Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-28 / 50. szám
Közelebb kerültek a szülők és a pedagógusok Hetényegyházán SZÓ esik napjainkban a fiatalság neveléséről. Főként az iskolából kikerülő, serdülő fiatalok körében akad sok hiba. A nyolc osztályt végzett tanulók csak 14 évesek, amikor kikerülnek az iskola padjaiból. Már nem kicsik, nem iskolások, viszont a fiatalok közössége még egy kis lenézéssel fogadja őket. Ezért azután ezekben a gyermekekben egy kis üresség támad, amelyet ha nem töltünk meg komoly tartalom- mal, előadódnak olyan kisiklások, amelyek következményeiről eleget olvasunk az újságban. A hetényegyliázi iskola nevelői már régóta gondolkoznak e probléma megoldásán. Hiszen a pedagógus munkája nemcsak az iskola padjai között zajlik le, hanem folytatódik kinn, az életben is. így született meg az elhatározás: összehívni a nyolcadikosztályos tanulók szüleit, nem értekezletre, hanem fehér asztal mellé, barátságos beszélgetésre. És eljöttek a mamák és velük együtt az eddig a szülői értekezleten nem látott papák is. A szülők és nevelők vacsora közben elbeszélgettek a gyermekekről. A szülő elmondta, mit szeretne nevelni gyermekéből, a nevelő ismertette, iskolai tapasztalatai alapján, mire alkalmas a gyerek. Sok jó gondolat született, s még több probléma megoldódott. A hetényegyházi nevelők kezdeményezése bevált. Első látható eredménye az, hogy közelebb kerültek egymáshoz a szülök és a nevelők. Dr. Bonczosné levelező Húsát rozsot I kukoricát és egycb terményeket még változatlan áron vásárolnak a helyi terményforgalmi és fóldművesszövetkezeti felvásárló helyek. Értékesítse mielőbb terményfeleslegét. Bács-Kiskun megyei Terményforgalmi Vállalat. 427 cA kéh zaxtjő i'intűs s ziiLék LEHETETLENNEK tűnő történetet hallottam a szülői szere- tetről. Általában úgy tudjuk, hogy a szülők mindig gyermekük javát, az életben való előbb- rejutását akarják elősegíteni. A valamire való édesapa így biztatja fiát: Légy különb az apádnál! Hogy ennek az ellentéte is előfordul, arról a következő eset tanúskodik. A kiskőrösi általános iskola felső tagozatának egyik fiú tanulója huzamosabb időn át hiányzott. A családlátogatás alkalmával a gyerek tanítója meg- döbentő »családi betegségre« bukkant. Azt tapasztalta a.-ház berendezéséből és az elmondottakból, hogy jó módban élnek. A súlyos betegnek hitt kisfiút is makk-egészségesnek találta. A meglepetés első percein átesve, megkérdezte a szülőktől, mi az oka a gyermek hiányzásának? Az »öntudatos« apa, miközben cigarettát sodorintott, úgy hányaveti módra válaszolta: — A paraszti munka, tanító úr. Szükségem van itthon a gyerekre. Nem bánom, ha megbüntetnek, akár kétszáz forintra is, ki tudom fizetni, de a gyereket akkor is itthon tartom. A TANÍTÓ meghökkent. Alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől. Dugába dőlt minden meggyőzésre szánt tudománya, mert az apa egyre makacsabbul kötötte az ebet a karóhoz. EZEK a kiskőrösi szülők tulajdon gyermekük életét teszik AZ ÍRÓASZTAL ÁTVEHETŐ — KÖSZÖNET A PETŐFI NÉPÉNEK — PALLOSNÉ FORDULJON A MEGYEI TANÁCSHOZ — VALASZ AZ »ÜJÉVI BÜNTETÉSEK« CÍMŰ CIKKRE Mészáros István műszaki előadó Bajáról küldött panaszos levelet szerkesztőségünknek. A következőket írja: »2949-ben az akkor alakuló Építőipari Szövetkezetnek egy darab központi zárásit, keményfa íróasztalt kölcsönadott édesapám azzal, hogy bármikor visszaszállítják, amikor nekünk szükségünk van rá. 1953. óta a mai napig egyik levél követte a másikat, sőt pereskedtem is és a Ludas Matyit is segítségül hívtam. Arra kérem az elvtársakat, segítsenek visz- szaszerezni jogos tulajdonunkatMészáros István levelét eljuttattuk az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat központ-, jához, ahonnan Neiner János- igazgató a következőket közölte' szerkesztőségünkkel: „Közöljük, hogy méltányossági' szempontból hajlandók vagyunk panaszosnak egy darab használt, de' jó állapotban lévő íróasztalt vissza-^ juttatni. A panaszos a kölcsönadás-i ról szóló elismerés ellenében egy író' asztalt átvehet a bajai építésvezetőségünktől. Arra természetesen nenk vállalkozhatunk, hogy az íróasztal központi zárású, de — rendes és has/.- Hálható lesz.» városi tanács mezőgazdasági ősz tályára, ahonnan a következő választ közölték velünk: „Az 1957. évi 10. sz. tvr. 7. pa- ragrafusa (2.) bekezdése alapján azok a földtulajdonosok kérhetik vissza felajánlott ingatlanaikat, akik 1951. augusztus 1. után ajánlották fel az államnak. A visszaigénylési kérelmet 1957. február 28-ig lehetett a községi tanácsok végrehajtó bizottságaihoz beadni. Nevezett kérelmével a rende- letekre támaszkodva sehova sem fordulhat, kivéve méltányos esetben a megyei tanács végrehajtó bizottságához.“ Ä Január hó 1-én a lapunkban megjelent »Újévi büntetések« című cikünkke] kapcsolatban az alábbiakat közli a Postaigazgatóság: »A cikkben foglaltak a valóságnak megfelelnek. Az 1. sz. postahivatal mulasztást követett el, amikor felvett 200 db nyomtatványt és nem látta el »készpénzzel bérmentesítve« feliratú bélyegzőlenyomattal. A nyomtatványok bérmentesítésére beszedett 16 forintot visszatéríttettem, a mulasztók ellen pedig büntetöleg eljártam. A nyomtatványok megportózásáért szíves elnézésüket kérem-« — írja dr. Dános István, az Igazgatóság he» lyettes vezetője. tönkre. Az apa maradisága, hajthatatlan makacssága kiszakítja a kisfiút az iskola padjaiból és önző egyéni érdekeit tartva szem előtt nem gondol arra, hogy ezzel a szörnyű butaságával a fia életét és jövőjét teszi tönkre. Kétszáz forintért akarja megváltani a szellemi nyomornak? HA MÉG ezek a szülők nem hallották volna, akkor most elmondjuk, hogy a mi társadalmi rendszerünkben féltve őrzött kincs a gyermek (még akkor is, ha egyes szülők ezzel nem értenek egyet). A szocializmus építéséhez művelt emberekre van szükségünk, s nem engedhetjük, hogy bárki is íélvállról vegye az m---------------ált alános, kötelező iskolai oktí tás törvényét. Mert nem csupá a józan ész kötelezi a szüle gyermeke taníttatására, törvén is biztosítja a gyermekek iske láztatását. Aki ez ellen vét, a a törvénnyel találja magát szenr ben. JÓ t-ENNE, ha nem csupán szóbanforgó kiskőrösi szülő gondolkodnának el helytele »nevelési módszerükön« és a jc vőben ők maguk vinnék el a kis fiút kézen fogva a tudómén várába: az iskolába, hanem lajosmiizsei és más falubeli szí: lök is, akik ugyancsak gyakra nem engedik gyermekeiket tí nulni. Bieliczky Sándor I / A jövőben egyéni gazdák, állami gazdaságok és egyéb mezőgazda- sági társulások részére gépi szántásra, ta la i művelésre, szállításra szerződést a helyi töldművesszövetkezetek hőinek Köss szerződést a helyi íöldmuvesszövetke- zetekkel a fenti munkákra. Gépi szántás, gépi talajmuvelés magasabb termést, magasabb termés nagyobb jövedelmet biztosít. 895 a JELMEZBÁLBAN VOLTAM Elmúlt már farsang, s még sem megy ritkaság számba, ha valakit jelmezbálra hívnak. így jártam én is hétfőn, amikor is a kecskeméti Vendéglátóipari Vállalat jelmezbáljára voltam hivatalos. Tudnivaló: nem kell mesz- szire menni tanácsért a Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak, hogyan kell hangulatossá tenni egy ilyen estét- Azt hiszem, ennél a foglalkozási ágnál ez szakma. A megjelentek vélemc nyét tolmácsolom, amikor a> mondom, hogy a jelmezbál har gulatos, vidám, családias volt. . jelmezek is színpompásak vo tak. Láttam tengerészt, majmo kínai kislányt, ördögöt, rokoKc kisasszonyt, stb-t. Az italokról c a süteményekről nem is tesze említést. gém —Egy mozi, egy iskola és egy könyvtár a házakban még nagyobb ét áeklődéssel olvasnának, tanúin; nak az emberek. A mélykúti könyvtárra büszke lehet a község. Szép kö :sönző, olvasószoba, ügyes köny' táros, sok olvasó. 3337 köb könyvük van, 508 olvasó, illet' 509, mert éppen ottlétem ala szaporodott a számuk. A legjob olvaso a tizenöt év körüli Sá közi Mihály, aki eddig 299 kön’ vet vitt ki és ahogy a köny' táros mondja, el is olvasta azr kát. Esik a hó, az utca latyako sáros, hideg szél íú, de az olvas« kát ez r|em fogja otthon. Jönne! egyre jönnek. Most éppen Gön bösi Margit és Farkas Gizel van itt,1 válogatják a könyveké s Fülöp Viktória, ez a kedve szőke kislány, aki a legjot könyvtárosok közé tartozik, s1 gít nekik a megfelelő könyv k választásában. ■Be jönnek a többi olvasó is. Parasztruhás, paten harisnyás, hólepte kislányok, k esik és nagyok, aztán fiúk is, 1« gények is, nénikék. Milyen m. gasztos érzés, milyen erősítője í emberi felemelkedésbe vetett h temnek,; látni ezeket a kinőttk; bátos, kedves, topogó, mosolygó arcú lánykákat és fiúkat, ami; válogatják a könyveket, amint szatyorba, vagy a kabát alá d> gott olvasnivalóval szapora lél tekkel hazaigyekeznek, hogy a tán otthon meghúzódva egy s; rokban, belemerüljenek az c vasásadta birodalom csodálatáb gyönyörűségébe! ■Varga Mihály } II. »Tisztelt Petőfi Népe Szerkesztősége »Meddig rendel még a szabadág alatt a nemesnádudvari állatorvosI« c. cikkükre vonatkozólag közölhetem, hogy a törvénynek, a segítőkészségnek és főleg az állategészségügynek megfelelően rendeződött a kérdés. A gyors megoldásban komoly szerepe van a Petőfi Népe szerkesztőségének. Az újság felhívta minden illetékes figyelmét a régóta vajúdó kérdésre, felszínen tartotta az állategészségügy helyi problémáját, amellyel nemcsak a gazdáknak és nekem, hanem a községnek és főleg az állategészségügynek is komoly segítséget nyújtott. A segítségüket, a hathatós támogatást mégegy- szer köszönöm-'-' — írja Lipólta- tich József állatorvos Nemesnádudvarról. * Kecskemét, Tompa Mihály u. J. sz. alól írt Pallós Józsefné le-| velet szerkesztőségünknek. Elpa-« naszolja, hogy 1951. augusztus 1,' előtt felajánlották a 12 hold ho-. mokföldjüket. Szeretné, ha méltányossági alapon a földje visszakerülne tulajdonába. Pallos’ ,1 ózsefne levelét eljuttattuk ]*■ élykút, este, esik a hó, óriási, nagy pelyhekben hull, a moziba igyekvők nagy mérgelődésére. Nem azért, mintha a mélykúti emberek nem szeretnék a hóesést, hanem azért, mert alig, hogy földet érnek a csillogó, álmosan hulló pelyhek, máris elolvadnak, hogy még nagyobb legyen a sár az utcán. Tömegesen jönnek a moziba, de nagy baj, hogy sok-sok ember hiába jön. Kicsi a mozihelyiség és sok a tanulni, szórakozni vágyó. Valósággal verekednek a jegyekért. Két rendőr is »csitít- ja« a népet. Jön a tanácselnök elvtárs is, s mondja Drégely Imrének, — a kultúrotthon-igazga- tónak, aki egyben a mozivezetó is, — hogy te, Imre, hát csinálj valami helyet, megnézném én is azt a »Vörös Kocsmát«. És Imre megy, szalad, ideges, érthető js, sok a sértődött ember ilyenkor. Mondom az elnök elv- társnak: lám, jó, hogy saját szemével látja, hogy milyen itt a helyzet, mi a betegség. Legalább így mégjobban azon lesz, hogy felépüljön végre az új mozi. Azon van ő úgyis, mondja nevetve, de a megye is adjon támogatást. Jó érzés volt látni, hogy ennyi ember moziba akar menni. Régen nem így volt ez, mondják az emberek. Mondom nekik, hiába, lám, Mélykúton is előrehaladnak a dolgok, és nem hátrafelé! Hát még, ha az a hőn várt mozi felépül,.. Jaj, de várják már a mélykútiak! Érthető is, hiszen nagyon únják már a közelharcot a jegyekért. |»]fc adaras mellett ebben a -t’-“ községben találkoztam a legtöbb szép dologgal. Vagy nem szép dolog-e az öregmajori iskola munkája? Itt az igazgató, Mélykúti Elemér, olyan szoros, és sokoldalú kapcsolatot épített ki a szülői munkaközösség és a nevelők között, amilyenre nem sok példa van még. Csodálatos dolgokat műveltek itt az emberek. A szülői munkaközösség társadalmi munkával épített egy kis kultúrotthont, bekerítette az iskolát, nevelőlakást épített, hogy ezáltal megoldják az óvoda elhelyezését, társadalmi munkával elkészült egy beépített színpad és szert tettek egy modern kémiai szakberendezésre is. Ide kívánkozik a nevük a szülőknek, akik így szeretik nevelőiket és így megbecsülik őket: Turcsányi Istvánná, a szülői munkaközösség vezetője, azután Brunnerné, Kothentcné, Gömüri- né, Farkasné, Ankáné, és a többiek. Van egy nagy-nagy probléma itt, űregmajorban. Hiányzik a villany, pedig a nagyvezeték ott ] megy el a fejük felett. Egy : transzformátor kellene. És jaj, ha : még villanyuk is lenne! Mi min- < dent is csinálnának még ak- ] kor! Vetíteni akarnak, meg ■ ismeretterjesztő előadásokat tar- i tanának, de hát: petróleum- 1 lámpánál milyen szörnyű nehéz ez! Nem juthat el mindenhová a villany egyszerre, különösen : tanyákra nem, ezt megértik itt is az emberek. És azt is tudják, 1 milyen sokat változott a helyzet ezen a téren az elmúlt években. Csakhát, mégiscsak más az, ' ha ott lógnak a vastag villanyve- 1 zetékek a fejük felett és ők még- ; sem élvezhetik ezt a jóságos | áldást. “K zúton tolmácsolom az öregmajoriak kérését: , adjanak transzformátort ennek a szorgos, igyekvő, tanulni akaró 1 népnek! Ezt kérik az ottani föld- 1 művesszövetkezeti bolt dolgozói, 1 a Hunyadi Tsz tagjai, az erdész- ' ház lakói, a nevelők, a szülők, . a gyerekek. Ezt kérik a fiatalok, ezt kérik az öregek! Semmi töb- ' bet, csupán egyetlen transzformátort kérnek: hogy mégjobb 1 munkát végezhessenek szociális- ) ta államunk és társadalmunk építése terén. Az erdészhágnál fűrészgépet működtetnének, az iskolában még nagyobb kedvvel dolgoznának a nevelők, a bolt- ' ban boldogok lennének, az eladók*
