Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-18 / 90. szám

1968. Április 18. csütörtök 8. oldal Hírünk Törökországban Török hetilap cikkei rólunk Háború és béke Kik is hát azok a „kü­lönböző beállítottságú dol­gozók” akikkel Fethi Náci, az „Ant” című török heti­lap szerkesztője beszélge­tett? Egyetemi hallgató Mészáros Lászlóval, a 21 éves magyar—francia iro­dalmi szakos, negyedéves egyetemi hallgatóval — aki tolmácsa is volt ittjárta- kor — kezdi emberi megfi­gyeléseit. Ilyen részletes a bemutatás: „Címe: Buda­pest, VI. Szív u. 18. Négy testvére van. Apja, anyja él, otthon már csak egy testvére van, aki a Mű­szaki Egyetemen tanul. Ap­ja egyik minisztériumban dolgozik, 3500 forint a havi fizetése. Anyja pénztáros, havi fizetése 1200—1500 Ft, lakásuk bérleti díja: 185 Ft.” — Mindjárt itt je­gyezzük meg, hogy hozzá hasonló „szociográfiai” jel­lemzéssel — sőt még rész­letesebb is akad —, indítja többi emberének portré­ját is. De maradjunk az egyete­mi hallgatónál. Milyen se­gítséget kap az államtól, családjától, milyen a hely­zet ilyen tekintetben a töb­bi népi. demokratikus or­szágban, orvosi ellátás, ét­kezés, ösztöndíjrendszer? — mindezekről aprólékosan beszámol. Költő Miután egy-két vonással leírja a miliőt, amelyben Garai Gáborral, a fiatal Kossuth-díjas költővel foly­tatta az eszmecserét, — őt is bemutatja. Érdeklődik a „Magyar Irodalmi Társa­ság” — Írószövetség — éle­téről, szervezetéről, funk­cionálásáról, tagjainak szá­máról. Kapnak-e tagjai rendszeres anyagi támoga­tást; hogyan biztosítják számukra a zavartalan al­kotást; mennyi idő alatt fut be egy író, költő; meny­nyi könyvet adnak ki; ho­gyan érvényesül az írói sza­badság és függetlenség? S befejezésként: — Az irodalmi társaság 350 tagja közül hány párt­tag? — kérdezi a török új­ságíró. Mire Garai Gábor: — Mi az ön véleménye? — Gondolom, 250 leg­alább. — Csupán nyolcvan­nyolcvanöt párttag van. Ez is azt mutatja, hogy az iro­dalmi tevékenységet nem kötjük össze a párttagság­gal. Véleményünk szerint pártonkívüli is lehet jó író, és nekünk csak egy törek­vésünk van: minél több jó írónk legyen. Tanító „Egyik reggel korán út­nak indultam Budapestről Bács-Kiskun megye tájai felé. Az országon keresztül vezető utam felejthetetlen volt. Ebéd után érkeztem Tiszakécske községbe. Itt ismertem meg a tanítót. Neve: Kovács Géza. Cí­me.. ” Aztán seregnyi kérdés: mióta tanító; fizetése; mi­lyen lehetőségek vannak fa­lun a továbbképzésre; mi­lyen szociális juttatásokat kap; hetenként hány órát oktat; mennyi lakbért fi­zet; szabad idejében mi­vel foglalkozik — és így to­vább. Kifaggatja olvasott­ságáról — a marxizmus klasszikusaiból is —, és a precízen rögzített feleletek után ezt is megírja: „Amint tőle megtudtam, apja a vasútnál jegykezelő­ként dolgozott. A magyar- országi első szocialista ál­lam 133 napja alatt össze­kötőként (futár) működött, a bukás után 1919-től 1921- ig ezért a tevékenységéért börtönbe zárták.” „A mi haladó politikusa­ink közül Atatürk és Na­zim Hikrnet nevét ismeri... A napokban egy fiatal tö­rök tanító egyik könyvét olvasta...” Paraszt A tiszakécskei Szabadság Tsz tehénistállójában kér­dezősködött igen részletek­be menően Loósz Tamás tehenésztől. Ismerteti a termelőszövetkezet tehené­szetét, a díjazási formákat, azok miből tevődnek ösz- sze. Megírja Loószék élet­viszonyait, a tsz-tagokét is. Például így: „Lehetővé vált, hogy ebben az évben is 10 személy utazhasson Leningrádba és Moszkvá­ba. Gyermekeink pedig a Balatonnál voltak. Havon­ta tartanak orvosi vizsgá­latot és szükség szerint gyógykezelésben részesíte­nek bennünket, gyógyszer­rel látnak el. Betegség ese­tére jövedelmünk 75 szá­zalékát kapjuk meg.” Még arra is kíváncsi, mi­lyen politikai munkát vé­gez a tsz-gazda. Végül ez­zel zárja a folytatást: „Be­fejeztem beszélgetésemet, ö tovább folytatja munká­ját. Én pedig megállapítot­tam, hogy ebben a szövet­kezetben jó dolguk van a tagoknak.” Ellátogatott Fethi Náci a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetemre, ahol a tanszékvezető do­censtől nemcsak az egye­tem életéről érdeklődik, ha­nem elmagyaráztatja az új gazdasági reform lényegét is. Külön cikke szól a szakszervezetekről, s ennek sarkalatos részei a szociá­lis juttatásokról, s az új munkatörvényről. Egyik legfinomabban ki­dolgozott portréja a 22 éves dunaújvárosi munkásról, Kesztyűs Józsefről szól. Aztán elviszi „megfigyelő útja” dr. Pesta Lászlóhoz, akivel mint kománytisatvi- selővel a parlament mun­kájáról folytat eszmecserét Most pedig fejezzük be ismertetőnket — Fethi Ná­ci „Utóirat helyett” c. cik­kének idézésével. „Két ol­dalon fákkal szegélyezett, új aszfaltozott utak, új emeletes házak egész sora jellemzi Bács-Kiskun me­gye központját. Szívesen gondoltam vissza erre a vá­rosra, amikor Isztambulba visszaérkeztem.” Farkas József informá­ciói, illetve a Petőfi Népe szerkesztőségében kapott tájékoztatás alapján ír me­gyénkről, kirándulásairól, s ezek az utolsó folytatás be­fejező mondatai: „Bács me­gyében ezt az egy napot töltöttem. Szép és felejt­hetetlen napok Magyaror­szágon. Ezeknek az embe­reknek forró barátsága fe­lülmúlta minden korábbi elképzelésemet... Ezt a pár sort leírtam még, hogy egy országnak, népének elisme­résemet fejezzem ki, hogy még egyszer megemlékez­zem szorgalmas, kemény munkát végző népéről. Én láttam ezeket a szorgalmas embereket és sok mindent meg is tanultam tőlük.” Íme, mit jelentenek a személyes találkozások a népek barátsága, közeledé­se szempontjából.. Tóth István Élüzein a Szegedi A Szegedi Postaigazgató­ság — amely Bács-Kiskun és Csongrád megye posta- hivatalai felett gyakorol felügyeletet — 1967-ben elért kiemelkedő eredmé­nyei elismeréséül ezúttal első ízben elnyerte az Él­üzem címet E nagyszerű eredmény eléréséhez hozzá­járultak a Bács-Kiskun me­gyei hivatalok, amelyeknél igen lendületes a munka­verseny. A megye postá­sainak 76 százaléka vesz részt a szocialista munka- versenyben. A szocialista munka hi­vatala címet nyerte el a kiskunfélegyházi, a kecske­méti I-es, a kiskunhalasi és a kunszentmiklósi pos­tahivatal. Kiváló hivatal címet nyert a bácsalmási, a lajosmizsei, a kelebiai, a kerekegyházi, gátéri, kun­bajai, zsanai, a kecskeméti III-as, a kiskunfélegyházi Il-es postahivatal. Kitett magáért a megyei távköz­lési üzem is, a „Kiváló Üzem” címet nyerte el. Kiemelkedő eredményt ért el a megyei hírlaposztály, amelynek dolgozói negyed­szer kapták meg a „Szocia­lista osztály” címet. A hírlapelőfizetők meg­tartásáért indult verseny­ben is kitűnő eredmények születtek a Szegedi Posta- igazgatóság területén. A továbbiakban, kulturáltabb szolgáltatással kívánják megtartani az élüzem cí­met. Szantner György No vénynemesítési tanácskozás A Magyar Tudományos Akadémián csütörtökön kétnapos növénynemesítési tanácskozás kezdődik. Té­mája a Magyarországon fo­lyó rezisztencia-nemesítési kutatások új módszerei és eredményei. Az első nap dr. Mészöly Gyula, a Duna —Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgató­ja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a növénynemesítési bizott­ság elnöke is előadást tart a rezisztencia-nemesítés helyzetéről, jelentőségéről és várható fejlődéséről. Az alcím: Borogyinó. A világtörténelem nagy sors­fordító csatáinak egyike, kevés esemény rejt magá­ban súlyosabb erkölcsi ta­nulságokat. Tolsztoj felül­múlhatatlan elemzése pedig szinte egyedülálló példá­nya egy különös műfajnak vagyis inkább műfaj ötvö­zetnek, amely egyszerre bölcselet, történelem, had­történet, tömeg- és egyén­ábrázolás, nem utolsósor­ban pedig az egyik leg- szuggesztívebben leírt lát­vány. Minden elfogultsá­gon felülemelkedő, mégis pártos, rendkívül józan és rendkívül gyöngéden lirai. Teljes mértékben meg­értjük Seergej Bondarcsu- kot, hogy erre az óriási té­mára majdnem egy teljes műsoridőt szánt monumen­tális Tolsztoj-adaptációjá­ban. Sőt! Sajnálhatjuk, hogy nem töltötte ki az egész másfél órát. Azok a részletek, amelyek nem függnek össze közvetlenül az ütközettel, összehason­líthatatlanul bágyadtabbra sikerültek. Mintha a ren­dező minél előtt túl akart volna jutni az egyéni szá­lakon, hogy a forgatócso­port minden energiáját a borogyinói mezőre össz­pontosíthassa. Az idősebb Bolkonszkij herceg haldoklási jelenete indokolatlanul elnyújtott, sablonos szimbólumokkal záródik. Az igen csekély szerephez jutó főhősök jel­lemzése is elnagyolt, Pier- ret és Natasát kivéve. Na­póleon rikítóan ellenszen­ves beállítása nem hasonlít Tolsztoj bölcs ítéletéhez. Kutuzovból teljesen hiá­nyoznak a markáns voná­sok. De ez a néhány negatí­vum eltörpül a csatafreskó nagyszerűsége mellett, no­ha nem hagyhattuk őket szó nélkül, mivel kulcs- fontosságú jellemeket érin­tenek. Döbbenetes az ütközet előzményeinek bemutatása. A látszólag céltalanul vo­nuló, porfelhőben lézengő seregek rendetlen látványa hatalmas vizuális erejű til­takozás az emberi szabad­ság és önérzet megtiprása ellen. A kiürített Szmo- lenszk ikonjait menekítő pópák aranypalástos me­nete a meghatott muzsik­katonák sorfala közt, Eisen­stein nagy hagyományait idézi föl. Az ütközet hevesen ka­vargó képsoraiban az a leg­nagyszerűbb, hogy bár ki­fejezetten akrobatikus a zuhanó lovak, hulló sebe­sültek látványa, mégsem a western elemek alkotják a hatalmas jelenet lényegét, noha ez meglehetősen di­vatos az újabb történelmi filmekben. Bondarcsuk Borogyinójá- nak, akárcsak Tolsztojénak, az ember a főszereplője. És itt nemcsak a harcosok remekül fényképezett port­réira gondolok, hanem a síkságot betöltő ágyúfüst- gomolyok, vérző és szeny- nyes színek már-már szür­realista kompozíciójára. A végsőkig elkeseredett, de mindenre elszánt katonák lelkiállapotát Bondarcsuk képes a talaj, a légkör je­lenségeire is kivetíteni. A Háború és béke film­változatának harmadik ré­sze feledhetetlen emléket állít a hazát védő hősies­ségnek, az igazságnak. Sz. J. Esti mese éltesebb srácoknak Napihír: A Fülöp-szigeteken egy 14 éves fiú feleségül vette a tanárnőjét. Qxrlm Gwpz, a nyolcadik általános él­tanulója volt. Minden kérdésre kapásból fe­lelt. — No, várj csak — mondá magában a ta­nár néni. — Majd kapsz te még olyan leckét, hogy örök életre megemlegeted! Ettől kezdve a ta­nár néni igyekezett mi­nél cslnibbé válni. Valódi manilai rúzst használt, s a tanítási időben is szerfelett sokat heherészett. Pil­lantása olykor meg­pihent Gwpz bará­tunk csikófrizüráján, s ilyenkor a szíve táját mindig megbizsergette valami. A srác egy szép napon azzal a váratlan közléssel lep­te meg a többgyer­mekes özvegy peda- ?ógát, hogy — nem érti a sinus-tételt. — Gyere el, gyer­mekem, az esti órák­ban a lakásomra, majd én elmagyará­zom. A Kuala Lum­pur utca 76. alatt la­kunk, csengess há­romszor. Q. G. becsöngetett, a nevelő pedig módsze­resen oktatott. A ne­buló a hajnali órák­ban vetődött haza csa­ládi fészkébe. Másnap megkérte tanárnője kezét. — Majd csak eltart­juk azt a négy kis fattyút — szólt, leen­dő családapához illő felelősségtudattal. — Egyelőre ugyan még gondot okoz, hogy a legidősebbet, aki kor­társam, miként szólít­sam. — Kisfiamnak, esetleg bátyósnak? No, sebaj, több is veszett Manilánál! Az ifjú hitves ké­sőbb kijelentette az ismerősöknek, hogy férje tovább folytatja tanulmányait, — az ő irányításával. Aki volt már valaha gyakorló férj — még ha nem is kamaszkorban — ez utóbbi kijelentés őszinteségében egy percig sem kételked­het! E K HOR5T MULLER fontnsrtilius regénye nyomón Mo CS. HORVATH TIBOR, rojielto SEBÖK IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom