Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-28 / 255. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0ACS- KISKUN MEGYEI LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM Ara 60 fillér 1961. OKT. 28. SZOMBAT II kommunizmus felépítése a párt gyakorlati feladatává, az egész szovjet nép ügyévé vált ÍV. Sx. Hruscsov hesxéde ax SZKP XXII. kongressxusának péntek délutáni ülésén Moszkva. (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának péntek délutáni ülésén zárszót mondott az első három napirendi pont vitájáról. Hruscsov kijelentette, hogy a XXII. kongresszus munkájának egész tartalma „igazolta pártunk megingathatatlan hűségét ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XX. kongresszus dolgozott ki. Most még inkább szemmel láthatóvá vált, hogy eltakarította a személyi kultusz időszakának minden maradványát, új lapot nyitott pártunk történetében, kedvező hatást gyakorolt országunk, valamint az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejődésére.« Mintán Hruscsov megállapította, hogy a XXII. pártkon gr észig zus figyelmének központjában a párt programja, a kommunista társadalom felépítésének programja áll, hangsúlyozta: a kongresszus szónoki emelvényén felszólaló valamennyi küldött „kifejezésre juttatta az új program eredményes megvalósításába vetett szilárd meggyőződését, a szovjet emberek eltökéltségét, erejük teljes latbavetésével ugyanolyan sikeresen teljesítik pártunk harmadik programját, mint ahogy az első és a második program megvalósult”. »Programunk ereje és élet- képessége a szovjet emberek önfeláldozó munkájában rejlik« »— mondotta Hruscsov; ^Most, a XXII. kongresszuson, még világosabban látjuk, bogy a kommunizmus felépítése a párt gyakorlati feladatává, az egész szovjet nép ügyévé vált.” A Központi Bizottság beszámolója és a programtervezet feletti vita során — mondotta Hruscsov — felvetődtek -a népgazdaság-irányítás további tökéletesítésének fontos kérdései. A küldöttek előterjesztett javaslatainak megvalósítása kétségtelenül elő fogja segíteni az előttünk álló feladatok sikeres megoldását. A kongresszuson jelen vannak a világ csaknem valamennyi kommunista és munkáspártjának küldöttségei „Kedves vendégeinknek a szónoki emelvényről elhangzott felszólalásai, valamint a testvéri pártoknak a kongresszushoz intézett üdvözletei visszatükrözték a kommunista világmozgalom sorainak nagy egységét és újra igazolták, hogy minden marxista-leninista párt helyesli és támogatja pártunk lenini politikáját« — mondotta Hruscsov. Nyikita Hruscsov megállapította: a felszólalások, amelyeket a szocialista tábor országai kommunista és munkáspártjainak vezetői a kongresszuson elmondottak, azt bizonyították, hogy a testvérpártok egységesen az 1957. évi nyilatkozat és az 1960. évi nyilatkozat alapján állanak. »A szocialista tábor ismét tanúságot tett sorai egységéről, a nemzetközi szocializmus erőinek növekedéséről és összeforrottságáról,« Hruscsov kijelentette: „Nyolcvan marxista—leninista párt küldöttségeinek részvétele és felszólalása a XXII. kongresszuson visszatükrözte a nemzetközi kommunista, munkás és nemzeti szabadságmozgalom hatalmas fellendülését, s az egész világ kommunistáinak törhetetlen ragaszkodását a proletár nemzetköziség elveihez, amelyeket Marx, Engels és Lenin hagyott ránk.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hálás köszönetét mondott Guinea, Ghana és Mali független afrikai államok demokratikus nemzeti pártjainak, bár ezek az országok nem kommunisták, elfogadták a meghívást és elküldték a kongresz- szusra képviselőiket. „Minden szovjet ember nagy sikereket és jólétet kíván a független afrikai államoknak, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek, vagy lépnek.” Hruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok sikerei — hatalmas vonzóerőt jelentenek. Ezután kijelentette: az imperialisták, akik megértették ezt, fel akarták tartóztatni a mi gyors előrehaladásunkat. Ezzel magyarázható annak a politikának az agresszív jellege, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más imperialista hatalmak vezető körei folytatnak. Az ő politikájukat nem a béke és az emberek nyugalmának érdekei, hanem a monopolisták nyereséghaj hászá- sának, az imperialisták uralma fenntartásának érdekei határozzák meg. Nyikita Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogy ha tovább halogatják a már sodik világháború maradványainak felszámolása kérdésének megoldását Európában, ez a legkomolyabb következményekkel fegyegeti a béke ügyét. Emlékeztetett — a nyugati hatalmak — válaszul a Szovjetuniónak a német békeszerződés megkötésére és a nyugatberlini helyzet ezen az alapon történő rendezésére tett javaslatára — nyíltan azzal fenyegetőznek, hogy fegyverhez nyúlnak. »Háborús fenyegetéseikkel ki akarják kényszeríteni azt, hogy Nyugat-Berlinben örökre megmaradjanak Amerika, Anglia és Franciaország megszállási jogai.« Hruscsov itt rámutatott, hogy a nyugati hatalmak úgy tüntetik fel a dolgot, mintha ezek a jogok Nyugat-Berlin »■szabadságának biztosítása céljából« lennének szükségesek számukra. »Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem a többi szocialista ország — senki sem követ el merényletet Nyugat-Berlin szabadsága ellen.« Mint Hruscsov rámutatott. a nyugati hatalmak a »szabadságról« beszélnek, de ezen Nyugat-Berlin megszállását értik. »Azt akarják, hogy mi, mint valami forgalmi rendőrök, biztosítsuk az ő Nyugat-Berlinbe irányuló szállításaik — hadianyagok, kémek és diverzánsok szállításának — folyamatosságát az ellenünk és szövetségeseink ellen folytatandó aknamunkára. Kinék néznek bennünket ezek az urak? Talán abban a hiszemben vannak, hogy nekik mindent szabad és rákény szeri thetnek bennünket arra, hogy saját létérdekeink ellen, az általános béke és biztonság érdekei ellen tegyünk?« — mondotta Hruscsov. Ideje, rég ideje megérteniöic azt az egyszerű igazságot, hogy a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral ma csak az értelem és nem az erő pozíciójából lehet társalogni. Az értelem és az igazság pedig nem az ő. hanem a mi oldalunkon van. »A nyugati hatalmaknak a német kérdésben folytatott politikáját nem a béke. hanem mindenekelőtt Nyugat-Németország militarista és revansvágyő erőinek érdekei határozzák meg, A fő rossz szellem, aki ezt a politikát meghatározsa. Adenauer kancellár.« Hruscsov hangoztatta, hogy a militarista agresszív körök nem titkolják gyűlöletüket a szovjet állam ellen, annak békeszere ,3 politikája ellen, majd kijelentette: »Bármilyen érzésekkel viseltessenek is a szocializmus iránt, mondjanak le arról a reményükről, hogy valamikor is rá- kényszeríthetik kapitalista rendszerüket a szocialista országokra.« Hruscsov így folytatta: »Ma még egyszer megmondhatjuk nekik: ne veszítsék el józan északét, uraim, ne kíséreljék meg próbára tenni rendszerünk erejét és szilárdságát. Ismeretes, hogy a múltban ellenségeink nem egyszer próbálkoztak ilyesmivel, de mindenki tudja, mivel végződtek ezek a próbálkozások.« Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ismét kijelentette, hogy ha a nyugati hatalmak készséget nyilvánítanak a német kérdés rendezésére. (Folytatás a 2. oldalon Hruscsov elvtárs beszél a kongresszuson, a XX. kongresszus, amely
