Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

Táj Vizsgálódásunkat feltétlenül szükséges a táji adottságokra is kiterjeszteni, hiszen annak jellege mindig alapvetően meghatározta a gazdasági és települési viszonyokat. Az utóbbi száz esztendőben lényeges változáson ment keresztül a táj az árvízmentesítési és folyószabályozási, s nem utolsó sorban a futóhomok megkötési munkálatok révén, így a mai kép merőben különbözik a XVIII. századitól. A XIX. század első felében is még nagy területeket öntött el rendszeresen a kiáradt Duna, vizével pusztította a lapályon virágzó mezőgazdasági kulturtájat, s táplálta vizével a középső területek mocsárvilágát. Csupán a kiemelkedettebb halmokon meghúzódó falvak élveztek oltalmat, azonban gyakran ott is szükséget szenvedett a lakosság. 1768ban a jobbágyok panaszaiból szemléletesen kibontakozik előttünk az árvíz sújtotta táj képe. A Duna árterén fekvő községek kivétel nélkül emlegetik, hogy nagy károkat okoz nekik az árvíz. A bogyiszlóiak említik, hogy „házaink is Talpokon állanak", nehogy a víz elhordja hajlékukat, mint például Hajóson, ahol arról tudósítanak az úrbéresek, áradás idején „minden Házaink tele vannak Vízzel, mellyek mivel vályogból építve vannak, valamint ez előtt most is majd el dűlnek, sőt némellyek már el is dűltek, mindenünket oda nyomván, mi nagyobb Istállóink némelyikünkk el dőlvén Marháinkat agyon ütütték, semi módunk nem lévén szabadíttásukra, mivel a víz hirtelen borított, és Környül vett bennünket, s. azonnal jéggel fagyott, úgy annyira hogy kíntelenek voltunk némellyek az Uraság Kastélyában szorulni; némellyek pedig közelebb lévő Hellységekben venni magukat . . ."

4 A nagy árvizek még a temetés rendjében is nehézségeket okoztak. A foktői jobbágyok említették, hogy egy halottat sem tudtak hová temetni az árvíz miatt. Hasonló volt a helyzet az egész Duna mentében. Solton például a kiemelkedő Meleg-hegy tetején meghúzódó temető sem mentesülhetett a víztől.

5 Az árvíz mérhetetlen károkat okozott a falvak határainak művelésre fogott területén. Talán legszemléletesebben a hartaiak írják le a Duna áradásának pusztítását : „Dunának sok rendbéli áradása . .. Házainkat Marháinkat el ronttya amint majd legh közelebb múlt héten 124. házunkat 70 darab Marhát, azon kívül sok sv. sertésseinket ugy házaink palássán lévő gabonáinkat,Marháinknak való takarmányunkat el emésztette, s őseink fölgyeit ell hordván, az szőlő tőkéket ki mosta, Kukuritza és Kender fölgyeinknek harmad részit elöntötte, akiben az idén vetést nem tehetünk az víznek ott maradása miát."

6 4 ADATTÁR, Ilesponsa l'osa. Bogyiszló 4. p.; Resp. Poss. Hajós 4. p. 5 ADATTÁR, Resp. Poss. Foktű 4. p.; RL Canoniea Generális Visitatio, Solti tract. G. 193. Solt, 1819. június. 20. Lasd NÓVÁK, 1978/a 220, 229—230 p. 6 ADATTÁR, Responsa Poss. Hartha 4. p.