Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-02 / 205. szám
\ Munka sörök közöft r éppuska elnyújtott kere- pelését hozza a szellő a homokbuckák tövében meghúzódó parancsnokság felé. S mintegy feleletül apró puffanásokkal válaszol a pisztoly, s golyói áttépik a céltáblát. Az alföldi „homoksivatagban” vagyunk. Sehol egy nagyobb, Használt zárba drágább a kulcs A Petőfi Népe 1364. július 2'4-i számában „Kulcskérdés” címmel cikk jelent meg a Kecskeméti Ezermester Ktsz által készített kulcsokkal kapcsolatban. Szövetségünk pénzügyi osztályának revizora a cikkel kapcsolatban vizsgálatot tartott a Szövetkezetnél, és megállapította, hogy a kérdéses számla megfelel a vonatkozó árhatósági rendeleteknek és tartalmilag sem kifogásolható. Megállapításunk szerint a szövetkezet részlegvezetője gondatlanul járt el, amikor nem figyelmeztette a megrendelőt, hogy a használt zárba való kulcskészítés drágább, mint az újonnan beszerzett kész zár beállítása. Sárai Imre főkönyvelő * Eddig a válasz, amelyhez a következőket fűzzük. Egy pillanatig sem vontuk kétségbe, hogy az Ezermester Ktsz számlája a legtökéletesebben meg- , felel az árhatósági rendeleteknek, s tartalmilag sem kifogásolható. Azzal azonban továbbra sem érthetünk egyet, hogy használt, átalakított kulcsokat olyan méregdrágán kell megfizetni. Bármilyen paragrafussal is támasztjuk alá a kalkuláció helytállóságát, nem győzhető meg senki arról, hogy egy használt kulcs átalakításában annyi értékű effektiv munka lenne; azaz kerek számmal, 93 forintnak megfelelő. Hogy ezen a helyzeten intézményesen kell változtatni, úgy véljük, senki előtt nem kétséges. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bécs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt V dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskeméti Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19i 25-16. Szerkesztő bizottság: 16-38. Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskeméti Szabadság tér Mfa. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés) dö 1 hónapra 13 to Dm Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefoni 11*65 Index: « 0M, vastagabb fa, mely védelmet nyújtana a tűző napsugarak elől. így Jámbor Pállal, a megyei munkásőrség parancsnokával az egyik gépkocsi árnyékában beszélgetek. — Bemutató lövészet, karhatalmi harcászat... vagy valami hasonló elnevezést lehetne adományozni a mai eseménydús napnak. A parancsnok a dombok között fel-felbukkanó kékpgyenru- hás munkásőrökre mutat: — Ezek az elvtársak az egyik kalocsai század harcosai, s most az évi lövészeti követelményeknek tesznek eleget... A szomszédos gépkocsinál a pihenőre érkező munkásőröknek élelmiszercsomagokat osztanak. A barna zacskók konzervet, kenyeret, sajtot, csokoládét rejtenek. — A munkásőri hivatás sokszor bizony nehéz feladatokat ró az elvtársakra — folytatja Jámbor elvtárs. — Nőnek a követelmények, hiszen nemcsak arra törekszünk, hogy a munkás— paraszt hatalom megvédésében segítsük a belső karhatalmat, hanem arra is, hogy munkásőreink általános és ideológiai műveltségét is növeljük. Ehhez minden támogatást, segítséget megadunk. * P arancsszavak hangzanak. “ Két ember kézigránáttal telt ládát cipel. Gúlába rakott puskák szürke acélcsövén törik meg a sárga fény. Elindulunk a fegyverdörgések felé... *■ Jól megtermett férfi lép hozzánk, ő lesz a kísérőnk. Mutatja az utat a homokba vájt ösvényen. — Mióta munkásőr? — öt éve... — Miért lépett be? Ezen egy kicsit meglepődik. — Kommunista vagyok!... Úgy éreztem, hogy itt a helyem He-, gedűs József Aszódi Pista, Kop- rivanocz Fülöp, Kelemen Anti meg a többi elvtárs között, akikkel egy faluban lakom. És a bátyai Fekete Péter vontatóvezető szavaihoz hasonlóan fogalmazták meg a munkásőr- hivatást a többiek is, akikkel a későbbiek során beszélgettem. Mert az, hogy „kommunista vagyok”, felöleli a munkásőr helytállását a szolgálatban, és a hétköznapi életben, a termelő munkában egyaránt. A kézigránát-dobópálya felé közeledünk. Fekete Pétert újabb elvtárs váltja fel. Gyorsan megy az ismerkedés, így néhány perc alatt megtudom, hogy Katona Károly csak egyike a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezetből most itt gyakorlatozó munkásőröknek. 1960-ban kapcsolódott be a fegyveres testület sokszor nagyon is mozgalmas életébe. Egyébként tavasszal került a tsz-ben traktorra, előtte pedig fogatosként dolgozott. A múlt évben összesen 40 ezer forintot keresett a közös gazdaságban. A dobópálya körüli cserjék is munkásőröket „rejtenek”. Tacskó János 120 kilométert utazott, azért hogy részt vegyen ezen a gyakorlaton. — Bár Dusnokon lakom, Komlón, a Bányászati Építőipari Vállalatnál dolgozom. 1957 óta vagyok tagja a munkásőrségnek, és még egyetlen foglalkozásról sem hiányoztam — mondja Tacskó elvtárs. Zubbonyán ott ékeskedik a nyolc évi, becsülettel ellátott, munkásőri szolgálatért kapott emlékérem. * D él van. A közeli domb te- tetejéről belátható a lőtér. A karabélytusa keresi helyét a vállgödörben, A fémgolyó kioltja a fabábu „életét”. „Kommunista vagyok!” — öt- lik fel bennem újra és újra a százképpen megformált, s mégis egyértelmű vallomás a hivatástudatról. Benne van ebben a vallomásban, hogy ezek az emberek — mindennapi elfoglaltságuk mellett — önként vállalták a fegyveres szolgálatot, és sokszor pihenőnapjukat is leköti a munkásőri hivatás. S az is, hogy mindannyian igyekeznek minél jobb eredményeket elérni munkahelyükön, a termelésben, mert mint mondták: A munkásőrt „nagyítóval” nézik az emberek, s ez szinte megköveteli a példamutatást, a kommunistához illő magatartást. Géppuska elnyújtott kerepelé- sét hozza a szellő. S mintegy feleletül, apró pukkanásokkal válaszol a pisztoly, s golyóbisai áttépik a céltábla falát. Munkásőrök gyakorlatoznak... K. M. Megszépült a cukrászda Hangulatos köntösben fogadja vendégeit Kecskeméten a Dózsa György úti Rózsa cukrászda-eszpresszó. A mintegy 80 ezer forintos költséggel felújított, illetve átalakított vendéglátóegység egy a 87 részleg közül, amelyeket az idén tatarozott a megyében a vendéglátóvállalat. — A kivitelezők elsősorban saját karbantartói voltak, ami jelentősen olcsóbbá tette a munkálatokat. Köznapi gondok Me álló vagjy forgalmi akadály A tervek szerint rövidesen sor kerül Kecskeméten a már régóta igen elhanyagolt állapotban levő Halasi út — vasúti keresztezés és Kossuth körút közötti szakaszának — átépítésére. Emiatt az útszakaszt az á tmenő forgalom számára 24-től félhivatalosan lezárták. Azért csak „félhivatalosan”, mert egyelőre mindenféle jármű közlekedik az úton — joggal, hiszen az útépítők felvonulásának, s az útjavítás megkezdésének még semmi nyoma — csupán az útlezárásról szóló intézkedést komolyan vevő 9. sz. AKÖV terelte el alkalmilag más útvonalra a városi autóbuszforgalom 2. számú járatát. Ez eddig rendjén is van. Az viszont már nincs rendjén, hogy a megszüntetett gépgyári megálló helyett közvetlenül az 5. számú főútvonal torkolatánál — a stop! jelzéstől alig néhány méterre — helyezték el az új autóbuszmegállót. Az amúgyis nagy forgalmú útkereszteződésnél ez újabb forgalmi akadályt jelent, s mivel csak az út egyik oldalán húzóI dik — ha feldúlt, rongált állapotban is — járda, így az autóbuszról leszabók — már, akik kifelé utaznak — kénytelenek sokszor a gépkocsisor között átkelni a túloldalra. Az iskolaszezon megkezdésével még csak romlott a helyzet, hiszen nagyon sok kisdiák utazik ezen a járaton, s számukra még veszélyesebb az átjárás. Javaslatunk: szüntessék meg ezt az ideiglenesen közbeiktatott megállót, hiszen a jelentősége úgysem nagy. Alig ötven méterre tőle eddig is volt egy megálló a szövetkezeti lakások előtt, amit most szintén megszüntettek. Ezt kellene visszaállítani, mert a közlekedést sem zavarja, s az autóbuszváró is itt van a közelben. Még mindig jobb, ha innen kell gyalogolniuk az utasoknak egy kicsivel többet, mintha netán baleset következne be. Arról nem is szólva, hogy a szülök is nyugodtabban engedik így autóbuszon utazni gyermekeiket. (T—1) Szemétiasiályok az „Éneklő lány" mellett „Üj szobrot kapott Kecskemét. Az Ének-Zenei Általános Iskola bejárata mellett áll ezentúl, hogy szépségre tanítsa a járókelőket...” — olvastuk a közelmúltban a Petőfi Népében Szabó Iván művészi alkotásának méltatása alkalmával. A szobrot magam is megcsodáltam azon a vasárnapon, amikor a Nemzetközi Népzenei Tanács budapesti konferenciájának résztvevői Kecskemétre látogattak, hogy megtekintsék az iskolát. M elettem, vagyis inkább a szobor előtt haladtak el, s ekkor német szó ütötte meg a fülemet. Egyik német vendégünk az iskola előtti járdán elhelyezett 4 szemetes tartályra mutatva jegyezte meg, hogy azokat nem volna szabad megtűrni még vasárnap is az utcán, s éppen azon a helyen, mert elcsúfítják az igazán szép városképet. Bizony, igaza volt az illetőnek: a szóban forgó szeméttartályoknak sem vasárnap, sem máskor nem az utcán a helye, sokkal inkább az iskola mellékbejárati lépcsői alatt. A fenti megjegyzés azonban vonatkozik minden olyan szemetestartályra, amelyet az utcáin a járda szélén — például a Rákóczi út 3-as számú bérház Klapka utcai nagykapu bejárata előtt, vagy a Nagykőrösi utcában a Kis-Beretvás vendéglő" kapuja előtt — „tárolnak” napokon, heteken keresztül, éjjel-nappal, ki tudja, mi okból. Gondolom, ha az Éneklő lány nem is, de ez a néhány sor felhívja majd az illetékesek figyelmét és szigorúan megtiltják, hogy a jövőben a város bármely pontján az utcán díszelegjenek a szemetesedé- nyék. J. J. Nincs postaláda, ritkán jön a postás Kerekegyháza lakosságának tekintélyes része a kunpusztai tsz-ben és szövetkezeti csoportban dolgozik. Az illetékesek azonban a mai napig sem szereltettek fel postaládát Kunpusztán, s emiatt a helybeliek öt-tizenöt kilométereket gyalogolnak a községbe, hogy feladhassák leveleiket. Tetőzi a mulasztást az is, hogy a kézbesítés igen rendszertelen a területen. Bosszú idő óta például Kunpusztán csak háromnégy naponként jelenik meg a postás. Mindezt régóta sérelmezi a lakosság, s ezúton is kéri a Szegedi Postaigazgatóság Forgalmi Osztályát, hogy a kunpusztai iskolánál vagy más helyen szereltessen fel postaládát, s gondoskodjék a rendszeres postai kézbesítés megszervezéséről is. Nyéki Péter Válaszol as illetékes Vau elegendő naposcsibe című, augusztus 24-i számunkban megjelent cikkünkre a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztály Earomfikeltető Állomásától az alábbi válasz érkezett szerkesztőségünkbe: „A naposcsibék terítését (szétosztását és szállítását: Szerk.) nem a keltetőállomás végzi, hanem a Earomfiipari Országos Vállalat (BOV) Kecskeméti Gyáregysége. Az ügyben így is eljártunk a BCV helyi gyáregységénél, s ott, az áruforgalmi osztályon, a következő tájékoztatást kaptuk: Naposcsibe van elegendő, sőt az értékesítő szerv ki sem tudja helyezni a kikelt mennyiséget. Augusztus 20-ra az orgoványi földművesszövetkezet például 500 naposcsibét igényelt, ezzel szemben az említett áruforgalmi osztály 550-et küldött ki. Ha a megrendelés után azfmsz csibeelosztójának még több csibére van szüksége, telefonon, soron kívül, bármikor megigényelheti és meg is kapja. A naposcsibék késve érkezésének oka, hogy a BOV Kecskeméti Gyáregysége állandóan szállítási nehézségekkel küzd. Jelenleg Is — az őszi árubeszállítások miatt — túl vannak terhelve, így kénytelenek több község csibemegrendelését egy tehergépkocsival szállítani, s nem tudják a terítést mindig Orgoványon kezdeni. S végül: ha az orgoványi asz- szonyok idejében bejelentik naposcsibeigényüket, amelyet az fmsz továbbít is a BOV kecskeméti gyáregységéhez, akkor nem lesz baj többé a naposcsibékkel.” Valkay Ferenc a keltetőáljomás vezetője
