Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Bevezetés a fordításhoz

BEVEZETÉS A FORRÁSKÖZLÉSHEZ Miután a Bács-Kiskun megyei Levéltár megbízásából lefordítottuk és feldolgoztuk Bél Mátyásnak a Jászkunság történelmi és földrajzi leírását tartalmazó kiadatlan művét,

1 hiányérzet maradt bennünk. A kéziratos mű teljes latin címe ugyanis így hangzik: „Matthiae Belii Notifia geographico-historica Districtum Cumano-Jazygum et Kőváriensis, a Georgi Gyurikovits descripta." Az eredeti kézirat tehát magában foglalta Kővárvidéke leírását is, amíg az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában Fol. Lat. 3370. nyilvántartási szám alatt talált másolat csak a Jászkunságra vonatkozó részt tartalmazta. A kézirat eredeti példányának megtalálására irányuló kutatásaink eredménytelenek maradtak. Fel kellett tételeznünk, hogy a kéziratot másoló Gyurikovits György a maga kéziratgyűjteményének gyarapítására csak a Jászkunságot érdeklő részt vette másolatba. A Széchényi Könyvtár kézirattárának tüzetesebb vizsgálatakor azonban kiderült, hogy a másolat második része az első résztől elszakítva a Fol. Lat. 3372. nyilvántartási szám alatt megvan, amint erre id. Szinnyei József is utal a Magyar írók élete és munkái c. művében.

2 A már kiadásra került Bél Mátyás-mű teljessé tételéért adjuk közre most Kővárvidéke leírását. A jászkunsági rész feldolgozásakor az eredeti Bél-mű megírását 1731-re tettük egy 1730-ban végzett gyűjtőmunka után. Bács-Bodrog vármegye leírását Bél Mátyás 1735-ben fejezte be, tehát a Duna—Tisza közének feldolgozását mindenképpen a XVIII. sz. 30-as éveinek elején végezte el. A Kővár vidékéről szóló részt maga Bél Mátyás datálta 1725-re. A kéziratok másolója, Gyurikovits a két kéziratot összekapcsolta. A két mű egybecsatolásakor a kronológiai sorrendtől való eltérést mindenképpen a két táj jelentőségének és az ország életében játszott szerepének mérlegelése okozta. Az összekapcsolás közös oka pedig az volt, hogy mindkettő különleges helyzetet foglalt el a közigazgatásban. Mindkettőt districtusnak, azaz kerületnek nevezték, és mindkettő élén főkapitány állt és nem főispán, mint a vármegyékben. így kerülhetett Gyurikovits logikájában ez a két egymástól és lényegében annyira eltérő vidék egy kéziratba. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy Bél eredeti, de korai halála miatt meg nem valósított terve szerint Kővárvidéke a Notifia VI. kötetébe került volna, míg a Jászkunság ebben a tervezetben egyáltalán nem szerepel. Kővárvidéke történelmi és földrajzi irodalmunknak meglehetősen elhanyagolt területe. Első megpillantásakor az elnevezésről magunknak is csak az rémlett fel, amit Losontzi Hányoki István közismert Hármas Kis Tükörének 1773-as kiadásában olvastunk a „Tiszán-túl való kerület" c. fejezetben: „Kő-Várnak vidékét Erdély felé tették, És azt hegyek, halmok, erdők, környül vették;