Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

Több milliós beruházásai korszerűsítik megyénk hírközlő hálózatát Riqó Katalin beleszól a politikába Napjainkban a korszerű, gyors hírközlés elengedhetetlen elő­feltételévé vált az állami, gaz­dasági és társadalmi élet to­vábbfejlődésének. Az ezzel kap­csolatos feladatok a postára hárulnak. Bács-Kiskun megyé­ben az utóbbi évek folyamán jelentős változások történtek: befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, több­szörösére emelkedett az ipari üzemek száma. Bár a hírközlés is fejlődött, mégsem tartott lé­pést a követelményekkel. Nyolc nyilván»* telefonfülke A postától, illetve a megyei tanács vb tervosztályától nyert értesüléseink szerint az idén több millió forintos beruházás­sal megkezdik megyénk hírközlő hálózatának korszerűsítését. El­Dtcán — tilos a dohányzás! No, ne ijedjenek meg a dohányosok; nem mai ti­lalomról van szó. Aki azonban egy kissé bele­kukkant a dohányzás tör­ténetébe, megtudja, hogy bizony volt idő, amikor komplikációkkal járt az utcai pipázás. Egy régi írás szerint 1822. március 8-én Jose­phus Kerekes fiscal is a következő jegyzőkönyvet vette fel az esztergomi vármegyeházán: JMí a neved, hány esz­tendős, hová való és mi- Mmű vallású és rendű ember vagy?” — hangzóét az első kérdés. A féléiéit ez volt: — Maroséban Sámuel a nevem, 42 esztendős, evan­gélikus, nőtlen és obsitos katona vagyok. Születtem Hiber városában, tekinte­tes láptó vármegyében. „Hol és miért fogattál meg? Hova szándékozol menni és vagyon-é pasz- szusod, vagy obsi tod?” — következett a másik kér­dés, amire Maruschan Sá­muel így válaszolt: — Bátortoeszan fogattam meg, mivel az utcán do­hányoztam. Ide, Eszter­gomba szándékoztam jön­ni, dolgozni, ahol tavaly is dolgoztam már. Igazsá­gom vagyon obsitos lé­temről. „Hogy mertél dohányoz­ni az utcán, sőt a bíró el­len is, hogy jóra intett sérelmesen kikelni?” — kérdezték harmadszor. A vádlott így okolta meg tettét: — Mivel a bíró kiránt­ván számból a pipámat, amelyet éppen akkor vet­tem 10 krajcárért, azt el is vitte, azért én megha­ragudtam, s őt szidalmaz­tam. Maruschamt egy kicsit hűvösre tették bűnéért. Milyet fejlődött azóta a világ! Képzeljük el, mit kapna ma mondjuk az a megyei bíró, aki az Arany­homok Szálló előtt sétáló hölgy szájából csak úgy egyszerűen kikapná a ci­garettát? —h, —n eősorban a távbeszéiőhálózat bő­vítésére fordítanak jelentős ösz- Ksegeket. Többek között Kiskunhalas távbeszélő alközpontjának ka­pacitását 20 százalékkal, a kun- szentmiklósi alközpontét 80 százalékkal növelik. Megyeszer- te összesen 10 százalékkal bő­vítik a távbeszélő alközpontok mellékállomásainak számát. Du- navecse—Szalkszentmárton, Ba­ja—Bácsbokod, Kecskemét— Helvécia között távtárcsás ösz- szeköttetést létesítenek, ami annyit jelent, hogy közvetlenül lehet majd hívni a jelzett hely­ségeket. A posta megyénkben is terv­be vette a nyilvános távbeszélő állomások hálózatának kiépíté­sét. amely egyébként a lakos­ság régi óhaja. Az idén 8 nyil­vános telefonfülkét helyeznek üzembe. Ezeket Kecskeméten. Baján. Kalocsán, Kiskunhala­son, Kiskunfélegyházán és Kis­kőrösön állítják fel. Gyorsítják a táviratok kézbesítését A korszerű hírközlésnél igen fontos, hogy a táviratok minél előbb a címzetthez jussanak. Különösen megyénk déli részei­vel volt nehéz a gyors távíró- összeköttetés megteremtése, ezért Bácsalmáson még ebben az évben távgépíró központot létesítenek. Ugyanakkor a kecs­keméti és kiskunhalasi posta távgépíró berendezéseit bekap­csolják az országos hálózatba. Ezzel megyénkben is jelentősen lerövidül a táviratok kézbesí­tésének ideje. Ui postahivatalok Nagy összegeket fordítanak az új postahivatalok építésére. A posta központi beruházásból, a helyi tanácsok pedig község­fejlesztési alapból ebben az év­ben mintegy 4 és fél millió forintot irányoztak elő erre a célra. Űj otthont kap a posta- hivatal Tázláron, öregcsertőn, Imrehegven, Kaskantyún. Szak- máron, Kunfehértón, Csólyospá- loson. Városföldön és Páhin. Még az idén nagyobb — a leg­modernebb követelményeknek megfelelő — postahivatal építé­sét kezdik meg Kiskőrösön, amely 1964-ben készül el. Kor­szerűsítik a posta berendezéseit Hercegszántón, Fajszon, Alpá- ron, Borotán, Dávodon, s me- gyeszerte számos postahivatal­ban végeznek kisebb-nagyobb átalakításokat. N. O. Lápföldki termelés A 3700 holdas ktmadacsi Rá­kóczi Tsz vezetősége a tagság nagyobb jövedelemhez juttatása céljából nagy fontosságú terv megvalósításán fáradozik. Mi­után kiderült, hogy a tsz több száz holdas, talajjavításra rend­kívül alkalmas lápföldteleppel rendelkezik, elhatározta, hogy lápföldkitermelésbe kezd, s azt részben saját gazdasága talajá­nak megjavítására használja fél, részben értékesíti. Mezei Ferenc elnök ebben az ügyben már több ízben tárgyalt az illetékesekkel, s legutóbb ígé­retet kapott, hogy a lápföld kí­méléséhez szükséges kisvasutat és csilléket a legrövidebb időn belül a tsz rendelkezésére bo­csátják, a Talajjavító Vállalat pedig mázsámként hét forintos árban minden mennyiségben át­veszi a lápföldet. Ha ez a terv megvalósul, a tsz-nek a lápföldkitermelés mdn­Matematikatanár jó barátom hozzászólásra jelentkezik egy ér­tekezleten: — Osztom az előt­tem szódó nézeteit, hatványozot­tan egyetértek vele, ha még hoz­záadjuk az eddig hallottakat és ezekből levonjuk a tanulságo­kat. .: Feladja a leckét a hallgató­ságnak. • Nézem a Rákóczi úton a ki­tördelt kis fákat. Valaki, vagy valakik rendszeresen pusztítják őket. Remiélem, hogy egy-kettő azért csak megmarad belőlük és majd évtizedek múltán a je­lenlegi rongálók, mint boldog nagypapák unokáikkal alá tele­pednek és büszkén mondják utódaiknak: látod, kis unokám, mikor ne papád még fiatal volt, ilyen fákat tördelt ki éjszakán­ként, pusztán szórakozásból, igaz, hogy akkor még ezek csak olyan kicsik voltak, mint te most az emberek között. Különben is, nfézetem szerint nem lehetünk teljesen elégedet­tek a tördeléssel. Sokkal ap­róbbra kellene törni azokat a den évben jelentős összegű kü lön jövedelmet biztosít, a saját földjeiken végzett talajjavítás­sal pedig a terméshozamokat növelhetik. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja! a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgat/ Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi t°l efon központ: 26-19 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/8 Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál é» kézbesítőknél Előfizetési df1 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 MORZSÁK szerencsétlen fákat. Olyan fog­piszkáló nagyságúvá. Már tudni­illik a tördelők hátán. Moziban ülök és várom a fil­met. Ehelyett két bájos hölgy érkezik és elébem ülnek. Fö- vegben persze. Vigasztalom ma­gamat, á, úgyis olyan rossz kri­tikája volt ennek a filmnek, ta­lán szívességet is tesznek velem a hölgyek, hogy nem engedik megnézni. Mert természetesen semmit sem látok. Azaz, hogy két gyönyörű kucsmában gyö­nyörködhetek. Sajnos, rendkívül hiányosak a íövegekre vonatko­zó ismereteim, így nem tudom eldönteni, hogy vajon tatár, kir­giz, mongol, tibeti vagy pedig kozák típusú fejfedők ezek, pe­dig, tessék elhinni, rendkívül megnyugtatna, ha tudnám, hogy mit kell néznem két órán ke­resztül. Vigasztalom magamat, még Fekete szemű, húszéves leány Rigó Katalin. Ha még hozzá­tesszük, hogy két év óta a kis­kunfélegyházi Lenin Termelő- szövetkezet adminisztrátora, ez zel .vem mondtunk sokat. Ám ugyancsak két éve teljes jogú választópolgár is. Hogy e jogát csak most gyakorolja, an­nak oka a választások négy évenkénti megtartásában rejlik, Kati korábban mindezzel nem sokat törődött. Hiszen csak két éve érettségizett, addigi életét teljesen kitöltötte a tanulás, s az órák alatti drukkolás izgalma. Itt, a tsz-ben, szívesen és jól elvégzi feladatát: nyilvántartja a munkaegységeket, SZTK- és nyugdíjügyeket intéz. — Szeretem ezt a munkát — mondja. — A szövetkezet gond­jai, eredményei egyébként is egészen közelről érintenek, hi­szen édesapám szintén itt dolgo­zik, mint brigádvezető. Nemré­giben, amikor a zárszámadásra készültünk, napi 10—12 órát is dolgoztam. Nem panaszként mondom, nálunk ilyen a mun ka... Különben megtalálom szá­mításomat, havonta 46 a műn kaegységem, s ez a mostani ér­tékét figyelembe véve — a pré­miummal együtt — majdnem 2000 forint fizetésnek felel meg. Aztán arról beszél, hogy az érettségi után gyors- és gépíró tanfolyamot végzett, most pedig egy-két hét és lekerülnek a fö- vegek, mikor a szőke kérdésére a barna csicsergi: „A Lacitól kaptam ezt az édes kis sapkát, és képzeld el, még egy cuki kis bukósisakot is.” Azóta szörnyű kétségek kö­zött élek. Mi lesz, hr is el­hozza a moziba.:.? * Ismeretterjesztő előadásra ülök be a jól fűtött terembe. Szom­szédom súgja: „Figyelje meg, milyen gyenge, unalmas lesz ez az előadás.” „Hát ha előre tudja, akkor miért jött el?” „Na hallja, nincs tüzelőm.” • Sokáig töprengtem azon, va­jon miért ég a villany abban az egyetlen telefonfülkében éjsza kánként, amelyik a Pálma im­máron I. osztályú cukrászda fa lát támogatja, ha készülék úgy sincs benne. Végre rájöttem. Az az égő rávilágít arra a szomorú tényre, hogy megyeszékhelyünk­nek egyetlen egy nyilvános táv­beszélő állomása sincsen. Szőts József a kettős könyvvitelt tanulja, és szeptemberben ebből is meg­szerzi a képesítést. — Kiket jelöltek a szövetke­zetből tanácstagnak? — kérdem. — Ágó Józsefet, az elnököt, Nagy Antal főagronómust és Nagy Ferencnét — feleli. — Én bizony rájuk szavazok. Okozok, akik legtöbbet tehetnek a szö­vetkezetért. S erre szükség is van. Már szó volt róla, hogy a szövetkezet területét átszelő utat kikövezik. Jó lenne, ha erre mi­előbb sor kerülne. Könnyebb lenne a szállítás, s így még töb­bet érne a munkaegység. A választási előkészületek so­rán egyre jobban érzi, hogy már neki is „illik” beleszólni a poli­tikába, társadalmunk életébe. Hogy értsen is ehhez, tavaly de­cember óta politikai oktatáson vesz részt. S a kiszélesülő látó­kör ad neki erőt, hogy élni is tudjon jogával, amit először feb­ruár 24-én gyakorolhat. H. D. Az UNESCO fordítási évkönyve Az UNESCO fordítási év­könyve beszámol arról, hogy 1961-ben világszerte milyen irodalmi, műszaki, tudományos stb. fordítások jelentek meg. Az előző évekhez képest ér­dekes változások tapasztalhatók a fordítási irányzatban. Míg V. I. Lenin továbbra is a vilá­gon a legtöbbet fordított szerző maradt, addig erősen csökkent például a Shakespeare, a Verne, a Dosztojevszkij, a Tolsztoj és a Csehov fordítások száma. En­nek ellenére továbbra is ezek a listavezetők, s a fordítások számának csökkenése inkább azzal magyarázható, hogy mű­veik most már többé-kevésbé általánosan ismertek lettek. Ta­gore müveit 1961-ben 101 eset­ben fordították le, az előző évi 30 fordítással szemben. A ko­rábbi évekhez viszonyítva 1961- ben emelkedett a Mark Twain, a Hans Andersen, az Arisztote­lész és Euripidész fordítások száma. Az Index Translationum 77 országban 32 931 lefordított könyv listáját tartalmazza A legérdekesebb fordítások közül megemlítünk néhányat: Oscar Wilde grúz nyelven, Shakespeare csuvas nyelven, Thomas Mann lettül, Beaude- laire svédül, Conan Doyle ara­bul, Walter Scott hindu nyel­ven, Xenophon héberül és Emily Bronte japánul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom