Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

1970. február 10. kedd B. oldal Ij könyvekről — néhány sorban Kétkilometernyí iromány UtLClllÓ felszabadulás utáni részleg a levéltárban A múlt év végén jelent meg az Üj Magyar Köz­ponti Levéltár felállításá­ról intézkedő 186/1969. M. M. számú utasítás. Az új levéltár az országos ha­táskörű szervek iratanya­gát gyűjti egybe. Dr. Ba- lanyi Bélától, a Kecske­méti Állami Levéltár igaz­gatójától afelől érdeklőd­tünk, vajon a területi le­véltáraknál is kialakul­nak-e legújabb kori ira­tokat magukba foglaló részlegek? — Nem mai keletű fo­lyamat eredménye ez az intézkedés — mondatta dr. Baianyi Béla. — A levéltárakban évekkel ezelőtt megindult olyan törekvés, hogy az irat­anyagokat, korszakhatáro­kat megállapítva — osz- szák szét. Ilyenek 1848— 1870—1945. Tehát mint látható, a szervezeti rend­szerek változásával függ­nek össze ezek a periódu­sok. 1848-cal a régi taná­csi rendszer zárult le, 1870-nel kezdődően a köz- igazgatást szabályozták, leválasztva róla — többek közt a bíráskodást. A magyar állami és tár­sadalmi életben 1944—45- tel elkövetkezett nagy, forradalmi átalakulás in­dokolttá tette ismét új korszakhatár megállapítá­sát a levéltári iratanyag rendszerezésében. Tartal­mában új iratok „kép­ződtek” már az akkori, néphatalmi és különleges Kincses Bácska Befejezték a Kin­cses Bácska című film for­gatását a Kecskeméti Film­stúdió munkatársai. A mintegy 30 perces film a bajai járás 25 éves fejlődé­sét szemlélteti. Evek óta vallhatom ba­rátomnak X. alezredest, aki immár 25 éve teljesít szolgálatot a rendőrségen. Néha munka után, fárad­tan hátradőlve hivatali szo­bájának kényelmes fotel­jében sokáig beszélgettünk, azaz csak ő beszélt, én hall. gattam azokat a története­ket, főleg bűneseteket, amelyek felderítésében nyomozásában maga is részt vett, vagy csupán segített, esetleg utasítást, tanácsot adott a bűnözök elfogásához. Szívesen hall­gattam ezeket a keresetlen szóval előadott, mozaikból összeálló elbeszéléseket, amelyek furcsa módon iz­galmasak voltak, de nem hasonlítottak a detektívre- gények, krimifilmek hősei­hez az erősöklű, csípőből tüzelő, jólfésült nyomozók­hoz, szuperhősökhöz. Az 6 történeteinek szereplői mindenre elszánt bűnözők és megtévedt emberek vol­tak és a legtöbbször fáradt, munkásból, parasztból lett feladatokra életre hívott bizottságokban is, mint — a földosztó, nemzeti, iga­zoló s más bizottságok voltak. A felszabadulás után keletkezett irattömeg kü­lönálló egységgé alakítása — a körülmények szeren­csés közrejátszása folytán — már 1964-ben megtör­ténhetett a Kecskeméti Állami Levéltárban. Sike­rült önálló raktárhelyisé­get kapni a Klapka ut­cában. Természetesen, ez a leg- újabbkori anyag állandó feltöltődésben van, hiszen az államigazgatási szer­vek levéltárivá érett ira­tai mellett az ipari, mező- gazdasági, kereskedelmi stb. — szervek iratait is begyűjtik. Ez az irattömeg általában kutatható álla­potban van, hiszen — mint a levéltár-igazgató mondja — túl vagyunk az „iratmentés” időszakán. Azaz, a szervek a gondos kezelésük szerinti állapot­ban, tehát rendben, se­gédkönyvekkel, csomók­ban — kötelesek ma már átadni az irományokat. A Kecskeméti Állami Levéltár 7000 folyóméter­nyi — 1336-06 évkörrel induló — össz-iratanyagá- ból mintegy 2000 folyó­métert tesz ki ez a leg- újabbkori részleg, amely körülbelül félezer szerv iratait tartalmazza. A ku­tató munka igen felélén­kült a nagy évfordulók­kal kapcsolatban. Tanul­mányok, helytörténeti munkák, pályázatok írá­sához tanulmányi verse­nyekre készülő dolgoza­tokhoz egyaránt jelentős forrásanyagot nyújtanak a levéltár új iratanyagai. A fennálló rendelkezések értelmében tanulóknak irat nem adható ki, de szá­mukra sajtó-dokumentu­mokkal, az 5000 kötetes szakkönyvtárral áll ren­delkezésre a levéltár. —th —n nyomozók, akik kezdetben, a felszabadulás után a sa­ját bőrükön érezték felké­születlenségüket, de volt céljuk, kitartásuk megküz­deni a nehézségekkel. Ezek a nyomozók, rendőrök vágytak a családi otthon melege után, s nem túlsá­gosan örültek, amikór éj­szaka felverték őket, sze­rettek moziba, színházba járni, de tudtak lemonda­Jürgen Thorwald: DETEKTÍVEK ÉVSZÁZADA A Minerva adta ki ezt a hasznos és izgalmas tanul­mánykötetet. A nemzetközi bűnüldözési szervek bemu­tatására és azok történe­tének felrajzolására vállal­kozott a szerző. A hiteles dokumentumokra alapozott kötet nyilván nagy nép­szerűségnek fog örvendeni az olvasók körében. SZÍNHÁZI KISLEXIKON A 3300 címszót tartal­mazó, ízléses kiállítású kö­tet tartalmazza mindazokat a legfontosabb színházzal és színjátszással kapcsola­tos alapfogalmakat, ame­lyek ismerete nélkül ma már egyetlen színházláto­gató sem lehet meg. A hazai és külföldi színésze­ket, dramaturgokat és ren­dezőket, valamint más szín­házi szakembereket mutat­ja be az olvasónak a kötet, és egy hasznosan forgatható színháztörténeti kronoló­giát is tartalmaz. Örömmel találkoztunk a könyvben több kecskeméti színésszel és szakember­rel, többek között Radó Vilmossal, Dévay Kamillá­val, Udvaros Bélával, Gyó- lay Viktóriával, dánoki Sándorral és Fekete Tibor­ral. KÉT KÖNYV BEETHOVENRŐL Szabolcsi Bence zenetu­dós Beethoven címmel írt könyvet a nagy zeneszer­zőről, amit most a Gondo­lat negyedik kiadásban je­lentetett meg. A monográ­fia szerzőjének minden tu­dósi és szépírói erényét ma­gán viseli, s a közelgő két­százéves évfordulóra je­lent meg. Székely Júlia A halha­tatlan kedves címmel írt regényt a zeneszerzőről. Ér­dekes keretet adott a mű­nek: egy Beethoven halála után előkerült szerelmes­levél címzettjét kutatva nyomozza: kinek írhatta vajon a halhatatlan művész a soha el nem küldött gyö­nyörűen lángoló levelet. ni, várni türelmesen, biza­kodni, elkeseredni, s örül­ni akárcsak a többi ember. A történetek meghallga­tása után gyakran össze­vitatkoztunk X. alezredes­sel. Én kérleltem, vessük papírra ezeket, de ő sze­rénységből vagy talán más okból mindig kitért ez elől. Sokszor hallottam tőle ezt a mondatot: ,,Az álhatatos- ság egyik fő erénye a jó nyomozónak". Nos, úgy lát­szik ez nemcsak a nyomo­zókra vonatkozik, mert un­szolásomra mégis kötélnek állt. Esténként most már a fotelben ülve, szemüvege felett rámpillantva, mo­solyogva nézte a papíron sebesen szántó toliamat, s mondta, csak mondta egy­más után igaz történeteit... A tekintetes úr gyilkoltál íl.) Sokan elfelejtették, a fia­talok meg nem is emlé­kezhetnek arra, hogy mi­lyen rendkívüli gondokkal küzdöttünk 1944 végén. A rendőrség felszerelése, fegy­verzete enyhén szólva hiányos volt, s maga az ál­lomány, néhány kivételtől eltekintve még magán vi­selte a régi rendszer bé­lyegét. Ennek ellenére pró­báltuk megteremteni az akkori, meglehetősen zilált közállapotok között az ál­lampolgárok biztonságát A régi rendszer emberei eb­ben a zűrzavaros világban igyekeztek átmenteni vagyo­nukat, ártani a népi de- nokráciának, akadtak olya­nok is, akiket a bosszú fű­tött, s még a gyilkosságtól sem riadtak vissza. A me­gyében napirenden voltak a különböző bűncselekmé­nyek, amelyek tetteseit a • megfélemlített emberek nem mertek feljelenteni, vagy ha tudtak is róluk, mi a hiányos technikai felsze­relésünkkel képtelenek vol­GÉMES GÁBOR: j-------------------------­— 1 HARC a bűnözők ellen Egy apróhirdetés és ami mögötte ... AZ ESTI HÍRLAP janu­ár 28-i számában az apró- hirdetések között az aláb­bi olvasható: „Utolsó éves ELTE mate­matikusokat (alkalmazott matematika vagy mate­matikai tanár szakos) nagy teljesítményű elektro­nikus számítógéphez prog­ramozó matematikusi állás betöltésére keresünk. Diplo­ma megszerzéséig másodál­lást biztosítunk. „Nagy jö­vő 892’» jeligére Felszabadu­lás téri hirdetőbe.” Lesz-e az utolsó éves ma­tematikusok közül pályázó? Egyről tudok, hogy meg­pályázza, tehát egy bizo­nyosan lesz. De azt is tu­dom erről az egyről, hogy ha most nem sikerül, ak­kor megpályáz más ehhez hasonlót, mert az ilyen jel­legű hirdetés nem az utol­só. Ügy volt még nemrég, hogy az illető „kijön” ta­nítani hozzánk Kunszent- miklósra, mert iskolánk évek óta matematika és fizika szakos tanárhiány- nyal küszködik, a megle­vők 30—35 órában taníta­nak, s közülük egy, aki nyugdíjkorhatáron túl van, a jövő tanévben már nem vállal munkát. Az említett tanárjelölt ma eljött hozzánk. Ügy tartja becsületesnek, mond­ta, ha előre bejelenti: ne számítsunk rá, jobb lehe­tőségek kínálkoznak a szá­mára, s a többi között ezt a hirdetést is mutatta. Az eset önmagában nem érdemelne nyilvánosságot, ha nem lenne egyre gya­koribb, s ha ugyanakkor nem olvashatnánk, hall­hatnánk egyre többször a középiskolai oktatás elég­telenségéről — különösen a matematikában. Ilyen ér­tékelést garmadával idéz­hetnénk. Nézzünk azonban egyet most a sikertelenség magyarázatai közül! AZ ÉLET ÉS IRODALOM 1969. november 15-i szá­mában Honti Mária „Kell-e reform?” című cikkében ezt írja: tunk utolérni őket. Olcsó volt az emberi élet, nagy volt a fásultság de azért mégis akadtak olyanok, akik sejtették a kibonta­kozást és segítséget nyújtót, tak nekünk. így szereztünk tudomást a felszabadulás utáni első rablógyilkosság­ról. A kiskunmajsai rendőr­ség egyik nyomozóját 1944 december végén értesítet­ték. hogy a Kígyóspusztán levő Beneth-féle majorban egy embert agyonvertek és elástak. Két nyomozó gyalog indult el, hogy a bejelentés igazáról meggyőződjön. Az erdőben sokáig keresték a frissen ásott sírt. Délután az egyik nyomozó lába pu­ha földbe süppedt. A köze. li tanyáról hívtak embe­reket Kihantolták a göd­röt, amelyben ott feküdt egy középkorú férfi holt­teste. A rendőrök, de az új nyomozók sem értettek túl­ságosan a helyszíneléshez. A holttest átvizsgálásakor azonban néhány dolog ar­ra utalt, hogy rablógyilkos­ság történt, ugyanis sem pénzt, sem igazolványt nem találtak. Gyanúsnak tűnt az is, hogy a hullát kisba­báiban temették el. A sé­rülések arra utaltak, hogy az ismeretlen férfit vala­milyen éles tárggyal, felte­hetően ásóval ölték meg. Megkezdődött a nyomo­„ Jelenleg a matematika iránt érdeklődők közül jó­részt a gyengébbek kérik felvételüket tanári szakra. Hogyan növeljük majd ép­pen velük szemben és álta­luk a szaktárgyi követelmé­nyeket? . . . Eleve a kevésbé alkotó elmék választják a tanári pályát, s a még meg­levő jó tanárok egy részét is elszívja a gazdasági élet.*' Ehhez csak annyit: nem csupán a meglevő jó taná­rok egy részét, hanem — mint láttuk — már a tanár­jelöltek jórészét is elszívja a gazdasági élet. Miért en­gednek ennek az „elszí­vásnak?” — kérdezik so­kan. Milyei. a pályaválasz­tási munka az olyan kö­zépiskolákban, amely ilyen elszívásnak engedő egye­temi hallgatókat nevel? Milyen az egyetemi okta­tás, nevelés, ha ilyen „en­gedők” a tanárjelöltek? Hol van a hivatástudat? Igaz, mindezeken van mit javítani. Most azonban másról hadd szóljunk! Ar­ról, amit a mi tanárjelöl­tünk fejtegetett: az üze­mek, intézmények városi, fővárosi munkahelyeket kí­nálnak. A megélhetés lénye­gében ugyanannyiba kerül egy pályakezdőnek falun, vidéken, mint városban, il­letve a fővárosban. Azt vi­szont nem is olyan régen hallhattuk a Televízióban az urbanizációról folytatott vitában, hogy „a legrosz- szabb város is jobb, mint a legjobb falu”. A vita minden résztvevője egyet­értett ezzel. Mi is. Azt sem mellékesen aka­rom mondani, hogy tanár­ként a hirdetés jeligéje, a „Nagy jövő” sem olyan nyilvánvaló, különösen nem — anyagilag, de másként sem. Az utóbbit nem szük­séges részletezni, ismert. Az anyagi is ismert, mégis erre hadd térjek ki ismét az És-ből vett sorokkal. Bor Ambrus „Mi a sikk nálunk?” című cikkében (1970. jan 17.) Kopátsy Sán­dorral vitatkozva — aki azt állítja egyik írásában, zás. Elsőnek a környéken lakó emberek kihallgatását végeztük el. Néhányan hal­ványan emlékeztek arra, hogy december 23-án há­rom-négy férfi járkált az erdőben, de személyleírást, közelebbi adatot nem tud­tunk meg tőlük. Eközben igyekeztünk megállapítani a halott személyazonossá­gát. Ez könnyen sikerült, ugyanis néhány napja el­tűnt a majorból Dani Boldizsár. A halottszemle igazolta feltevésünket, ugyanis a volt gazdasági cselédet felismerték a ma­jor lakói. Meglehetősen nagy zavarban voltunk, ki­nek, milyen érdeke fűződ­hetett Dani kirablásához, megöléséhez? Próbáltunk az áldozat múltjából kiindul­ni. Dani Boldizsár B. Gusztávnak a jehovai bir­tok bérlőjének volt a cse­lédje. Nemsokáig, mert 1943 tavaszán elbocsátották, ugyanis szembeszegült az ispánnal. Ezek a megállapí­tások nem hoztak újabb fordulatot a nyomozás­ban. Ügy döntöttünk, meg­nézzük, milyen körülmé­nyek között lakott Dani, hátha ez adja kezünkbe a kulcsot. A majorban levő cselédlakásban néhány, B. Gusztávtól származó ingó­ságot találtunk. Nem let­tünk okosabbak. (Folytatása következik.) hogy „nálunk sikk, hogy az ember ne értsen közgazda- sági kérdésekhez” — azt mondja: „Házi használatra elég egyelőre az az egészsé­ges anyagiasság, ami mindenkiben megvan (csak be kell vallani, meg számolni kell vele)... Mindenféle sikk helyett.” Higgyük már el: nevel a középiskola, nevel az egye­tem — tehetné jobban is, igaz — kollektivizmusra, munkára, hivatástudatra, de anyagiasságra nem ne­vel; nevel az élet is, az üzem is még az És is mind­ezekre, de „egészséges anya­giasságra” is. A tanárokat is, a tanárjelölteket is ne­veli. Csak számolni kell vele. S HA MÁR a jobban- nevelést egy vonatkozásban mondtuk, vonatkozzék ez az üzemekre, intézmények­re is. Neveljenek ők is jobban. Ügy, hogy áldoz­zanak többet a szakember­szükségletük pótlására vagy fejlesztésére. Saját dolgo­zóik gyermekei közül ne­veljenek ki elegendőt — különösen a fizikai dolgo­zók gyermekei közül —, akiket taníttassanak közép­iskolában, később egyete­men, hogy majdan jogosan alkalmazhassák őket, s ne az állam pénzén tanult ta­nárt szívjanak el az iskolai oktatásból — a taníttatás költségeitől megkíméltet- ten. Nagy Géza Emlékek Vágó Béláról \ A Kecskeméti Barnevál KISZ-alapszervezete az el. múlt év végén a kecske­méti születésű Vágó Béla nevét vette fel. Ezt akkor megírtuk lapunkban. Ezt a híradást olvasta el a 84 éves bajai asztalosmes­ter, akinek sok emléke van a munkásmozgalom régi éveiből. A napokban Helvei Ven­del bácsi — így hívják az idős asztalost — levelet írt a Vágó Béla KlSZ-szerve- zethez, amelyben részlete­sen leírja névadójukkal kapcsolatos évtizedekkel ez­előtti emlékeit. Beszámol többek között arról, hogy Vágó Béla 1907- ben Baján lakott egy ideig, s ott több alkalommal be­szédet mondott a munká­sok és parasztok előtt. Azokban a napokban Ven­del bácsi napokon keresz­tül együtt volt Vágó Bélá­val és Nyisztor Györggyel, aki szintén Baján tartóz­kodott. Az idős, remegő kéz ír­ta szálkás betűkből érdekes kép bontakozik ki az ol­vasó előtt azokról a régi, harcos napokról. Érdekes adalékokat tartalmaz a le­vél olyan vonatkozásban is, hogyan reagáltak a külön­böző társadalmi rétegek a munkásmozgalom későbbi vezetőinek jelenlétére. A Vágó Béla KISZ-szer. vezet tagjai örültek a le­vélnek, gyorsan válaszoltak is arra, megköszönték a fi. gyelmességet. Mi is úgy gondoltuk, nem árt. ha Vendel bácsit jó példának hozzuk fel a fiatalok és idősebbek jó kapcsolatának bizonyítására. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom