Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Mátay Mónika: Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben 1793-1848 Ismerteti: LUGOSI ANDRÁS

fordulat szerepelne, az valószínűleg szélesebb közönség figyelmét tudná felkelteni első hallás­ra, de a megtévesztő cím és a szerzőnek az utolsó bekezdésben olvasható beismerő vallomása ugyanakkor egyfajta ívet ad a műnek, amit a hétköznapi olvasónak az élményért cserébe érde­mes végig követnie, a szakmabeliek számára pedig jelzi a válóperes iratok kutatásának lehetsé­ges irányait. Mátay ugyan két részre -A válás anatómiája (27-160. p.) és A válás társadalmi környe­zete (161-241. p.)- osztja munkáját, amelyhez még egy rövid előszó és a válásról folytatott po­lémiák történetét dióhéjban ismertető rövid bevezető fejezet is járul, de a könyv alaposabb elolvasása arról győzheti meg a figyelmes olvasót, hogy egy hármas tagolású szöveggel van dolgunk. A szerkezet középpontját az a kb. 100 oldal képezi (62-160. p.), ahol a szerző három válóper történetét ismerteti és elemzi részletesen. Az ezt megelőző kb. 60 oldal funkciója tulaj­donképpen nem más, minthogy megismertesse az olvasót a tereppel, és felvértezze őt az esetta­nulmányok zavartalan élvezetéhez szükséges előismeretekkel. A gondolatmenetet lezáró utol­só 80 oldal pedig a szerző önértelmezésével ellentétben (161. p.) nem annyira az egyéni és a kollektív szint közötti léptékváltást valósítja meg, hanem néhány szisztematikus fejezetben (nők helyzete, nyilvánosság, hírnév és erkölcs, verbális és fizikai agresszió, stb.) a válóperes iratok egészét figyelembe véve mélyíti el az elemzést. És itt kell felhívnunk az Urbs olvasóinak figyelmét Mátay könyvének várostörténeti rele­vanciájára. A válóperes iratok jelentős részét a városi levéltárak őrzik, ezért az anyag kutatói a feltáró munka során óhatatlanul kapcsolatba kerülnek azokkal a városokkal is, ahol a törvény­székek működtek, ahol a pereskedők (legalább egy része) lakott, és ahol a pereskedés tárgyát képező konfliktusok lezajlottak. Mindebből azonban nem következik szükségszerűen, hogy a válások társadalomtörténetére irányuló kutatásoknak a horizontja a városi keretre is kiterjed­jen. Ha foglalkoznak is vele, ez kimerülhet abban, hogy a várost egyfajta laboratóriumnak, kí­sérleti terepnek tekintik, ahol egyebek mellett a jogi antropológia szempontjából releváns társadalmi folyamatok is megfigyelhetőek. Mátay Mónika azonban úgy konstruálta meg a maga vizsgálati tárgyát, hogy abban a kutatás helyszíne maga is központi szerep játszik. Őt na­gyon is érdekli, hogy hol „csapkodják egymás fejéhez a tányérokat a marakodó házaspárok? Milyen az a város, amelyben élnek?" (27. p.) A helyszín bemutatása persze régóta bevett gyakorlat a történetírásban és a társadalomtu­dományokban, de ez általában nagyon unalmas, néha túl hosszú és a tárgyalt problematika fő irányaitól teljesen elszakadó bevezető fejezetekben szokott megnyilvánulni. Mátay azonban eleve Debrecen társadalomtörténetének kontextusába ágyazva határozta meg feladatát. A tár­sadalom- és várostörténeti beágyazásnak ez a munkája azonban nemcsak a helyszínt bemutató fejezetben érhető tetten, hanem kezdetét veszi már a könyv bevezetőjéül szolgáló rövid válás­történeti összefoglaló fejezetben. VIII. Henrik hat feleségét és Kálvin fivérének válását nem azért említi meg a szerző, mert olvasói számára ezek érdekes kuriózumok lehetnek, hanem azért, mert jó példát szolgáltatnak arra, miként válnak „a magánéleti válságok és házi bajok" közérdekű kérdésekké. Miért van a házastársi konfliktusoknak nyilvánosságteremtő hatásuk, vagy Foucault megfogalmazását követve miért és hogyan szövődnek köréjük diskurzusok? A debreceni házastársi torzsalkodások és a válóperek persze nem érik el a nyilvánosság­nak olyan széles csatornáit, mint VIII. Henrik válásai, amelyek egész Európát foglalkoztatták, vagy akár csak Kálvin esete kikapós sógornőjével, amely a Kálvin-háznak a genfiek körében élvezett tekintélyét is kikezdhette volna. De a szomszédok körében, a Piac utcájában vagy akár Debrecen városának egészére kiterjedően igenis nyilvánosságteremtő erejük volt. Mátay jogi

Next

/
Oldalképek
Tartalom