Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

Ki mit adhat Megyénk népművelőit igazán nem lehet öncélúsággal vádolni, hiszen az elsők között voltak, akik szakítottak ezzel a helyte­len, de korábban elterjedt nép­művelői szemlélettel. Bács me­gye úttörő volt sok, azóta már országosan elfogadott módszer, célkitűzés megvalósításában. So­kat tettünk a felnőttoktatás jobb és eredményesebb formái­nak kialakításáért; innen indult el a továbbképző iskolák gon­dolata egészen addig, hogy tör­vénybe iktatták a 16 éves korig szóló tankötelezettséget. S amire talán a legbüszkébbek lehetünk: a mi népművelőink törekedtek először tudatosan arra, hogy erejüket, tudásukat és a rendel­kezésükre álló lehetőségeket a szakmunkás utánpótlás szolgá­latába állítsák. Főképp a mező- gazdaság jövendőjét igyekeztek így megalapozni a népművelés eszközeivel is. S ha sok, rajtuk kívül álló ok miatt nem is jut­hattak olyan messzire ebben a törekvésükben, mint eredetileg tervezték, elévülhetetlen érde­meket szereztek már azzal, hogy felhívták a figyelmet a problé­mára és keresték a megoldás lehetséges módjait. Másrészt viszont ez az akti­vizálódás a korábban a népmű­velésen kívülesönek tartott te­rületeken — visszahatott ma­gára a népművelésre is. Igen sokrétűen. Hogy csak a legfon­tosabbak közül egy-kettőt em­lítsünk: rangot, megbecsülést szerzett a népművelés a kö­zönség és a helyi párt és álla­mi, sőt a gazdasági vezetők többsége előtt is. Továbbá: kö­zelebb került a népművelés az élethez, az apparátus jobban fel tudta mérni az igényeket. S természetesen nőtt a népműve­lés hatása, mindig nagyobbak Cj mind többrétűek lettek az eredmények is. Mindez eszébe keű jusson az embernek most újra, látva azt az igyekezetét — és az igyekezet hasznát is —, amivel a városi és falusi művelődési házak dol­gozói, a pedagógusok, függetle­nített és társadalmi munkás népnevelők kiveszik részüket a IX. kongresszus anyagának, ha­tározatainak ismertetéséből, esz­méinek terjesztéséből, továbbá a választások előkészítéséből, sőt a jövő nagy feladatának, az új gazdasági mechanizmusra való áttérésnek előkészítésé­ből is. A népművelés ugyanis — csak a kívülállóknak hangzik különösen — igen sokat segít­het ezekben a feladatokban. A megyei tanács művelődésügyi osztálya nemrégiben adott ki egy útmutatót, amely a segít­ség módjairól szól. Rendezzenek a művelődési házak, a klubok találkozókat, kerekasztal-beszél- getéseket például a kongresz- szuson részt vett küldöttekkel. Igen vonzók és hatásosak a vi­ták. Feltétlenül sikerre számi- hat egy beszélgetés olyan öreg­gel, vagy öregekkel, akik el­mondják, hogy mint is festett a város, vagy a falu régen. Ahol nagybirtok volt, mint éltek a cselédek és hogyan élt az ura­ság. Bizonyára ugyanígy szíve­sen meghallgatnak az emberek egv-egy előadást arról, hogy mit változott, fejlődött szülőhelyük, akár csak a legutóbbi választási ciklus alatt. Különösen meg­hallgatják akkor, ha jó előadó tartja, s gondoskodik , a megfe­lelő, színvonalas szemléltetésről is. Ez többszörösen hasznos mód­szer lehet, mert igen elevenen hat azokra is, akik segítenek — szakkörök tagjai, amatőr fotó­sok, stb., stb. — a szemléltető anyag összeállításában. Ezek csupán kiragadott pél­dák. Mindenütt a helyi igények és lehetőségek, a rendelkezésre álló előadók és az anyagi esz­közök, legfőképpen pedig a ‘ ta­lálékonyság dönti el, hogy hol, mit tegyenek. A közös célokért tegye meg mindenki, ami tőle telik! — ez legyen a vezérelve a munká­nak. Mint ahogy erre biztat a megyei tanács művelődésügyi osztálya által kiadott útmutató Ma temetik Kodály Zoltánt Ravatal az Akadémia előcsarnokában xxn. évf. 60. sz. Ara 6U fillér mct. mabc. n, szombat Pénteken délelőtt az Akadé­mia gyászpompába öltözött elő­csarnokában, ahonnan egykor Arany Jánost temették, rava­talozták fel Kodály Zoltánt. Az Akadémia székházának főbejá­ratát hatalmas gyászdrapéria borította, a márványlépcsők előtt kandelláberek égtek. A fe­kete szőnyeggel és drapériákkal borított előcsarnok közepén ál­lították fel a ravatalt, amely­nek egyik oldalán az elhunyt legközelebbi munkatársai, az Tizennyolc szövetkezet - neiyvenféte cikk Mivel szerepelnek az idén a megyei ktsz-ek az országos kiállításon Hagyományosnak mondható a megyei ktsz-ek részvétele a me­zőgazdasági kiállításon, sőt az is, hogy árucikkeikkel szép si­kert aratnak. A legutóbbi — 1965-ben rendezett — kiállítá­son bemutatott cikkekre pél­dául körülbelül 60 ezer forint értékű megrendelés érkezett, s az áruk kiváló minőségét szá­mos kitüntetés, oklevél is bizo­nyította. Már készülnek az idei mező- gazdasági kiállításra is, ame­lyen — a nevezések alapján — 18 megyei ktsz mintegy negy­venféle cikket mutat be. Ezek közül néhány már ismert a ha­zai piacon, hiszen az állatszál­lító pótkocsiból, csirkeetetőből, növényvédő-porcsíkhúzóból az idei évre rendeltek a mezőgaz­dasági üzemek. Sóik olyan kis­gépet, berendezést is kiállíta­nak a szövetkezetek, amelyet itt láthatnak először a szakem­berek és az érdeklődők. A Keceli Vegyes Ktsz új tí­pusú, egytengelyes pótkocsit, a Jánoshalmi Építő- és Vegyes­ipari Ktsz többek között alumí­niumból készült tárolószínt és öltözőkocsit, a Kalocsai Vas- és Fémipari Ktsz pedig egy moto­ros kapát mutat be. amelyhez kisméretű pótkocsi is szerelhe­tő gyümölcsszállításhoz. Bizonyára sikert arat a Mély­kúti Vegyes Ktsz helyszínen összerakható favíkendháza, ami előreláthatólag 28—29 ezer fo­Kísérletek a növények vízfelhasználásának tanulmányozására rintos áron kerül forgalomba. Több szövetkezethez hasonlóan a Kecskeméti Autó, és Gépja­vító Ktsz konzervipari berende­zésekkel szerepel majd Buda­pesten. Számos olyan cikket is küld a kiállításra a megyei szö­vetkezeti ipar, amely a mező- gazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységét szolgálja, így például a Kiskunfélegyházi Vas- és Fémipari Ktsz váku- mos szeszfőzdét és gyümölcs- zúzót mutat be a különféle tar­tályok és tejszállító kocsik mellett. A KISZÖV vezetői és a ktsz- ek joggal remélik, hogy az idei kiállításon az 1965. évinél is nagyabb sikert aratnak a bemutatásra kerülő termékek és az erkölcsi elismerés mellett sok megrendeléssel a tarsolyuk­ban térhetnek haza szeptember­ben. B. D. Akadémia népzenekutató cso­portjának tagjai tisztelegtek utoljára mesterük előtt. Az elő­csarnokot elborították a meg­emlékezés virágai, hazai és külföldi hivatalos és társadal­mi szervezetek, tudományos és zenei intézmények, iskolák, jó­barátok, tisztelők koszorúi. A ravatal előtt kétoldalt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Bartók Zenei Szakiskola növendékei álltak sorfalat. Negyed 12-kor helyezték el Kodály Zoltán érckoporsóját a ravatalon, eléje tették bíbor- vánkoson az elhunyt kitünteté­seit. Az özvegy és a gyászoló család fehér szekfűkoszorújával borított koporsót Kodály Zol­tánná és a legközelebbi hozzá­tartozók kísérték a ravatalhoz. Elsőnek Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, és Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, műve’ődés- ügyi miniszter fejezték ki rész­vétüket és helyezték el a Köz­ponti Bizottság és a kormány koszorúit a ravatalon. Utána Pusznyák István, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke és Erdey Grúz Tibor főtitkár tol­mácsolta az Akadémia részvé­tét és koszorúzta meg a rava­talt. A magyar zenei élet veze­tőinek küldöttsége járult ez­után a ravatal elé. Délben megkezdődött Buda­pest népének elvonulása Ez­rek vetettek búcsúpillantást a ravatalra, fejezték ki tisztele­tüket a nagy alkotó előtt. A gyászoló közönség soraiban rót­ta le a kegyelet adóját a Bu­dapesten akkreditált külföldi képviseletek több vezetője és tagja is. A végeláthatatlan, so­rok felvonulása a délutáni órákban ért véget. Ezután át- rzálltották a koporsót a Farkas­réti temető ravatalozójába. (Folytatás a 3. oldalon.) Új íiz'et a Hunyadi városban Tudományos tanácskozás Kecskeméten Nagyon érdekes kísérleteket indítottak az országban hat he­lyen, köztük a kecskeméti Agro­meteorológiai Obszervatórium­ban mintegy másfél évvel ez­előtt. A kísérlet célja megfi­gyelni, hogy egyes kultúrnövé­nyek a kölülményektől függően mennyi vizet használnak fel ahhoz, hogy egy bizonyos op­timális termést hozzanak. Kecs­keméten három fontos, a táj- jellegnek megfelelő növény: a paradicsom, a kukorica és a füves here „optimális vízfel­használását” tanulmányozzák. A kísérletet két négyzetméteres té­ri yészedényekben végzik. Meg­felelő mérőműszerekkel állan­dóan folyik az úgynevezett eva- potranspiráció mérése. A kísér­letek alapján megállapítják, hogy mik azok a legfőbb ténye­zők, amelyek a vízfelhasználást befolyásolják (hőmérséklet, pá­ratartalom, hősugárzás stb.). Az érdekes kísérletet az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság j kezdeményezte és részt vesznek ' benne a meteorológiai, a víz- J ügyi tudományos intézet kutatói. I valamint a Gödöllői Agrártudo- ! mányi Egyetem szakemberei, j Pénteken az érdekeltek részvé­telével értekezletet tartottak a kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatóriumban és értékel­ték a kísérletek eddigi eredmé­nyeit. Mint már hírt adtunk róla, a közelmúltban adták át rendel­tetésének a kecskeméti Hunyadivárosban létesült élelmiszer- boltot és halászcsárda jellegű kisvendéglőt. A megyei tanács pénzügyi segítségével tető alá került létesítmény építési és be­rendezési költsége meghaladta a 3 millió forintot. Elsősorban a gyorsan fejlődő KISZ-lakótelep fiataljainak jobb ellátását oldja meg az új bolt és kisvendéglő, amelyben nemcsak meg­felelő nagyságú eladótérről, kielégítő áruellátásról, hanem kor­szerű raktárakról, szociális helyiségekről is gondoskodtak. (Pásztor Zoltán felvétele) Kozmosz—146 MOSZKVA. (TASZSZ) A Szovjetunióban pénteken végrehajtották a soronlevő mű­holdkísérletet: Felbocsátották a Kozmosz—146-ot. A műhold fe­délzetén elhelyezett tudomá­nyos berendezés segítségével folytattják a világűr kutatását. A mesterséges hold berende­zése szabályszerűen működik. A koordinációs számítóközpont feldolgozza az érkező adatokat. M. L,

Next

/
Oldalképek
Tartalom