Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-24 / 95. szám
I. »Mal 1968. április M. szerda UaKaoGoifösoK WEC* Kt «fttlfl« Céhmesterek, legények, apródok yű városi múzeumnak a fölszabadulás előtt váltó- zatos gyűjteménye volt céhládákból, a városban űzött mesterségek szerszámaiból, a céhek írásaiból. A háború ezeket is elemésztette. A levéltárban, a jegyzőkönyvekben lehet találni a céhekre vonatkozó feljegyzéseket, no meg egy csomó vándorló mesterlegény vándorkönyvét is őrzik ott, amelyek hírt adnak a rég elmúlt „numerus clausus”-os céhvilágról. A céhek működésének szabályait céhlevelekben rögzítették. Érdekes, hogy a kecskeméti céhek legtöbbjének a török időkben keltek szabályzataik. Az ötvös céh 1557-ik évből származó iratai szerint; „ötvös Sebestin, Ötvös Benedek és Ötvös Imre mi városunkban lakosok, könyörgének minekünk arról, hogy ők is akarnának magok között Czéhbeli tisztet szerezni.” A tanács „Döbröczön”-höz fordult az ottani ötvös-céh szabályzatának megküldése végett és azt megerősítve „az megnevezett ötvös mestereknek az mi városunknak pecséti alatt adtuk és ajándékoztuk... Költ Kecskeméten Sz: Kereszt emelése után ötödnappal, tudni illik Szent Mihály havának 18. napján Anno 1557”. A szűcsök céhlevele „Irattaton Kecskeméten Szent Pál fordulása után péntökön. Anno 1559. tempore Juditig Petri Nagy”. Az oklevelet pergamenre írták. Verzóját citromsárga színű fénymázzal vonták be. Wf ajta volt a török hozzájárulás jele is, Tujgun budai kormányzó basa névjegye és tojásalakú pecsétje. A szervezet élén két céhmester állt. Ezek ellenőrizték a szűcstörvények megtartását. Ezek között volt, hogy sem közönséges vásárban, sem egyéb alkalmakkor „egy ember se vehessen az szűcs mesterek ellen sem bárány-bűrt harmadfűig valót, sem egyéb féle búrt az szűcs mestereknek valót’. Ha mégis megtette volna jogukban állt a szücsmestereknek a bőrt elkobozni. A mesterré leendő szolga a, céhnek egy forintot fizetett azonkívül mesterasztalt adott. A szűcsmestereknek közös pohárral, négy pint borral és két tál étekkel: fölöstökömmel, nyolc pint borral és nyolc tál étekkel; ebéddel, tizenhat pint borral és nyolc tál étekkel. Ugyanakkor a bíráknak két öltöző kesztyű járt. Megvonták a mester címet attól, aki „az más mester szolgáját avagy aprógyát elhínája”. ötven pénz ára bor volt a büntetése annak, aki mestertársát gya- lázta.” 25 pénz volt a büntetése annak, aki másnak a művét megalázta. (Mit csinálnának a krtikusok, ha az író céhnek ma ilyen artikulusaik lennének!) A város legszámosabb mestert számláló céhei közül a kovácsok 1653-ban a nagyváradi, a szappanosok 1642-ben a debreceni, a csizmadiák 1656-ban a ráckevei társcéhek artikulusait kérik át hasonló saját artikulusok összeállítása céljából. A mesterasztal követelményeit leginkább a kovács céh részletezi. Az étlap teljességét és minőségét két, egész napra kirendelt látó-mester volt köteles ellenőrizni. Az étlapon felsorolt „hat tál étkeket?’ aligha lehetett egy-kétórás ebédszünet alatt végiglakmározni. íme; Wplsö tál étek legyen Káposztás hús egy Disznó 99 arjával egészen fejestül, melly között légyen négy koncz. Második tál étek Tyuk édes lével, melyben légyen tíz Tyuk. Harmadik tál étek Riskásával két konczal, kiben légyen tíz Tyuk. Negyedik tál étek Fekete lév, négy jó kövér malaczal. Ötödik tál étek Sült, két jó öreg kövér fessál (felsár) Pecsenye, és két jó öreg kövér malacz töltve, ugyan ezen sült tál étek mellett légyen két Bélés, egyik malozsa szőlővel, másik Riskásával sült. Hatodik Gyümölcs tál étek; úgymint: Perecz, Dió, Mogyoró, elegendő.” Látható, hogy ez a hat tál étek valamivel több a hatnál, hiszen az ötödik és hatodik tálba egész sor melléktálat is betálaltak az articulus szerkesztők. Sok erőt kívánó mesterség a kovácsmesterség, de művelői az asztal mellett sem voltak könnyű legények. Ennyi ennivalót szárazon nem lehetett lenyelni. Az új mester tartozott elegendő bort is adni, „ollyant, vala- mellyet az Kovács Mesterek szeretnek”. /1 céheknek azonban nemcsak a maguk portáján ** kellett rendet tartaniok. A török, kivált mikor a XVII. sz. nyolcvanas éveiben már erősen szorongatták, egyre-másra küldözgette követelő leveleit a város bíráihoz. A szenátus meg a követelés teljesítésére munkába állította az illetékes céheket. A jó étvágyú Kovács-céhnek is akadt dolga elég. A hatalmas és méltóságos budai vezérnek, Kara Mehmet Pasának minden dolgaiban fő Gondviselője, fő Rusztim Tihája régi szokás szerint hídra való szegek csinálását követeli 1684. január végén. „Ezen levelemet látván jötön jőjetek hamarsággal.” Az anyagellátás akadozott-e, vagy üzemi zavar hátráltatta a „hamarságos” szállítást, de a „vasszegrül való cédula” 1684. június 17-i keltezésű. Ez a nyugta a következőket tartalmazta: „Kecskemét városa a császári építkezéshez tartozott adni 1200 vasszeget 120 törött volt 1080-ból megadott 1035-öt hátra maradt 45.” T íz százalék selejt, meglehetős magas százalék, ha meggondoljuk, hogy közel háromszáz évvel ezelőttről van szól Mit szólt ehhez az akkori meós? És emellett még 45 db szállítási hiány! Mit tehet a történetbúvár? Megcsóválja a fejét és megállapítja, hogy nincs semmi új a nap alatt! Joós Ferenc Kádár János Nemcsak ítélettel Heves megyében lehet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden kétnapos látogatásra Heves megyébe Megyeszerte készülnek a 24. szabad május 1. méltó megünneplésére. Városaink mindegyikében nagyszabású ünnepi felvonuláson vesznek majd részt az üzemek, vállalatok, tömegszervezetek, intézmények, közös gazdaságok dolgozói, a diákok, a sportolók, a lakosság apraja-nagyja. E seregszemlék közül nemcsak méreteit, a felvonulók létszámát, de ünnepélyességét tekintve is kiemelkedik a város jubileumát ünneplő kecskemétiek május 1-i felvonulása. Hasonló kieretek között, az eddigieknél is emlékezetesebb módon ünnepelnek majd Kiskőrös lakói. Bács-Kiskun megye jáA közelmúltban három, gyermektartásdíjjal kapcsolatos ügyben hozott érdekes ítéletet a Kecskeméti Megyei Bíróság. Az első esetben — miután a járásbíróság megállapította a férfi apaságát és kötelezte tartásdíj fizetésére — K. J. alkalmi munkás alperes, a gyermek apja fellebbezést nyújtott be a megyei bírósághoz és kérte, hogy az első fokon megítélt havi 240 forint helyett csak 200 forintot kelljen fizetnie. Indoklásképpen előadta, hogy jelenleg segédmunkás és jóval kevesebb a keresete, mint amikor a szakmájában dolgozott. A megyei bíróság ezt az érvelést nem fogadta él, s a következő indoklással hozta meg ítéletét: „A gyermektartásdíj fizetésére kötelezett apa köteles szakképzettségének megfelelő munkakörben az általában elérhető átlagkereset folyamatos biztosítására törekedni ... Ha azonban az apa szakképzettségének megfelelő munkaviszonyát megszünteti, nem a ténylegesen elért, alkalmi munkából származó összkerese- tét, hanem korábbi, szakmunkás! átlagkeresetét kell alapul venni...” K. J. tehát továbbra is havi 240 forintot fizet Leszállította a megyei bíróság a tartásdíj mértékét abban a másik perben, amelyben az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség nyújtott be fellebbezési óvást. Az anya kérte, hogy a korábban megállapított havi 60 forint helyett 400 forint fizetésére kötelezzék a különélő apát A járásbíróság helyt adott az anya keresetének. Ekkor lépett közbe az ügyészség. látogatott Útjára elkísérte Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, és Háry Béla, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. rásaiban a munkásosztály legnagyobb ünnepéről, a helyi hagyományokhoz híven emlékeznek meg. A nagyobb községekben általában felvonulást tartanak a dolgozók, míg például a dunavecsei járás minden községében ünnepi nagygyűlést rendeznek. Kecskeméten az ünnep előestéjén, április 30-án díszelőadás keretében avatják fel a megfiatalított korszerűsített Városi mozit Ez alkalommal adják át a „Bács-Kiskun megye diákjai — Vietnam diákjaiért” elnevezésű szolidaritási akció keretében ösz- szegyűlt, s a távoli testvérnép megsegítésére szánt több ezer forintot. J. T. A másodfokon érdekes döntés született Az apa jelenleg szabadságvesztés büntetését tölti, ahol keresettel járó munkával nem foglalkoztatják, jövedelme tehát nincs. Korábban azonban — 1967. májustól 1967. augusztusáig — szabadlábon volt, dolgozott, és havi átlagjövedelme 2000 forintot tett ki. Erre az időre a megyei bíróság havi 340 forintot ítélt meg, bár a 7/1953. sz. MT rendelet szerint a kereset 20 százalékát kitevő összeget lehet tartásdíjként megítélni. Rámutatott azonban a bíróság, hogy ilyen esetben nem szabad figyelembe venni a különélési pótlékot, ami jelen ügyben havi 300 forint. Az illető átlagkeresete tehát nem 2000, hanem csak 1700 forint. Egyebekben elutasította a fellebbezést „Hajsza a boríték után” címmel cikk jelent meg a Petőfi Népe március 28-i számában, amire válaszolva közlöm, hogy a posta- hivatalok, a fiókposták az értékcikkforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében bélyegekből é« nyomtatványokból. borítékból általában egyhavi készletet kötelesek tartalékolni. A kecskeméti 1. számú postahivatalban megnövekedett a kereslet március elején az olcsóbb borítékok, levélpapírok iránt. Ennek oka az volt, hogy a város papír- és írőszer- szakiizletciben elfogytak a készletek, s emiatt a posElgondolkozva me-j gyek az utcán. Egyszer mellém lép egy szurtos, elhanyagolt kisgyerek, szemében alázat, parányi tenyerét kérőn nyújtja felém. — Bácsi! Tessék adni egy forintot! — mondja, s igyekszik a lehető legjobban megsajnáltaim magát. Amikor megkapja a pénzt, zsebre vágja és köszönés nélkül elszalad. A sarkon már várják a társai. Az összegyűjtött forintokért csokoládét vesznek, aztán kezdik élőiről. Gondolom ilyesmi másokkal is megesik Kecskeméten, de előfordul Kiskunhalason, Félegyházán és Baján is. Kik ezek a gyerekek, mikor tanulnak, mit csinálnak az iskolában, járnak-e napközibe stb? Jogosak ezek a kérdések annál is inkább, mert a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben vizsgálta meg a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok munkáját, s az összegyűlt tapasztalatok nyomán szintén ezek a kérdések vetődtek fel. Tudjuk, hogy egyik napról a másikra nem lehet gyökeres változást elérni, a feladat egyáltalán és továbbra is 60 forint fizetésére kötelezte az apát Lehet-e tartásdíj fizetésére kötelezni azt a személyt, aki keresettel, jövedelemmel nem rendelkezik? Ez volt a fő kérdés a harmadik ügyben. A szülők elváltak. Az apa az egyik kecskeméti üzemben dolgozik, két kiskorú gyermek neveléséről gondoskodik. Kérte a bíróságot, kötelezzék az anyát tartásdíj fizetésére. Az anyának azonban nincs kereső foglalkozása, ennek ellenére havi 200 forintot ítélt meg a megyei bíróság. Indoklásának lényege a következő: A keresőfoglalkozással, jövedelemmel nem rendelkező, de munkaképes személy köteles munkát vállalni és gyermekei tartásához hozzájárulni. Éppen ezért az anyát fizetésre kötelezte a bíróság G. S. tahivatal egymagában nem tudta a megnövekedett igényeket kielégíteni. A hiány másik oka az volt. hogy a postahivatal az esedékes értékcikk-szállítmányt az előírt időpontnál 10 nappal később kapta meg. Éppen ezért utasítottam a kecskeméti 1. sz. postahivatalt, hogy a keresettebb postai cikkekből — a szabályzat adta lehetőségeken belül —, mindig tartalékoljon annyit, hogy az utánpótlás esetleges késői szállítása esetén is ki tudjáh elégíteni a keresletet. Dr. Hódi István igazgatóhelyettes. Szegedi Postaigazgatóság, nem egyszerű, de mégis sürgősebb megoldásra, jobb módszerekre lenne szükség ahhoz, hogy megmentsük az ilyen gyerekeket. A kifejezés nem erős. Valóban menteni kell őket, mégpedig azonnal és határozottan. Lépjünk túl a NEB vizsgálatán és vessünk egy pillantást a bíróságok tárgyalótermeibe, nézzük meg, hogy kik ülnek a vádlottak padján ifjúság elleni bűntett miatt? Legtöbbször a hasonló gyerekek szüleit találjuk ott. Csupán a kecskeméti járásban évenként ötvenhatvan szülő ellen indul büntetőeljárás azért, mert kiskorú gyermekével nem törődik, veszélyezteti egészséges testi és szellemi fejlődését. B. L.-né például 1945 óta különváltan él férjétől, három gyereke van. Az asszony „hosszú évek óta rendszeresen iszik, ha pénzhez jut nyomban italra költi. Ittas állapotában gyakran tettleg bántalmazza gyerekeit, akik közül a legnagyobb már szóba sem áll az anyjával ...” — hangzik a bírói ítélet indoklása. A kiskorú gyerekek leggyakrabban a szülők iszá- kossága, munkakerülő életmódja miatt vannak kitéve a veszélynek: csavarognak, nem szeretnek hazamenni, elkerülik az iskolát, ruházatuk, étkezésük hiányos stb. Térjünk vissza a számokhoz. Járásonként és évenként általában ötveo bírósági eljárást számíthatunk, a megyében évente háromszázötvenet Megoldja-e a problémát a bírósági ítélet rendeződik-e a család élete, ha a férj, az apa, vagy az anya letölti a büntetését, kiszabadul a börtönből? Tudatára ébred-e a büntetés súlya alatt a durva apa — aki részegen támolygott haza, összetörte a bútorokat késsel üldözte a családot — kötelességére, megjavul-e olyan mértékben, hogy rá lehet bízni az érzékeny lelkületű, mindenre fogékony gyermeket? Sajnos, az általános tapasztalat nem ezt mutatja, bár van rá eset, hogy rendbejön a család élete. Legtöbbször azonban a megbüntetett szülő végleg „leveszi a kezét” kiskorú gyermekeiről, mert a büntetésből csak annyit lát, hogy a család miatt került a rács mögé. Mi lenne hát a legjobb megoldás, a célravezető módszer. Egyet leszögezhetünk: Nemcsak bírósági ítélettel lehet, sőt e végső esetet megelőzően számtalan lehetőség kínálkozik a veszélyeztetett családok életébe való, segítő szándékú beavatkozásnak. Csak példaként említjük meg, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság néhány tagja Kecskeméten időnként ellátogathatna a mozihoz, s az ott csavargó kiskorúak közül egyet hazavezetne családjához, elbeszélgetne a szülőkkel: tudnak-e a gyerek kimaradásáról, miért tűrik, miért nem törődnek vele? Hatékonyabbá kellene tenni az üzemen, a munkahelyen belüli „szülőnevelést” is. Sokat tehetnének ebben a szakszervezetek. Gál Sándor Felvonulások, nagygyűlések, kulturális és sportrendezvények a május 1-i programban H gyermektartásdíj megállapítása Érdekes döntések a megyei bíróságon Válaszol az illetékes Nem lesz hiánycikk a boríték
