Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

« oldal 1967. március ti, szombat Leonyid Brezsnyev választási beszéde Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára pénteken választási beszé­det mondott Moszkva baumani körzetének választói előtt, akik képviselőjüknek jelölték az oroszországi föderáció legfelsőbb tanácsába. A választásokat va­sárnap tartják. Belpolitikai kérdésekkel fog­lalkozva Leonyid Brezsnyev hangoztatta, bogy a Szovjetunió­ban a lakosság reáljövedelme 1959. és 1964. között évi átlag­ban 3,2 százalékkal növekedett, 1965—1966-ban viszont a növe­kedés üteme a korábbinak két­szerese volt. Még gyorsabban emelkedett a kolhoztagoknak a közös gazdaságból származó jö­vedelme. Az utóbbi két évben csaknem 20 százalékkal több árucikkeit adtak el a lakosság­nak, mint a megelőző időszak­ban. Külpolitikai kérdésekre térve Leonyid Brezsnyev hangoztatta, hogy az imperialista agresszió és reakció erőinek aktivizáló­dása növeli a feszültséget. Ez megköveteli a Szovjetuniótól és a testvéri szocialista országok­tól, hogy különösen nagy fi­gyelmet szenteljenek a nemzet­közi politikai élet kérdéseinek. Az utóbbi években az euró­pai országok többsége egyre jobban szükségét érzi a feszült­ség enyhítésének. A Szovjetunió európai politi­kájának céljai a következők: Először: rögzíteni és megszi­lárdítani a népek vívmányait, amelyek az emberiség történel­mének legkegyetlenebb háború­ja és azazt követő alapvető európai társadalmi- és osztály­átalakulások eredményeként ala­kultak ki: másodszor: elszige­telni az imperialista agresszió erőit, megakadályozni azt, hogy a nyugatnémet militaristák és revansisták szabadon garázdál­kodjanak, mindenekelőtt meg­gátolni, hogy atomfegyverekhez jussanak: harmadszor: ezien az alapon megszilárdítani a Szo- jetunió nyugati határainak és a szövetséges szocialista orszá­gok határainak biztonságát, megteremteni a feltételeket a különböző társadalmi rendszerű európai országok széleskörű és gyümölcsöző együttműködése számára. Leonyid Brezsnyev a nyugat­német imperializmus agresszív politikáját, az NSZK politikáját nevezte a fő akadálynak Euró­pában a tartós béke, a bizton­ság és a békés együttműködés biztosításának útján. Brezsnyev ezután élesen bí­rálta az Egyesült Államok viet­nami politikáját. Mao Ce-tung és csoportjának mostani politikai manőverei az­után kezdődtek — folytatta Leo­nyid Brezsnyev —, hogy kudarc­ba fulladt Mao Ce-tung kalan­dor gazdaságpolitikája az orszá­gon belül és nemzetközi síkon eredménytelennek bizonyultak az eszmei és politikai világhe­gemóniára vonatkozó igények. Leonyid Brezsnyev végül han­goztatta, hogy a Szovjetunióban természetesen senki sem tesz egyenlőségjelet Mao Ce-tung csoportjára és a kínai nép közé. Az SZKP sem most, sem a jö­vőben nem harcol a kínai nép, vagy a Kínai Kommunista Párt ellen. a Elfogadták szükségállapot - törvények eti6 BONN. (MTI) A bonni minisztertanács pén­teken négyórás ülés során el­fogadta a szükségállapotról szó­ló törvényjavaslatot. Paul Lübke belügyminiszter a mi­nisztertanács ülését követően sajtóértekezleten számolt be a törvényjavaslatról. Elmondotta, hogy annak célja az NSZK „külső és belső szabadságá­nak” védelme, a javaslat azon­ban természetszerűleg a polgári szabadságjogok lényeges korlá­tozását jelenti. A belügyminiszter hangsú­lyozta, hogy a törvényjavaslat életbelépésével megszűnnek a nyugati szövetséges hatalmak előjogai. A törvényjavaslat leg­fontosabb pontjai a következők. Ezzel egyidejűleg a kormány elfogadott egy másik törvény- javaslatot is, amely a levél-, postai és távbeszélő titoktartást korlátozza. Ezzel megszűnik a három nyugati nagyhatalom­nak az a joga. hogy ezeket a szolgálatokat ellenőrizze. A VDK nehézipari létesítményeit bombázták az F—105-ösök Johnson büszke az amerikai tettekre SAIGON (MTI) Az amerikai hadvezetés a VDK ellen folyó légiháborű újabb kiterjesztésére szánta el magát — az Egyesült Államok légihaderejének F—105 Thun- derchief mintájú vadászbombá­zói pénteken délután első ízben bombázták Észak-Vietnam ne­hézipari létesítményeit. A thaiföldi támaszpontokról érkező gépek a Hanoitól 60 ki­lométernyire északra fekvő Thai Nguyen kohászati üzemét, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság legnagyobb ipari központ­ját támadták. A nyugati távirati irodák hír- magyarázóinak egyöntetű véle­ménye szerint az amerikai had­vezetésnek ez a lépése a háború kiterjesztésének legfontosabb mozzanata az észak-vietnami hőerőművek bombázása óta. A hírmagyarázók emlékeztetnek arra is, hogy a háború fokozá­sát szolgáló cselekmények sorá­ban az amerikai repülőgépek az Biesheuvel alakítja meg a holland kormányt HÁGA (MTI) Juliana holland királynő csü­törtök este Barend Biesheuvel földművelésügyi minisztert, az eddigi ügyvezető kormány mi­niszterelnök-helyettesét bízta meg az új kormány megalakítá­sával. Biesheuvel a sajtó kép­viselőinek kijelentette, 14 tagú kormányt szándékozik alakítani, amelyben a katolikus néppárt hat miniszterrel, a liberálisok három, a protestáns forradalom­ellenes párt szintén három és a keresztény történelmi unió két miniszterrel vesz részt. A kijelölt miniszterelnök re­méli, hogy kormányát legkésőbb jövő hét végéig bemutathatja. A négy pártból álló koalíció a 150 tagú képviselőházban 86 képviselőre támaszkodhat majd. utóbbi két hétben megkezdték az észak-vietnami folyók elak- násítását, az amerikaiak Dél- Vietnamban felállított ütegekből lövik a VDK területét és az Egyesült Államok hadiflottája megkezdte a VDK partmenti lé­tesítményeinek rendszeres ágyú­zását. A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivője nem jelölte meg pontosan a Thai Nguyen- ban bombázott célpontokat. Csu­pán annyit mondott, hogy a ko­hászati üzem „hídalkatrészeket, fémből készült kisebb folyami járműveket és olajhordókat ál­lít elő”. Az AFP tudósítója úgy véli, hogy jelen esetben még nem került sor a kohók bombá­zására. Két verzió DJAKARTA (MTI) A Reuter úgy értesült, hogy a titkos bizottsági üléseken a kongresszus két részre oszlott. Az egyik csoport azt kívánja, hogy Sukamót „teljesen, de ta­pintatosan” eltávolítsák, a má­sik pedig megbélyegzéséért har­col. A hadsereg képviselői — akik Sukarno-barát megmozdu­lásoktól tartanak — azt kíván­ják, hogy Sukarno maradjon hi­vatalában minden végrehajtó hatalom nélkül: a különböző jobboldali frontok képviselői vi­szont azonnali eltávolítását és megalázását sürgetik. A kohászati és vegyipari léte­sítményeket tömörítő Thai Nguyen-i ipari komplexum az észak-vietnami ipar szíve. Az üzemek építését az első ötéves terv keretében 1961-ben kezd­ték meg. A tervek szerint az üzemekben évente 100 ezer ton­na acélt állítanak elő, s ezt a számot a második ötéves terv során meg akarják kettőzni. WASHINGTON Johnson elnök csütörtöki saj­tókonferenciáján ismét azt mon­dotta: az Egyesült Államok mindaddig nem hagyja abba a VDK elleni légiháborút, amíg a másik fél tanújelét nem adja annak, hogy hajlandó a maga részéről is megfelelő lépéseket tenni. Dicsekvés Goldberg, az Egyesült Áll*; mok ENSZ-megbízottja, mint tudjuk, délkelet-ázsiai körutat tett. Az US A-szövetségesekkel tárgyalt a vietnami helyzetről. Amikor Saigonból elutazott, újságírók előtt kijelentette, hogy »lám, útja nem függött össze különféle békekezdemé- nyezésekker. Az illetlen di­csekvést még meg is toldotta azzal, hogy hazája kormánya szívesen látná az ENSZ köz­benjárását béketárgyalások ösz- hozásában. Ügy látszik, az USA dele­gátusa kötelességének tartotta tolmácsolni/ hogy Amerika kü­lönféle, nem illetékesekkel jól tud tárgyalni a problémákról, ehhez gazdag a szókincse, lát­ványosságának is megfelel, nem is kötelezhet semmire... Am, amikor az illetékesek­kel való tárgyalás kerül szó­ba, akkor megáll a jenki-tu­domány. Folyton csak egyet ismételnek: mi tárgyalnánk, mi tárgyalnánk, mi tárgyal­nánk ... Az ékesebb beszédet pedig a bombázókra hagyják. (b. k.) Súlyos erkölcsi vereséget szenvedett a brit munkáspárt LONDON (MTI) Az angol munkáspárti kor­mányra súlyos erkölcsi veresé­get mértek a szavazók a csü­törtökön lezajlott pótválasztá­son. A konzervatív ellenzék képviselőjelöltje elhódította a skóciai Pollok választókerületet (Glasgow peremvárosát) a kor­mánypárttól. A hagyományos munkáspárti erősségnek számí­tó közép-angliai Nuneatonban A „cipőtisztító Katonai egyenruhában a „Nagy Társadalom“ Mint már annyiszor, bo­nyolultnak látszó nemzetkö­zi kérdésekben, az ameri­kai Nagy Társadalom ügyé­ben is a karikaturisták vág­ták át a gordiusi csomót, a lényegre egyszerűsítve a dolgokat. 1966 elején egy Herblock nevű híres karika- turista „Vendégek a szená- tusban” címmel rajzot ké­karikatúra szövegében a „Nagy Társadalom” így szól a „Katonai Követelések­hez”: „Kérem, uram, kipu­colhatom a cipőjét? . letve teljes megszüntetésé­vel. Már a kongresszus e rész­leteiben pozitív vonásokat is mutató 1965-ös üléssza­kán világossá vált azonban, hogy Johnson elnök a „Nagy Társadalom” részlet­intézkedéseivel - legalábbis párhuzamosan — a kongres^. szusi többséget agresszív tö­rekvések elfogadtatására is felhasználja. így például a felsorolt szociális intézke­désekkel szinte egy időben az 1965-ös kongresszusi ülés­wr a ír At ráír tftbhé-ke- ***«*»“ egyhangúlag megsza­vésbé tökéletesen kifejez egy folyamatot, amelynek lényege a Kennedy halála és Johnson első, 1964-es el­nökválasztása utáni „tőkés szített Ez a szenátus ülés- jóléti állam” elképzelésének termét ábrázolta, a lépcső- feladása a mind nyíltabban feljárón két alakkal. Az militarizálódó egyik karcsú és félénk ci- kedvéért. vil, akinek háta a „belső Amikor Johnson, Kennedy problémák” feliratot viseli, elnök hasonló elképzelése­vazta a felemelt vietnami hadihiteleket és a domini­kai intervenció politikáját! Johnson elnök akkor „ideo­lógiát” is készített ehhez, azt állítva, hogy az Egye­sült Államok a „vajat és nnnar^ttic »UIV /xiiatuuiv a. „vajat. ca apparatus ágyút” egyszerre tudja szál­lítani. „Ez az ország elég hatalmas ahhoz — mondot­ta btiszkén, hogy a Nagy A másik pedig nála kétszer- lset takaró „Uj határ” prog- Társadalom építése közben noiviinVth ctóIóc hóti'r pn„ ___•_________... . - , ... a világ más részein tovább küzdjön céljainkért”. Az események csakhamar rá­cáfoltak ezekre a monda­tokra Az 1966-os kongresszusi ülésszak értékelése már azt mutatja, hogy szó sincsen párhuzamosságról. Ezen az te nagyobb, széles hátú ro- ramjának változataként, fel- hamsisakos katona, hátán lépett a „Nagy Társadalom” „a vietnami háború” fel- követelésével és ezzel a írással — amint éppen programmal 1964-ben nagy- odébb lökdösi ülópartnerét a szabású választási győzel- kongresszusi^ lépcsőfeljárón. met aratott, a tőkés jóléti Közben a ’dolgok előreha- állam lehetőségeinek hatá- ladtak. Eltelt egy esztendő rain belül a programnak és ugyanez a Herblock új kétségkívül voltak bizonyos rajzot készített. Itt az erő- pozitív elemei. így 1965 vé- ülésszakon a „Nagy Társa- viszonyok még jobban el- géig az elnök elfogadtatta dalom” gyakorlatilag telje­tolódtak. A „katonai köve- az úgynevezett „Medicare”- sen lekerült a napirendről, telések” feliratú figura programot, az öregkori rész- Egyetlen lényegbevágó és olyan óriásivá nőtt, hogy a leges betegbiztosítás rend- említésreméltó szociális tör- rajzon csupán bakancsa és szerét. Törvényt hozatott az vényjavaslatot sem fogad- katonanadrágja fér el. Az iskolatámogatásról, amely tak el. A „Nagy Társada- amerikai társadalom sürge- növelte az elemi és közép- lom” megrekedt azon a szin­té belső szükségletei pedlr iskoláknak nyújtott állami ten, ameddig az 1965-ös rész. karcsú, de felnőtt emberből segélyt. Végrehajtott bízó- letintézkedések alkalmával kicsiny cipőtisztító fiúcská- nyos adócsökkentéseket is. eljutott. A további progra- vá zsugorodtak, rongyos és elsősorban egyes Iparcikkek mok (például a „szegénység foszladozó kabátján a „Nagy és szolgáltatások forgalm* elleni harc”) nagy propa- Társadalom” felírással. A adójának csökkentésével, 11- ganda-hangerővel meghirde­tett elképzeléseinek törvény­hozási megtárgyalására már nem került sor. Ez nem is különösebben meglepő. Természetesen nem lehet állítani, hogy a viet­nami részleges háború az amerikai gazdaságot, a tő­kés világ legteherbíróbb és legerősebb gazdaságát el­sőrendű létproblémák elé ál­lítja. Sőt, a monopoltőke tudatosan felhasználta a vietnami háborút az 1965 végén még valószínűnek tar­tott gazdasági visszaesés el­kerülésére és egy infláció­val párosult hadikonjunktú­ra kikényszerítésére. A „Nagy társadalom” programja azonban nem té­vesztendő össze az amerikai gazdaság egészével! A tő­kés jóléti állam céljaira szánt kiadásokat 1964-ben és 1965-ben Is csak harcok árán lehetett kicsikarni az alapvetően monopoltőkés ér­dekeket képviselő kongresz- szustól. A vietnami háború pedig teljesen elegendő volt, hogy félresöpörje az útból a Nagy Társadalom ábránd­jait és helyébe trónra ül­tesse a „Katonai Társada­lom” valóságát! A vietnami háború az 1961-től kezdődő ötéves idő­szakban húszmilliárd dol­lárjába került az Egyesült Államoknak. A háborús költségek továbbra is me­redeken emelkedő irányza­tot mutatnak. 1966 elején Johnson évi 13 milliárd dol­lárt kért terven felül a kongresszustól a vietnami háború céljaira. Ez a szám ma már a múlté: a viet­nami háború költségei je­lenleg havi kétmilliárd dől* lárra, vagyis évi 24 milliárd- ra emelkedtek, s ennek kö­vetkeztében a katonai ki­adásokra fordított összeg az 1967. júluis elsején kezdődő költségvetési évben a vá­rakozás szerint eléri á 73— 77 milliárd dolláros össze­get, összehasonlításként ér­demes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok a ko­reai háború csúcspontján, 1953-ban 48 milliárd dollárt fordított katonai kiadások­ra, s 1945-ben a második világháború utolsó évében, amikor még gyakorlatilag az egész esztendőben a leg­magasabb szinten tartották a háborús erőfeszítést — 81 milliárd dollárt. Az említett összehasonlítás képet adhat arról, hogy ezek a terhek óhatatlanul nyomot hagynak még az amerikai nemzetgazdaság egészének szerkezetén is — a „Nagy Társadalom” sze­rény költségvetését pedig egyenesen félresöprik az út­ból. Johnson elnöki karrierje a jóléti állam délibábjának felvillantásával kezdődött — hogy azután a gyakorlatban alig két év alatt egy ke- resztül-kasul militarizált po­litikába torkoljon, ahol a Pentagon katonáinak mind a politikai döntések meg­hozatalában, mind a költ­ségvetés arányainak megha­tározásában döntő szerepük van Johnson a j,Nagy Társa­dalmat” kisfiúvá zsugorítot­ta, aki legfeljebb annyit re­mélhet, hogy — megtörcl- hetf a ...gazdag katonák*’ bakancsát... ás iS ­és Rhondda völgyében, a walesi szénbányászat központjában a kormány _ megtartotta ugyan mandátumát, de hatalmas ará­nyú szavazatveszteségeket szen­vedett el. Pollok választókerületben a mandátumot a tory-jelölt 2202 szavazattöbbséggel szerezte meg. A tavalyi általános választáso­kon a kormánypártnak itt 1957 szavazattöbbsége volt. A skót nacionalista párt jelöltje közel 11 000 szavazatot kapott, erősen megközelítve a két nagy pártot (a konzervatív párt 14 270, a munkáspárt 12 069). A walesi szénbányavidéken, ahol a munkanélküliség — a dolgozók kilenc százaléka — háromszorosan meghaladja az országos átlagot a Rhondda vá­lasztókerületben a munkáspárt 16 888 fős szavazattöbbsége le­olvadt 2306-ra, s a walesi na­cionalisták jelöltje a második helyen végzett. Itt a munkás­párti szavazatok aránya 49 szá­zalékra esett vissza a tavalvi általános választásokon elért hetvenhat százalékhoz képest. Nuneatonban, a munkáspárti többség 11 403-ról 4054-re ol­vadt, s a kormánypárt részese­dése a szavazatokban 12 száza­lékkal esett vissza. Itt a győz­tesnek kihirdetett munkáspárti jelöltet az egybegyűlt tömeg gú­nyos „kutyaugatással” fogadta, utalva Wilson miniszterelnök nagy port felvert beszédére, amelyben „ebbilétájuk” meg­vonásával fenyegette a „harapós kutyákat”, vagyis a politikája ellen lázongó munkáspárti kép­viselőket. Angol megfigyelők verdiktje: mindhárom pótválasztáson a til­takozó szavazatok domináltak, s a két vezető párt számára egyaránt komoly figyelmeztetés a skót és a walesi nacionalista! meglepő arányú előretörése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom