Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-20 / 67. szám
4. oldal 1968. március 20, szerda A tanács vb napirendjén Feleltető gép az iskolában A posta szolgáltatásai Valamennyiünket érdeklő, téma szerepelt a közelmúltban a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésének napirendjén: a posta szolgáltatásai a megye székhelyén. Az ezzel kapcsolatos beszámoló részletezte a posta feladatait, terveit, s foglalkozott a gondokkal. Egyszerűbb ügyintézés, fokozódó[ forgalom Mindenekelőtt szóba került az, hogy a kecskeméti posta központi épületét „kinőtte”. Bárki meggyőződhet erről, aki egy-egy forgalmasabb napszakban utat igyekszik törni magának a felvételi terem ablaksora előtt várakozók tömegében. Ezt a sorbanál- lást egyelőre hasmos szükségmegoldásokkal próbálják áthidalni: több ablak áll az ügyfelek rendelkezésére: a zsákos befizetések rendszerének bevezetése csökkenti a várakozási időt. Ugyanezt célozza az a rendelkezés is. hogy a pénzfelvevő helyeken megszüntették az adminisztrációt. Azzal, hogy a könyvelést másik dolgozó végzi, az ügykezelés, egyszerűbb és gyorsabb lett. Enyhített a gondokon az 5. számú len in városi posta- hivatal megnyitása is. A végső megoldás — ami ugyancsak a távolabbi jövőben várható — a Széche- nyivárosban egy újabb hivatal üzembe helyezése, valamint a központi hivatal toldaléképülettel való bővítése lesz. A város fejlődésével együtt növekedtek a kézbesítő szolgálat gondjai is. Néhány éve vált parancsoló szükséggé a külön hír- ’.apkézbesítők alkalmazása, akik általában jól oldják meg feladatukat. Ma már a peremkerületek lakosságának jórésze vasárnaponként is hozzájuthat a napilapokhoz. Liftkulcs a kézbesítőknek A kézbesítők egészség- védelme érdekében vezették be a többemeletes bérházakban a levélszekrényes kézbesítést. Ez a téma számos hozzászólást váltott ki a vb ülésén. Emlékszünk rá, lapunkban is hangot kapott már sok olyan panasz, hogy a levélszekrényekből eltűnnek a küldemények, ismeretlen tettesek dézsmálják azokat. A posta minden esetben feljelentéssel él, sajnos, nem sok eredménnyel. (Bár éppen a napokban kishíján sikerült rajtakapni egy felnőtt korú tettest, aki a rekeszeket kulccsal nyitogatta. A pontos személyleírás alapján hátha ez az eset „csattanóval” végződik...) A vb állásfoglalása a levélszekrények fenntartása mellett szól. A kézbesítők munkáján pedig azzal Is igyekeznek könnyíteni, hogy közülük, a felvonóval ellátott bérházakban dolgozók rövidesen liftkulcsot kapnak. Házszámok „dzsungele“ Érdekes része volt az előterjesztésnek az, amelyik a hiányzó vagy éppen fölös számban levő házszámtáblákból eredő kézbesítési bonyodalmakat ecsetelte. Említsük meg a több mint tucatnyi kuriózum közül, hogy például a Körösi-hegy 11. számol — 30 ház viseli, vagy hogy éppen hatvanat találhatunk Máriahegy 91-ből. Méhesfaluban pedig mind az utcanév, mind a másfélszáz ház szám táblája hiányzik. E furcsa helyzet megszüntetésére a közeljövőben sor kerül. Telefongondok Mindennapos bosszúságaink közé tartoznak a telefonálással kapcsolatos nehézségek. Ezt a posta is érzi. Az ideális helyzet megteremtése bizony e tekintetben sem egy-két év munkája. Némi enyhülést hozott ugyan a kétszáz állomást magában foglaló le- ninvárosi mellékközpont létrehozása, s hoz majdan a már említett központi épületbővítés. Régi óhaj, de a felelőtlen, garázda elemek pusztításai miatt mindeddig „kútba esett’ a nyilvános utcai telefonállomások számának szaporítása. A posta mindössze annyit ígérhet, hogy a tervek szerint 1970-ig önkiszolgáló postahivatal létesül, amelyben a bélyeg- és levelezőlap-árusító, valamint pénzváltó automaták mellett interurbán beszélgetésre alkalmas nyilvános telefon is helyet kap. J. T. Száz variációval működik Kanász László fizikatanár konstruálta felméró-feleltetőgép Budapesten, az V. kerületi Nádor utcai általános iskolában. Az ötletes szerkezet egyidóben 42 tanuló feleletét jelzi. Képünkön: a gép matema tikaórán regisztrálja a helyes és helytelen feleleteket. (MTI foto—Balassa Ferenc felvétele) A szerkesztőség postájából Türelem? A lap február 20-i számában közölt levél szerint M. T. unja az útépítés miatti kényszerű sárban' járást és cipőtisztítást. Egyben kétségbe vonja, hogy panaszát egyáltalán válaszra méltatjuk. Ezt az aggályát I igyekszünk eloszlatni. A városon keresztül haladó ! „E” 5. sz. főközlekedési út úgynevezett átkelési szakaszá- ' nak korszerű átépítése a Köz- i úti Építő Vállalat, a Vízmű ' Vállalat, a DÁV és a Posta pontosan egybehangolt, együt* tes munkájával történik. Vállalatunk mintegy 700 dolgozója munkálkodik megyeszerte a t utak korszerűsítésén, 1 Elhatározott szándékunk —, 1 hogy a szóbanforgó átkelési szakaszt a rendelkezésünkre ! álló legjobb eszközökkel és technológiával a vállalt határidőn belül elkészítjük. Így annál rövidebb ideig terheljük a panaszosokat a cipőtisztítás kétségtelenül hosszadalmas és fárasztó munkájával. Dolgozóink évtizedeken át végzik munkájukat, nyáron porban, télen hidegben, sárban. A napi csákányozás és lapátolás után ők is tisztítanak bakancsot, csizmát, sőt — mivel zömmel vidékiek — még azután főzik lebbencsüket vagy paprikáskrumpli vacsorájukat. Másnap újra kezdik. Így lesznek a megyének, Kecskemétnek modernebb, kulturáltabb útviszonyai. . . Mégsem panaszkodnak. ók már levizsgáztak munkájukkal kitartásból, türelemből. A levélíró diák nem. Az osztályozást az olvasóra bízzuk. Nem tartjuk kizártnak, hogy közülük egyesek valóban megfeledkeznek magukról és nem megengedhető megjegyzéseket kockáztatnak meg. Ezt mi is elítéljük. Általánosítani azonban — hogy minden munkás ilyen lenne — nem lehet. . . — ERDŐS SÁNDOR, a Közúti Építő Vállalat építésvezetője, Kecskemét. ISem méltó a városközponthoz! Elszomorító állapotban van a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű körüli park. Az itt keresztül járó ezernyi, ember bokáig érő sárban gáfcöl, nagy víztócsákat kerülget nap mint nap. Sok ezer kecskeméti nevében kérem, hogy a Kecskeméti Városi Tanács V. B. — lehetőségeihez mérten — minél előbt aszfaltoztassa ki a parkocska útjait, mert ebben az állapotban nem méltó sem az emlékműhöz, sem a megyeszékhely központjához. ZSÍROS IMRE, Kecskemét. Különös frisj i A Magyar Nemzet március 7-1 számában jelent meg az alábbi apróhirdetés: Megismerkedne barna tisztviselőnő (aláhúzás tőlem) házasság céljából 25—30 évesig, 160 cm magas körüli, rendes, szolid, érettségizett, független, lehetőleg dunántúli leánnyal (aláhúzás tőlem) .. .** Meglepő a nyíltság, amellyel extra és részletes igényeit közhírré teszi ez a ,,barna tisztviselőnő”. A méretbeli kívánalmak mellett külön érdekesség annak hangsúlyozása is, hogy ,.független” legyen a házasság céljára szóbajöhető leány, de az meg egészen kényes ízlésre vall — milyen élettani rugói lehetnek vajon? —, hogy mindenekelőtt ,.dunántúli” illetőségű az esete ... Vagy az egész hirdetés-szituáció egyszerű, sajtóhiba következménye? Fantasztikus ötletei vannak a Nyomda ördögének. Ilyet csak ráérő ördögök képesek kieszelni. — CSAPAY LAJOS — Dunavecse — Jelzése nyomán. Miért a huzavona? A Keceli Községi Tanács V. B. tavaly házhelyek részére belterületi telkeket sajátított ki. A tulajdonosokat kifizette. A telkek értékesítése azonban még a mai napig sem intéződött, holott az OTP még a múlt ősszel Ígérte, és ml Igényeltünk is. Az idő múlik, és ml — több családos emberek — az ügy elhúzódása miatt továbbra is mosókonyhában lakunk, havi 300 forint lakbérért. Mikor már megvannak a telkek, miért olyan hosszadalmas az Intézkedés azok hasznosításáig? A papírmunka miért nehezíti meg, hegy az emberek egyik legnagyobb gondján, minél előbb segíthessenek? — GERI FERENC, HALASZ JÓZSEF, KeUnnepi emlékest A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 49. évfordulója tiszteletére emlékestet tart ma 17.30 órai kezdettel a művelődési ház Rákóczi út 3. szám alatti nagytermében az MSZMP Kecskeméti Végrehajtó Bizottsága, a városi tanács és a KISZ városi végrehajtó bizottsága. Az ünnepi esten, melynek szónoka Reile Géza, a városi tanács vb-elnöke, úttörőkké avatják a 3602. sz. Katona József úttörőcsapat egyik kisdobos rajának tagjait. Testvéri segítség Tizenhárom rádió Vietnamnak A nemzetközi nőnap alkalmával rendezett összejövetelen határozták el a Bács—Szolnok megyei Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói, hogy akciót indítanak a vietnami nép megsegítésére. Tegnap arról tájékoztatta szerkesztőségünket a vállalat vezetősége, hogy eddig 14 ezer forintot gyűjtöttek össze és ebből a pénzből 13 tranzisztoros rádiót vásároltak. Az értékes szállítmánnyal ma reggel indult el a vállalat nötanácsának egy tagja és a szakszervezeti bizottság titkára, hogy Budapestre, a Vöröskereszt központjába vigye, ahonnan továbbítják a rádiókat rendeltetési helyükre. A vállalat dolgozói egyébként nem tekintik befejezettnek a gyűjtést, hiszen újabb összegek érkeznek a központba. Ügy határoztak, hogy legközelebb — ha elegendő pénz lesz együtt — kerékpárokat vásárolnak és azokat kiküldik a szabadságharcosoknak. Az igazán nemes szándékért és annak nagyszerű megvalósításáért dicséret és elismerés illeti a vállalat vezetőségét, s valamennyi dolgozóját. Háromszáz fehér boríték — Ilyen sok levélre igazán nem számítottam. A postás napokig hordta címemre a fehér borítékokat, amelyek az ország minden tájáról, sőt külföldről is érkeztek hozzám — mondja Tompán, a Kossuth utca 3. szám alatti házban Márki Margit. Barna szeme élénken csillog a szemüveg mögött, amíg beszél, aztán ábrándozva néz ki az ablakon a tava- szias időbe. Néhány másodperc eltelik, amíg újra megszólal. — Nem vártam ennyi levelet és főleg azt nem, hogy igaz, őszinte barátokra találhatok. Persze vannak, akik csak az érdekesség kedvéért írtak, sőt olyanok is akadnak, akik szinte becsületsértő sorokat vetettek papírra. De nem ez a fontos, hanem; az a néhány igazán őszinte társ, aki hasonló sorsban van, mint én, s akivel — hacsak levélben is — megbeszélhetem gondjaimat, terveimet. Miért van egyedül ez a huszonhat éves lány Tompán, Évek és — ötéves koromban lettem beteg, gerincvelő gyulladásom volt —, ezt már utólag tudtuk meg, de akkor az a község kellős közepén? Hogyan jutott eszébe, hogy a Magyar Ifjúság „Társat keresek” című rovatába ő is beküldje fényképét és néhány sort önmagáról? Ezekre a kérdésekre keresek választ a beszélgetés során, s lassan kibontakozik a fiatal lány eddigi nehéz sorsa, egy tragikus betegség, amely közel két évtizedig az ágyhoz kötötte. kórházak orvosok gyermekbénulásnak vélték és azzal kezeltek. Mondanom sem kell, hogy a várt eredmény elmaradt, sőt egyre válságosabb helyzetbe kerültem. A szüleim vittek Budapestre a János kórházba, ahol azonnal műtétet hajtottak rajtam végre. Nem sikerült. Hazajöttem és járni nem tudtam. Feküdtem ebben az ágyban — mutatja a konyhában elhelyezett he- verőt, aztán tovább sorolja a kórházakat, a betegségben eltöltött hosszú hónapokat, éveket Üjabb kórház, híres professzor, műtét — sikertelenség. — Hogyan végezte el mégis az iskolát? — Nagyon nehezen. Édesanyám hordott el mindennap. Nemcsak neki, hanem nekem is nagy megpróbáltatás volt ez. Nézem az édesanyát, az egyszerű asszonyt, aki csendesen a konyha- szekrénynek támaszkodva figyeli a beszélgetést. Olyan, mint minden falusi asszony, mint minden anya. Egyetlen gyermekéért mindenét odaadná, mindent megtenne. Meg is tett, ami tőle telhetett. Többet azonban ő sem bírt. Amikor arról esik Jönnek : Beszélgetés közben előveszi a dobozt, amelyben a leveleket tartja. A fehér borítékok egymásra halmozva egy-egy társ üzenetét hozták. Közöttük harminc olyan van, amelyet a Szovjetunióban adtak fel Margit címére. — Minden levélre neon tudok, de nem szó, hogy Margit három évvel ezelőtt mégis lábra állt, az akkori öröm és boldogság ma is teljes fénnyel ragyog az arcukon. Margit jár! Lépésein még észrevenni némi bizonytalanságot. de néhány év múlva teljesen eltűnik a tizennyolc évig tartó hosszú betegség minden árnyéka. i levelek is akarok válaszolni. Kiválasztom azokat, akik a legro konszenvesebbek és soraikból megértés, igaz emberség sugárzik. Itt van például ez — emel ki egy fehér borítékot a sok közül. Dunántúlról kapta, benne fénykép - Zsuzsának hívják az illetőt, már több levelet váltottak Szó van arról, hogy Zsuzsa húsvétkor meglátogatja tompái barátnőjét. — Sajnos, több olyan levélíró is akadt, aki gúnyolódik, ajánlatokat tesz, de ezekre nem is válaszolok. Én nem férjet kerestem, hanem barátnőt, azért is írtam oda, hogy beteg vagyok — mondja Margit és rendezgeti a leveleket. Amikor a kocsink megállt házuk előtt Tanulás, A konyhában elővesz egy dobozt; — Ez a munkám — jegyzi meg csendesen. Hosszabb ideje bedolgozó egy szegedi ktsz-nél. Onnan kapja az anyagot, s idehaza illeszti össze az alkatrészeket. Havonta kétszáz-négyszáz forintot tud keresni. — vallotta, be később — elbújt, mert azt gondolta valamelyik nemkívánatos levélíró látogatott1 el a kis faluba, hozzá, aki egvedül van. Az övéhez hasonló korú lányok dolgoznak, vagy már férjhez mentek, ő nem járhat sehová, s így kicsit magára maradt. A levelek azonban változatosságot, színt hoztak az életébe. És még valami! munka Nem sok, de unaloműzőnek mégis jó. Közelebb szeretne dolgozni, de nincs alkalom. Ha megunja a kis fémtárgyakat, előveszi az eszperantókönyvet és tanul. Ehhez is társ kellene, de a faluban nincs Egyedül pedig nehéz... Gál Sándor
