Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

török fennhatóság alá kerül, s itt a legkedvezőbb helyzetbe a hász városok kerültek, amelyek — közvetlenül a török szultán birtokához tartoztak — viszonylag nagyobb szabadságot élvezhettek (Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd). Évente a szultánnak járó, valamint az adózófők és marhaszám utáni adót fizették a török kincstárba, s rendszeresen szolgáltattak be salétromot, szénát és fát. Teherviselésüket súlyosbította a török hivatalnokoknak nyújtott ajándékozás, valamint az egykori földesuraknak s a nemesi vármegyék nek járó adó lefizetése.

10 Kutatásaink szempontjából a hász városoknak azt a jelentőséget hangsúlyozzuk, hogy nem voltak közvetlen török megszállás alatt, ugyanakkor a török szultán kiváltság és oltalom levelekkel biztosította szabad jogállásukat. A többi, kisebb-nagyobb falu népessége sokkal bizonytalanabb körülmények között élt. A portyázó török csapatok s a feudális török birtokosok, a szpáhik túlkapásai gyengítették erejüket, s késztették menekülésre őket (a szolnoki, szegedi, fehérvári, egri törökök stb.). így a védtelenebb és mostohább természeti körülmények között élő falvak lakói az állandó zaklatások hatására biztonságosabb helyekre igyekeztek. A XVI— XVII. században ez a migráció fluktuációs folyamatként ment végbe. A falvak lélekszáma állandóan változott a megfutás és visszatelepülés következtében. Az elvándorolt népességet a török oltalmát élvező hász városok vették fel, s ugyancsak ezek a helységek vették használatba az elpusztult falvak határát is. Ilyen körülmények között ezek a nagyobb helységek jelentős fejlődésnek indultak a XVI. század végén, a XVII. elején. A három hász város közül Nagykőröst emeljük ki példaként. Számottevő bevándorlási adattal a XVI. század végéről rendelkezünk, amikor a szpáhik túlkapásai arra késztették a kécskeieket 1599-ben, hogy Nagykőrösre meneküljenek. I. Ahmed őket a körösiekkel együtt védelem alá vette, mert itt is megfizették az adójukat.

11 A legnagyobb mérvű népességmozgás a XVII. század első felében, illetve a törökök kiűzése idején jött létre. A harmincéves háború után, 1660-ban már Alberti, Irta és Mikebuda is lakatlan, a földjét a nagykőrösiek árendálták.

12 Újabb depopuláció a török kiűzésével járó hadjáratok idején, az 1680—1690-es években vett lendületet. 1688-ban például Szentesről 24, Kecskéről 14, Abonyról 6, Ócsárol 5, Vásárhelyről 4, Rékasról, Kürtről 2—2, Üllő, Monor, Pataj, Csaba és Földvár helységekből egy-egy család 10 Vö. SZILÁDY—SZILÁGYI, 1803. KOVÁK, 1978./D. 111. Ahmednek Konstantinápolyban, 1615. november 3—13-án keltezett levele: „Császári levelem (tevki) érkeztével tudva legyen hogy kamarajószágaim közül való Kecske helységnek lakosai, s e rendeletnek előmutatói embert küldvén, felterjesztették, hogy ők ennekelőtte régi lakóhelyükről keresztyén földre futottak, azután édesgetéssel az előbbi főkormányzó (mirmiran) idejében Kőrösre telepítettvén, 16 év óta adójokat a nevezett városbeliekkel együtt szokták annak átvételével megbízott kezébe letétetni". SZILÁDY—SZILÁGYI, 1863. I. k. 9.; IV. Muhamed 1677. január 6-i levele hasonló oltalmat biztosított a Kőrösre menekült Kécskeieknek. SZILÁDY— SZILÁGYI, 1863. II. k. 38—39. k 12 SZILÁDY-SZILÁGYI, 1863. 1. k. 250, II. k. 156.