Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
4. oldal 1970. július 26. vasárnap Medtlig bosszant még?... Javulás várható a telefonhelyzetben Vajon mi lehet a ma kecskeméti emberének egyik legnagyobb, mindennapos, sőt minden perces, életét keserítő, permanens bosszúsága? Erre a „találós kérdésre”, állítom- br,?v t■'■/ válasz közül legalább nyolc azonos lenne: a telefon... Igen, a telefon, amely — miként sokan mondják — ha van, hát miért nincs? Hosszú oldalakon át sorolhatnám azokat a „sátáni” ötleteket, amelyek a mechanika, a technika ördögének változatos és kimeríthetetlen tárházából származnak. 1. Órákig vár az ember vonalra. Hiába: másfél óra múltán sivító prüntyögés figyelmeztet, hogy elfelejtettem helyére tenni a kagylót... 2. Nagy- nehezen kapok vonalat és tárcsázok. Ezután mintha elvágták volna. Se kicsengetés, se foglalt jelzés. Az éter süketen hallgat, marad, mi volt... 3. A hívott szám — csodák csodája — jelentkezik. Elkezdjük a beszélgetést amelvnek köze- | pén (hozzá kell tennem, hogy fatális véletlen folytán éppen a Szegedi Posta- igazgatósággal beszélek) minden elnémul. Ott maradok egy megkezdett mondat közepén a bánatommal, illetve káromkodásaimmal. De ne folytassuk! Mindnyájan, akik telefont használunk, jobban mondva használni szeretnénk, ismerjük e bosszúságok ezer arcát. Meddig még? Mikorra várható enyhülés, a helyzet javulása, amikor majd a telefon valóban azzá válik, aminek feltalálták: a helyhez nem kötött, gyors beszélgetés, tájékozódás időt kímélő, korszerű eszközévé?! Minderre a legilletékesebb helyen, a Szegedi Postaigazgatóságon kerestünk a napokban választ. — Gyors változást, javulást ígérni felelőtlenség lenne — mondja ifjú Fábián Pál beruházási osztály- vezető. — Azt viszont nyugodt lelkiismerettel közölhetjük a kecskeméti előfizetőkkel, illetve a telefont rendszeresen használókkal, hogy gondjaikat, problémáikat ismerjük, s azonva- gyünk, hogy azokra mielőbbi megoldást találjunk. | Még ebben a* évben sor kerül Kecskeméten az úsvnevezett ..ezres bővít- '- | re”. Ez közelebbről annyit jelent, hogy a hálózatba ezer új állomás kapcsolódhat. Feltétlenül enyhít majd ez az intézkedés a jelenlegi helyzeten, főként a városi déli iparvidékének környékén. Ha ez a bővítés megvalósul — s a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárral kötött szerződésünk határideje december 31, —, minden reménv megvan arra. hogy a jövő év januárjától kezdve már kevesebb lesz a bosszúság, postai nyelven szólva, enyhül majd „a tárcsahang hiány.' 1 Kishíján 10 millió forintot fordít a Posta az említett munka elvégzésére. Az előzetes tervek alaolán — hogy csak néhány főbb városrészt említsünk — előnyösen érinti maid ez a beruházás az Ady Endre és a Husossy utca, a Széchenyi, Szabadság és Kossuth tér, a Dózsa György és az Izsáki út, továbbá a Szalvay körút előfizetőit, illetve a bekapcsolásra váró lakosságát, (A későbbiekben a Bem utca és a Szolnoki út is sorra kerül!) Feltétlenül kevesebb lesz a várakozási idő, s ahogyan azt a felelős vezető szakemberek közölték, a kecskeméti telefonálások lehetősége remélhetőleg jövőre már megközelíti a normális szintet. — Fel kell hívni a figyelmet arra is, ami egyébként a Posta felelősségét némiképp csökkenti. Arra nevezetesen, hogy igen sokan még nem tudnak telefonálni ... — mondja Bé- nyi Jenő csoportvezető. — Körülményesen, hosszadal- masan beszélnek, nem telefonszámot, hanem személyt hívnak; nincsenek tisztában a nevek lebetű- zésének szabályaival. Ez is feleslegesen terheli a vonalat, s a jóhiszemű, gyakorlott, rutinos telefonálók ennyivel is későbben vehetik igénybe a távközlés eszközeit, lehetőségeit. (Akinek nem inge, ne vegye magára, de a még tétovázók sürgősen tanuljanak meg a telefont használni). Végezetül még egy jó hírrel örvendeztettek meg bennünket a postaigazgatóság illetékesei: a már folyamatban levő másik munkára, a hálózat bővítésére további 4 millió forintot fordítanak. Elsősorban a még szűkösen ellátott területek igényeit, érdekeit veszik majd figyelembe: azokét a városrészekét, ahol eddig sem légvezeték, gém földalatti kábel nem volt. Ráadásul méltányos bekapcsolási díjat szabnak majd meg, a néhol bizony reálisan követelhető „csillagászati” összegek helyett. Ez a beszélgetés az igazgatóság képviselőivel kissé lecsillapította háborgó kedélyünket, némi megnyugtatásul szolgált. Meggyőződhettünk arról, hogy gondjainkat szívükön viselik, s az adatt keretek, a népgazdasági érdekekkel arányos pénzügyi lehetőségek figyelembe vételével maguk is azon vannak, hogy előbb-utóbb a telefon — ne legyen újságtéma! J. T. Könyv a magyar építészetről A Műszaki Kiadó jelentette meg Merényi Ferenc könyvét, amelynek címe: A magyar építészet 1867—1967. A kötet — melynek lapjait ötszáznál több kép és rajz díszíti — három fejezetben taglalja a hazai építőművészet évszázados történetét. Az elsőben az ipari forradalom következményeit követi nyomon a szerző, és a két fő irányzatot: az eklektikát és a szecessziót mutatja be részletesen, kiemelve Lechner Ödön és Lajta Béla építészek jelentőségét, hatását. A második fejezet az úgynevezett „békés konszolidáció” időszakának szentel nagy teret, s azt kutatja, miként terjedtek el az akkor divatos „neo”-irány- zatok, például a neobarokk és a neoromán. Ugyanez a fejezet beszámol a második világháborút megelőző időszak jelentős szakmai törekvéséről, nevezetesen, hogy a népies szemlélet minél jóban elterjedjen az építészetben. A könyv harmadik fejezete szemléletesen kíséri végig az olvasót a magyar építészet utolsó negyedszázadának fejlődési szakaszain. (Itt legfeljebb azt hiányolhatjuk, hogy az építőművészetünkben egy ideig kétségtelenül bekövetkezett visszaesést, látható elszür- külést elhallgatja a szerző.) Néhány Bács-Kiskun megyei vonatkozása is van a könyvnek. A Mende Valér tervezte kecskeméti Lu- ther-palota, és a kecskeméti Cifra-palota (a könyvben „Cifra-ház”) is szerepel a kötetben. Ez utóbbiról kiderül, hogy Márkus Géza tervezte, holott a köztudat- bán Lechner Ödön neve él. Megtalálható a könyvben a félegyházi városháza, a halasi általános iskola, a félegyházi szélmalom, egy Vellay István tervezte halasi családi ház, a keceli strandfürdő, a kecskeméti Aranyhomok Szálló és az ugyancsak megyeszékhelyi temetőbejárat is. Kár, hogy ez a tartalmában gazdag, érdekes kötet csupán leíró jellegű, nem lép fel építészetünk bírálatának igényével. A képek zsúfoltsága nehezíti a művészeti alkotások élvezetét, s az is, hogy a kis formátum miatt a képek mérete nagyon kicsi. A könyv végén gazdag külföldi és belföldi irodalomjegyzék található. Ez segíti az építészet iránt közvetlenebbül érdeklődőket a széles körű művészeti ágban való eligazodásban. Varga Mihály A kiállításra készülnek lljat és szépet „A kiállítást mi nemcsak egyszerű termékbemutatónak tekintjük, de komoly üzletkötési fórumnak is. Remélhetőleg nem csalatkozunk. Mi mindenből a legjobbat visszük Kecskemétre.” | reslet-kínálat egyensúlyról van itt szó, hanem arról, i hogy a vevő kénytelen bizonyos termékeket megvá- | sárolni — mivel egyszerűen nem kap mást. Az igények nincsenek pontosan kielégítve, a választás a „megveszem vagy nem veszem meg”-re korlátozódik, válogatásról szó sincsen. Vagyis eljutottunk a hiánygazdálkodáshoz. A vállalatok önállóan gazdálkodnak, szabadon dönthetnek arról, hogy mit és hova termelnek. Kényelmes dolog a biztos piacokra számítani, erre alapozni a munkát, különösen abban az esetben, ha egy vállalat súlyos nehézségekkel küzd. Kialakulóban van viszont egy másik piac is, ezt pedig a legmerevebb hiánygazdálkodás sem akadályozhatja meg, a fogyasztói piac. A ruhaiparban nem minden esetben gazdasági kényszer, Üj modell születik. Hideg László tervező munkában. A legjobbat... Így mondta Posszert Gyula igazgató. Zárójelben ide kívánkozik a megjegyzés, a felsőfok ezúttal nemcsak a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat termékeire értendő. A kör jóval tágabb, a hasonló kategóriájú és rendeltetésű vállalatok közül egy sor termékkel kiemelkednek a félegyháziak. Ez, az idén már hatvanmillió forintos termelési értéket előállító üzem az elmúlt időszakban negyedévről negyedévre új termékekkel jelent meg a piacon. Megpróbáltak pontosabban igazodni a vásárlóközönség igényeihez — néha a még mindenható kereskedelem ellenére is — és modelljeiket a valóságos divathoz igyekeztek igazítani. Az eredmény; az 1968-ban még súlyos anyagi gondokkal küzdő üzem helyzete stabilizálódott. Minden termékükre akad vevő, szerződésekkel bebiztosították az értékesítést egész évre. Sőt, augusztusban már megkezdik a következő esztendőre szóló szerződések megkötését is. A piacnak termelni — magától értetődő dolog, mondhatná bárki. Csakhogy a piac fogalma nem ilyen egyszerű. Az 1968 előtti gazdaságirányítási rendszer maradványaként a piaci egyensúly mindmáig nem következett be a ruhaipar egyes ágazataiban. Pontosabban szólva nem a klasz- szikus értelemben vett keSzőlőtermelók, figyelem ! A Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzeme az 1970. évi termésre a borszőlő-, must- és borértékesftési szerződések kötését megkezdte C7 A szerződéseket pincészeteink kötik, ahol bővebb felvilágosítást adnak. Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzeme, Kecskemét. 115 figyelembe vétele, gazdaságossági számítások végzése a lehető legtöbb fontos tényező beiktatásával: vagyis röviden — korszerűen gondolkodni szükséges. Sok minden értékesíthető, sok minden eladható — egyelőre. Eladhatóak a bőszárú férfinadrágok, a he- gyesvállú zakók, nem mindig és mindenütt van még más. Az igazgató nem szavakkal próbált meggyőzni arról, hogy a félegyházi üzem nem gyárt ilyesmit. A próbaterembe invitált, sorra az asztalra kerültek az új modellek, amelyekkel a kecskeméti ipari kiállításon vesznek részt és amelyeket rendelésre szinte korlátlan mennyiségben és változatban képesek gyártani. Nemcsak Kecskeméten, de más kiállításokon, ipari vásárokon is szerepelnek majd ezek a ruhák, így például jelenleg Szegeden, majd auCsomagolják a mintadarabokat: irány a kecskeméti ipari kiállítás hogy erre a piacra termeljen egy üzem. Választás, jövőbelátás kérdése az egész. Hosszútávon kétségtelenül hasznosabb az utóbbi igényeit figyelembe venni, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges az információk gyűjtése, gusztus második felében a kiskun napok alkalmából Félegyházán kerülnek a közönség elé. Talán még az idén a boltokban is megjelennek. A vállalat vezetői azt mondják: nem rajtuk múlik. B. P. Nagyüzem a varrodában. (Kovács János felvételei^
