Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

1968. március 20. szerda 5. oldal 1A 600 éves város köszöntése „Nem várunk receptre... jós és Lőrincz Béla népdal­feldolgozásait. Az igen jól sikerült mű­sort április 22-én közvetíti a Rádió. Sz. J. Bánk és Tiborc kettőse. (Kállai Ferenc, öze Lajos) A városi tanács kezdemé­nyezésére hétfőn este nyil­vános irodalmi estet rende­zett a Magyar Rádió a Kecskeméti Katona József Színházban, megyeszékhe­lyünk 600 éves jubileumá­nak tiszteletére. Mátyás Ferenc József At- tila-díjas költő műsorössze­állítása a téma mély isme-, rétéről és szeretetéről ta­núskodik. Mint az összekö­tő szöveg írója is igen rój konszenves, tárgyilagos han­got ütött meg. Költői len­dületű városkrónikáját na­gyon szépen mondta él Üj- laky László. A műsor irodalmi részé­ben a mai magyar előadó­művészet legkitűnőbb egyé­niségei léptek pódiumra. Különösen Törőcsik Mari természetes humorú Mik- száth-tolmácsolása, Kohut Magda kulturált versmon­dása és Pécsi Sándor Mó­ricz Zsigmond publicista erényeit tökéletesen vissza­adó felolvasása maradt em­lékezetes. mantikus hevületű Liszt­interpretációja és Lorenz Kornélia népdaléneklése emelkedett ki. Petress Zsu­zsa a megzenésített Petőfi verset is éppoly kitűnően adta elő, mint a Francia ki­rálylány dalát, Béres Fe­renchez ellenben sokkal kö­zelebb állnak a virágéne­kek, mint a betyárnóták. A Nemesszeghy Lajos ál­tal vezényelt Kecskeméti Szimfonikus Zenekar hal­latán sajnáltuk, hogy ilyen ritkán szerepelnek. Ádám József, Sipos Károly és Zsiga László biztosan vezet­ték a Kodály Kórust, az Állami Zeneiskola illetve a Katona József Gimnázium Törőcsik Mari a kecske­énekkarát, élménnyé avatta méíi ferences gvárdiánról előadásuk Kodály műveit, szóló Mikszáth-novellát N. Bodon Pál, Kálmán La- mondja. Bodor Tibor, Horváth Fe­renc és Kállai Ferenc a tő­lük megszokott rutinnal adták elő Orczy Lőrinc Mátyási József, Csokonai Vitéz Mihály, Katona Jó­zsef, Kossuth, Petőfi, Illyés Gyula és Váci Mihály igen széles előadói skálát kívánó alkotásait. Gál Sándor és Hatvani Dániel oratóriuma, A ho­mok énekel, ezúttal is si­kert aratott a Berkes Fe­renc irodalmi színpad elő­adásában. A továbbiakban Tordy Géza, Öze Lajos, és Zsigrai Annamária szavalt. A zenei műsorszámok kö­zül Gabos Gábor igazi ro­Felcsendül az Egmont-nyitány. Nemesszeghy Lajos vezényli a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart. A kecskeméti pártisko­lára korábban jóformán a fél országból jöttek a hall­gatók. öthónapos tanfolya­mokon a pártmunka alap­ismereteit tanulták. Az idén a hallgatók a megye pártszervezeteinek vezető­ségi tagjaiból kerülnek ki, s a tanfolyamok egyhóna­posak. Az új helyzet számukra kedvezőbb. Hiszen többen tanulhatnak a megyéből Az pedig, hogy a tanfolya­mok most egyhónaposak, új lehetőségeket jelent. A pártvezetőségi tagok több­sége ma már túl van az alapfokon, s most maga­sabb osztályba léphet. Felelősség, önállóság A tananyagot nem az úgynevezett praktikus té­mák alkotják. Nem a pártélet szervezését, a munka tervkészítést, a tag­felvétel, ügykezelés, az ok­tatás megszervezését vagy a kádermunka alapisme­reteit tanítják itt. A tan­folyam célja a korszerű szemlélet és a munkamód­szer kialakítása. Az egyik hallgató nagyon találóan mondta a legutóbbi záró­foglalkozáson : — Nem receptet kérünk ezután, hanem magunk leszünk a receptírók. Ez a feladat. Az új gaz­daságirányítás viszonyai között megváltozott a párt­munka stílusa. Ahogyan a döntések fokozatosan he­lyi feladattá válnak, meg­növekszik a pártszerveze­tek szerepe és felelőssége. Politika és gazdaság most még közelebbi kapcsolatba kerül a termelőegységek szintjén is. Az alapszerve­zet önállóan, a helyi köve­telményeknek megfelelően munkálja ki a gazdaság problémáinak megoldását elősegítő hatékony érveket és a végrehajtás legalkal­masabb formáit. Ezután tehát még kevésbé lehet a felső utasításokra hagyat­kozni. A kollektíva infor­málása és „közérzetének” alapos ismerete egyaránt feladat Feltétele annak, hogy a termelés a dolgo­zók egyetértésével, egyéni érdekeik, valamint a vál­lalati és a társadalmi ér­dek összehangolásával foly­jék. Ezeknek a követelmé­nyeknek megfelelni — na­gyon nehéz feladat. Tájé­kozottságot és fejlett ítélő­képességet követel a párt­munkának ez a stílusa. És seregnyi új ismeretet. Szociológia, vezetéstudomány Azt mondhatnánk: a marxista társadalomtudo­mányok néhány, eddig csak szűkebb körben is­mert ága helyet követel a mindennapi életben. Azt természetesen senki sem várhatja, hogy egy négy­hetes tanfolyamon új tu­dományágakat sajátítson el bárki is. Az azonban le­hetséges, hogy ezeknek a gyakorlati következtetéseit megismerjék a hallgatók. S a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának ez a célja. Ezért kaptak helyet a tananyagban az olyan témák, mint a szo­KlSZ-cseretáborozás A KISZ képviselői és több környező szocialista ország ifjúsági szervezeté­nek képviselői megtárgyal­ták és a közelmúltban meg­állapodásban rögzítették az idei cseretáborozások prog­ramját. A tervek szerint a nyári hónapokban 290 egye­temista és főiskolás — 180 fiú és 130 leány —, vala­mint hatvan középiskolás érkezik hazánkba a Szov­jetunióból, Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köz­társaságból. Ezúttal augusztus 11. és 24. között Badacsonyban, il­letve Balatonaligán laknak és dolgoznak majd a ven­dégek, akik előreláthatólag 2? ország 74 ifjúsági szer­vezetének tagjait képvise­lik. ciológia, • a vezetéstudo-' mány. Jól megmutatkozott az előadásokat követő meg­beszéléseken, hogy a cél­kitűzés helyes volt. Nem egyszer alig lehetett véget vetni a foglalkozásoknak, annyi volt a Kérdés es a hozzászólás. S mindannyi­szor, amikor a „hagyomá­nyos témák” voltak a na­pirenden — az osztályharc, a párt szövetségi politiká­ja, a Munka Törvényköny­ve, vagy a népművelés és tudatformálás —, akkor is szóba kerültek az új isme­retek, s a belőlük adódó következtetések. Meg kell itt jegyezni, hogy az új szemlélet érvé­nyesítése és az új témák bevezetése nagy erőfeszí­téseket kívánt a tanári kartól is. Nem lehetett egyszerűen elővenni a ré­gi előadásokat. Újból kel­lett készülni, forrásanya­gokat keresni, rendszerez­ni, új vázlatokat írni. Emel­lett az igazgatóság számos esetben kért fel előadókat a pártfőiskoláról és egye­temekről. Új módon dolgozni Halljuk végül három hallgató véleményét a tan­folyamról : — Volt, aki otthon azt mondta: jó lesz neked az az egy hónap kikapcsoló­dás. Hát ez nem az. Teg­nap is 7 óra előadásunk volt. De örülök, mert so­kat tanultam — mondja Kovács Gyuláné, a Kis­kunfélegyházi Vendéglátó Vállalat dolgozója. — Megragadott és fellel­kesített bennünket — mondta Bazsony Jánosné, a kalocsai posta dolgozó­ja —, hogy mennyire az ember került a pártmunka középpontjába. Az ember a munkahelyén és a csa­ládi környezetben is. Új módon kell dolgoznunk. Végül Babies Mihályné, a Bajai Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat párt­vezetőségének tagja: — Így végezni a párt­munkát, ahogyan itt ta­nultuk, nagyon nehéz. De most már világosan látjuk, hogyan kell. Mester László 67. És a kapu nyomban becsukódik mögötte. A hosszú úton, miközben a porhullámok el-elfedték, lassan, nyu­godtan közeledett az árny... Már csak néhány lépés választotta el a corvée-tól. Most végre felismerték. — Troppauer! — kiáltotta az egyik katona. Valóban a költő volt. Most már bizonyossá vált, hogy valami történt. — Fiúk — mondta, amikor az őrséghez ért. — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóba vagyok... Baj van. A katonák többsége az utolsó percben meg­gondolta a dolgot. A főbűnösöket bezárták, a többi elhatározta, hogy nem csinálja ezt a marhaságot, és megvédi az erődöt... Nagy csend támadt. — Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc-tíz reflektor pásztáz­ta egymást, keresztezve a sivatagot... — Ostobaság! — kiáltotta Lorsakoff. Nem fognak ránk lőni... — Azt üzenik a fiúk — jegyezte meg Troppauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt bebocsátják. Külön­ben lőnek. A vízcsapot lezárják, és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát... Döbbent szünet következett. Az erdő felől egy re­kedi hangú madár 'olyton azt ismételgette: „Kirágá... kirágá ... kirágá..Szél rohant át a Szaharán, és zh zegve röpült a por... — Azt üzeni nektek az őrnagy, hogy a corvée térjen vissza az erődbe, a rabok foglalják el a munkahelyü­ket, és akkor nem vesz tudomást arról, amit tervezte­tek ... Csak a vezetőket bünteti meg — és sóhajtva tette hozzá. — Magát, Koblenszki, valószínűleg fel­kötik... De hát ilyen az élet; egyszer lenn, egyszer fenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobienszki. — Csupa hazugság, amit mond... — És nálunk az ekrazit! — kiáltotta Lorsakoff. —> Ha kell akár az egész erődöt a levegőbe röpítjük! Kevés lelkesedéssel találkozott az elszánt biztatás. Csak Troppauer felelt, hasonló harsány hangon: — Majd hülyék leszünk meghalni magukért! Minek másszunk bele a csávába, ha ép bőrrel szabadulha- tunk?! Ne jöttek volna ide... — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppau* er előtt termett. — Majd megtanítlak én, hogy a hü­lye verseiddel törődj, és... Verseinek gyalázására Troppauer természetesen po­fon ütötte Kobienszkit, aki ezután hosszú ideig csend­ben feküdt a földön. Korsakoff revolvert rántott, de az egyik rab kiverte a kezéből. Macquart-t két katona ragadta meg. — Nem vagyunk bolondok meghalni magukért! —» kiáltott a Mikulás-szakállú. — Troppauernek igaza van. — Egyék meg, amit főztek..; — mondta egy másik csontváz, és aszott karját magasra emelve, az öklét rázta dr. Borden felé. Tíz perc múlva az egész corvée fegyver nélkül visz- szatért az erődbe, és magával hozta megkötözve Kobi­enszkit, Lorsakoffot, Maquart-t és dr. Bordent. A rabok csendesen várták, hogy döntsenek a sor* s ükről. Delahay szobájában voltak együtt. Az őrnagy kissé jobban érezte magát. Az ágyban könyökölt, és sziva­rozott. Délután rohama volt, így csak most értesült az eseményekről. Kréta, illetve íves őrnagy, Finley és Hilliers hadnagy ültek körülötte. — Az erőd mindaddig nincs biztonságban, amíg a szokotáktól tartani kell — mondta az őrnagy. — Ha tudnánk, honnan jönnek, gyerekjáték lenne visszaszorítani vagy bekeríteni őket — jegyezte meg Finley. — De nem tudjuk — mondta íves. — Es kevés re­mény van rá... Pedig az óra, ami annál a fiúnál van... az óra a nyitja mindennek. Nem is vette észre, hogy milyen csodálkozással né­zik. Kréta ugyanis megdöbbentő változáson ment át Soványsága most energikusnak hatott. Angolosan szi­kár, napbarnított ember volt és a szemei okosan, tisz­tán csillogtak. — Mikor leplezted le magadat Finleynek? — kér­dezte Delahay. — Amikor azt a kedves fiút, akit összetévesztettek velem, en crapaudine-re ítélték. Meg kellett mente­nem. Akkor szóltam Finleynek, hogy jelentse neked az ügyet Gardone megkerülésével. Előbb kénytelen vol­tam igazolni magam. Azután Finley szerezte meg a viaszosvászon zsákot a pénzszekrényből, amit egy má­sik barátom visszacsempészett a fiúhoz. Grison tárcája volt benne, az én szolgálati számom és néhány írás. Versek. Az írásokat akartam olvasni, mert még az én Troppauer barátomról is kiderülhet, hogy komédiázik és közben hírszerző. Hála istennek, a versek ezirány- ban megnyugtattak. Latouret lépett be Galambbal. — Jöjjön ide, barátom... — mondta az őrnagy. — Maga nagy szolgálatot tett ma, és különleges jutalom­ban lesz része..i íFolytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom