Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Mátay Mónika: Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben 1793-1848 Ismerteti: LUGOSI ANDRÁS

Az előszóban ugyanis Mátay azt fejtegeti, hogy sem a jogtörténészeket, sem a társadalomtörténészeket hosszú ideig egyáltalán nem vonzotta a peres iratok kutatása. Az előbbieket szinte mindig sokkal jobban érdekelték a törvények, a jogszabályok rendelkezései, azok hivatalos, sokszor kodifikált értelmezései, az eljárásjogi előírások, egyáltalán magának a jogrendszernek a normatív aspektusa. A jogalkalmazást eleve a jogi dogmatika által determinált területnek tekintették. Az egyes jogesetek vizsgálata, hacsak nem valamilyen híressé vált ügyről volt szó (pl. Tiszaeszlár, Dreyfuss, stb.) számukra éppen ezért volt teljesen érdektelen a törvények rendelkezéseinek változásaihoz képest. A történészek is csak az antropológiai szemlélet térhódítása után kezdték felfedezni maguk számára a városi törvényszékek, majd az önállósodott jogszolgáltatási szervek peres iratait. A társadalomtörténetnek ezt a fordulatát egyrészt az a felismerés eredményezte, hogy a mindennapi élet bizonyos szegmensei csak akkor tanulmányozhatóak történetileg, ha a konfliktusok rendezésének hétköznapi eszközei kevésnek bizonyultak, és az egymással szemben álló szereplők úgy döntöttek, hogy jogi úton próbálják a felmerült vitákat rendezni. Másrészt a fennmaradt peres iratok tanulmányozása azzal a tanulsággal szolgált, hogy ezeket a társadalmi konfliktusokat a korabeli jogrendszer azonnal a maga képére formálta, mihelyst az érintettek úgy döntöttek, hogy céljaik eléréséhez jogi eszközöket vesznek igénybe. A mai kutató már csak abban a formájában tanulmányozhatja ezeket, amilyenné a sajátos jogi nyelvhasználat, a jogszolgáltatási intézmények működési mechanizmusai és az eljárásjog - néha a múltbeli jogászok számára is átláthatatlan labirintusai - tették őket. Ebből viszont az következik, hogy a jogi antropológia előtt a forráshasználatnak egyszerre két útja is nyitva áll. Az első az, amikor a történész a peres iratot palimpszesztnek tekinti, és az „anyagról" megpróbálja leszedni azokat a rétegeket, amik a jogi mechanizmusok működése közben rakódtak rá, abból a célból, hogy így jusson vissza a korabeli hétköznapi konfliktusok „jog előtti" világába. A másik megközelítés viszont a joghoz nem szakértőként, hanem felhasználóként viszonyuló hétköznapi emberek jogi kompetenciájának kérdését helyezi előtérbe, és azt vizsgálja, hogy a perben álló felek milyen stratégiákat követtek, céljaik elérése érdekében milyen jogi arzenált vetettek be, és milyen mértékben voltak sikeresek igényeik és követeléseik jogi megformálásában és megformulázásában, azaz hogyan manipuláltak a jogszabályokkal saját érdekeiknek megfelelően. Mátay könyvének bevezetője azt sugallja, hogy a szerző az utóbbira vállalkozott, de a vége felől nézve azt mondhatjuk, hogy inkább az előbbit választotta. Ezen a ponton érdemes kitérnünk néhány szó erejéig a borító és a cím kérdésére, amely az eladhatóság szempontját középpontba helyező könyv esetében különösen fontos. Az 1793-1848 közötti debreceni válások jogszabályi hátterét az első magyar válási törvény, a II. József által 1786-ban kiadott pátens, és az ez alapján megalkotott J791:XXVI. tc. képezi, de Mátay könyvében gyakran utal az 1792-es francia válási törvényre is. Ezt a hátteret jeleníti meg vizuálisan a borító is, amely Pierre-François Legrand 1792-ben készült Köztársasági válás című müvének (162. p.) felhasználásával készült. A nagy francia forradalom korában túlhangsúlyozott antik párhuzamok nagyon erősen megjelennek a műnek a címlapon adaptált részletében is, és ez végeredményben egy latin tankönyv kisugárzását kölcsönzi a kötetnek, ami egyrészt nem biztos, hogy minden olvasóban pozitív képzettársításokat ébreszt, másrészt nem közvetíti megfelelő mértékben a kiadvány olvasóbarát-jellegét. A tervező védelmében ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a címfelirat azért sikeresen ellensúlyozza a kompozíció antikizáló jellegét. A könyv a Törvényszéki játszmák címet viseli, de a mű utolsó bekezdésében Mátay maga is elismeri, hogy valójában házastársi játszmákról (241. p.) szól. Ha a borítón ez az utóbbi szó-