Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

A Duna árterének mély fekvésű vidékén, éppen a gyakori árvíz miatt, kötöttebb réti talaj alakult ki. Itt a szénatermelésre s a legeltetés számára teremtődtek meg a legkedvezőbb feltételek, de a magasabb hátakon, parti dűnéken a földművelés, illetve a kertészkedés honosodhatott meg.

7 A Duna síkságának keleti peremvidékén a folyóvízi teraszok, s ÉNY-DK irányú dűnevonulatok, futóhomok képződmények teszik változatosabbá a tájat (a Pesti síkság déli része, valamint a Duna-Tisza közi Hátság résztájai). A felszínt itt homok, helyenként lö&zös homok borítja. A kisebb-nagyobb dombvonulatok között lápok, turjánok, kiterjedtebb mocsarak, őrjegek, szikes tavak húzódtak meg (Ócsa határán a Nagy turjány, Ürbő pusztán a Sári-víz, Szittó-turjány, Sári határán a Nagy-víz, Izsák közelében a Kolomtó, Akasztó környékén a Széles-, Bogáncs-rét, az örjeg, öreg-mocsár, Csukástó, a Tetétlen pusztán a Böddi- és a Mokka-szék stb.). Ez a vizenyős-mocsaras táj a Duna-Tisza középső részén szinte összefüggő területet alkotott, (2 kép) belőle kisebb hátak, szigetek és halmok emelkedtek ki (pl. Ürbőn a Sári-víz-ben a Szalma-, Ugró-sziget, Hosszú hát, Csúcsos-, Kettős halom, a Tetétlen pusztán a Farkas-sziget, Keselyü-halom stb.). A mozgásban levő futóhomok, az árvízhez hasonlóan, kedvezőtlen életkörülményeket teremtett a települések népessége számára. A Duna-Tisza közi hátság vidékén a futóhomok volt a legnagyobb csapás, amely azon túlmenően, hogy terméketlen, állandó mozgásával még a termő határrészeket is veszélyeztette. Az élet lehetőségei tehát mindenütt korlátok közé szorultak, az emberi sorsok kemény küzdelemben állottak a természettel. A nagy területekre kiterjedő, terméketlen talajú földek a megélhetést nehezítették, mintáz Sári úrbéreseinek szavaiból is kicsendül: „Haizontalanságnak és kárunkra tapasztallyuk határunkban az turjányokat, nagy darabon vízállásokat és föld némely részinek soványos homokosságát, úgy hogy ha ezeket öszve vesszük, határunknak harmad részit alklmasint teszik."

8 Táj és ember A településnéprajzi viszonyok XVIII. századi vizsgálatakor mulaszthatatlanul szükséges visszatekintenünk a korábbi évszázadokra is, mivel a török hódoltság bekövetkezésével alapvetően módosult a Duna-Tisza köze településállománya, amely kihatott a gazdálkodás és településrendszer átalakulására. Az 1546-os és az 1562-es török adóösszeírás még viszonylag sűrű településhálózatot dokumentál a Duna-Tisza közén.

9 E terület egészében 7 PÉCSI (szerk.), 1907. 171—170. 8 WELLMANN, 1967. 191. 9 Lásd KÁLDY—NAGY, 1971. KÁLDY—NAGY 1977.