Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

hogy épen csekély létszáma miatt, az őrs erélyesen fellépni nem is merészel [...], a községekből a jegyzők a nép haragja elől többnyire már el is menekültek. Ilyen körülmények között az ügyészség rendelkezésére nem állanak végrehajtó közegek, akikre a nyomozás bízassék".

1 Ahol megbizható fegyveres erő - fegyelmezett katonaság, nemzetőrség, nagyobb csendőri egység - állomásozott, ott ezek a rendet gyorsan helyreállították. A rendkívüli viszonyok között a törvényes formaságokkal nem törődve, rengeteg embert vettek őrizetbe, jelentős részüket a fogházakba szállítva.

17 Ekkoriban az Igazságügyi Minisztérium felemás viselkedést tanúsított. Megkövetelte volna a hatékony bűnüldözést, de politikai megfontolásokból, másrészt az államapparátus tehetetlenségét is beismerve, ennek ellentmondó intézkedéseket tett. Ennek megfelelően a budapesti főügyész november 30-i leiratában megállapította, hogy az egyes ügyészségi fogházak tömve vannak a csoportos fosztogatások és rablások elkövetőivel. De figyelemmel arra, hogy e cselekmények „pillanatnyi indulatkitörések, a tömegterror és bujtogatások következményei arra hívom fel az államügyészségeket, hogy jórészt a földnépéből való ezeket a gyanúsítottakat ok nélkül hosszú előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban ne tartsák". Az utasítás szerint „azokat a terhelteket, akik állandó lakással, foglalkozással bírnak, és a közre nem veszélyesek, nem rovott multúak, a fosztogató csoportok vezetői vagy felbujtóiként nem szerepeltek, helyeztessék szabadlábra". Az intézkedés megtételénél ügyelni kellett arra is, hogy az illető vidéken a rend és nyugalom helyreállt-e.

18 Az Igazságügyi Minisztérium utasításának megfelelően a november 27-én kiadott főügyészi rendelkezés pedig arra szólította fel az ügyészségeket, hogy „csak azokat az egyéneket vegyék letartóztatásba, akiktől a közrendet és közbiztonságot félteni kell".

19 Ilyen körülmények között találó volt Bodó Sándor marosvásárhelyi főügyésznek december közepén a minisztériumhoz intézett jelentése, mely szerint „a nyomozások fejlesztése úgyszólván teljesen meg van bénítva, aminek pedig beláthatatlan káros következményei lehetnek, mert e rendkívüli időkben törvénysértésre fokozottan hajlandó népben azt a tudatot kelti, hogy a törvény uralma megszűnt".

20 A kormány igyekezett megteremteni a szükséges rendfenntartó erőket: az 1918. november 11-én kelt 5220. számú rendeletével határozott az ország függetlensége és belső rendje érdekében egy új hadsereg felállításáról, továbbá szentesítette és szabályozta a forradalom első napjaiban létrejött nemzetőrség és polgárőrség létét s működését. A minisztertanács november 29-én határozott a belső rend visszaállítása érdekében a csendőrség és rendőrség létszámának emeléséről.

21 Ezeknek az intézkedéseknek nem volt azonnali foganatja. Mint egy ügyészségi jelentés megállapította, a nemzetőrségek a korábbi „rendőrhatóságokat pótolni képesek nem voltak [...] A nemzetőrség által szolgáltatott nyomozati anyag teljesen értéktelen volt [...] A nyomozással megbízott csendőrség sem tudott a kapott elhívásoknak a kitűzött határidőkben megfelelni [...] Oly jelentések érkeztek be, hogy a nyomozással a népnek még mindig ellenséges és izgatott hangulata miatt várni kell, mert az őrs létszáma elégtelen arra, hogy kellő eréllyel és a siker reményében felléphessen". A jelentés 16 BKMÖL VII. 16. 1918. El. 2. A. 42. 17 SCHÖN WALD Pál, 1969. 339-341. 18 BKMÖL VII. 16. Budapesti Királyi Főügyészség. 8133/1918. fü. 19 Uo. 20 SCHÖN WALD Pál, 1969. 342. 21 Magyarországi rendeletek tára. 1918. 2231.; SOÓS László (szerk.) [2001.]