Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

rint „az igazságügyminiszterrel való megállapodás alapján utasítom, hogy az ügyészi hivatal teendőit az ország jogrendjének megőrzése érdekében úgy mint eddig, ezután is híven teljesítse".

11 * 1918. október végétől a megromlott közbiztonság közepette, országszerte számtalan erőszakos cselekményre került sor, melyek elkövetői a frontokról rendezetlenül hazaözönlő katonákból, a települések nélkülözőiből, nincstelenekből kerültek ki. A támadások elsősorban üzletek, boltok, raktárak ellen irányultak. Ezek kifosztásakor gyakran a bűnbaknak tekintett tulajdonosokon, kereskedőkön is elégtételt vettek. Szétrombolták a vagyonosok lakásait, üzleteik berendezését, őket pedig elüldözték, bántalmazták vagy megölték. A szegényparasztság kifosztotta az uradalmak felszerelését, készleteit, szétrombolta a kastélyok berendezését. Előfordultak erőszakos földfoglalások is.

12 Hasonlóan léptek fel az államhatalom helyi képviselőivel, a csendőrökkel, jegyzőkkel, szolgabírákkal szemben is. A fegyveres tömegek többször megtámadták a csendőrség őrseit, laktanyáit, az állományt lefegyverezték, bántalmazták, a hivatalos iratokat megsemmisítették. Esetenként bírósági épületeket is támadás ért, mint pl. Kecskeméten november l-jén, ahol a tömeget csillapítani akaró Gyalókay Sándor királyi ügyészt megölték.

13 Az ügyészségi jelentések többszáz települést soroltak fel, ahol novemberben zavargások voltak. A jellemző megállapítás szerint „országszerte minden községben tömegesen követtek el rablásokat, fosztogatásokat, az ember élete elleni súlyos bűncselekményeket". Ilyen viszonyokkal viszont a forradalom bázisának számító középrétegek elégedetlenek voltak, mert az államhatalom nem eléggé gyorsan és szilárdan teremtett rendet. A hangulatot kifejezi egy vidéki nemzeti tanács határozata, mely szerint „az anarchia dühöng, teljes a személy- és vagyonbizonytalanság, a polgárság elkeseredése határtalan a kormány tehetetlensége miatt".

14 A kormányzat ugyanakkor igyekezett a közrend helyreállítására. November 7én távirati utasítást kaptak az ügyészségek, hogy a „fosztogatókat, legyenek azok katonák, hadifoglyok, internáltak, polgári személyek, azonnal tartóztassa le és tartsa fogva. Katonákat és hadifoglyokat, ha lehetséges, adja át a legközelebbi karhatalomnak. A fogház őrizetére szükség esetén vegye igénybe a katonaságot, nemzetőrséget".

15 Az ügyészségek azonban gyakorlatilag nem tudtak eleget tenni az utasításnak, mert „a jelenlegi forrongó állapotokra tekintettel a bűnvádi eljárás megindítása általában nagy nehézségekbe ütközik. A csendőrség létszáma a mai viszonyok között teljesen elégtelen. Néhol a csendőrség maga is annyira meg van félemlítve, " JUHÁSZ NAGY Sándor, 1945. 387.; BKMÖL VII. 16. 483. d. Budapesti Királyi Főügyészség. 7502/1918. fü. 12 BKMÖL VII. 16.351. Iktatókönyv 1918. 4767: a sükösdi csendőrőrs sürgönye arról, hogy fegyveres katonák a lakásán meggyilkoltak egy polgárt; 4824: a dunapataji elöljáróság sürgönye szerint a a hazatért katonaság rabol és fosztogat, Aranyosmaróti Királyi Ügyészség 2070/1918. jelentése szerint november 3-án Fenyökosztolányon a körjegyzőt megölték, a boltot kifosztották, a boltos lakását szétrombolták; a Szabadkai Királyi Ügyészség 1918. november 7-i jelentése a katonák fosztogatásairól. L.: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL). Igazságügyi Minisztérium. Általános iratok (a továbbiakban: K 579.). 616. cs. Kecskeméti Lapok, 1918. november 3. 2. 14 SCHÖNWALD Pál, 1969. 34-38.; BKMÖL VII. 16. 1918. El. 7/17. 15 BKMÖL VII. 16. uo. Budapesti Királyi Főügyészség. 7580. fü.