Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

A népfronttitkár naplójából Ha egyre kevesebben is, de azért még akadnak községi ve­zetők, funkcionáriusok, akik a riporter obiigát, de mégis leg­kifejezőbb kérdésére, hogy „Mi újság? Miben segíthetne a saj­tó?” — szinte láthatatlanul is fejet vakarva válaszolnak. — Háát... most éppen sem­mi különös újság nincs... Dol­gozgatunk, dolgozgatunk... Aztán, — mivel az újságíró nem mindig tágít egykönnyen — mégiscsak kiderül, hogy nincs olyan isrtenhátamögötti kis falu, ahol újság ne lenne, va­lami ne történne. Ez természe tes, hiszen ahol emberek élnek, dolgoznak, minden nap hoz újat az előzőhöz képest is. A bizalom forrásai A rra a kérdésre, kik vol­tak azok a tanácstagok, akik az elmúlt négy ' évben a legaktívabban, a választók leg­teljesebb bizalmát élvezve lát­ták el társadalmi megbízatásu­kat, a keceli tanácsiházán az elsők között Ökrös Sándornét említik. — A most záruló ciklusban olyan tanács-, vagy állandó bi­zottsági ülés nem volt, amelyről a 64-es választókerület tanács­tagja, Ökrös néni hiányzott. Legtöbbször maga is részt vett a vitában és javaslataival sok közérdekű gond megoldásában segített — vallják róla a köz­ség vezetői. Amikor a falutól mintegy há­rom kilométerre levő tanyáju­kon — amely külsőre is gondos és dolgos háziakra vall —, meglátogattam, éppen a délutá­ni etetést fejezte be a barom­fiudvaron. Háziasszonyi büsz­keséggel mutatta meg 150 da­rabból álló, fajtiszta tojóállo­mányát, amely szakszerű körül­mények között és gondos neve­léssel nem jelentéktelen kiegé­szítést jelent férje és saját nyugdíja mellé. E rről kerül szóba, hogy már nyolc éve nyugdí­jas. Ám, minden szavából fia­talos munkakedv, ambíció és másokért érzett felelősség árad. — Az én tanácstagi munkám, tekintettel a tanyai körzetre, az átlagosnál nehezebb, de szerin­tem éppen ezért szép. A tanyá­kon élő, hivatalos ügyekben sokszor még ma is nehezen tá­jékozódó választóim gyakran keresnek fel ügyes-bajos dol­gaikkal, melyekből tőlem telhe­tőén mindig szívesen segítek. Tanácstagtársaimhoz hasonlóan a legtöbb örömet az jelentet­te, hogy a község vezetői is se­gítettek abban, hogy lakóhelyün­ket tovább szépítsük, mindig újat, hasznosat alkossunk... Milyen részt vállalt ő ebből? Nehéz egyetlen írásban össze­foglalni. Tanácstagi megbízatá­sa mellett még vezetőségi tag­ja a községi nőtanácsnak, el­nöke a gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságnak, s elnöke a Dózsa Szakszövetkezet nőbi­zottságának. Az utóbbi években különösen sokat foglalkozott a helyi ipari tanulók szociális és munkakörülményeivel, ellen­őrizte az óvodai elhelyezéseket, figyelemmel kísérte az árván maradt, s a nehéz családi kö­rülmények között élő gyerme­kek sorsát. — Bizony akadt egy-egy, a fiatalok szemében nem éppen népszerű megbízatásom. Az ital­bolt, a cukrászda esti ellenőr­zése, amikor természetesen ha- zaküldtem azokat a fiatalokat, akiknek jelenlétét a törvénye­ink is tiltják. De bízom abban, hogy idővel ők is belátják: ép­pen az ő érdekükben cseleked­tem ... A zután a Szilosban nemré­giben felépült, úgyneve­zett cigányiskola oktatásának megszervezésére került a szó. Tevékeny része volt ebben is. Főleg azzal, hogy az iskolakö­teles kisgyermekek részére — ha a szükség úgy kívánta —, ruhát, cipőt gyűjtött, csakhogy rendszeresen ott ülhessenek az iskolában, amely az első lép­csőfok társadalmi felemelkedé­sük útján. Ezenkívül személye­sen is részt vállalt a fürdő kör­nyékének parkosításában, szám­talan községszépítési feladat között; s lelkes támogatójavolt a járásban először itt létreho­zott öregek napközijének. Ami­kor pedig az utóbbi terv való- ravált — ott volt azok között, akik az arra ráutalt idős embe­reket felkeresték, s elhelyezték a napköziben. A szakszövetke­zetben számontartják róla, hogy megszervezte az idős tagok szo­ciális juttatását, e javaslatot terjesiztett elő a szövetkezeti gazdaságban kiválóan dolgozó nők külön jutalmazására... O lyan ember tehát, aki mindig és önzetlenül ké­szen áll a közösségért dolgozni. Jutalma? A legtöbb, amit em­ber kaphat: tisztelet, elismerés és soha nem csökkenő bizalom, amelynek bizonyítéka, hogy a körzet lakói ismét tanácstag­jukká jelölték. Flaisz András Mikor kapunk új telefonkönyvet? Az utóbbi időben többen pa­naszolták a szerkesztőségnek: teljesen szétrongyolódtak és már-már használhatatlanok a régi telefonkönyvek. Kérték, hogy tolmácsoljuk a postának: ideje lenne kibocsátani az új távbeszélőnévsort. Annál is in­kább, mert időközben sok vál­tozás történt, csak Kecskemé­ten legalább száz új telefon­számot kellene névsorba venni. Olvasóink kérését továbbítot­tuk a Szegedi Postaigazgatóság­nak. Kovács Károly, a távköz­lési osztály vezetője a követke­ző választ adta; A Posta Vezérigazgatósága még nem döntötte el, hogy ki- adja-e idén az új megyei táv­beszélőnévsort. Ha augusztusig nem kerül sor erre, akkor en­gedélyezik, hogy legalább a kecskemétiek új telefonkönyvet kapjanak. Ebben már szerepel­nek majd a leninvárosi mellék- állomáshoz tartozó telefonszá­mok is. Mint ismeretes, a lakó­negyed állomásának a szerelé­se, illetve a számok kiosztása most folyik, a munkálatok be­fejezésének a határideje június 30-a. B. D. Ezt a kis bevezetőt pont egy ] geli fél nyolcas vonattal beérjen olyan ember módszereinek meg- Dunavecsére. világítására írtuk, — aki n e m | Romantikus utazás ez, csak ilyen „Semmi különöset nem manapság az ördög se kívánja. tudok most” informátor. Bolvá- ri László elvtársat, a dunave- csei járási népfronttitkárt még nem „sikerült” úgy megállítani az utcán, karon fogni értekezlet szünetében, vagy buszravárás közben szóra bírni, hogy a ci­tált kérdésre ne kezdte volna mindjárt így. — Mi újság? Várj, mindjárt mondom. Látod itt visszafelé ezt az utcát? Nos, pont egy esz­tendővel ezelőtt írtátok meg, hogy... Aztán ha ezt elmondta, már diktálja is a következő címszót. Mint ezúttal is, amikor a járási pártbizottság lépcsőházából visz- szajövet, munkanaplóját üti fel. — Amiket most hallasz, mind a je’ölőgyűléseken mon­dották el. írhatod: újsom postaügynökség Nem is olyan régen még volt postaügynökség Üjsolton. Szük­ségépületben. A tanács is meg­értette, hogy tartósan nem le­het ott, hiszen pénzt, csomagot, különféle küldeményeket, nyom­tatványokat kezelni nem lehet biztonsággal és felelősséggel. Ezért az új tanácsházát, amely­re kölcsönt vett fel a község, úgy építtette, hogy abban he­lyet kapjon az orvosi rendelő és a posta is. Augusztus 20-án lesz két éve, hogy áll már az új tanácsháza, de postaügynökség még mindig nincs az erre a célra rendelke­zésre álló épületrészben. így a faluból Soltra járnak a csórna gokkal, pénzküldeményekkel, s onnan kézbesítik számukra a nekik szóló postát. Persze, mindez időveszteséggel jár és kényelmetlen. Jó lenne, ha a szegedi igazgatóság tájékoztatná a lakosságot a kilátásokról. Je­lenleg így vélekednek a köz­ségben. — Míg nem volt alkalmas hely, volt ügynökség. Most már van megfelelő helyiség, de nincs ügynökség... Ha így áll a dolog — inkább egy lakást építettünk volna... Knnpeszéri buszmenetrend Ha eltekintünk is attól, hogy volt eset, amikor a Kunpeszér- ről Kunszentmiklósra bejáró felsőtagozatosok hiába ácsorog- tak a téli hidegben; az autóbusz nem érkezett meg, mást is sé­relmeznek a községbeliek. Hétfőn például nincs autó- buszjárat Dunavecsére. Akinek mégis halaszthatatlan ügye van a járási székhelyen, márpedig kinek ne volna a rendelőinté­zetben, tanácsnál, bíróságon, tűzrendészetnél, pártbizottságon s egyéb járási szerveknél hétfőn is, annak furcsa tortúrát kell járnia. Még vasárnap beutazik Kun­szentmiklósra, ott megszáll ro­konnál, ismerősnél, hogy a reg­Mert a visszaút sem mindig zökkenőmentes. A busz ugyanis nem minden esetben várja meg a kunszentmiklósi állomáson a vonatot. így ha valaki még az­nap este otthon akar lenni Kunpeszéren, taxiba vágja ma­gát. No persze, ez nem olcsó mulatság. 80 kemény forinttal könnyíti meg a zsebet. Nem lehetne ezen változtatni? Nem hisszük. Hol van az elő­írva, hogy pont a kunpeszériek fizessenek esetleg 80 forintot azért és töltsék éjszakájukat másoknál, mert mondjuk, be­hívják őket a járási tanács­hoz? ... Ennyi idővel, energiá­val napjainkban például Kije- vet is meg lehet járni. Szalkszentmárton — palackcsere Mind több háznál van már gáztűzhely Szalkszentmártonban is. Amikor azonban kiürül az itteni polgár gázpalackja, kény­telen vele a 9 kilométerre levő Dunavecsére elkerékpározni, hogy kicserélje. Ha ugyan ép­pen akkor van. Mert megesik, hogy eredménytelenül jár... Dunaegyházát illetően hasonló a helyzet. Javasolták a jelölőgyűléseken, hogy vegye kezébe a csere in­tézését egy-egy illetékes körzeti földművesszövetkezet. Bizonyá­ra találnának a palackok táro­lására alkalmas helyiséget. Számba tudják venni a gáztűz­helytulajdonosokat, illetve, hogy havonta mennyi palack forog. Az fmsz-autóval megoldható lenne a heti egyszeri hozom- viszem szolgáltatás. A földművesszövetkezetek talpraesettségét ismerve merjük remélni, hogy a szalkszentmár- toniak javaslata eljut valami­lyen megnyugtató megoldásig... ... Bolvári László naplójában tovább hajt egy lappal. Követ­keznek az apostagi, dunatetét- leni, kunadacsi kérések. Ezeket azonban nézzük meg a helyszínen. (—th —n) Szerkesztői üzenetek A. L., Kecskemét: A levelében fog­laltakkal — már ami a busz vezető­jének hangnemét illeti — egyetér­tünk. Az AKÖV tájékoztatása alap­ján közölhetjük, hogy a bérletkiadó nem köteles az igazolványszámát a jegyre ráírni. Ez mindenesetben a bérlettulajdonos feladata. K. O., Baja: Javasoljuk, panaszá­val keresse meg a városi tanács vb igazgatási osztályának gyámügyi előadóját a határozatban foglaltak foganatosítása érdekében. Életet szépítő apróságok S okan állunk a Kossuth téri „önki-bolt” hentes­áru pultja előtt. A fehérköpe­nyes fiatal eladó avatott moz­dulatokkal éppen sonkát szel egy meglettebb korú hölgynek. — Jó vékonyra lesz szíves... — szól a vásárló, amikor a kért sonkamennyiség már a mérle­gen lapul. A fiatalember a mér­leg nyelvéről az idős asszonyra pillant. „Késő már!” — olva­som ki a tekintetéből. Ám a néni úgy látszik, meggondolta magát. — Jaj, kedvesem, abból vá­gott? Nekem a másikból kelle­ne ... — mondta, jól elnyújtva a szavakat. Mi, a sorban állók már-már hajlottunk az ideges kifakadás- ra, de az eladó magatartása le­szerelt bennünket. A mögöttem álló fiatalasszony ugyanis csak ennyit súgott nekem: — Vajon ebben a korban mi is ilyenek leszünk? ... A fizetésre várók sorából figyelem a pénztárosnő figyelmes, gyors munkáját. Ar­cáról szinte egy pillanatra sem tűnik el a kedves mosoly. Pe­dig nehéz munka az övé — ju­tott eszembe az egyik, múlt évi megyei tanácsülés, ahol a ke­reskedelmi dolgozókról szólva többek között elhangzott: „... a pénztárosnő — aki jobb kezé­vel üti egész nap a gépet — bal kezével egyetlen nyolcórás műszakban 15—17 mázsa árut is kiemel a kosarakból...” Igen, olyan kis drótkosárból, amilyenből éppen most is szedi ki az árut, s amelyből ebben a pillanatban kiesik és szét­gurul 13 parányi gyertya. Az asszony, aki a pénztárosnő se­gítségével összeszedegeti a. kis gyertyákat, zavar nélkül eíbüsz- kélkedik: „Mit tetszik hozzá szólni, már ekkora a fiam! Hol­nap lesz a születésnapja.” Akik mögötte állunk, haj­iunk a türelmetlenségre. Miért fecseg feleslegesen? A pénztá­rosnőtől azonban újabb leckét kapunk. Pedig ő kedves mo­sollyal csak ennyit mond: „Ez igen! Nagyon szereti az anyuká­ja, ha még olyan nagy legény is tortát kap.” Akik a sorban álltunk, csak egy dolgot hagytunk figyelmen kívül. Nevezetesen: milyen jól­eső érzés a figyelmesség, ha bennünket érint! És ezt — a pénztárhoz érve — egyikünk­nek sem kellett nélkülöznie. —y —n Tűzoltószertár épül és bővítik a vízhálózatot Álpáron Községünkben az idén az egyik legnagyobb építkezést a tűzoltószertár létrehozása jelen­Guzsalyos est Garán Az elmúlt héten a községi művelődési otthonban székely hagyományt elevenítettek fel, a székelyfonót. A művelődési ott­honban népviseletbe öltözött asszonyok fontak az ősi szer­számmal furulyaszó mellett, majd a szokáshoz híven tánc következett. A nagysikerű est egy sorozat első része volt, amelyet a bunyevác és sváb népszokások felelevenítése kö­vet. Schmidt István PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: F. Tóth Pál Kiadta a Bács meayd Lapkiadó Vállalat. Felelő; kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. s»ei kesztőségl telefonközpont: 28-19 25-16 Szerkesztő bizottság Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/a. Telefon: 17-os Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalokba! és kézbesítőknél Előfizetés d!1 i nőnapra IS forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét Telelőm n-Sá. Index: 25 065, ti. A 360 ezer forintos létesít­mény költségeihez támogatást nyújt a megyei tanács. Az épít­kezés előtti tereprendezést, s az ehhez szükséges fuvarozást tár­sadalmi munkában vállalta a helyi önkéntes tűzoltótestület. E segítség értéke eléri a 25 ezer forintot. Ugyancsak a napokban kez­dődik meg a vízhálózat mint­egy 2500 méterrel való bővíté­se. Erre a célra 260 ezer fo­rint költségfejlesztési alapjából a tanács, s ehhez a lakosság 65 ezer forint értékű társadalmi segítséget kínál. A különböző szükséges apróbb munkákra — járdafelújítás, útjavítás, csator­názás — 214 ezer forint áll ren­delkezésre. Mindezeket együtt­véve Alpár több mint 830 ezar forintot költhet fejlesztési cé­lokra az idén. A lakosság segí­tőkészségét ismerve, nem ne­héz elképzelni, hogy a társa­dalmi munka értékével együtt a község fejlesztési ráfordítá­sai elérik az egymillió forintot. D. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom