Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-24 / 95. szám
1988. április 24. szerda S. oldal A helybelieknek ia adott újat Változatos, színes volt a kecskeméti rádiósnap Szép ajándék volt a Magyar Rádió részéről, hogy 600 éves jubileumát ünneplő megyeszékhelyünk tiszteletére „kecskeméti napot” rendezett, de igen hasznos volt az ajándékozó részére is, mert a „Hírős Város” bővelkedik izgalmas, olykor ellentmondásos problémákban és színesnél színesebb riporttémákbsn. Tíz műsort, 300 percet ölelt fel a program, ha csak a címe szerint is kecskeméti adásokat számítjuk. Ezenkívül a híradásokba is szőttek kecskeméti aktualitásokat, sőt olyan finom apróságokra is volt gondja a szerkesztőknek, hogy például az esti mesét egy kecskeméti óvodás mondta éL Kecskemétet a két legHAZAI lapszemle Befejeződött a világhírű négytornyú pécsi székes- egyház hat év óta tartó restaurálása. Az épület külső megfiatalítását követő belső felújítás során 8400 négyzetméternyi festett felületet tisztítottak meg, konzerváltak, s pótolták a hiányosságokat. A szakemberek munkáját megköny- nyítette, hogy a nagy értékű Székely Bertalan és Lotz-festmények helyreállítását nemrégiben megtalált levéltári feljegyzések alapján, az alkotók elképzelései szerint végezhették. (Dunántúli Napló) Üj termék gyártását kezdték meg a Paksi Konzervgyárban. Az üzem az alkoholmentes üdítő italok választékát vegyes gyümölcslével bővíti. A kristálytiszta ital alapízét a szamócáié ad ja, de a meggy és egyéb gyümölcsök levét is tartalmazza. (Tolna megyei Népújság) Számos külföldi országban Ismert és keresett cikk a bod- rogkeresztúri kerámia. A készítő szövetkezet tavaly is sok exportmegrendelést kapott. Rövidesen csaknem félszáz fajta új színes, mázas kerámiatermékük jelenik meg a bel- és külföldi üzletek kirakataiban. (Cszakmagyarország) Most ünnepelték Debrecenben az országszerte népszerű termelőszövetkezeti üdülő 15 ezredik vendégét, Csipkés Andrást, a nyír- lugosi Szabadság Tsz gazdáját. A biztosítási és önsegélyző csoport szervezésében negyedik éve működő üdülő igazgatósága ünnepélyesen köszöntötte a jubilánst, akinek ajándéka, hogy az év folyamán bármikor ismét eljöhet pihenni az üdülőbe. (Hajdú-Bi- har megyei Napló) Érdekes dokumentumokat kutattak fel Békés megye levéltárában az Alföld egykor szinte leghíresebb fogadójáról, a kondoros! csárdáról. Megtalálták a csárda bérbeadására vonatkozó, a múlt század húszas éveiben kelt szerződést. Azt Is sikerült megállapítani, hogy a régi csárdaépületet 1918-ban alakították át annyira, hogy csak a hajdani kéményt, a betyárok búvóhelyét hagyták meg eredeti állapotában. (Békés megyei Népújság) ismertebb szempontból közelítette meg a mikrofon. Egyrészt mint a „homok fővárosát’’, az alföldi gyümölcs- és szőlőkultúra legvirágzóbb települését, másrészt mint a magyar kultúrának is bőven termő városát, Katona József, Petőfi, Jókai, Kodály Zoltán és a többi innen származó vagy itt megfordult nagyság emlékén és továbbélő hagyományaikon keresztül. A mezőgazdasággal és a sajátos kecskeméti településrendszer máig nyúló gondjaival foglalkozó ripor. tok közül Búzás Andor és Vass Ottó műsora, a Kecskeméti tanyavilág volt a legnagyobb igényű. A sok alanyt megszólaltató beszélgetésekben a múlt, a jelen és a jövő közti összefüggés spontán bizonyítása volt a legértékesebb riporteri teljesítmény. Hasonlóan ügyes volt ebben a témakörben Vajda Zsuzsa és Földvári Géza friss, eleven társalgása a felsőfokú mezőgazadsági technikum diákjaival. A kulturális témájú adások közül igen jól sikerült Un,gvár Mária őszinte, merész hangú beszélgetése Heltai Nándor népművelési felügyelővel, Kálmán Lajos zenetanárral, Újvári Lajos vb-elnökhelyettessel és Varga Mihály szerkesztővel. Kisspista István átfogó igényű művésztelepi riportja kissé döcögősen indult, de a végén a két fiatal művész, Stefániay Edit és No- vák András megszólaltatása remekül sikerült. Elejétől végéig nagyszerű volt viszont Kisspista István másik műsora, a százperces Séta a Hírős Városban, amelyet Halkovies Jánossal közösen szerkesztett. A zenés összeállítás riporterei jó érzékkel együtt vizsgálták a szóban forgó események, problémák társadalmi aspektusait és a riportalanyok emberi portréját. Néhány példát erre: Kocsis Pálra leánya, Kocsis Irma emlékezett, akiről híres szőlőfajtát nevezett el a nemrég elhunyt kutató. Horváth Sándorról, a Szőlészeti Kutatóintézet homoki osztályának vezetőjéről nemcsak azt tudhatták meg a hallgatók, hogy kitűnő szakember, hanem azt is, hogy sokoldalú, humán műveltséggel rendelkező egyéniség. Vagy: Joós Ferenc, a Megyei Könyvtár munkatársa nemcsak jellemző, miniatűr portrékat adott Kecskemét híres szülötteiről, de közben a maga nagy szeretettel végzett búvármunkájára is fény derüli Kitűnő volt ebben a műsorban a zenei rész is, a városi ének- és zenekarok színvonalának és Halkovi cs János mesteri válogatásának megfelelően. Kár, hogy nem szólhatunk részletesen a többi műsorról, mert mindegyiknek volt valamilyen sajátos értéke, még a helybeliek előtt is új színekkel gazdagították a város arcát Végezetül arra kérjük a Rádiót, hogy függetlenül a jubiláris alkalmaktól, gyakrabban látogassanak el megyénkbe. Sz. J. „Ha a vasutas táncra perdül...” — „Ha a vasutas táncra perdül, kirúgja a csárda falát” Félegyházán igaz ez a mondás? — kérdezem Tóth Mihálytól, a kiskunfélegyházi vasútállomás párttitkárától. Mosolyogva válaszol: — Két ok miatt nem. Először: a mi embereink szolidan mulatnak, ha erre egyáltalán van idejük. Másodszor: nincs minek a falát kirúgni, ha már a szűkebb házunk táját nézzük. A mi kétszáz személyes kultúrtermünkben nehéz táncra kerekedni, mert egyszerre kártyáznak ott az öregek, mások a tv-t nézik és magnóznak a fiatalok. Kicsi a helyiség és korszerűtlen. A kiskunfélegyházi vasutas-szakszervezetnek 338 tagja van, nemcsak a félegyházi állomás és fűtőház, hanem a petőfiszállási, galambos!, tiszaújfalui, jászszentlászlói és alpári állomások és megállók dolgozói is idetartoznak. Az említett helyeken minden vasutas tagja a szakszervezetnek. Klubszoba kellene A vasutasmunka megerőltető, különleges időbeosztást kíván, emiatt a kul- túrmunkába sem könnyű bevonni őket „Örülök, ha pihenhetek” — mondják sokan. Ráadásul sok közöttük a tanyán lakó. Ennyi nehézség közepette hogyan lehet mégis velük eredményesen foglalkozni? Mert a félegyházi vasutasok kul- túrmunkája elismert. Ha van is még kívánnivaló, az az objektív nehézségekből adódik. — Bízunk abban, hogy a szakszervezet területi bizottsága és a szegedi vas- útigazgatóság támogatást Mária útja a tanyáról MEGIELENÍTÉS. Szép arcú fiatal lány; ábrándozó tekintet, értelmes homlok. Leginkább ez a jelző illik rá: üde. Megjelenése, hangja, gondolatainak csa- pongása. Neve: Horváth Mária, életkora 17 év, foglalkozása: munkacsapatvezető a lajosmizsei Kossuth Tszcs közös területén, s ugyanott KISZ-titkár is. Alig több mint másfél éve, mindkét beosztásban. Amikor arról érdeklődöm tőle, milyen erős a KISZ-szervezet, ezt feleli: — Pár hete sokat erősödtünk, mert most már csak harmincán vagyunk. _ ?! — Ötöt kizárt a taggyűlés, mert csak papíron voltak KISZ-isták. Itt ilyenekre nincs szükség. KÖRNYEZET, a falutól a Horváth-tanyáig hosz- szabb a távolság, mint Kecskeméttől Lajosmizséig. Legalábbis, ha az odavezető út nagyobb hányadát köves úton akarjuk megtenni. Ez esetben át kell mennünk a Pest megyei Táborfalván. A tanya kicsiny, nádtetős, magas fák között megbúvó. A közelben már ott zúg a puszta- vacsi nagyerdő. Naivan idillikus, kissé meseszerű vidék. Gyermekek képeskönyvében látni ilyet. A két legközelebbi vasúti megálló, a táborfalvi és a lajosmizsei egyaránt hathat kilométerre van. Megközelítés dűlőúton. És Mária munkahelye, a kertészet? A szőlő csak egy, a dugványtelep több mint tíz kilométerre van. A krumpli-, a paradicsomföld, a nyárfatelepítés — valahol a kettő között. Munkába járás? Többnyire biciklin, nagynéha vontatón. MUNKA. — Azt gondolja, nem mehettem volna el a városba én is? De az albérlethez, a hetenkénti utazgatáshoz semmi hajlandóságot nem éreztem. Most sem érzek. Itt is jól meg lehet élni, még unalmasnak sem mondhatnám a mezőgazdaságot. Tizenkettőn vagyunk a munkacsapatban, lányok mind- annnyian. — Itt mennyit keres? — Havi 1200—1500 forint között. Tavay december elejéig folyamatos volt a munka, s február elején már újra kezdtük. Az elmúlt évben még órabér, az idén már teljesítménybér szerint. Az utóbbi jobb; az idei nyitásnál már hét forint jött ki egy órára, a tavalyi hat helyett. ÖSSZEJÖVETEL. Mármint a KISZ-fiatalok részére. Itt, a tanyavilágban jórészt megoldatlan. Klubdélutánok a közeli iskolában. Aztán, anélkül, hogy erre okot szolgáltattak volna, kiutasításban részesültek. Mária ekkor, hosszú, panaszos levelet írt a Rádiónak. Annyit elértek, hogy újból „bebocsáttatást nyertek” az iskolába. Ám ez nem végleges megoldás. A tszcs-nek kell segítenie. Segít is, — kilátásban van az úgynevezett Vágó-tanya megvásárlása, ahol két helyiség kialakítható, s be is rendezhető. Igaz, a villany még mindig három kilométerre marad, de a tranzisztoros magnó és rádió működtetése sem utolsó dolog. Ez utóbbiakat is megígérte a tszcs vezetősége, feltételül szabva egynémely társadalmi munkát. UTAZÁS. Vannak, a fiatalok között is, akik csupán azért maradtak a mezőgazdaságban, mert a szülői háztól távolabb kerülvén, mintha a talaj csúszna ki a lábuk alól... Nehéz elhinni, de még ma is akadnak a 17—18 éves tanyasi fiatalok között olyanok, akik „legtávolabb” a községben jártak; tehát nemhogy a fővárosban, de még Kecskeméten sem voltak! Mária nem tartozik ezek közé, tavaly már — igaz, hogy csak egy napra — külföldre, Csehszlovákiába is eljutott. És az idén jóval nagyobb út előtt áll: több száz társával együtt július végén Szófiába indul, a Világifjúsági Találkozóra. A megye öt küldötte közül ő legfiatalabb. Beválasztása a küldöttségbe arra is bizonyság, hogy a legmesszebb eső tanyáról is széle® út nyílik a világ felé. H. D. nyújt nekünk, hogy legalább egy klubszobát építhessünk, ahová a tv-t és a kártya-sakk asztalokat el lehet helyezni. Akkor a nagyterem marad majd a nagyobb előadások és táncos rendezvények számára. Kár volna veszni hagyni eddigi eredményeinket. Es könyvtár Aztán meg: szeretnénk, ha a szakszervezet önálló könyvtárral látna el bennünket. Ennyi érdeklődő embernek kevés az a párkötetes vándorkönyvtár, amelyet jelenleg fenntart nálunk az SZMT. Az oktatás és ismeretterjesztő előadások felől tudakozódva megtudjuk: nem panaszkodhatnak a 36 hallgatóra tervezett munkásakadémia látogatottságára —, hogy először ezt az egy példát említsük. A sorozatot elsősorban szakmai témákról tartották, és hogy milyen nagy volt az érdeklődés, mutatja: minden előadáson sokkal többen voltak, mint ahányan feliratkoztak. Továbbá: a szakszerve-: zeti oktatást havonta három ízben rendezték az idén is. IVÍinden előadáshoz az elején 20 perces kommentárt fűztek, amelyben aktuális politikai kérdésekkel foglalkoztak. Számos rendezvény van, amelyet párhuzamosan tartanak meg, hogy a más műszakban dolgozók is részesüljenek belőle. Ha törté-' netesen csak egy alkalommal tartható meg az előadás, a dolgozók műszakátcsoportosítással igyekeznek elérni, hogy ott lehessenek az előadáson. Végül: a sport Hol kellene még a segítség? Például a sportpályájukat már felépítették, társadalmi munkában be is kerítették, a nyáron öltözőt is csinálnak hozzá. Nagyrészt társadalmi munkában. A sportolási lehetőség megteremtése azért is fontos a félegyházi vasutasoknak, mert az állomás korszerűtlensége, zsúfoltsága miatt igen megerőltető a munkájuk és a tizenkét- órai törődés után rájuk fér egy kis felfrissülés. Ezt a célt szolgálja majd a kultúrterem mellett hamarosan megépülő tekepálya is. A szakszervezeti bizottság nemrégiben új vezetőséget választott a kulturális ügyeket is új ember vette kezébe Sturmberger János személyében. Most készül a művelődési tervük — kicsit elkéstek vele —, amelyben kellő hangsúlyt kapnak mindazok a tényezők, melyek a pihenni és szórakozni vágyó vasutasok érdekét szolgálják. Balogh József JELE K HORST MUltER fontosiffltus regény» nyomón irta CS. HORVATH TIBOR, rojreHo SEBŐK IMRE
