Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
3<5' Világ proletárjai, egyesüljétek! Szurdi István elvtárs látogatása a megyében Szerdán reggel Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kétnapos látogatásra a megyébe érkezett. Kecskeméten dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára és a megye több vezetője fogadta. Molnár Frigyes elvtárs részletesen tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát a megye iparának fejlődéséről, a beruházások helyzetéről, a vidéki ipartelepítés megyebeli lehetőségeiről. Ezután a mezőgazdasági termelés helyzetéről, a gabonafelvásárlásról, s a termelés közgazdasági kérdéseiről beszélgettek. Képünk jobb oldalán Szurdi István'elv társ látható, vele szemben dr. Molnár Frigyes, aki mellett dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke, majd B-uda Gábor vb-elnökhelyettes, vele szemben pedig Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára foglal helyet. Szurdi elvtárs a nap folyamán a megye vezetőinek társaságában ellátogatott az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalathoz, a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységébe, valamint Kiskunfélegyházára a Vegyiipari Gépgyárba. Sokrétűbbé, tartalmasabbá vált a munkaverseny az Üzemekben A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a közgazdasági csoport jelentése alapján a napokban értékelte a munkaverseny ez évben eddig elért eredményeit. Megállapította, hogy a megye ipara (az építőipar kivételével) teljesítette első félévi tervét. A minisztériumi ipar 16,3 százalékkal termelt többet, mint 1963 azonos időszakában, a tanácsi ipar 2,6 százalékkal teljesítette túl az idei esztendő első hat hónapjára eső tervfeladatait. Az eredmények elérésében jelentős szerepe volt az év elején kezdődött versenymozgalomnak. A vállalatok vezetői annak idején ismertették az üzemre váró feladatokat a dolgozók előtt, akik vállalásokat tettek a tervek teljesítése érdekében. A megye ipari üzemeiben igen elterjedt az «gyéni verseny. Különösen jól foglalkozik a szak- szervezet ezzel a versenyformával a Kecskeméti Konzervgyárban, a Bajai Finomposztó Vállalatnál, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyáregységében. Ezekben az üzemekben a „Kiváló dolgozó”, a fiatalok között pedig a „Szakma ifjú mestere” kitüntetést az egyéni versenyben résztvevők legjobbjai kapják. Míg 1960-ban 965-en, addig 1964-ben 1492-en kapták a „Kiváló dolgozó” oklevelet, illetve jelvényt. A verseny egyébként egyre szélesebb körű, és tartalmában is mind gazdagabb. A több műszakban dolgozó üzemekben például mind elterjedtebb a műszakok közötti verseny. A Ka- locsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalatnál és a Kecskeméti Konzervgyárban a termelés mennyiségi és minőségi feladatain kívül igen jó eredményeket értek el a „Tiszta üzem átadása a következő műszaknak mozgalomban. A műhelyek, üzemrészek közötti versenyek nagymértékben elősegítették az üzemrészekre bontott tervek teljesítését, a balesetek csökkentését, a szabadságolási terv betartását és a munkafegyelem megszilárdítását. Legnépszerűbb versenyforma természetesen a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó mozgalom. Jelenleg 386 brigád küzd a szocialista címért, 234 brigád pedig a cím megtartásáért versenyez. A mozgalomban 6200 dolgozó vesz részt. A szocialista brigád tagjának lenni nagy erkölcsi elismerést jelent. A műszakiak közül például egyre többen vállalják a szocialista brigádok patro- nálását, s maguk is tagjai sorába lépnek. A szocialista brigádoknál új jelenség, hogy egyre gyakrabban segítenek a vállalatnál váratlanul felmerülő problémák megoldásában. A Bajai Finomposztó Gyárban például Budapestre csoportosítottak át szövőnőket. Emiatt a háromműszakos üzemeltetés veszélyben forgott. Az egyik szocialista brigád ekkor elvállalta több éjszakai műszak megtartását. A Kiskunhalasi Barnevál kopasztó üzemében a normák teljesítésével volt baj mindaddig, amíg egy szocialista brigád bebizonyította azok helyességét és teljesíthetőségét. Valamennyi szocialista brigádnak vannak művelődési jellé0'! vállalásai. Ilyen a rend- ?- es könyvolvasás, könyvan- kétok tartása. Egyes üzemekben igen jó a kapcsolat a könyvtáros és a brigádtagok kié zött. A Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat könyvtárosa például minden brigádtagról tudja, milyen könyveket szeret olvasni. Mint az SZMT elnöksége megállapította a második félévi tervek teljesítése — elsősorban az építőiparban — nehezebb lesz, mint az év első felében volt. A szakszervezeti bizottságokra vár az a feladat, hogy a munkaverseny újabb tartalékait tárják fel. Ilyen tartalékok pedig vannak. Sok helyen a vállalások nem elég konkrétak, évek óta ugyanazok, a közben bekövetkezett változásokat sem vették figyelembe. A Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat csomagoló brigádjának 1959-ben lefektetett versenyvállalása azóta változatlan. Az üzemek szakszervezeti bizottságainak az elkövetkező napokban, hetekben fontos feladata, hogy értékeljék a munkaverseny eddigi eredményeit, vitassák meg azonban a hibákat is és azt, hogy az éves tervek teljesítése érdekében milyen fő feladatokra irányuljanak a versenyvállalások. N. O. Túlteljesítették silózási tervüket megyénk állami gazdaságai Nyár végi tennivalóik sokrétű feladatának megoldásában egyre jobb eredményeket érnek el megyénk állami gazdaságai. Augusztus végéig a tervükben szereplő csaknem 24 ezer holdnak több mint a felén elvégezték a szervestrágyázást, s a több mint 30 ezer hold tarlójukon pontot tettek a talaj munka végére. Az őszi vetések alá kis híján Köves János élelmezésügyi miniszterhelyettes Baján Tegnap reggel Köves János élelmezésügyi miniszterhelyettes Szócska Jenő, az Építésügyi Minisztérium főelőadójának tár- f 'ában Kecskemétre érke- Innen Szabó Ferencnek, a m. yei pártbizottság ipari osztálya vezetőjének kíséretében tovább utaztak Bajára, ahol Varga Antal, a járási-városi pártbizottság titkára és Farkas László, a városi tanács vb-el- nöke fogadta a vendégeket. Megtekintették a város határában épülő hűtőházat, majd megtárgyalták a nagyarányú építkezés befejezésével kapcsolatos beruházási feladatokat. 31 700 holdon kell a szántást elvégezniük, s a feladatukat az említett időpontig 53 százalékban teljesítették. Ugyanakkor a tavasziak alá is több mint 5500 holdon mélyen szántották a talajt. Ezzel egy időben a szőlő alá 307, a gyümölcsös telepítéséhez- pedig 95 holdon végezték el a forgatást. Erőgépeiknek csaknem a 40 százalékát két műszakban üzemeltetik. Megkezdték a vetést is. Az őszi keverékek magját összesen 39, a rozsét egyedül a Helvéciái Állami Gazdaságban 673 holdon juttatták földbe. Példás eredményt értek el a takarmányfélék tartósításában. Gsszesen csaknem 9390 vagon mennyiséget irányoztak elő, ezzel szemben már több mint 9962 vagon silótakarmánnyal rendelkeznek, s így 106 százalékra teljesítették eddig silózási tervüket. Ebből a silókukorica mennyisége csaknem 4900 holdról 8154 vagon. megszédül, elveszti a józan mértéktartást. A hirdetés tanúsága szerint is többen nem a szorgalmas munkával és tanulással, a szakmai specializálódással kívánják életüket megalapozni, hanem a beosztások és jól fizető állások gyors megszervezésével. Egyes műszakiak munkahelyről munkahelyre vándorolnak 100— 200 forintos fizetésemelésért. Az is előfordul, hogy „győztesként” térnek vissza a kiinduló vállalathoz, immár 600—800 forinttal magasabb fizetéssel. A műszaldak gyakori munkahely-változtatásáról mégsem szabad elhamarkodottan Ítélkezni. Az esetek egy részében a mérnököket alkalmazó vállalatok és intézmények is hibásak, mert nem teremtenek alkotó ambíciókat ébresztő körülményeket, nem adnak lelkesítő, szép feladatokat a fiatal műszakiaknak. Kétségtelenül ez is egyik oka a műszakiak vándorlásának. A legutóbbi felmérés szerint például a kohó- és gépiparban foglalkoztatott több mint tízezer egyetemet és főiskolát végzett dolgozónak 12 százaléka olyan munkát végez, amely a meglevő felsőfokú képzettséget egyáltalán nem igényli. A Központi Statisztikai Hivatal 1963. októberi vizsgálata megállapítja, hogy az ország kutatóintézeteiben a mérnökök 20 százaléka, a technikusok 30 százaléka nem kutató és fejlesztő munkát végez, hanem gazdasági vagy adminisztratív funkciót tölt be. A műszaki dolgozók képességének jobb kihasználása, a viszonylagos mérnök- és teehni- kushiány enyhítése és a munkaerő-vándorlás csökkentése szorosan összefüggő, nagyon is időszerű feladat. Szervezett intézkedésekkel. társadalmi összefo- gással, lelkiismeretes káderpolitikával megálljt lehet parancsolni a mérnöki munka üresjáratainak és a műszakiak körében is elharapódzó vándorlásn.a^' .helyes lenne a műszakiak fizetésének megállapításánál nemcsak a beosztást, hanem az adott vállalatnál és munkakörben eltöltött évek számát, a helyi gyakorlati ismereteket — a jelenleginél fokozottabban is honorálni. (Az NDK-ban például a közfunkciók korpótlékához hasonlóan, de annál nagyobb mértékben növekszik a műszakiak keresete a konkrét szakmai gyakorlat éveinek arányában.) Az új műszaki státusok, osztályok, intézmények létrehozásánál az illetékeseknek meg kellene szabniok a jelentkező mérnök- és technikusszükségletek kielégítésének forrását. Így elkerülhető lenne, hogy más fontos területekről csábítsák el a begyakorlott, jó erőket. Ezt kívánja a szakemberek és a műszaki fejlődés meggyorsításának érdeke egyaránt. (K. J.) Az egyik gépgyár nemrégen jeligés újsághirdetésben pályázati felhívás útján keresett műszaki osztályvezetőt. Az érdeklődés várakozáson felüli volt. A gyár vezetőit is meglepte, hogy 72-en jelentkeztek egyetlen helyre. Ügy látszik, mégsem olyan veszélyes a mérnökhiány — gondolták. Hanem amikor a szűkszavú aspiráló és érdeklődő leveleket olvasták, elcsodálkoztak, milyen kevésben tükröződnek érdemleges műszaki ambíciók. A jelentkezők többségét mindenekelőtt a vezető beosztás és az ezzel járó tisztes javadalmazás vonzotta. A műszaki munka lényege, a gyári termelés jellege keveseket érdekelt. A példa arra mutat, hogy lehetne szó, akár kenyérgyárról .textilüzemről, vagy hús- feldolgozó vállalatról, akkor is akadna jelentkező, aki elhagyná évek óta jól ismert, esetleg merőben más természetű munkahelyét a nagyobb fizetés, és a prémium reményében. Az eset általános érvényű tanulsága valahol itt kezdődik. Sok szó esik mostanában az egészségtelen, nagy károkat okozó munkásvándorlásról. A műszakiak munkahely-változtatása — noha erről kevesebbet beszélnek — létszámarányukat tekintve semmivel sem kisebb méretű, mint a munkásoké. A megnövekedett műszakifejlesztési feladatokhoz képest viszonylagos mérnök- és techni- |jtushiány mutatkozik. Nincs olyan vállalat, tervező és kutatóintézet, ahol ne panaszkodnának e miatt. A vállalatok között éles versengés folyik a műszakiakért. S e küzdelemben sajnos, nem a meglevő erők stabilizálásán, célszerű foglalkoztatásán, megtartásán van a hangsúly, hanem a másutt dolgozók elcsábításán. A tudomány és technika fejlesztése pedig ma nem mindenhez értő univerzális szakembereket, hanem elsősorban specialistákat ' igényel. Egy gyártási probléma új helyen még a kiváló képzettségű mérnöktől is néha több hónapos előtanulmányokat igényel. Ugyanezt a feladatot sokszor közepes képességű, de a helyi viszonyokat és a témát jól ismerő műszaki talán néhány nap alatt elvégzi. A kilépéseknek mégis szinte minden esetben nyílt vagy burkolt fizetés- emelés a „jutalma”. A régen egy helyben dolgozó, a témát alaposan ismerő mérnök kevesebb fizetéssel kénytelen beérni, mint az új feladatokkal éppen ismerkedő társa. A műszakiak csábítása ily módon belső bérfeszültségekhez, egészségtelen nyugtalansághoz és újabb kilépésekhez vezet. A mérnök- és technikushiány pedig nép- gazdasági méretekben csak fokozódik. Sok mérnök és technikus a nagy műszaki konjuktúrában Egészségtelen nyugtalanság
