Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

Z. oldal

1958. november 30, vasárnap

NEMZETKÖZI S Z E M L Ej

Ä Jronfváros" és a német kérdés

A most záruló hónapról a diplomáciai évkönyvek feljegyzik majd, hogy a nemzetközi erők mérkőzésének súlypontja — hosszabb szünet után — ismét áttevődött Európába. A szocialista, illetve az imperialista világ erőátcsoportosításának és újabb felsorakozásának ezt a folyamatát N. SZ. Hrusesovnak, a Szovjetunió miniszterelnökének november 10-i beszéde vezette be.

Amikor Hruscsov Berlinre tette ujját, a gyakorlott orvos biztonságával tapintott rá Európa legérzékenyebb pontjára. A í.fionlváros” elnevezés, ahogyan a nyugati szóhasználatban emlegetik a német fővárost, a berlini kérdés lényegére utal. A szocialista világ testébe mélyen beékelődő Nyugat-Berlin ugyanis a szó szoros értelmébeh a frontváros szerepét tölti be a nyugati tábornokok és politikusok stratégiai számításaiban. Ameddig a NATO-vezérkar előretolt hadállásának tekintheti Nyugat-Berlint, addig Európának ezen a legérzékenyebb pontján szüntelenül jelenvaló a konfliktus veszélye. Mindenképpen indokolt tehát a csütörtökön közzétett, szovjet jegyzéknek az a megállapítása, hogy véget kell vetni „a rendellenes és veszélyes berlini helyzetnek, amely annak következménye, hogy e város nyugati övezeteit még mindig megszállva tartja az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország. Ügy kell eljárni, hogy Nyugat-Berlin ne lehessen többé ugródeszka a szocialista országok, a Német Demokratikus Köztársaság és a

Szovjetunió elleni kémtevékenységhez, kártevéshez és egyéb aknamunkához”.

Elegendő érv szól tehát amellett, hogy a megosztott Berlin nyugtalanító problémáját elmozdítsák végre a holtpontról. De miért éppen most tűzi napirendre a szovjet diplomácia a berlini kérdést? Miért nem tette ezt korábban, vagy talán lehetett volna későbbre is halasztani? Nos, minden bizonnyal lehetett volna — szűk határok között — előbb, Vagy kicsit később szóvá- tenni a berlini helyzetet. Ámde az bizonyos, hogy napjainkban már rendkívül sürgetővé vált megragadni azt a láncszemet, amely jószerivel maga után vonhatja a német kérdés egészének felgöngyölítését.

Ami a probléma magvát illeti, azt Európa népei túlságosan is jól ismerik. Immár fél évszázada, hogy a német finánctőke, s elsőszülötte: a német militariz- mus kontinensünk legveszedelmesebb kórokozója. Ez a fertőzés különösen virulenssé vált a legutóbbi félévben. Közismert, hogy az Elbától nyugatra amerikai segédlettel megkezdték a Bundeswehr atomfegyver-kiképzését. Szervezik már a rakétafegyver zászlóaljakat, s atomháborúra készítik fel a hyugat-lié- met légierőt is.

Európa uralkodó kérdése ma ez: sikerül-e a 12. órában megállítani ezt a végzetes folyamatot, sikerül-e megakadályozni, hogy a poraiból feltámadt militarista nyugat-német állam atomhatalommá váljék? Ez az igazi tétje annak a diplomáciai offenzívának, amelynek a jelek

Georgi Bamjanovot vasárnap temetik

SZÓFIA. A Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága b nemzetgyűlés elnöksége cs a minisztertanács együttes gyász- íilést tartott Georgi Damjanov- oak, a nemzetgyűlés elnöksége elnökének, a párt politikai bizottsága tagjának halála alkalmából. A gyászülésen elhatározták, hogy háromnapos országos gyászt rendelnek el. — Damjanovról nevezik el szülőfaluját s szobrot állítanak a bolgár nép nagy fiának, Dam- janov temetése vasárnap délelőtt lesz.

k>p<k><>oo-ocí<kkkh>ckk>ch><>oo<k

Mód Péter felszólalása az LIXSZ ciprusi vitájában

NÉV/ YORK. Az ENSZ Politikai Bizottságának pénteki ülésén folytatták a ciprusi kérdés vitáját. Columbia küldötte javaslatot terjesztett elő, amelyben indítványozza, hogy küldjenek ki ENSZ-bizottságot a ciprusi kérdésben fennálló különböző álláspontok tanulmányozására.

A Reuter iroda tudósítója szerint a pénteki ülés azt mutatta, hogy kudarcba fulladtak a ciprusi kérdés kompromisszumos megoldására irányuló, a kulisz- szák mögött végzett erőfeszítések.

A ciprusi kérdés vitájában felszólalt Mód Péter, a magyar ENSZ képviselet vezetője. Hangoztatta, hogy a ciprusi probléma elodázása veszélyezteti a békét. A kérdés megoldatlanságának egyik alapvető oka, hogy az angol gyarmatosítók politikája meghiúsítja, hogy a ciprusi nép önrendelkezési jogának biztosításával, az ENSZ alapokmánya szellemében oldják meg a kérdést. Idézte ezután az angol gyarmatügyi miniszter egyik kijelentését, amely szerint a brit politika egyik fő célja biztosítani a Cipruson lévő angol támaszpontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Anglia eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek. Hogy mit értenek az angol politikusok Anglia úgynevezett nemzetközi kötelezettségein, ahhoz elég emlékeztetni, hogy a ciprusi támaszpontról indultak a brit bombázók Port Said lerombolására. Ciprus volt a katonai támaszpontja az ígyiptom elleni katonai agresz- sziónak, az Omán és Muszkát elleni akcióknak, maid Jordánia megszállásának is.

Az angol gyarmatügyi politika Cipruson a nemzetiségek egymás elleni uszításában, a véres elnyomásban nyilvánul meg. Mód Péter befejezésül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Ciprus népe számára biztosítani kell az önrendelkezési jogot. Ez nemcsak a ciprusi nép érdeke, hanem érdeke az angol népnek is. '

szerint — csupán nyitánya az a követelés, hogy mindenekelőtt normalizálják a berlini helyzetet.

Feltehető a kérdés, miképpen egyengetheti a német probléma megoldását Berlih státusának napirendre tűzése? Nos, közeljárhat az igazsághoz a teKinté- íyes londoni Times, amikor rámutat: „A Szovjetunió egyik célja valószínűleg az, hogy a nyugati hatalmakat hozzászoktassa a keletnémet hatóságokkal való tárgyalásokhoz.” Egyes megnyilatkozásokból ítélve, a szovjet diplomáciai kezdeménye-' zésnek máris megvan az a jótékony hatása, hogy a nyugati politikai gondolkodást kezdi „hozzászoktatni”, a Német Demokratikus Köztársaság létezésének reális tényéhez. „Talán éppen e következtetés levonásának első jele, hogy Dulles, amerikai külügyminiszter — Bonn legnagyobb megrökönyödésére — szerdán kijelentette: „a nyu i gáti hatalmak szükség esetén’ érintkezésbe lépnek a kelet-német hatóságokkal” — állapítja meg az Economist című befolyásos angol hetilap.

A szovjet jegyzék első nyugati visszhangjai arra vallanak, hogy a szovjet diplomácia a legalkalmasabb ponton ragadta meg a német kérdés láncolatát. Igaz ugyan, hogy a nyugati fővárosokban „elfogadhatatlannak” minősítik a szovjet álláspontot, de — hírügynökségi jelentések szerint — „megkönnyebbüléssel” fogadták a féléves határidőt.

A nyugat-német kormánykörökben mindinkább felülkerekedik az a nézet, hogy ezt a félévet komoly tárgyalásokra kell kihasználni. Miután a legutóbbi években annyiszor elutasították a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ilyenirányú kezdeményezéseit, most az angol kormány — az AFP londoni jelentése szerint — „hajlandó kihasználni a Szovjetunió által felajánlott hathónapi időt, talán olyan módon, hogy elősegítené egy négyhatalmi értekezlet megvalósulását. Ezen a német kérdés átfogóbb keretei között fontolóra vehetnék Berlin jövőjének problémáját is”.

Az első visszhangok tehát arról tanúskodnak, hogy a szovjet kezdeményezés máris elérte első célját: kimozdította a német kérdést a reménytelenség állapotából. Az érdekelt nyugati hatalmak most még egyszer számot vethetnek a mai világ reális erőviszonyaival, s 12 óra előtt 5 perccel megfontolhatják, érdemes-e megkockáztatni, hogy kétélű atomfegyvert adjanak Speidel és társai kezébe?

(NAPTÁR:

1958. november 30, vasárnap. Névnap: András.

Napkelte: 7 óra 10 perc; Napnyugta: 15 óra 5B peres

— Ügyeletes orvosi szolgálatot tart november 30-án, vasár- map reggel 6 órától este 8 óráig |dr. Boskó József körzeti orvos 'Batthyány utca 26. sz. alatti la- 1 kásán.

— »Tej-pénz«. A Szabadságharcos Tsz tehenészei 4500 forintos rendkívüli prémiumot Ivettek fel, a terven felüli tejtermelés bevételeiből,

— A kecskeméti nyomdában meghirdetett újítási hónap első hetében 11 ésszerűsítést foga- Idott el és jutalmazott a vállalat vezetősége,

— Szeremlc községben az

MSZMP helyi szervezete megnyitotta televíziós készülékkel ‘felszerelt klubját. Már az első napokban is sűrűn nyitogatták |az ajtót a látogatók.

— »Írók, tudósok Kecskemétről« címmel a megyei tanács művelődési osztálya szöveg-' Igyűjteményt ad ki a jövő évben,

— Hevesy Györgyöt, a Stockholmban élő Nobel-díjas magyar biokémikust tüntették ki az 1958. évi »Atommal a békéért« elnevezésű amerikai díjjal. Hevesy tanárt 19 ország 111 jelöltje közül találták a díj aranyérmére és 75 000 dollár jutalmára érdemesnek,

— Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Kodály Zoltánnét- Ä magyar kulturális élet számos vezetője, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviselője is megjelent a gyászszertartáson.

— A városi tanács mezőgaz- das ági osztályán most vizsgálják felül a kecskeméti termelőszövetkezetek zárszámadásait

tájékoztatta munkatársunkat Mészáros Lajos elvtárs.

— 180—200 kilogrammos disznót vágnak hetente a kecskeméti szociális otthon gondozottjai részére, akik elégedettek is az ellátással.

— Több százan gyönyörködtek Rév Miklós tibeti felvételeiben Baján. A kiállítás december 15-én zárul.

— A Finn—Magyar Társaság meghívására dr. Ortutay Gyula vezetésével luüósdelegáció utazott az »ezer tó országába«. A küldöttség két hetet tölt Finnországban;

— Ma délelőtt 11 órakor nyitja meg Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a kecskeméti művésztelep festőinek kiállítását a Katona József Múzeumban.

felhívás. Kérjük az egykori Petőfi Munkáss2ínjátszó Egyesület volt tagjait, hogy közöljék címüket a Petőfi Népe szerkesztőségével.

— Hangversenyen adtak számot fejlődésükről a Bajai Állami Zeneiskola haladó növendékei, ’

— A naptár reformjával foglalkozik az ENSZ egy különbizottsága. A legel fogatíha- többnak látszd tervezet szerint az év 364 napból állna, és minden negyedév vasárnappal kezdődne. December 30-a után egy üres nap lenrife, melyet ogy-egy jelentős történelmi eseményről —- így a hirosimai atombomba- támadásról — neveznének el.

Gazdag termést szüreteltek a kerekegyházi Dózsa Tsz szőlészetében. Átlagosan 37 mázsa szólő termett holdanként,

— A Kecskeméti Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága több egészségügyi dolgozót jutalmazott meg. Dr. Fejes Miki lós, dr. Tábori Balázs, dr. Gye- nes József örvösök, Széhésy Irén, Pőcze Etelka, Lajos Mária, Gaál Margit, Róna Tibor- nó védőnők, Major József gépkocsivezető, Kristóf János gondnok, Juhász Lászlóné ápolónő, Benedek Júlia, Szabó Gáborné és Szentgyörgyi Sándor kapott különböző pénzösz- szeget.

— Sokan vásárolják a Tisza- táj novemberi, »kecskeméti« számát. A lajj közli Bieliczky Sándor, Goór Imre, Madarász László és Varga Mihály költeményeit, Monori F. Dezső érdekes 'elbeszélését és Weintrá- ger Adolf legutóbbi kiállításon látott festméiiyének másolatát,

— Az egyénieknek átlagosan 28 mázsa, a termelőszövetkezeteknek 31 mázsa szőlőjük termett a kecskeméti járásban.

^OOOOOOCOOöOWVWvOÍXKKJW

Postásmegbeszélés Kecskeméten;

'-O-O-OOOOOOO-O-OOO-O'O'OOOO-OO-OO-OOOOOO-O-O-OOOOOOOOOOOO-OOO

'W-mL H-re.

— MEGYEPOLITIKA1 f>ztnVlLE —

Harminc postahivatal vezetőjét hívta meg a megyei párt- bizottság Kecskemétre, hogy megbeszéljék a hírlapterjesztés időszerű kérdéseit. A Postás Kultúrotthonban megtartott értekezletet Lukácsi László elvtárs, a megyei postahivatal vezetője nyitotta meg, majd Fodor István elvtárs, a szegedi postaigazgatóság vezetője tartotta meg előadását.

Fodor elvtárs hangsúlyozta, hogy a postás dolgozók már eddig is derekasan kivették részüket azokból a feladatokból, amelyeket a párt szab meg számukra. Most legutóbb, a november 16-i választások idején példamutatóan helytálltak a Bács megyei postások is, Van azonban egy terület, amelyen, bár kétségtelenül értek el a postások eredményeket, még bőven van tennivaló. Ez a terület a hírlapterjesztés. Itt sem a Számszerű példányszámnöve- léssel van baj, hanem az előfizetők számával. Mindnyájunk közös érdeke, hogy például a Petőfi Népének nagyarányú árusítási példányszámút az előfizetők oldalára billentsük;

— Most, a téli hónapokban el kell érnünk — mondotta a továbbiakban Fodor elvtárs —, hogy a Petőfi Népe előfizetői táborál 2000-rel növeljük. Ez a szám egyáltalán nem elérhetetlen, hiszen ennél más, nagyobb feladatokkal is sikerrel birkóztunk meg. Biztosuk vagyunk abban, hogy e feladat végrehajtásában nem leszünk egyedül, mert a pártszervezetek segítségünkre lesznek,

A megjelentek élénk figyelemmel kísérték az előadást, majd annak befejezése után több hozzászólás hangsúlyozta, hogy valóban időszerű kérdés a Petőfi Népe előfizetői táborának növelése. Almási Sándor Kalocsa, Sághy János Kiskunhalas, Imre Zoltán Jánoshalma, Hitre Erzsébet Solt — felszólalásuk értékes útmutatást adtak a sajtóterjesztés jelenleg: helyzetéről és az előfizetés-; gyűjtés lehetőségeiről. <

Az értekezletet Fodor István! elvtárs összefoglalója után Lu-ó bácsi László zárta b&

Három esetben is olvashattunk arról, hogy az elmúlt héten más megyékbeli dolgozó parasztok — igazi, és nem ál-őstermelők — jöttek megyénkbe termelvényei- ket értékesíteni. A Békés megyei szarvasi rizstermelő szakcsoportok rizst hoztak a kecskeméti piacra, a hét elején pedig a szabolcsiak árulták itten burgonyájukat abban a hiszemben, hogy nálunk jó piacra, azaz magas árakra találnak. Megyénkből pedig a kelebiai és á tompái gazdák mentek át a Csőnérád megyei pincészetekbe, mert a nagy termés miatt úgy gondolták, ott hamarabb átveszik mustjukat. Miként a Délmagyar- ország című lap írja november 28-1 számában, „tábortűz körül telt el az éjszaka, itt beszélték meg (a Bács megyei termelők) az idei szüret meglepetéseit...” Módfelett egészséges jelenség mind a három. Az ország — állam által irányított — gazdasági vérkeringésében a gazdáknak joguk van arra, hogy amennyiben a kereslet—kínálat szabad törvényei engedik, maguk válasszák meg elárusítóhelyeiket, s maguk döntsenek termékeik sorsa felől. Most már természetesen ném az 50-es évek elején uralkodó szigorú gazdasági megkötöttség kényszerít! falujuk határai közé — most is csak némely esetben — a termékeit értékesíteni kívánó gazdákat, hanem, miként a szabolcsi burgonyások esete is mutatja: a mezőgazdaság lassan, évről évre növekvő terméshozama. A Szabolcs megyéi burgonyások ugyahis majdnem két hétig költötték pénzüket Kecskemét városában, íiüg: végül rájöttek: megyénk termelőszövetkezetei, állami gazdaságai olyan verseny, társaivá fejlődtek az Európa szerte híres szabolcsi burgonyatermelő vidéknek, hogy képesek voltak a megyénkbe behozott burgonya arái a magas, 2—2,50 forint kilónkénti árról 1 forint 40-rc lenyomni.

Mi természetesen nem a szabolcsi burgonyások kárán örvendünk. Távol álljon ez tőlünk. Még csak az sem vágyunk, hogy a mezőgazdasági termékek ára önköltségi áruk alá süllyedjen. Azt azonban, úgy hisszük, velünk együtt minden dolgozó pa raszt örömmel fogadja, hogy ugyanakkor, amikor mód van termékeik legszabadabb értékesítésére, c céljuk elérésében a többi dolgozó parasztok hasonló kívánságaival is találkoznak.

Fábián Gábor

l