Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Bevezetés a fordításhoz

Kapnik, Berkesz, Kővárt ide helyheztették, De ezt el-hányatták, 's hírét el-temették. Kapniknak gazdag arany ezüst bányája vagyon. Kővár, magas hegyen épült, de el-pusztult."

3 A Hármas Kis Tükör 1848-as kiadása már bizonyos változást mutat. A vers harmadik sora így módosul: „Kápolnakot, Kővárt ide helyeztették." A kiegészítő rész valamivel bővebb ismereteket nyújt: „Kővár-Vidéke gyűléseit tartja Nagy-Somkúton. Főkapitány: S. Berkeszi Katona Pál. Kővár-Vidéken van 1 szabad Bánya, egy mezőváros; 's 90 falu; népessége 40 512 lélek. Nagysága 19 négyszegű mértföld. Portája 25. Felosztatik négy kerületre: 1. Vaadi, 2. Berkeszi, 3. Somkúti, 4. Bugyi."

4 A Hármas Kis Tükör e rövid tájékoztatójánál feltehetően többet mond az olvasó számára, ha az erdélyi kapcsolt részekre („partes adnexae") emlékeztetünk, amely terület a köztudatba inkább a Partium név alatt ment át. Erdélynek az anyaországtól való elszakadása után Kraszna, Középszolnok, Zaránd vármegyéket és Kővárvidéket, ezt a tulajdonképpeni Magyarországhoz tartozó területet Zilah városával együtt Erdélyhez kapcsolták. Ez a helyzet az erdélyi fejedelem teljes címében is megmutatkozott: „Princeps Transylvaniae et partium Hungáriáé eidem adnexarum dominus", azaz „Erdély fejedelme és Magyarország hozzákapcsolt részeinek ura". Ebből az állandó jellegű szókapcsolatból vált önálló fogalommá a „rész" jelentésű, latin „pars" szó többes birtokos esete „partium" alakban. A terület eredetileg közigazgatásilag Középszolnok vármegyéhez tartozott, s attól feltehetően a XVI. század végén vált el. Bél Mátyás szerint azért nem kapta a vármegye megjelölést, mert Középszolnok vármegye fenn akarta tartani a maga jogát evvel a területtel kapcsolatban. Valószínűbbnek tűnik, hogy nevét inkább sajátos közigazgatásáról nyerte. Amint Bél Mátyás is említi, minden közigazgatási teendőt ezen a területen Kővár kapitánya látott el, és így a vidék jogállása a jászkun kerülethez tette hasonlóvá, amelyet szintén sohasem neveztek vármegyének. Ezért lett a hivatalos elnevezése „districtus Kőváriensis, magyarul pedig Kővárvidéke. Apafi Mihály halála után Erdély önállósága megszűnt, Erdély ismét a magyar király hatalma alá tartozott, de közigazgatásilag különálló egységet alkotott. Az 1693—1733-ig terjedő időt leszámítva a Partium továbbra is az erdélyi közigazgatáshoz tartozott. Az erdélyi rendek mindenkor elutasították a magyar országgyűlés visszacsatolási kívánságát. Erdélynél maradásáról III. Károly 1732. december 31-én királyi leiratot adott ki, és ezt 1733. február 26-án a szebeni országgyűlés jóváhagyta.

5 1848-ban merült fel újból a Részek ügyének rendezése, de Kővárvidéke kivételével az érdekelt vármegyék inkább a visszacsatolás ellen voltak. Az országgyűlés végül mégis megszavazta az 1848 :VI. t. c-t, amely Magyarország elválaszthatatlan részének jelentette ki a Részeket. Kővárvidékének ünnepélyes visszacsatolása 1848. május 22-én ment végbe Nagysomkúton.

8 És bár a szabadságharcot követő abszolutizmus ismét Erdélyhez csatolta, 1861-től végleg Magyarországhoz tartozott ez a terület. Kővárvidéke önállósága azonban ezek után már nem volt hosszú életű. Az 1876:XXXIII. t. c. Kővárvidékét, mint közigazgatásilag különálló egységet megszüntette, annak területét részben Szatmár vármegyéhez, annak keleti részén levő nagybányai és nagysomkúti járásaihoz, részben pedig Szolnok-Doboka vármegye nyugati, nagyilondai és magyarláposi járásához csatolta. Ma az egész terület a Román Szocialista Köztársasághoz tartozik.