Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről

fejlődését, beleértve ebbe a fejedelemséget kívülről szorító körülményeket ugyanúgy, ahogyan az országgyűlések és a fejedelmek városokat érintő rendelkezéseit. Túlzás lenne ugyanis azt állítani, jelen tudásunk alapján mindenképpen, hogy valamiféle egységes célokkal bíró fejedelmi várospolitika létezett volna Erdélyben, még akár Bethlen vagy a Rákócziak időszakában is. Talán az elmondottakból kiviláglik, hogy a fejedelemségkori városok történetét, netán egy nagyobb időszak áttekintő, összehasonlító vizsgálatát célzó kutatás előtt évtizedes feladatok állnak. E rövidke kis írásban mindezek miatt csak fölvetni, vagy bemutatni szeretnék néhány olyan problémát, amelyekkel a jövőben minden bizonnyal új lendületet nyerő várostörténeti kutatásnak szembesülnie kell. A Mohács után kialakuló fejedelemség természetes módon örökölte meg a középkori Magyarország jogrendszerét, a városok meghatározására használt fogalmakat és kifejezéseket, egyúttal átöröklődött az új államba a középkori rendi struktúra, és vele azoknak a privilégiumoknak a rendszere, amelyekhez az erdélyi rendek és települések a későbbiekben is szigorúan ragaszkodtak. Az átmeneti időszak, amely az új állam létrejöttét eredményezte évtizedekig tartott, és ez alatt kellett megkezdődnie az erdélyi városok rangsorában, jelentőségében mutatkozó bizonyosfajta átrendeződésnek is, vagy egyszerűen csak olyan hangsúlyeltolódásoknak, amelyek a középkori magyar királysághoz képest új viszonyokból eredeztethetőek. Ezeket az átalakulásokat alapvetően és összességében a terület leszakadása és új országgá formálódása indukálhatta. Beleértve ebbe a határok ki- és átalakulásával, az oszmán hódítás nyomán folyamatosan változó kül- és belkereskedelmi lehetőségekkel, az országos, az erdélyi belső tartományi vagy a kisebb, regionális piacok megváltozásával, új piackörzetek kialakulásával és fclfcjlődésével vagy a régiek folyamatos működésével, esetleges elsorvadásával. Fontosak lesznek tehát azok a vizsgálatok is a várostörténet tárgykörében, amelyek arra irányulnak, hogy a 15. század végi városhálózathoz, városi rangsorhoz, külkereskedelmi forgalomhoz, piackörzetek létéhez hogyan viszonyulnak mindezek későbbi, megváltozott vagy módosult formái. Az ilyen irányú vizsgálatokhoz mindenekelőtt jó lenne tudni, hogy Erdély városai és városias fejlettsége a középkor végén milyen jellemzőket, sajátosságokat mutatott.

9 De a kutatás menete visszafelé is irányulhat, ha a 16-17. századi állapotokat tudjuk rekonstruálni, az talán a korábbi időszak kutatói számára is segítséget jelent. Arról nem is beszélve, hogy a fejedelemség-kori átiratokban és megerősítésekben számos Mohács előtti privilégiumra vonatkozó adat, sőt olykor egész oklevélszöveg is kerülhet elő. Kubinyi András úgy vélte, hogy Buda eleste (1541) után, ennek következtében megszűnt az országos belső piac kialakulásának lehetősége, megmaradtak ugyan az egész országot behálózó gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok, vagy legalábbis azok 9 Kubinyi András azt a megfontolandó észrevételt tette, hogy az 1986-ban megjelent Erdély története c. összefoglalásban a középkori rész szerzője, Makkai László a tartomány gazdasági értékét illetve a városiasság fejlettségét jócskán alábecsülte. KUBINYI ANDRÁS: Erdély a Mohács előtti évtizedekben. In: Tanulmányok Erdély történetéről. Szakmai konferencia Debrecenben, 1987. október 9-10. Szerk.: RÁcz ISTVÁN. Debrecen, 1988. 69-70. p.