag­mutatkozó kedvező ered­ményekre, a szocialista kö­zösség politikai, gazdasági és védelmi kapcsolatainak erősödésére. „A szocialista A. G. Nyikolajev űrhajós vezérőrnagy a kongresszus ukrán küldötteivel beszélget. (APN-foto — L. Ivanova felv. — KS) ja, aki ötven évvel ezelőtt itt, a Kremlben részt vett a Komintern III. kongresz_ szusán, s emlékezetes be­szélgetést folytatott Lenin­nel. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalá­sában kijelentette, hogy a szocialista országok „meg­bízható gátat, jelentettek bármely agresszorral szem­ben és jelentenek ezután is”. A szovjet külpolitika főbb vonásait fejtegetve rá­mutatott a szocialista kö­zösség megszilárdulásában AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Ellentmondó jelentések a pakisztáni válságról. Kairói javaslat arab csúcsértekezletre. KEDD: Megkezdte tanácskozásait a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXIV. kongresszusa. SZERDA: Saigoni csapatok újabb sikertelen akciója Laoszban. A két német állam képviselőinek 10. találkozój a CSÜTÖRTÖK:’ Kádár János felszólalása az SZKP kongresszusán. Kudarcot vallott katonai lázadás Ecuadorban. PÉNTEK: Súlyos összetűzések Jordániában. Az EAK újabb diplomáciai lépései. Argentínában engedé­lyezik a pártok működését. SZOMBAT: Heves harcok Indokínában. A nyugat­berlini szenátus magatartása miatt nem jöhet létre megállapodás az NDK-val így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: 1 nesztorai alaphang Szovjet és amerikai hír­adástechnikai szakértők a hét közepén — a bécsi SALT-tárgyalások kereté­ben — hozzáláttak annak megvizsgálásához, hogyan tökéletesíthetnék tovább a nyolc esztendővel ezelőtt létesített forró drótot, a Moszkva—Washington ösz- szeköttetést. Ki tagadhatná, hogy korunkban, amikor új elemként jelentkezett az atomvilágháború véletlen kitörésének veszélye is, ko­rántsem elhanyagolhatók a két szupernagyhatalom kö­zötti, ilyesfajta technikai érintkezési vonalak sem. A világbéke fenntartása azonban mégsem elsősor­ban a műszaki-technikai részleteken, hanem az alap­vető politikai és katonai kérdések megközelítésén múlik. Ebből a szempont­ból nézve „egy eseményes” hetet zártunk, mert jólle­het, Ecuadortól Kelet-Pa- kisztánig viharzottak a fej­lemények —- osztatlanul a moszkvai jelentések álltak a nemzetközi érdeklődés előterében. Az SZKP XXIV. kongresszusa értékelte az elmúlt félévtizedet, felvá­zolta a következő esztendők akcióprogramját, s kifejtet­te a szocialista világrend- szer vezető erejének, a Szovjetuniónak álláspont­ját valamennyi lényeges kérdésben. Reálisan hig­gadt, elvszerű, s egyúttal rugalmas állásfoglalás —, ez jellemezte a moszkvai alaphangot. Brezsnyev beszámolója a maguk komolyságában vet­te sorra a feszültség gócait, mindenekelőtt az indokínai és közel-keleti helyzetet, de felvillantotta az ésszerű, a béke érdekeit szolgáló ki­vezető utakat is. Valóságos kezdeményezéssorozat tanúi lehettünk a leszerelés ügyé­ben: a kongresszus szónoki emelvényén indítvány hangzott el az öt atomha­talom magasszlntű érte­kezletére. (Miközben a szovjet vezetés — termé­szetesen más-más hangsúly- lyal és indítékokkal — tel­jes joggal bírálta az ame­rikai imperializmus, illetve a kínai szakadárok maga­tartását, nyitva hagyta az ajtót a lehetséges tárgya­lások előtt.) A nyugati sajtó „szovjet szakértői” nagyot csalód­hattak, hiszen alaposan fel­sültek jóslataikkal. Általá­ban azt találgatták, hogy a mostani tanácskozás elté­rést jelent majd a XX. kongresszus határozataitól, az élet valósága azonban rácáfolt a „kombinátorok- ra”. A kezdeményező béke­politika, a szovjet nép élet- színvonalának gyors és kö­vetkezetes növelése, a szo­cialista demokrácia szünte­len fejlesztése mind-mind olyan tényezők, amelyek folytatják és kiteljesítik a szovjet fejlődés új szaka­szát. A legtekintélyesebb polgári újságok is új béke- offenzíváról írtak a kong­resszus kapcsán. Mi nem a meglepetés, hanem a jóleső természe­tesség hangján állapíthat­juk meg: a Szovjetunió hű eddigi békepolitikájához. (Az időbeni összeesés vé­letlen, de mégis jelképes: éppen a kongresszus nyitó napján hangzott el Géni­ben újabb szovjet javas­lat a biológiai fegyverek kiiktatására...) A béke igenlése nem a gyengeség, hanem éppen az erő és határozottság jele­ként csendülhetett fel a Kongresszusi Palotában. A bel- és külpolitikai sikerek, Grecsko marsall tárgyilagos kijelentései a szovjet állam védelmi felkészültségéről jó okát adhatták a nyugodt magabiztosságnak. (Ám ilyen kicsengésük volt a kritikai megjegyzéseknek is; a növekvő igényességet, a dinamikusabb előrehala­dás szándékát tükrözték.) A száznál több külföldi küldöttségben kifejeződött a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmoz­galom, s a nemzeti felsza­badítás erőinek gyarapodó és izmosodó akcióegysége. Az a tény, hogy több, ko­rábban távol maradó szer­vezet — például a Japán Kommunista Párt — ezút­tal képviseltette magát, a viták pozitív megoldásá­nak lehetőségére céloz. A szovjet pártkongresz- szus messze túlmutat tehát egyetlen hét időbeni kere­tein — évek mérlegére kí­vánkozó esemény. Amint népünk és pártunk nevé­ben Kádár János olyan ta­lálóan fogalmazta meg moszkvai felszólalásában: bármit tesz a nemzetközi reakció, a Szovjetunió csil­laga tovább emelkedik. En­nek a vörös csillagnak emelkedése pedig jótéko­nyan befolyásolja az álta­lános erőviszonyokat, visz- szahat mindannyiunk mun­kájára és harcára. világrendszerhez tartozó országok szoros és sokolda­lú együttműködése új ta­pasztalatokkal gazdagodott, és állandóan erősödik’’ — jelentette ki. A szovjet külügyminisz­ter után Anyelija Gorsz- kaja, a Komi Autonóm Köztársaság pedagógusa szólalt fel. Az SZKP XXIV. kong­resszusa hétfőn folytatja munkáját. Hoüdkőzet a KFKl-ban A Szovjet és a Magyar Tudományos Akadémia kö­zötti tudományos együtt­működés keretében holdkő­zet érkezett Magyarország­ra. A Luna—16 által a Holdról a Földünkre jutta­tott holdkőzet egy részét a Központi Fizikai Kutató In­tézetben a legmodernebb analitikai módszerek egyi­kével, neutronaktivációs analitikai eljárással fog­ják vizsgálni. Az intézet- jtfen levő atomreaktor se­gítségével elvégzendő elem­zések során a kutatók meg fogják határozni a nagyobb mennyiségben jelen levő fő komponensek mellett a más módszerekkel ki nem mutatható nyomelemeket is. A meghatározásokhoz előreláthatólag több hónapi munkára van szükség. (MTI) Győzött a Font-sztrájk Az angliai Forö-cvárak dolgozói pénteken k i es­te megszavazták a kilenc hete tartó sztrájk befeje­zését, miután több mint 30 százalékos alapbéreme­lést, egy hét pótszabadsá­got és több más vívmányt harcoltak ki az amerikai mammutcégtől. A dolgozók képviselői ennek ellenében vállalták, hogy két évig nem fognak sztrájkolni és biztosítják a folyamatos termelést Sivár pusztaság a támaszpont helyén SAIGON. (MTI) A DNFF fegyveres erői szombaton a kora reggeli órákban újabb offenzívát indítottak a Da Nangtól mintegy 40 kilométerre dél­nyugatra levő Due Dúc já­rási székhely ellen, amely már a hét elején is heves támadásaik célpontja volt. Egy saigoni katonai szóvivő szombaton reggel beismer­te, hogy a népi erők akna­vetőkkel lőtték a stratégiai fontosságú városkát. Az amerikai agresszorok két hónappal a csúfos ku­darccal végződött laoszi in­vázió kezdete után feladták a népi erők támadásainak gyújtópontjába került Khe Sanht, amely a laoszi ag­resszió legfontosabb után­pótlási bázisa volt. Az UPI amerikai hírügy­nökség tudósítója szerint a Khe Sanh-i támaszpont már pénteken „sivár pusz-. taság” látványát nyújtotta. Az utolsó amerikai alaku­latokat is kivonták a tá-' maszpontról. Elszállítják a külföldieket Kelet-Pakisztánból A kelet-pakisztáni fejle­ményekről változatlanul el­lentmondó jelentések ér­keznek. A helyzet súlyos­ságára utal a keleti or­szágrészben tartózkodó kül­földi állampolgárok eva­kuálására vonatkozó dön­tés. Az Egyesült Államok — mint ismeretes — kato­nai repülőgépeken akarta ; elszállítani állampolgárait a polgárháború sújtotta te­rületről. A pakisztáni köz­ponti kormány „technikai problémákra” való hivatko­zással nem adott engedélyt arra, hogy a daccai repülő­téren amerikai gépek szán­janak le. Viszont felaján­lotta, hogy a keleti ország­részben tartózkodó ameri­kai, brit és francia állam­polgárokat saját légijára­tain Varachfba szállítja. A kelet-pakisztáni fejle­mények hullámai nemzet­közi vonalon tovább gyű­rűznek. Pénteken ismét a karachi külügyminisztéri­umba kérették India főbiz­tosát, s közölték vele, hogy „komoly következményei lehetnek” a pakisztáni bel- ügyekbe történt állítólagos indiai beavatkozásnak. Harci cselekményekről csak indiai forrásból ér­keztek jelentések. Az indiai rádió szemtanúk beszámo­lóira hivatkozva arról adott hírt, hogy a pakisztáni lé­gierő pénteken sok helyen bombázta Kelet-Pakisztán lakott területeit. Hírügynökségi jelentések szerint a washingtoni kor­mány, jóllehet aggasztónak tartja a helyzetet, mégis „kifejezetten belügynek” tekinti a történteket. En­nek viszont ellentmond az, hogy az amerikai kormány véleménye szerint a pa­kisztáni hatóságoknak nem kell külön engedélyt kér­niük Washingtontól arra, hogv az Egyesült Államok­tól- kapott hadifelszerelést r _ -Ír ’-pakisztáni felkelés eliv/jtására használják fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom